Észak-Magyarország, 1999. augusztus (55. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-23 / 195. szám

1999. augusztus 23., hétfő itt-hon 5 • Erőgépre pályáznak. Az árvíz és a hóvi­har is gondot okozott a hernádkércsiek- nek, ezért adott be pályázatot a Megyei Fejlesztési Tanácshoz az önkormányzat. A tolólappal is felszerelt kisjármű a szom­széd települések - a szentistvánbaksaiak és a nagykinizsiek - bajain is segítene. • Hiány, csak részben. Mint forráshiányos önkormányzat, Szentistvánbaksa mindig kapott az önhibáján kívül hátrányos hely­zetbe került településeknek szánt támoga­tásból. Idén kétmillió forinttal támogatták őket - ez a hiány felét fedezi. • Nyertek az építkezésre. A rásonysápbe- rencsi önkormányzat a helyi hatóság és orvosi rendelő épületének felújítására nyert több mint tíz millió forintot a Me­gyei Fejlesztési Tanácstól. A munkálato­kat már elkezdték: többek között a vízve­zetéket állították helyre. atlaszokból szövődő világháló Pethő Lajos: Valami maradandót alkotni Fotó: vajda János Kisvárosi Szikszó (ÉM - NyZ) - Szikszó­ról nemcsak kiadványokban, könyvekben lehet olvasni, hanem már a világhálón is. Pethö Lajos, az ötlet kivitele­zője pedig egyébként térké­pek kiadásával foglalkozik. A májusi, szikszói viharról szó­ló írásunk után keresett meg bennünket Pethő Lajos: feltenné cikkünket a Szikszóról szóló in­ternet oldalra. Látogatásunknak most az ad apropót, hogy egy ideig, megszakad majd a szik­szói „világháló”, a fiatalembert ugyanis behívták katonának. Térkép, térkép Nem az internettel kezdődött. A szikszói fiatalember ugyanis elő­ször térképekkel foglalkozott.- Fizika-technika szakon vé­geztem a nyíregyházi tanárképző főiskolán. Maradtam Nyíregyhá­zán, az ország legnagyobb térkép- szerkesztő, -kiadó cégéhez kerül­tem. „Próbálgasd, csináld!”, mondták. Ottragadtam. Rajzolás az egész térképszerkesztés, alkot­ni, rajzolgatni, maradandót létre­hozni pedig mindig is szerettem - vázolja röviden a fiatalember a kezdeteket. Közel egy éve azonban már saját vállalkozásként ad ki tér­képeket. A térségben szülőváro­sáról, Szikszóról született tér­kép, majd Encs, Forró, és Abaúj- szántó következett. Olyat szere­tett volna csinálni, ami pluszt ad - jegyzi meg. Hogy a telepü­lésről is legyen valami - képek, rövid leírás -, ne csak vasta­gabb és véknyabb vonalakat, térjelöléseket, piktogramokat mutasson az atlasz. És használ­ható legyen, erre pedig garan­cia: a szerkesztő maga járja vé­gig, hogy az utak hová vezetnek.- Természetesen az eladható­ság is fontos, de az nem jó, ha muszájból veszik az emberek. Egy térkép legyen esztétikus - mondja Pethő Lajos, ő például több hétig gondolkodott a jelkul­csokon, és mindig törekszik az újra: tájolót, hogy hol van a tele­pülés Magyarországon, a látniva­lók fényképes illusztrációját vagy a központ felnagyított térképét szerkeszti a helyszínrajzra. A dolgozószobájában az eddi­gi városabroszokat nézegetjük. A falon naptárral egybekötött Miskolc-térkép, a számítógépé­ben pedig egy hajdúsági telepü­lés vázlata. Kézhez is kapunk az eddig megjelent kiadványokból. A térképek könnyen áttekinthe­tőek és kézbe termettek, nem úgy, mint Pethő Lajos egyik kedvence, egy New York megis­merését, bejárását segítő térkép, mely kihajtogatva kitesz közel húsz négyzetmétert is. Többet, valami újat A fiatalember szól arról: annak ellenére, hogy mindenhol és mindenki az idegenforgalom fel­lendítéséről beszél, nehéz meg­győzni a települések vezetőit, hogy egy falunak vagy egy vá­rosnak szüksége van az odaláto­gatók boldogulását szolgáló tér­képre. Végül a világhálóba gabalyo- dunk bele. Az internet csak hob­bi. Teljesen más, mint a térkép, de ez is abból az ötletből indult: „Tegyünk hozzá többet!” Egy- egy abaúji település szállás- és szórakozási lehetőségei, közin­tézményeinek címlistája, a köz­ség részletesebb története olvas­ható így az interneten. Pethő Lajos ezúton is várja a megyebeli települések jelentke­zését és anyagait, és ahogy ideje engedi, ingyen ráteszi azokat a világhálóra. Az abaújlaki Abaújlak (ÉM - NyZ)- Abaújlakon szüle­tett, és azóta is itt él Miklós István. Nem is szeretne elmenni, mert mint mondja: szereti ezt a falut, és itt akar megélni. 1956 szeptemberében Miklós István Abaújla­kon látta meg a napvilágot, az alsótagoza­tot szülőfalujában, a felsőtagozatot Felső­vadászon végezte el, Miskolcon pedig az akkor 101-es számú szakmunkásképzőben szerzett bizonyítványt. Dolgozott a felső­vadászi termelőszövetkezetben - szakmá­ja szerint - karosszérialakatosként, ké­sőbb gépkocsivezetőként, a katonaság után pedig autóbusz-vezetőként a Volán­hoz került.- Szeretem a munkámat. Ez biztosítja a kenyeret a családnak. Hajnalban itt kez­dek, késő este itt végzek, egy nap leveze­tek 380-430 kilométer. Fárasztó, de meg le­het szokni - meséli a munkájáról. Egy kanállal többre Beszél a nehézségekről is, hogy a sofőr ka­lauz, autószerelő is egyben, de az utasok dühe is őt éri. Mégis sokat beszélget az uta­zókkal, a kollégáival az országról, a közös gondokról. Keresetéből azonban nemigen tudná eltartani feleségét és két gyermekét, ezért - és azért is, mert ez hagyomány a vi­déki emberek életében - mindig is foglalko­zott mezőgazdasággal. Most is tartanak ott­hon kacsákat, tyúkokat, sertéseket.- Hogy az ember küzdelme érjen vala­mit, hogy a gyerekeknek már egy kanál­lal több legyen - magyarázza. A községben jórészt csak idősek lak­nak, és - viccesen jegyzi meg Miklós Ist­ván, hogy szinte az egész falu rokona - szívesen segít mindenkinek. Talán ezért is választották meg az abaújlakiak az ön- kormányzati testület tagjává.- Ellenszavazatok nélkül irányítjuk a falu sorsát. Külön feladatom a szanticsaki részönkormányzat működésének felügye­lete, szanticskaiak kérelmének továbbítá­sa. Nemrégen pedig mozgássérülteket lát­tunk vendégül a turistaházunkban, abból mindenki kivette a részét. Nagy gond a falu életében, hogy idejárnak a szomszéd községből lopni, a mezőgazdaságra nem lehete alapozni a jövőt, az idegenforgal­mat kellene fellendíteni - mondja mint közéleti ember. - Nehéz, de ezt mérték ránk, ezt kell csinálni, ha meg akarunk élni - fejezi be életének bemutatását a kö­zépkorú férfi. Az oldalt szerkesztette: Nyikes Zita Telefonszáma: (46) 414-022/215 E-mail: nyikes@iscomp.hu Miklós István „Felelet az életre” - Szikszón Szikszó, Budapest (ÉM - NyZ) - A múlt héten szerdán dél­után fél 5-től a szikszói Kundra Katalint is láthatták a nézők a Duna TV „Felelet az életre" című műsorában. A film alapvetően a budapesti - vakokat és a kórházi betegeket segítő - Életfa Gyökerektől a Fé­nyig Alapítványt szerette volna bemutatni. A szikszói Kundra Katalin mint szereplő, és mint az alapítvány egyik támogatott­ja került a filmbe. Az első talál­kozást rögzítette Szekeres Csaba rendező, de kibontakozott a ti­zennyolc éves fiatal lány életé nek néhány részlete is a negyed­órás összeállításban. Karsai Károlyné, az alapít­vány sajtóreferense a riportfilm előzményeivel kapcsolatban el­mesélte: területi referensüktől értesültek róla, hogy ugyan Bu­dapesten tanul, de Szikszón ne­héz körülmények között él egy fiatal vak lány. Szinte magától adódott, hogy mivel akkor ké­szült egy film az alapítványuk­ról, és életközeiből szerették vol­na bemutatni a tevékenységüket - hogyan segítenek és milyen sorsban élnek azok, akik támo­gatásra szorulnak -, a televíziós stábbal együtt látogassák meg Kundra Katalint. Azt is elmond­ta Karsai Károlyné: a látogatás után azon fáradoznak, hogy be­vezessék a vizet, és kialakítsa­nak egy piciny zuhanyzóhelyisé­get Kundráék otthonában. Szerettük volna a tizenéves lányt meglátogatni, és beszélget­ni vele a filmről, az életéről, de sajnos nem találtuk otthon. Konyha, rendezvényekkel Felsővadász (ÉM - NyZ) - Jú­niusban adták át a szociális konyhát Felsővadászon. A felújított ingatlan most még csak rendezvényeknek ad otthont. Az első rendezvény a Csereháti Településszövetség tizedik év­fordulójának megünneplése volt, itt nyitották meg ugyanis a jubileumi programsorozatot. De tartottak már azóta esküvőket is a település új létesítményében. Az évekkel korábban meg­szűnt termelőszövetkezet kony­háját néhány éve azért vásárol­ta meg - hitelből - az önkor­mányzat, mert úgy ítélték, hogy az iskolai konyha behatárolt ka­pacitását így ki tudják bővíteni, és az idősek szociális ellátását is meg tudják oldani. A felújítás­hoz önerővel együtt 4 millió fo­rintot - és még 700 ezret a kony­hai berendezésekre - nyertek a Megyei Fejlesztési Tanácstól. Az épületet pedig júniusban adták át. Mint Szemán János polgár- mester elmondta: ősszel még nem indul be itt az iskolai ét­keztetés, és a szociális konyha sem, egyelőre - amíg megegye­zés születik - rendezvényekre, esküvőkre adják bérbe a kony­hát és az étkezőhelyiséget. Új berendezéseket is vettekFotó: Vajda János Felújított feszület. A Gárdony nevű külterüle­ten lévő feszületet - az egyik önkormányzati testületi tag javaslatára - újítja fel á rá- sonysápberencsi önkor­mányzat. A munkák most folynak, így felvételt is csak az újrafestett korpuszról ké­szíthettünk. A felújítással együtt kutatják is a kereszt történetét. Kiderült: 1923-ban Szabó János állíttatta, több adatot viszont egyelőre nem találtak. Fotó: Vajda János Pályáznak Gagyvendégiben Gagyvendégi (ÉM) - Több pályázatot is benyújt a gagyvendégi önkormány­zat augusztus 31-éig. Mű­helyben, munkagépek­ben, felújított járdában és korszerű óvodaépület­ben reménykednek. A szociális földprogramra és a járdafelújításra a Terü­letfejlesztési Tanácshoz nyújtják be pályázatukat. A régi magtárépületet trakto­rok, munkagépek javítására alkalmas műhellyé szeret­nék átalakítani, és a pénz­ből új munkagépeket is vá­sárolnának. A község főut­cája mellett húzódó gyalogos járda még a hatvanas évek­ben készült, a rossz alapok­ra épített járda azóta meg­süllyedt, csúszós időben hasznavehetetlen. Forgal­mas, ezért kell gondoskodni a sorsáról - tudtuk meg Ke­rekes János polgármestertől. Új óvodára A község vezetője azt is el­mondta: az óvoda felújításá­ra több mint hétmillió fo­rintra lenne szükségük. Tel­jes körű külső és belső re­konstrukciót, a tetőszerkezet kicserélését, a fűtés korsze­rűsítését is remélik a be­nyújtandó pályázatuktól. Erdélyben találkoztak a Szent Király Szövetség tagjai Szentistvánbaksa (ÉM - NyZ) - Idén nyáron több esemény is lehetőséget adott, hogy a szentistvánbaksaiak talál­kozzanak a Szent Király Szö­vetséghez tartozó települé­sekkel. Július 23-án Erdélyből, Csík­szentkirályból érkeztek vendé­gek, közel negyven embert szállá­soltak el, másnap pedig vendégül látták őket Szentistvánbaksán. A közelmúltban - augusztus 13-a és 16-a között - viszont az abaúji királyfalu delegálta ma­gát Erdélybe. Most ugyanis a Székelyszentistván nevű hár­masfaluban - a hármasfalu elne­vezés a település szerkezetére utal - tartották az évről évre esedékes összejövetelüket, kul­turális seregszemléjüket a Szent Király Szövetség tagjai. Mint Hornyák Sándor, a szentistvánbaksai polgármester beszámolt az eseményről: tizen- hatuk közül idén csak egy tele­pülés nem képviseltette magát. Úgy érzi közös gondokról nem lehet beszélni, főként az erdélyi községeknek vannak azonos, de sajátos problémáik. Azt is ta­pasztalta, hogy az erdélyi tele­pülések vezetői szeretnék átven­ni a magyar közigazgatás eddig elért eredményeit, például falu- gondnoki rendszert építenének ki. A szövetséghez tartozó min­degyik települést érinti viszont - és most van kiforróban - a kölcsönös együttműködés, egy­más látogatása, a fiatalok tábo­roztatása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom