Észak-Magyarország, 1999. július (55. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-19 / 166. szám

1999. július 19., hétfő HÍRCSOKOR • Adásszünet. A Kazincbarcikai Városi Te­levízió július 20-tól augusztus 20-ig éves karbantartási munkák miatt nem jelentke­zik műsorral. Az egy hónapos szünet idején minden nap a színes képújság olvasható. • Anna-bál. Anna-bál lesz július 23-án, pénteken este 7 órától hajnal 4-ig a diós­győri Vasas Művelődési Központban. A műsorban fellépnek az operettszínház fi­atal művészei és a Dance Stúdió. A zenét az Unikum együttes szolgáltatja. • Lehotka-est. Lehotka Gábor orgona­művész ad hangversenyt ma, hétfőn este 7 órától a műemlék avasi református templomban. A műsorban közreműködik Eperjesi Erika énekművész. • Gyermekrajzok. Az így látom a vas­utat című országos, gyermekeknek meg­hirdetett pályázat kiállítása látható munkanapokon reggel 7-től délután 3 óráig a miskolci Tiszai pályaudvar olva­só-várótermében. Könyvtári szünet Miskolc (ÉM - FG) - Mától egy hóna­pig, augusztus 19-ig részleges nyitva tartással várja az olvasókat Miskol­con a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár. Ebben az időszakban - az iskolai szünet és a szabadságok miatt - viszonylag ke­vesen keresik fel a könyvtárat, ezért ilyenkor tartják a közel félmilliós könyv- állomány egyes részeinek leltárát, ilyen­kor kötik be a folyóiratokat, rendezik a raktárai. Mivel minél hamarabb szeret­nének átállni a számítógépes kölcsönzés­re, ezt az időszakot használják fel arra, hogy rögzítsék a több mint 12 ezer olvasó adatait. A könyvtárosok tehát dolgoznak, de az olvasók előtt sem zárják be az ajtókat. Hétköznapokon reggel 8-tól délután 4-ig lehet visszavinni a korábban kikölcsön­zött könyveket, ilyenkor lehet megnézni a napilapokat, és kölcsönözni - de csak! - a visszavitt könyvekből. Ha valamilyen konkrét kérdéssel, kéréssel érkezik vala­ki, arra is választ kaphat a tájékoztató könyvtárostól, az érdeklődők megkapják a kért közlönyöket, pályázati figyelőket. Bár az egyedi igényeket általában csak a következő napon tudják kielégíteni. A fo­lyamatos kutatómunkát végzőknek is csak másnapra tudják összegyűjteni a kért irodalmat. A betű ára Brackó István Még mindig könyvheti könyveimen rágó­dom. A szó valóságos és képletes értelmé­ben is. Az olvasmányélményeket együtt dolgozom fel azzal a ténnyel, hogy a 135 ünnepi kiadvány kötetenkénti átlagára 1400 forintra rúgott. A mostani minimál­bérből körülbelül 15 regényre, versantoló­giára futotta volna, ám aki filléres gon­dokkal küzd, az aligha költ olvasnivalóra. Még újságra sem. Drága lett a betű, a pénzben kifejezett ára nőtt az erkölcsileg, hatástanilag leér- tékelődöttnek vélt Gutenberg-galaxisnak. Ebben az elektronizált világban az ember kevesebbet olvas, kevesebbet áldoz a szép szóra. A dolog másik vonulata az, hogy a piacgazdaság nem tesz lényeges különbsé­get egy jó mosópor vagy egy szép míves könyv között. Már ami a költségeket ille­ti. Áru lett minden. A kultúra is, illetve annak legkarakteresebb hordozója, a könyv. így aztán eleve elesnek a könyv­gyűjtés izgalmától, az olvasás gyönyörű­ségétől azok, akiket rossz sorsa véko­nyabb pénztárcával vert meg. Számukra marad az egyre néptelenedő könyvtár, vagy a szellemiekben, anyagiakban is ol­csóbb televízió. Új könyveim még őrzik a jellegzetes nyomdaillatot. A friss papír, a ragasztó szagát. Mert a könyveknek nemcsak sor­sa, hanem stichje is van. Kifinomult orr kívántatik ennek felismerésére, s az a hit, hogy a betűt nem zabálja föl az elektroni­ka, a Marconi-féle konstelláció... Drága a könyv, de tudjuk jól, hogy a dolgoknak, így a könyveknek nemcsak ára, hanem értéke is van. iszM-MmvRmsiii* Kultúra 8 Nagybánya neve még mindig jól cseng Kozma István ragaszkodik a hagyományokhoz, de keresi saját útjait is A Mezőkövesden élő, nagybányai gyökerű művész kiállítása a Miskolci Galériában Fotó: Bujdos Tibor Miskolc (ÉM - FK) - Kozma Ist­ván nagybányai származású festőművész alkotásaiból lát­ható kiállítás a Miskolci Galé­riában. A tárlaton megtekint­hető alkotások harminc év munkásságát mutatják be. • A modern nagybányai festé­szet valójában Felsőbányán szü­letett meg. Aba-Novák Vilmos, Czigány Dezső, Papp Aurél is ott alkották meg azokat a műve­iket, amelyek már túlléptek a nagybányai realista festészeten - kezdte visszatekintéssel kiállí­tásának bemutatását Kozma Ist­ván. - Nagybányán megvolt a mag, amit Hollósy elhintett. A Párizsból, Münchenből vissza­tért művészek továbbérlelték ezt, és létrehoztak egy erősebb magyar piktúrát. Elvégre min­den nemzet arra törekszik, hogy legyen nemzeti festészete, a szó legnemesebb értelmében. Ahogy én magyarnak születtem, úgy magyarul kell festenem, írnom, látnom, szuszognom. □ Lassan tíz éve, hogy Magyar- országon él. Az ön festményei mennyire számítan.ak még nagy­bányainak? • Színvilágban a hagyományo­kat képviselem, de bizonyos mértékig továbblépve már az én látásmódom jelenik meg a képe­ken. A kompozícióim is elég sa­játosak, mert szeretném, ha ezek már az én jellegzetesen 2000 előtti festményeim lenné­nek. Ezek a képek már 2001-re csöngetnek. □ Ennyire fontos lenne a művé­szetben is az ezredforduló? • Hogyne. A festészet egyidős az emberiséggel, de ugyanígy az irodalom is rendkívül nagy ha­tással volt történelmünkre. A művészetnek előre kell mutat­nia a jövőbe, mégpedig úgy, hogy valami többletet viszünk az alkotásba. A festő nem fény­képész. □ Ez olyannyira jellemző önre, hogy néhány festménye már-már absztrakt. • Az absztrakt művészetet addig fogadom el, amíg tartalmat hor­doz. Véleményem szerint értéke­sebb még ebben a században is, ha előbb megértjük, hogy miről van szó, mint amikor csak egy felületet látunk- címmel. Elvo­» ................... „A fiatalok általában ‘V 4 hamarabb , .■ ^ megértik a képei­met, mint a szüleik. ” Kozma István natkoztatni lehet, de legyen ér­telme, hogy miért tesszük. Sze­rintem még ma sem szükséges, hogy a festészet ennyire elvont legyen. A valóság vonalát, egy bizonyos mértékig, követni kell. □ Mennyire kapják még fel az em­berek a fejüket, ha meghallják: Nagybánya? Van még ennek súlya? • Főleg az utóbbi időkben. Ép­pen két miskolci művészettörté­nésznek, Kishonthy Zsoltnak és Jurecskó Lászlónak köszönhető, hogy az emberek újra felfedez­ték Nagybányát. A művésztelep százéves évfordulója óta a nagy budapesti aukciókon is komoly áron adják el ezeket a képeket. Én már a negyedik generációt képviselem, és azt tapasztalom, hogy a fiatalok általában hama­rabb megértik a képeimet, mint sokszor a szüleik. Nagyon szere­tem az ifjúságot. Abban az idő­ben, amikor a mesterséget ta­nultam, akkor még nagyon sok jónevű festő élt ott, akik egytől egyig nagy pedagógusok is vol­tak. Szerették átadni tudásukat és önzetlenek voltak. A fiatalo­kat még anyagilag is segítették, hogy be tudjanak kapcsolódni a művészeti életbe. □ Érkeznek még ma fiatal művé­szek Nagybányára? • Igen, bár a többségüket már nem ismerem. Számomra úgy tűnik, mintha ők már nem tulaj­donítanának akkora fontosságot az alapismereteknek, mint az én nemzedékem. Én két éven át csak három színnel festhettem, és csak szénrajzokat készíthet­tem, viszont a mostani nemze­dék mintha már nem járná vé­gig ezt az iskolát. Elismerem azt, hogy a mai technikai világ más látásmódot kíván, de nem biztos, hogy ez lesz az, ami két­ezer év múlva is megmarad. Alap nélkül, váz nélkül nincs ember, nincs semmi. Szomorú istenek Kozák Attila alkotásaiból nyílt kiállítás szombaton a tokaji Galériában. A tárlatot Pogány Gábor művészettör­ténész ajánlotta az érdeklő­dők figyelmébe, a műsorban közreműködött Molnár Gab­riella népdalénekes. Kozák Attila festményei, grafikái, térplasztikái (köztük a ké­pen is látható Szárnyas fák címet viselő munka), doboz­ba zárt istenfigurái, pulyka- és csirketollból, csontból és szőrből, textilből összerakott sámánisztikus ábrázolásai szeptember 3-ig láthatók. A kiállítás hétfő kivételével minden nap délelőtt 10 és délután 4 óra között tart nyitva. Fotó: Farkas Maya Mestermunkák, munkás mesterek a múltból Helytörténeti, képzőművészeti és népművészeti kiállítás Erdőbényén Erdőbénye (ÉM - FG) - Egye­lőre a helyi művelődési ház nagytermében láthatjuk, pe­dig megérdemelne egy táj­házat is az erdőbényei hely- történeti gyűjtemény. Malomkövek, mozsarak, mérle­gek, szénvonók, szenes vasalók, szőttesek, kádak, hordók, tek- nők, fényképek, mesterremekek, megsárgult mesterlevelek... A helyi művelődési házban állítot­ták ki azt az ezernyi helytörté­neti emléket, amelyet a ház munkatársa, Égerházi László helyi fafaragó gyűjtött össze az erdőbényei családoktól.- Az év elején kezdődött a gyűjtés a faluban, ezek minde­gyikét ajándékba kapta a telepü­lés - mondja Hotyek Attiláné, a ház vezetője, és közben már mu­tatja is a tárgyakra került leltá­ri számokat. - A későbbiekben is gyarapodni fog az anyag, több ígéretünk van még. Ha bezár ez a kiállítás, egyelőre minden rak­tárba kerül, de bízunk abban, hogy lesz egy tájházunk, ahol méltóképpen mutathatjuk be ezeket a tárgyakat. A helytörténeti kiállítás mel­lett a falakon körben Lavotha Kálmán helyi alkotó festmé­nyei láthatók. Ezek is valami­képpen a falu múltját őrzik, hi­szen a képek többségének té­mája ugyancsak Erdőbényéhez kötődik, az itteni vidéket örökí­ti meg. A művelődési ház nagytermé­ben rendezett kiállítás(ok) mel­lett a galériában vasárnap dél­után nyitották meg Kaszás Ákos nemezkészítő népi iparművész Szarvasnyomon, griffek útján cí­mű kiállítását. Mesél a múlt ' Fotó: Farkas Maya

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom