Észak-Magyarország, 1999. augusztus (55. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-16 / 190. szám
1999. augusztus 16., hétfő Kultúra 8 TŰKiV/l ílíÓ'i.’ÁAOU Augusztus 16., hétfő 11.00 Rákóczi-pince (Tokaj, Kossuth tér 15.) Megnyitó Köszöntőt mond Májer János, Tokaj város polgármestere, Kovács Tibor, a Tokaj Hétszőlő Rt. vezérigazgatója A 27. Tokaji írótábort megnyitja Gál Sándor költő, a kuratórium elnöke Közreműködik Kulcsár Imre színművész 14.00 A gimnázium aulájában Köszöntőt mond Déváid István, a Tokaji Ferenc Gimnázium igazgatója Vendégünk: Kobzos Kiss Tamás előadóművész, énekmondó, Horváth Ádám operaénekes 14.15 Irodalmi nemzet? - Hagyományok, kérdések, távlatok az ezredfordulón című tanácskozás kezdete Elnök: Gál Sándor, Székelyhídi Ágoston Előadó: Pomogáts Béla, Kulcsár Szabó Ernő Vita 20.00 A kollégium udvarán: Tokaji esték Házigazda: Gál Sándor A Budapesti Jelenlét szerzőinek bemutatkozása, vezeti Petőcz András főszerkesztő. Augusztus 17., kedd 9.00 A gimnázium aulájában: Irodalmi Nemzet? - Hagyományok, kérdések, távlatok az ezredfordulón című tanácskozás és vita Elnök: Pomogáts Béla, Kiss Gy. Csaba Előadó: Szörényi László, Bányai János, Gálfalvi Zsolt, L. Simon László, Görömbei András 14.00 A délelőtti tanácskozás és vita folytatása Elnök: Mezey Katalin, Tornai József Előadó: Papp Tibor, Márkus Béla, Ács Margit, Bállá D. Károly 20.00 A kollégium udvarán: Tokaji esték Házigazda: Májer János, Serfőző Simon- Az Új Holnap című folyóirat bemutatkozása, szóvivő Ficsku Pál felelős szerkesztő- „Erzsébet" családi pincészet, vendégünk Prá- cser Miklósné tokaji tulajdonos Augusztus 18., szerda 9.00 Faültetés Kalász László költő emlékére Közreműködik : Cs. Varga István, Kulcsár Imre 9.30 A gimnázium aulájában: Szabadfórum a század és ezredforduló magyar irodalmáról - írói, költői önvallomások Felszólal: Margittai Gábor, Bertha Zoltán, Tornai József, Tóth Éva, Tőzsér Árpád,... 11.00 A tanácskozás zárása, összefoglaló: Gál Sándor 11.10 300 éves a debreceni Aranybika Szálló Könyvbemutató és méltatás: Székelyhídi Ágoston 11.30 A kollégium ebédlőjében Fogadás- A kuratórium díja és az Aranybika-emlékszo- bor átadása- Hupuczi László elnök-vezérigazgató köszöntője (Cívis Rt.)-Táborzárás írók, olvasók a fűgyökér szintjén Cs. Varga István irodalomtörténész szerint a kultúra maradékelven vegetál Cs. Varga István a tavalyi táborban Tejtestvérek címmel tartott előadást Eger (ÉM - FG) - Literatúránk már nyelvünk révén is egyedi, megismételhetetlen. Ennek ellenére mintha nem venne erről tudomást a világ, állítja Cs. Varga István irodalomtörténész. □ Az idei Tokaji írótábor témája az irodalmi nemzet. De mielőtt erről beszélnénk, nézzük az irodalmat! Az író ír, de olvasnak-e az olvasók. Olvasnak-e a tanítványai? • Olvasnak, de nem eleget. Különösen rossz a helyzet az olvasmányok minőségét tekintve. Pedig a magyartanárképzés: bevezetés a könyvtárba, olvasóvá nevelés. A könyvek egyre szebbek, sajnos, egyre drágábbak is. Súlyos bajok vannak az anyagiak mentén szétszakadó kultúrával, oktatásüggyel. A tanár mindig a társadalom napszámosa volt. Szédítő átalakulás korát éljük, miközben az értelmiségi létezéshez szükséges anyagi, erkölcsi minimumot is nélkülözni vagyunk kénytelenek. Konkrétan: az európai bérszínvonaltól, de a polgári léttől is távol, igen mélyen élek. Stílszerűen, angolosan szólva: (at) grassrott levél, vagyis a fűgyökér alatt, az élet elemi szintjén. □ Nem látja túl sötéten a tanárok helyzetét? • Hol vagyunk a kiművelt emberfők, az etikumra épített Németh László-i minőség forradalma eszményétől?! A felelősség- teljes szellemiség eltűnőben van. Zsoldos Sándor igaza kísért: „A minden oldalról elárult nemzeti kultúránk páriái a magyar nyelvet és irodalmat oktatók. Őket a mindenkori kormányok mesterségesen nyomorszinten tartják gazdasági okokra hivatkozva, holott napi piaci áron fizettetnek velük mindenért.” □ De olvasnak-e a magyar írók? Ismerik-e egymás munkásságát? • Olvasnak, létük záloga az olvasás. Egymásra is figyelnek. De tudnak-e eleget olvasni, művelődni, megadatik-e nekik a lehetőség a műgondra, a szükséges egzisztenciális feltételekre az elvárt európai színvonalra?! Ma szabadúszóként csak néhány író tud megélni, a jelesek közül igen sokan csak tengődnek. a Mi lesz így a kultúránkkal? Nem kell-e a szépirodalom jövőjéért aggódnunk? • Örvénylő világ változásait éljük át. Aggódom az emberhez méltó életfeltételekért, a szépirodalomért is. A könyvek magas ára miatt a könyvtárakba beiratkozottak száma nem csökken. A szakmai és a szépirodalmi könyvek kölcsönzése körülbelül fele-fele arányt mutat. Sajnos, az értékes irodalom aránya csökken. Előretört a lektűr, a giccs. A klasszikus művekből nincs kellő számú példány, pedig lenne rájuk igény, főképpen a tanulók körében. A kultúra, az oktatás- és a könyvtárügy ma is maradékelven vegetál. □ Térjünk vissza tábori témánkhoz, az irodalmi nemzethez! Van-e a magyar irodalomnak olyan sajátos íze, színe, amely megkülönbözteti ■ minden más nemzet irodalmától? • Literatúránk már nyelvünk révén is egyedi, megismételhetetlen. Sajnos, a nagyvilág kevéssé vesz erről tudomást. Ha igen, akkor is rendre megkésve. Egykoron Jókai keleten és nyugaton is nagy népszerűségnek örvendett. A fiatal Csehov például Jókai modorában is írt, fogadásból megtévesztette sznob kortársait. Arany János világhíre elmaradt, Ady, Babits, Kosztolányi, József Attila nyugat-európai fogadtatása csak részeredményeket hozott. Jean-Luc Mo- reau azonban olyan méltón tolmácsolta Radnótit, hogy ezzel a francia verselés lehetőségeit is gazdagította. Ted Hughes kötetre valót fordított angolra Pilinszky remekeiből. A barátai sem akarták elhinni, hogy nem önmagát vetítette bele fordításaiba. Hihetetlen volt számukra, hogy a mintakövetőnek tartott irodalmunk Pilinszkyben mintaadót adott a világlíra számára is. Biztató jelek is vannak. Má- rai Olaszországban hódít. Krúdyt a franciák kezdik meg- és elismerni. Nádas Péter New Yorkban szerzett szépirodalmunknak rangot... □ Az amerikai nézőpont és a mérce mennyire más, mint az európai, vagy mint a magyar? • Különbözik a magyar értékszemlélettől, sokszor az európaitól is. Meggyőző példa: egy amerikai lemezen a 2000 világirodalmi mű között nem találunk egyetlen magyar költőt sem. Az írók között egyetlen mű képviseli a magyar literatúrát: Orczy Emma bárónő 1905-ben megjelent műve. A vörös Pimpernel. □ Mindezek után miben bízik - mint olvasó, mint tanár, mint irodalomtörténész? • A lélektől áldott magyar nyelv és irodalom közösségteremtő, nemzettudatot erősítő erejében bízom. Hiszek abban, hogy az ember többre tanítható meg és jobbá nevelhető. Bízom a kultúra alkotóinak, hordozóinak és közvetítőinek felelősségtudatában. Űjra reménykedem - bár eddig mindhiába - a konzulok bölcsességében. A tavalyi tábor Tokaj (ÉM) - A Tokaji írótáborban mutatják be az egy évvel ezelőtti tanácskozáson elhangzott előadásokat, hozzászólásokat tartalmazó kötetet is. Régiók határok nélkül, forradalmak befejezetlenül - ez volt a tavalyi tanácskozás központi témája. Ennek megfelelően több jeles külföldi írót, irodalomtörténészt is meghívtak Tokajba. így például itt volt a román Mircea Martin, a szlovák Karol Wla- chovsky, az olasz Giorgi Per- tacchi, a cseh Bohumil Dole- zál, a lengyel Krzysztof Czy- kötve, fűzve zewski, a horvát Nedjelko Fabrio is. Az ő előadásuk mellett a magyar írók, költők, irodalmárok hozzászólása is megtalálható a kötetben. Megtaláljuk a kötetben az esti rendezvényekről szóló beszámolókat is. Érdekes színfoltja az összeállításnak a fiatal szerzők bökverseit tartalmazó fejezet. Ízelítőként következzék egy strófa Lackfi János Tokaji asszó című verséből: Itass, itass kebeledből, ó Tokaj: Olaj Öreg motorba az való. A'lY) í< • Magyar Hivatalos Közlönykiadó • Anyanyelvi Konferencia • Bor- sod-Ábaúj-Zemplén Megyei Ön- kormányzat • Cívis Részvénytársaság •Észak-Magyarország Kulturális rovat • Felsőmagyarország Kiadó • Hudák István kádármester • Magyar Hírlap Kulturális rovat • Magyar írószövetség • Magyar Országgyűlés • MATÁV Miskolci Igazgatósága • Miskolc Város Önkormányzata • Miskolci Hűtőipari Rt. • Nemzeti Kulturális Alap • Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma • Patyolat Rt.; • Prácser Miklósné, Erzsébet-pince • Tokaj Hétszőlő Rt.*Tokaj Kereskedő Ház *Tokaj Város Önkormányzata. lövőre ünnepelnünk kell. Történelmileg az álJlamalapítás és az európai kereszténységhez való csatlakozás ezredik évfordulójához érkezünk. Nemzeti szempontból ez a közösségi ön- rendelkezés és a tartós önazonosság ünnepét jelenti. A Tokaji írótábor sajátságos szerepvállalása szerint köszönti majd a nagy alkalmat. Most azonban még csak előzetes számvetést készítünk. Az idei tanácskozás tárgyát ezért abban határoztuk meg, hogy „Hagyományok, kérdések, távlatok az ezredfordulón". Megközelítésként pedig azélemző és tisztázó mérlegelést választottuk. Az összegző főcím maga is együtt fejez ki állítást és kérdést. így szól: „Irodalmi nemzet?" Ha ezt a főcímet kibontjuk, irodalom és nemzet, és irodalom összetett viszonylatára találunk. Az egyik értelmezés azt sugallja, hogy a nemzet mindig készségesen befogadta irodalmát. Épülni akart és épült is belőle. Ez irodalom és nemzet biztonságos, zavartalan együttélését feltételezi. így lett volna? A másik összefüggés inkább távolságra utal. Éppenséggel nem kiegyensúlyozottságot igazol, hanem irodalom és nemzet féloldalas kölcsönhatásáról beszél. E szerint a teljes nemzeti lét sokszor és sokáig kényszerűen elsősorban a nemzettudatban öltött testet, a nemzettudatot viszont elsősorban az irodalom táplálta és fejezte ki. A nemzet így sokszor és sokáig irodalmában létezett. Élő közösségként nem bírt érdemi önrendelkezésre jutni. Ezer évünk nem kevés bizonyítékkal erősíti az utóbbi gondolatot. Irodalmában létezett tehát a nemzet? A kérdést állításként is elfogadhatjuk. Különösen az utóbbi időszak tette valósággá ezt a nem természetes állapotot. Feleljünk kérdéssel a kérdésre. Ki kételkedhet benne, hogy 1918, 1945, 1949, 1956 után nem irodalmában és szellemiségében mutatkozott meg legtisztábban, legerőteljesebben a nemzet? Nemigen kételkedhetünk. A tényeken a keserűség és a fájdalom nem változtat. Székelyhídi Ágoston Bizonyos, hogy a kérdésre az idei tokaji tanácskozás érdekes és meggyőző válaszokkal szolgál. Ne vágjunk elébük. Bizonyos azonban az is, hogy a Tokaji írótábor eddig is kivette a részét nemzet és irodalom kölcsönhatásának tisztázásából, sőt alakításából. Működése maga is nemzet és irodalom, és nemzet viszonyának hazai történelméhez tartozik. Mindkét oldalon. Első korszakában, 1972 és 1990 között az államszocialista diktatúra és a szovjet birodalmi függőség szorításában tette dolgát. Ahogy lehetett, ahogy tudta. Főleg a közvetlen közösségi élet feltételeinek megteremtésére figyelt és figyelmeztetett. Emberi, szellemi, települési közösségek tudatosításában és szilárdításában látta a jövendő nemzeti közösség felépítésének útját- módját. Kérdezték akkor és azóta is. Mi köze volna ennek a közvetlen környezeti kötődésnek irodalomhoz, szellemhez, európai nemzethez? Kevés is, sok is. Ott és akkor újra az alapozással kellett kezdeni. Nemzet és irodalom kívánatos kölcsönhatásának alapozásával. Jelesül annak előmozdításával, hogy az irodalom, a szellem újra megfogalmazza a nemzeti közösség önrendelkezés igényét, felébressze szándékát. Egy kicsit aztán ebben az igényben és szándékban is élt a nemzet. A remény Így mutatta. Utólag elmondhatjuk, hogy a valóság is. Ne szépítsük, hogy Tokaj akkor a nemzetnek alárendelt irodalmat képviselte. Ebben látta az irodalom szellemi és erkölcsi szerepét, elismerve persze önállóságát is. A rendszerváltozás után már mindenben egyensúlyra törekedhetett és törekedett. Nemzet és irodalom■ viszonyában kölcsönös önismerete tette kiemelt helyre. Ebben a második korszakban azt vizsgálta és vizsgálja, hogy a nemzeti önismeretben milyen szerepet tölt be az irodalom, illetve az irodalom önismeretében milyen szerepet tölt be a nemzet. Tokaj így mindkét korszakában a nemzeti és az irodalmi önismeret műhelyévé vált. Tükröt állítva ennek a különös kölcsönhatásnak. Tudomásul vette természetesen, hogy a kölcsönhatás változatai végtelenek, saját keretei viszont végesek. Mindenesetre következetesen bővítette a kört. A rendszerváltozás óta együtt bővült a lehetőség, a szellemi és a szakmai irányzatok sora. No és mindenki örömére a résztvevők~ tábora is. Gazdagodást jelentett, hogy a Kárpát-medence, Nyugat-Európa és Amerika országaiból érkező magyar írók az együtt élő nemzetek, nemzeti kultúrák és civilizációs rendszerek tapasztalatait hozták magukkal. Erre is támaszkodva az egyetemes magyar irodalom kérdéseit többek között 1956 és 1968 ábrázolásának, az 1990-es történelmi fordulat hatásainak, továbbá a költészet, az epika, a dráma meghatározó kísérleteinek és teljesítményeinek, végezetül a szellemi irányzatoknak és az anyanyelvi rétegeknek elemzésébe foglalták bele. Tavaly Közép-Európa hasonló jelenségeit vitatták meg. Ebben az együtt élő nemzeti kultúrák képviselői fejtették ki álláspontjukat és közeledési szándékukat. Bővült a Tokaji Irótábor nyilvánossága és hatása is. Csak 1990 óta a nagyvilág 21 országából érkeztek költők, írók, műfordítók, kutatók, szerkesztők, tanárok, politikusok, diplomaták. Eddig 57 hazai és külföldi folyóirat, hetilap, könyvkiadó jelenlétéről tudunk. Mintegy 60 előadás és 400 felszólalás, bevezető cikk 2000 nyomtatott oldalnyi szövege jelent meg. Ezek is hozzátartoznak az idei előzetes számvetéshez. Jövőre lesz mire építeni az ünnepi összegzést. Nemzeti és irodalmi önismeret r
