Észak-Magyarország, 1999. július (55. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-26 / 172. szám

1999. július 26., hétfő Kultúra 8 HÍRCSOKOR • A világ eszperantistái. Az 55. Eszperan­tó Ifjúsági Világkongresszust augusztus Sí­től 16-áig Magyarországon rendezik meg, ám szervezési okok miatt nem Zánka, ha­nem Veszprém városa ad otthont a ren­dezvénynek. A konferencia témája: az em­beri kommunikáció története és jelene. • Stáció. A Varga Rudolf írásaiból össze­állított Stáció című sorozat következő elő­adása július 29-én, csütörtökön délelőtt 11 órakor kezdődik a miskolci Szondi-tele- pen. A verseket Balkay Géza és Szegedi Dezső színművész adja elő, a megzenésí­tett költeményeket - saját gitárkísérettel - Balkay Leslie László mutatja be. Múzeumi felújítás Forró (ÉM) - A forrói Abaúji Múzeum ki­állításai felújítási munkálatok miatt nem látogathatók, de gyűjteményi egységei előzetes egyeztetés után kutathatók. Ér­deklődni a következő telefonszámokon le­het: 46/386-028, 46/308-872. ’99 4 Matyóföldön nem csak a matyók táncolnak Mezőkövesd (ÉM) - Az idei már a tizen­negyedik alkalom, hogy megrendezik a Matyóföld Nemzetközi Néptáncfesztivált július 31-én és augusztus 1-én Mezőköves­den. A magyar fellépőkön kívül a hét vé­gén még szlovénok, lengyelek, macedó­nok, észtek, németek és nigériaiak is be­mutatják tánctudásukat. A találkozó első napján, szombaton délelőtt 10 órakor kezdődnek a fellépé­sek a Fő téri színpadon és egészen este 8-ig folyamatosan tart a seregszemle. Majd a közönség is kipróbálhatja tudá­sát a Táncpajtában este 8 órakor kezdő­dő táncházban. Vasárnap már reggel kilenctől ropják az együttesek a Fő téren. Ez 6 óra körül marad abba, de csak azért, hogy minden­ki ott lehessen a Mátyás király úti menet­táncon. A felvonulás visszavezet majd a Fő térre, ahol kezdetét veszi a díjkiosztó gálaműsor. Nyáron képtelenül Brackó István A nyári televízió olyan, mint a nyári Mi­kulás. Szóval nem az igazi. S főleg nem évszak-komfortos. Nincs parlamenti köz­vetítés, hiányzik a foci, s hójelentés sem borzolja a kedélyeket. Ha mégoly jó lenne is a műsor, nyáron, szabadságon normális ember nem ül a képernyő elé. Lábát áztatja, nézi a naple­mentét, sörözget és hajtja a szúnyogokat. A néző így elbliccel néhány sorozatot, megkíméli magát a krimiktől, a rút halál­tól és a paradicsomlé látványától, nem csipeget a szexből, nem csodálhatja meg Torgyán József nemrég készített pompás fehér öltönyét. Ez az elektronikus abszti­nencia helyre teszi a vérnyomást, javítja a cukorszintet, a pH-értéket, és senki haja sem lesz korpás... Csakhogy a képernyőtől való önmegtar­tóztatás problémákat is felvet. Tételezzük föl, hogy együtt a család, s a gyerekeket nem kell lepisszegni csak azért, mert pe­reg a film. Lehet, lehetne beszélni és be­szélgetni. Aki elszokott ettől a konzerva­tív kommunikációtól, annak bizony nehe­zen nyílik szóra a szája, s nem biztos, hogy nyitva a füle. Tisztelt nézők! Elfelejtettünk kvater- kázni, jóízűt dumcsizni, időt múlatni, szép emberi szóval. Ha nem hiszik, pró­bálják meg. Érdemes. Még dühöng a nyár, lehetőséget kínál. Aztán ha jönnek a hosszú téli esték, újra folytatódhat a jól bevált gyakorlat: néma, közös vacsora a vibráló tv előtt... Sok illetékes közt megmarad a veszély A lelőhely őrzése több mint 2 millióba kerülne évente - a helyreállítások 3,5-be A tető nagy előrelépést jelent - de biztonságot nem Fotó: végh Csaba Rudabánya (ÉM - FK) - A Ru- dapithecus idén megtalált koponyadarabja az egész vi­lág figyelmét felkeltette, tu­dományos szempontból fel­becsülhetetlen értékű. En­nek ellenére még mindig nincs folyamatosan jelenle­vő őrség a lelőhely körül. Nagy szükség lenne a lelőhely állandó védelmére Rudabányán. Szerencsére magukat a leletek csak ritkán esnek áldozatul a fosztogatóknak, hiszen szakértői vélemény és a lelőhely hiteles meghatározása nélkül ezek érté­kesíthetetlenek. Kivételt képez az az - egyébként utolsó - kirívó eset, amely még 1976-ban tör­tént. A földből ellopott ősmajom- csontokat elfogadta, beazonosí­totta és azóta is féltve őrzi egy külföldi múzeum. Ám szinte na­ponta okoznak hatalmas káro­kat a lelőhely köré kiépített inf­rastruktúrában. Fenn a tető, nincsen rend- Nagy eredmény, hogy a kuta­tási terület felett végre van tető, igaz középen egy sávon még mindig nem teljesen fedett, de ez a kisebbik gond - mondta Kordos László, az ásatás vezető­je. - Ellopták már innen a vízel­vezető árok betonlapjait, a lép­csőkorlátot, a palát, az útjelző táblákat, a raktárajtót, sőt a ku­tatóházat is. De ide járnak a tu­datos fémgyűjtők, és azok is, akik egyszerűen csak vandál­kodni akarnak. Mindent, amit ide terveznek, úgy kell megépí­teni, hogy az lehetőleg semmi másra ne legyen jó. A rendőrség is minden nap megjelenik és ellenőrzi, hogy minden rendben van-e. Különö­sen nyáron, amíg folynak a munkák, de állandóan ők sem tudnak jelen lenni. A feltárási hely valójában nem Rudabányához, hanem Fel- sőtelekeshez tartozik, de mivel természetvédelmi területről van szó, a felügyeletet az Aggteleki Nemzeti Park látja el.- A mi feladatunk lenne őriz­tetni a területet - mondta el Sala­mon Gábor, az Aggteleki Nemzeti Park vezetője. - Jelenleg egy ter­mészetvédelmi őr figyel az ásatá­si helyre, de neki több mint két és félezer hektár felett kell őrköd­nie. Van fegyvere és feljelentést tesz, ha szükséges, de többre nincs pénzünk. Sajnos, munka­bérre nem lehet pályázni. Csak akkor lehetne megoldani a folya­matos felügyeletet, ha maga az ásátási terület bemutató helyként is működne, nem csak tudomá­nyos szempontból hasznosítanák. Melyik millió a több? A közelmúltban látott napvilá­got az a törvény, amely kimond­ja, hogy az élővilág kutatásával kapcsolatos tevékenység, tehát a Rudapithecus csontjainak kere­sése is, csak megfelelő előkészü­letek után kezdődhet el. Ezek közé tartozik a dokumentálás és a feldolgozás tudományos meg­tervezése, a leletek vizsgálatá­hoz szükséges megfelelő helyi­ségről való gondoskodás, az ása­tás anyagi fedezete és a lelőhely megőrzésének biztosítása is. Ezek tükrében a Magyar Földta­ni Múzeum felelős a terület őri­zetéért, ám ők évente csak egyetlen hónapig kutatnak ott. Az állandó őrzéshez hat em­berre lenne szükség. Ha mini­málbérrel számolunk, akkor fize­tésük körülbelül 2 millió forintot igényelne évenként. Ehhez viszo­nyítva tavaly 3,5 milliót költött a nemzeti park csak a helyreállítá­si munkákra. A területen egyéb­ként a ‘70-es évek óta nem tör­tént semmilyen beruházás, ak­kor építette fel ugyanis az akkori tulajdonos, az Országos Érc- és Ásványbányák a kutatóházat a lelőhely kutatásához szükséges épületeket. Amikor 1986-ban le­állt a bánya, megszűnt a tulajdo­nos folyamatos jelenléte és kez­dődött el a rendszeres rongálás.- A Környezetvédelmi Minisz­térium idei költségvetésből már semmiképpen sem lehet elkülö­níteni ezt az összeget - mondta el lapunknak Demeter András, a Természetvédelmi Hivatal termé­szetmegőrzési osztályának veze­tője. - Az uniós normákhoz iga­zodva minden évben növelni kell a természetvédelemben dolgozók számát, ha csekély mértékben is, de ez eddig még minden évben sikerült. Egyszer talán majd az őrzést végző személyzet felvételé­re is sor kerülhet az Aggteleki Nemzeti Parkhoz. Idén ez még biztosan nem következik be. Ugyanakkor a Magyar Földta­ni Múzeum munkatársai terve­zik, hogy bemutatóhely is le­gyen a feltáróhely. A majdani kivitelezés azonban komoly aka­dályokba ütközik. Mivel a kuta­tási hely természetvédelmi terü­let, a Környezetvédelmi Minisz­térium dönt a sorsáról. A tárca azonban nem tudja önerőből elő­teremteni a munkálatokhoz szükséges mintegy 100 millió fo­rintot. Éppen ezért az esetleges (mondhatni önként jelentkező) külföldi tőke segítségére számí­tanak... Ha egyszer mégis elké­szül a bemutató- és feltáróhely még akkor sem tudni, hogy ki fizeti majd a fenntartást. A lelőhely addig is bárki által szabadon megközelíthető. Kié a lelet útközben? A leletért egészen addig a pil­lanatig, amíg a földből ki nem emelik, az Aggteleki Nemzeti Park és így a Környezetvédel­mi Minisztérium felelős, mi­vel akkor még - úgymond - a természetvédelmi terület ré­sze. Az előkerült csontok csak onnantól állnak a befogadó múzeum, illetve a Nemzeti Kulturális Örökség Miniszté­riuma védelme alatt, amikor leltárkönyvbe vagy gyarapo­dási naplóba kerülnek. Tehát a leletért éppen a legkritiku­sabb szakaszban, a szállítás alatt nem tartozik senki fele­lősséggel. Miniatúrák tárlata Pécs (MTI) - Uralkodók, szentek és amatőrök címmel a Habs- burg-Lotharingiai Házból szár­mazó tizennyolcadik századi mi- niatúrákból nyílt kiállítás pénte­ken a pécsi Múzeum Galériában. A tárlaton látható 26 különle­ges, kisméretű festményt, vala­mint néhány ezüsttárgyat és fotót maga Habsburg-Lotharingiai Alb­recht neje adományozta a pécsi Janus Pannonius Múzeumnak. A hölgyet ugyanis családi kötelék fűzi a magyar délvidékhez. A felbecsülhetetlen értékű adomány különlegessége, hogy a miniatúrák némelyikét neves korabeli festőművészek készítet­ték, mások pedig az uralkodó­ház tagjainak munkái. Egyiken Mária Terézia királynő sajátke­zű írása is látható. Élő népművészet A Diósgyőri vár melletti Déryné-házban Élő nép­művészet címmel kiállí­táson mutatkozik be a B.-A.-Z. Megyei Népmű­vészeti Egyesület. Hogy mennyire élő ez a nép­művészet, hogy a mai mesterek által készített tárgyak milyen közked­veltek, ezt bizonyítja az is, hogy a Déryné-házba látogató miskolci Kőmí­ves Kata és a szendrői Buku Réka ki is próbál­ta az itt bemutatott - Balogh István ongai mester által készített - rönkbútorokat. Fotó: Farkas Maya Új intézmény, új kiadvány Miskolc (ÉM - FG) - Megje­lent a nemrégiben alapított új intézmény, a Borsod-Aba- új-Zemplén Megyei Közmű­velődési Intézet első kiadvá­nya, a Közművelődési Tájé­koztató. Külalakját tekintve könyv is le­hetne, hiszen elegáns, ezüst szí­nű borítást kapott a kötet. A ne­gyedévenkénti megjelenés folyó­iratot sejtet, ezt a feltételezést tá­masztja alá, hogy képzőművésze­ti alkotások: Bozsik István grafi­kái illusztrálják a kiadványt. De a cím és a tartalom is megerősíti nem könyvet, nem folyóiratot, nem újságot, hanem „csak” tájé­koztatót kaptunk - adattárakkal, meghívókkal, tudósításokkal, pályázati felhívásokkal. Pedig éppen az új intézmény feladatainak sokfélesége, és a tá­jékoztató sokműfajúsága mutat­ja, többféle kiadvány kellene ah­hoz, hogy megfeleljen hivatásá­nak a B.-A.-Z. Megyei Közműve­lődési Intézet. A megyei közgyűlés által ala­pított közművelődési intézet fela­data az önkormányzatok, az in­tézmények művelődési céljainak segítése, a megye szellemi, tár­gyi, művészeti, közművelődési értékeinek bemutatása. A helyi, kistérségi, megyei, országos és nemzetközi kulturális események gondozása, koordinálása, a kultu­rális kapcsolatok ápolása, vala­mint művelődési tevékenységek elemzése, fejlesztő programok ki­dolgozása, szakemberek képzése és továbbképzése, információk gyűjtése és továbbadása... Mindehhez - a tájékoztatón kívül - kellene még egy szakmai lap, egy igényes folyóirat, egy művészeti magazin, egy infor­mációs kiadvány. Nótás kedvű gála és kotta Budapest, Szeged (MTI) - Kék a búzavirág - Jákó Vera emlékezetére címmel az évez­red utolsó magyar nóta gáláját rendezi meg a Jákó Vera Ala­pítvány augusztus 1-jén, Buda­pesten, a Szabadtéri Budai Parkszínpadon. Ábrahám Dezső, az alapít­vány elnöke elmondta: a nóta­éneklés műfajának valameny- nyi aranykoszorús előadója részt vesz az elhunyt nótaki­rálynő születésének 65. évfor­dulója alkalmából megrende­zett gálán. Színpadra lép töb­bek között B. Tóth Magda, Gaál Gabriella, Karácsony Irén, Kovács Apollónia, Mada­rász Katalin, Takács Béla, Zsuzsa Mihály és Bojtor Imre. Az ezüstkoszorús nótaéne­keseket képviseli Sófalvi Éva, Kovács László és Tóka Zoltán. A dalosokat a tizenkéttagú Magyar Nemzeti Cigányzene- kar kíséri majd. A gála napján a kora délutáni órákban az or­szág majd valamennyi tájáról érkező amatőr népdalkörök, tánccsoportok is bemutatkoz­nak a közönség előtt. Dankó Pista dalai A szegedi Dankó Pista Emlé­kéért Alapítvány korabeli kia­dások alapján, Csongor Győző Dankó-kutató gyűjtéséből, vá­logatást jelentetett meg a ci­gány nótaköltő dalaiból. A tanulatlan dalköltő pél­dátlanul dús termést hagyott az utókorra. Először 1883-ban jelentek meg nyomtatásban szerzeményei, amelyek ország­szerte viharos sikert arattak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom