Észak-Magyarország, 1999. július (55. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-14 / 162. szám

1999. július 14., szerda itt-hon 5 HÍRCSOKOR • Az egyházakkal ünnepelnek. Bánréve önkormányzata a gyermekintézmények­kel és az egyházakkal közösen készül a Szent István-napi ünnepségre, amelynek keretében hagyományos ökumenikus ün­nepi istentiszteletet tartanak. Az óvoda kertjében műsort adnak az általános isko­lások és az óvodások, az ünnepi beszédet pedig Hajdú Gábor József polgármester mondja. • Nyári lak a turistáknak. Jövő ilyenkor a tervek szerint beindulhat a sajómercsei faluturizmus, ha a szépen átalakított ön- kormányzati vendégház bútorozása is be­fejeződik. Most éppen a hangulatos nyári lak készül, amelynek szerkezete már áll az épület kertjében. Az év orvosa Ózd (ÉM - SZN) - Ondrejkó Zsolt bel- gyógyász meglepett és meghatott. Az ózdi kórházi ünnep­ségen rengetegen gratulálnak, min­denki látni akarja a Medicina cégcso­port elismerését, amely tanúsítja: Ondrejkó Zsolt 1999-ben a kollégák szavazatai alapján ő nyerte el Az év orvosa címet. Debrecenből, a szakvizsgájához szükséges szakmai gyakorlatról „rohant” haza, alig volt ideje átöltözni, aztán már megy is vissza. Hétvégeken sem pihen, besegít a kollégáknak az ügyeleti munkába.- Óriási meglepetésként ért a hír. Azt hiszem, ez a kitüntető cím nagyobb érték, mint egy miniszteri dicséret, mert azok mondták ki, hogy bíznak bennem, számí­tanak rám és hasznát veszik a segítsé­gemnek, a munkámnak, akikkel a „lövészárokban’' együtt vagyunk - mond­ja a fiatal orvos kicsit zavarban. Ő már csak tudja: nem mindennapi teljesítményt nyújtanak Ózdon az orvo­sok. Rendkívül kevesen vannak az ide­ális létszámhoz képest, s az anyagi lehe­tőségek miatt nagyon nehéz biztosítani a mai követelményeknek megfelelő techni­kai felszereltséget. Ezért aztán helytállni is jóval nagyobb megmérettetés mind- annyiuk számára, mint egy csúcstechni­kával ellátott klinikán - véli Ondrejkó Zsolt. Végvári medicina helyett Ondrejkó doktor azt a fiatal, lelkes és feltörekvő generációt képviseli, amely igen fogékony az orvostudomány újdonsá­gaira.- Én nem a „végvári medicinát” űzöm. Igyekszem a kihívásokat a legkomolyab­ban venni, s a szakma legújabb vívmá­nyait elhozni Ózdra, lefordítani és alkal­mazni azokat a mindennapok munkájá­ban - vallja, s nem titkolja, bizonyára csábítóbb kórházi körülmények is akad­nak egy tehetséges kezdő orvos számára, ő mégis Ózdot választotta. Hogy miért nem pihen akkor is, ami­kor tehetné, s miért vállalja a kétlakisá- got, az utazgatást, arra is van válasza: azoknak az idősebb orvoskollégáknak se­gít, akiknek kezdő szakemberként annyi mindent köszönhetett, s akikre most is számíthat, s ezért sosem lehet eléggé há­lás. És persze a szakma mindenekfölötti szeretete az, ami miatt nem tud nemet mondani. Az oldalt szerkesztette: Szabó Nóra Telefonszáma: (46) - 414-022/202 E-mail: nszabo@iscomp.hu Az összetartó erő a zene szeretete Kisiskolás, egyetemista, közgazdász és technikus együtt fújja a régi muzsikát A Laurum muzsikája elvarázsolja a közönséget Fotó: végh Csaba Ózd (ÉM - SZN) - Négyszáz fős közönség előtt adott ün­nepi hangversenyt a tizedik születésnapját ünneplő ózdi Laurum blockflőte együttes február 27-én. Azóta már kö­zel 30 alkalommal léptek fel a muzsikusok, pedig alapítvá­nyi számlájuk gyakorlatilag kong az ürességtől. Az ózdi Erkel Ferenc Zeneiskolá­ban alakult, barokk és rene­szánsz művekre szakosodott együttes tagjai között azóta már közgazdász, műszaki értelmiségi, technikus is van. Kisiskolástól egyetemistáig az érdeklődési kö­rök, elfoglaltságok, korosztályok igencsak változatos skálája ez, ahol a legfőbb közös nevező a muzsika, elsősorban a régi zene szeretete.- A Laurum talán éppen an­nak köszönheti a tíz évet, hogy mindig is önkéntes zenészek al­kották - véli ifjú Nagy Károly, a csapat zenepedagógus vezetője. - Az ember azt gondolná, nem egy­szerű dolog együtt tartani egy egyetemistákkal, főiskolásokkal „tűzdelt”, 16 fős társaságot, az igazság mégis az, hogy az ország legtávolabbi pontjairól sem meg­oldhatatlan feladat hazacsalogat­ni a furulyásokat, amikor egy- egy fellépésről van szó - állítja az együttes atyja. Meghívás pe­dig szerencsére akad bőven, le­gyen szó templomi hangverseny­ről, közoktatási konferenciáról, szállodamegnyitóról vagy várjá­tékokról, hogy csak az idei év néhány programját említsük. A zenekar többszörös nívódí­jas, országos versenyek rendsze­res dobogósa, mégis a „saját bő­rén” kell tapasztalnia: amellett, hogy a kultúra nem kimondottan a befektetők piaci álma, egy ilyen csoport anyagi támogatását ezen a vidéken szinte senki nem vállalja fel. Ennek ellenére nem tesznek le a szponzorkeresésről, noha a Régi Zene Ózdi Alapít­vány számláján jelenleg éppen nulla forint található. Ifjú Nagy Károly pályázni is próbált, nyert is, de az összeg még a hangszer­készlet felújítására sem elegen­dő, csak egy biztonsági bővítés­re, a korhű ruhák égető szüksé­gességéről nem is beszélve. Pedig egy 13 tagú tánckaruk is van már, s az együttes tagjai 7 év óta felváltva járnak nyaranta a keszthelyi Festetics-kastély mes­terkurzusára, ahol a barokk-re­neszánsz zene és tánc minden csínját-bínját elsajátíthatják. Ezért is tudják elvarázsolni, le­tűnt korok világába magukkal vinni publikumukat, a saját örö­müket legalább ennyire szolgáló történelmi muzsikával. S ezért lehet, hogy bár a Laurum tagjá­nak lenni nem kötelező, pénz sincs, az együttes mégis együtt akar maradni, legalább még tíz évig, megelégedve a képzeletbeli laurummal, a dicsőséget hirdető babérkoszorúval. Suvadás krumplis lepénnyel és a Ghymessel Az egri Gajdos zenekar remek hangulatot teremtett Fotó: Bujdos Tibor Arló (ÉM - SZN) - Ilyen ragyo­gó időt még sosem fogott ki a Suvadás népzenei és folklór­tábor. Tapasztalt résztvevők mondják ezt annak ellenére, hogy a pénteki vihar aztán rendesen „sátrat bontott" az arlói tóparton. A hagyományosan jó hangulatban persze még ez sem tehetett kárt. Azért különleges, hogy az első négy napon ragyogó napsütés, igazi, nyári kánikula tombolt az arlói kempingben, mert a Suva­dás táborok egyik hagyományos velejárója lett a szomorkás, esős idő az elmúlt években. Mégis, ta­lán a szeszélyes időjárással okol­ható, hogy a részvétel némileg el­maradt a várttól. Ugyanakkor a nagy visszajárok most is itt vol­tak élükön egy francia testvérpá­rossal, s nem csak a megyéből, de az ország legkülönbözőbb szegle­teiből is érkeztek táborozok. Kö­szönhető ez talán annak, hogy a rendezvény jó híre szájról szájra terjed, hogy az egyik nagy kon­certattrakció a nemzetközi hírú szlovákiai Ghymes együttes volt, no meg annak, hogy az újdonsá­gok között ott volt a kenyérsütő kemence, a táborlakók utókornak is megőrzött kezemunkája.- A kemencét a tájház kertjé­ben építettük, így elvileg év köz­ben is bámikor lehet használni - mondja Kovácsné Dorkó Andrea, a szervező Arlói Népfőiskolái Egyesület titkára. Hozzáteszi: ke­nyeret nem igazán sütöttek ben­ne, itt ugyanis az a jellemző, hogy az éjjeli táncházak után a résztvevők akkor bújnak ágyba, amikor a dagasztáshoz, a kenyér­sütés előkészületeihez kelni kel­lene. Viszont isteni krumplis és túrós lepényt, mákos és diós ka­lácsot sütöttek benne olyan asszonyok a faluból, akik még tudnak a kemencével bánni. Ezeknek a süteményeknek hatal­mas sikere volt. Csakúgy, mint a nemzetközi turnéját megszakítva a táborban fellépett Ghymes együttesnek, de a Suvadások rendszeres házigaz­dájának számító egri Gajdos ze­nekar sem kapott még a mostani­hoz hasonló vastapsot. A kézmú- yes műhelyek közül az idén is a tűzzománc, a gyöngyszövés, a ló­szőr- és a kosárfonás vonzotta leginkább az érdeklődőket. Azt már tavaly is rebesgették a fő­szervezők, hogy a 2000-ben esedé­kes, 10. Suvadás nem akármilyen eseménynek ígérkezik, de a vár­ható nagy meglepetésekről szóló elképzeléseket egyelőre hétpecsé­tes titokként kezelik. Tizenhat kitüntetés az ötvenéves kórházban Ózd (ÉM) - Az 50 éves Almási Balogh Pál Kórház és Rendelő- intézet jubileumi Semmelweis napján Pusztai Erzsébet állam­titkár a szakminisztérium Pro Sanitate kitüntetését adta át Tóth István igazgató főorvosnak és miniszteri dicséretet Németh Imréné gazdasági igazgatónak. Az ünnepségen az intézmény 800 dolgozójából tizenketten kaptak jutalmat. Az orvosok kö­zül Molnár Tibor, a krónikus osztály vezető főorvosa, Regéczi Mária szemészfőorvos, Eszenyi Géza reumatológiai osztályveze­tő főorvos, Hermann Károly, a szülészet-nőgyógyászat főorvo­sa. Az egészségügyi szakdolgo­zók közül Lipter Katalin anesz­teziológus asszisztens, Tárnái Erzsébet, a véradó állomás munkatársa, Schlága Istvánná részlegvezető nővér, Kutacs Fe- rencné a gyermekosztály nővé­re. A technikai munkatársak közül Fekete Mihályné osztá­lyos adminisztrátor, Istók Gyu- láné mosodai dolgozó, Balázs Lajosné takarítónő, Galambos András gépkocsivezető. A Medicina cégcsoport kitün­tetését kapta Ondrejkó Zsolt bel­gyógyász szakorvos, az önkor­mányzat pénzjutalmát honisme­reti pályázatáért Hermann Ká­roly né vehette át. Valamennyi vezető dolgozó képével jubileu­mi tablót leplezett le Pusztai Er­zsébet és Tóth István. Jubileumi tabló készült az ünnepségre Fotó: Bujdos Tibor Mogyorósdi kitérő kompromisszumok árán Bükkmogyorósd, Ózd (ÉM - SZN) - Osztottak, szoroz­tak, leveleztek, majd meg­egyeztek: a reggeli Tólápa-Csokvaomány-Lé- nárddaróc-Csernely-Ózd útvonalon közlekedő autó­busz, amely eddig csak ta­nítási időben ejtette útba Bükkmogyorósdot, ezentúl minden munkanapon meg­teszi a kitérőt. Tóth Árpád bükkmogyorósdi polgármester első kérése még januárban fogalmazódott meg. A községvezető jó néhány helyi lakos igényét képviselte, ami­kor a Borsod Volán ózdi üzem­igazgatójával megosztotta a problémát és kérte: a tanítási időben 7 órakor hozzájuk beté­rő, a diákokat a csemelyi kör- zetesített iskolába szállító autó­busz tegye meg az oda-vissza mindössze 4-5 kilométeres tá­volságot az iskolai szünetek munkanapjain is. A folyama­tosságra azért van szükség, fo­galmazott Tóth Árpád, mert az ózdi munkahelyre utazó felnőt­tek, az ugyancsak csernelyi napköziotthonos óvoda és konyha bükkmogyorósdi alkal­mazottai és óvodásai szintén ezt a járatot veszik igénybe, miután a reggeli órákban csak egy jóval korábbi, Agria Volán járattal tudnának közlekedni. A megyei közlekedési válla­lat gazdasági okokra hivatkoz­va többször visszautasította a kérést, szerintük a polgármes­ter számításai több helyen sántítottak, amikor azt próbál­ta bizonyítani, hogy a rész­vénytársaságot nem éri pótol­hatatlan veszteség a folyama­tos kitérők miatt. Tóth Árpád tartott is attól, hogy a nyári szünet kezdetéig nem jut a te­lepülés lakossága a hőn áhí­tott megoldáshoz. Végül azon­ban mégis megegyeztek egy­mással, mint ahogyan Kovács László, az ózdi üzemigazgató helyettese mondta: kölcsönös kompromisszumok árán. Olyan szerződést kötött a Vo­lán a polgármesteri hivatallal, amely szerint az évközi - téli, tavaszi - szünetekben a társa­ság ingyen biztosítja a járatot a munkanapokon, nyáron pe­dig amolyan képletes hozzájá­rulást fizet a község a busz­költséghez, így egy hónappal ezelőtt megoldódott a gond, s azóta is betér reggelente az óz­di busz Bükkmogyorósdra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom