Észak-Magyarország, 1999. július (55. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-14 / 162. szám
1999. július 14., szerda HÍRCSOKOR • Szép esti muzsika. A Szép esti muzsika című előadássorozat keretében a Gömöri Műhely Vonós Kamarazenekara ad hangversenyt a putnoki római katolikus templomban ma, szerdán este 6 órától. A műsorban közreműködik Várkoly Imre trombita-, Kermjét Kamill gitár- és Bukovinszki Péterné csembalóművész. • Ki nyer ma? A Ki nyer ma? - Játék és muzsika tíz percben című rádióműsort július 16-án, pénteken déli 12 óra 40 perctől Miskolcról, a Népkerti Vigadóból közvetítik. A játékra déli 12 órától a helyszínen lehet jelentkezni. Teliinger István grafikus- és festőművész alkotásaiból nyílt kiálltás tegnap a mezőcsáti Kiss József Közösségi Házban. A tárlat július 25-ig tekinthető meg, hétköznapokon délelőtt 9-től délután 5 óráig, szombaton délelőtt 9-től déli 12 óráig. Gyerekidő Fecske Csaba Serfőző Simon regényének főhőse Matyi, a tanyán élő kisfiú. Narrátor és regényhős ugyanaz a személy, vagyis az író, aki életének legmeghatározóbb szakaszát, gyerekkorát írta meg szocigráfikus pontossággal, a tanyasi világot olyan meggyőző és láttató erővel, hogy az olvasó szinte ott érzi magát, hallani véli a szereplők lélegzetét. Serfőző drámai feszültségű, sűrű szövésű szövegben tárja elénk a kis Matyi sorsát, s a háttérben ott komorlik a történelem, az ötvenes évek diktatúrája a beadásokkal, az örökös rettegésekkel egymástól, a hatalomtól, az erőszaktól és a szegénységtől. A regény ott kezdődik, amikor Matyi iskolába megy, abban reménykedvén, végre megszabadul a tehénpásztorkodástól és mindattól, amit a tanyasi élet ró az emberre, még a gyerekemberre is. Matyinak keserűen csalódnia kell, mert apja bizony továbbra is megköveteli tőle a napi feladatok elvégzését. Az apa alakja sötéten komorlik, Matyi sokat viaskodik vele, ellenfelet lát benne, akit le kel győznie. Még édesanyjáról is, aki pedig nem egyszer megvédi őt az apai szigorúságtól, azt hiszi, hogy nem szereti őt. Örök gyermeki probléma ez, ki ne szembesült volna vele. A regény legemlékezetesebb pillanata, amikor Matyi próbára teszi az anyai szeretetet, amelynek elementáris erejéről természetesen meggyőződhet. A távolságtartó, szemérmes író itt kicsit elérzékenyül, mindazonáltal a regény egyik csúcspontja ez, lélektanilag hiteles, drama- turgiailag kidolgozott, katartikus erejű. Matyi minduntalan kalandokba keveredik. Hétköznapi kis kalandok ezek, de a gyerek számára meghatározóak, az olvasó számára pedig izgalmasak. A főhős érzékeny, nyitott, ám konok kis vadóc. Gazdagon árnyalt, eleven figura, írói megfor- máltságát tekintve Nyilas Misi és Neme- csek Ernő méltó társa. Tőlük annyiban különbözik, hogy az ő világa szegényesebb, horizontja szűkebb. A regényt átszövi az irónia. Serfőzőtői, annak ellenére, hogy sötét színekkel dolgozik, nem idegen a humor. Vérbő humoráról tanúskodik az a fejezet, amelyben a kappant akarják rávenni arra, hogy kotyogjon. Ezt olvasva hangos hahota fakad... Az olvasó annyira beleéli magát a kis Matyi történetébe, hogy őszintén sajnálja, az a 205. oldalon véget ér. De várhatjuk a folytatást, hiszen ez a könyv egy életrajzi trilógia két első darabját tartalmazza, első része 1986-ban önálló könyvként már megjelent, s az író műhelyében készül a harmadik, befejező része, amely a, főhős kamaszkorával zárul. Kultúra 8 Ne maradjunk adósak a csodával... A bábok a néző lelkében kelnek igazán életre Fotó: Dobos Klára Mikita Gábor Miskolc (ÉM) - A gyerekek várják, látni akarják a csodákat. A hét végén megrendezett bábos szakmai tanácskozás azt is szolgálta, hogy a bábozás varázsát minél gyakrabban átélhessék a gyerekek az iskolában is. M. Németh Erzsébet, a miskolci Csodamalom Bábszínház igazgatója fontosnak tartja, hogy az előadások megtekintésén túl élő, közvetlen kapcsolat alakuljon ki a bábszínház és nézői között. Ezért is szervezték meg a Miskolci Galériában A mű és közönsége elnevezésű szakmai konferenciát. Kevés szabállyal Ebben a műfajban nem nagyon vannak szabályok - figyelmeztetett az első előadó, Lengyel Pál, a Budapest Bábszínház rendezője -, például a Balaton partján éppúgy érvényes szabadtéri produkció lehet egy óriásbábokkal előadott Noé bárkája történet, mint ahogyan a Kemény Henrik kis paravánja mögött megelevenedő Vitéz László meséje. Az a fontos, hogy érthető és értelmezhető előadást hozzunk létre. A mű filozófiája ne csak a szövegben fogalmazódjon meg, azt a képeken keresztül is közvetíteni kell. Ám a „félj a rossztól, kövesd a jót” - a világot fehérre-fe- ketére - leegyszerűsítő világkép a bábszínházban is kevés. Ne valamilyen didaktikus igazságot akarjunk a gyerekekbe sulykolni! De az sem elegendő, ha a bábszínház nem több kicsinyített hagyományos színháznál. Előadásában a produkciók születését meghatározó tényezőkről szólva hívta fel a figyelmet a műfaj sokszínűségére: - Bábról beszélve általában mindenkinek három típus jut eszébe, a kesztyűsbáb, a marionett és a síkbáb. Pedig már az óvodában helye van a tárgyjátéknak. Az arányokkal, torzításokkal lehet játszani a maszkos játékokban, ahol az élő szereplő bábuként mozog. S izgalmas az is, amikor az ember különböző testrészei különböző szerepekben jelennek meg. Minden játszik Ez utóbbi demonstrálására - lábbal történő bábozásra - is láthattak videón példát a résztvevők. Szentirmai László, a sárospataki Coménius Tanítóképző Főiskola tanszékvezető docense pedig két békéscsabai gyakorló óvónő üvegeket használó, remek humorú bábjelenetének megmutatásával, no meg előadásában szavakkal is biztatta a pedagógusokat, éljenek a bábozás adta lehetőségekkel.- Az esztétikai nevelésből nem hiányozhat a művészet, azaz a művészettel való nevelés. De az erkölcsi alapismereteket sem lehet száraz tesztlapokon keresztül közvetíteni. Akik a bábjátéknak teret adnak az iskolában, azok a legjobb pedagógiai módszert viszik be az oktatásba. A bábozás keretei között megvalósulhat az alkotva tanulás. Mivel sok társművészetre, tudományra - képző- és iparművészetre, zenére, irodalomra, mesterségekre stb. - támaszkodik, ezért sokoldalúan alkalmazza a megszerzett ismereteket. S egyben vissza is igazolja a tanultak szükségességét. Most válik érthetővé, miért fontos rajzórán megtanulni a színkeverést, technikaórán a papírhajtogatást vagy a textillel való bánásmódot. S akkor még nem esett szó a morális tartalomról, s magáról a játékról... Csináljunk ilyet!- „Csináljunk ilyet!” - lelkesedtek a pedagógus résztvevők a budapesti főiskolások árnyjátékait nézve, vagy azt csodálva, hogyan idézik meg Carmen történetét néhány textil segítségével a mexikói Muf Színház művészei. A találkozó sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy maguk a résztvevők fogalmazták meg: szeretnék, ha ez a rendezvény egy folyamat elindítója lenne. S a jövőben továbbképzés keretén belül részletesen is foglakozhatnának mindazzal, amiről most csak vázlatosan eshetett szó. Télen folytatódik a zenés honfoglalás Budapest (ÉM) - Miskolci és mezőkövesdi általános és középiskolák jutottak tovább Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből „A Magyar Zene Évezrede - Honfoglalás Muzsikával" című játék elődöntőiből. Az országos zenei verseny alapjátékait és megyei döntőit az idén júniusban véget ért tanév során rendezték meg. Megyénkből 10 iskola jelentkezett a játékra, a közel 250 résztvevő csapat közül 12 volt borsodi. A téli területi döntőkbe ezek közül 6 iskola jutott tovább: a miskolci Széchenyi István Általános Iskola, a Soltész Nagy Kálmán Általános Iskola, a Kossuth Lajos Gimnázium, a Diósgyőri Általános Iskola és a Diósgyőri Gimnázium, valamint a mezőkövesdi Bárdos Lajos Ének-zenei Általános Iskola. A Magyar Zenei Tanács által meghirdetett játékon a csapatok magas színvonalú zenei alapműveltségről tettek tanúbizonyságot. A feladatok kitértek a honfoglalás, a középkor, a reneszánsz, a barokk, a klaszszikus és a romantikus kor zeneművészetére is. A csapatok a szép éneklés, hangszerjáték és tánc területén is jeleskedve keltették életre a régi századok és napjaink magyar zeneművészetét. A zenés honfoglalás a téli területi döntőkkel folytatódik, amelyeknek az ország öt különböző települése ad helyet. Az első regionális döntőt december végén, a többit pedig januárban rendezik meg. Á helyi területi döntőn Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nóg- rád megye csapatai mérik össze tudásukat. Erdélyi művészek a sárospataki várban Kerekes Géza művésztanár és Dénes László költő-újságíró bemutatkozása Patakon Kerekes Géza székelyhídi művésztanár képei a kávézóban Fotó: Bódisz Balázs Ildikó Sárospatak (ÉM) - Két erdélyi művész mutatta be műveit a pataki Rákóczi Múzeum Kávézójában, ahol Kerekes Géza székelyhídi művésztanár olaj- festményei ma is láthatók. A bemutatkozó társ Dénes László nagyváradi költő-újságíró volt Búcsú a Majomszigettől című verseskötetével. A kerekasztal-beszélgetés témája napjaink erdélyi művészete volt. A Váradi Katalin múzeumpedagógus által irányított társalgás kitekintést nyújtott az erdélyi magyar sajtóéletre is az Erdélyi Napló országos polgári hetilap prizmáján át, melynek főszerkesztője ugyancsak Dénes László. Kötve a tájhoz A kávézó falán körbe a Nagyváradtól északra elterülő érmellé- ki lankás síkvidék, lágy pasztell- tónusokban.- Mintha nem lenne perspektívája e tájnak, ez a nagy semmi, az alföld, és pontosan e távlatnélküliség adja varázsát - vallja Kerekes Géza festő, aki rajongó temrészetbarát és szenvedélyes vadász is. A tájképfestészetnek nagy hagyományai vannak Erdélyben, Kerekes Géza számára ezen túl személyes élmény a táj. Az erdélyi ragaszkodik a tájhoz, melyben él, mely életének szerves része, s amelynek ő maga intellektuálisan és etnikailag részese. Ugyanakkor a táj kifejező eszköz is számára: emberi motívumokkal gazdagítja.- Olykor bal kézzel festek, nehogy túlrajzoljam a témát, és semmissé váljék benne a költészet, nehogy „elirodalmiasod- jon” a mondanivaló. Lappangó líra Ha a rendszerváltás óta fejlődést mutat a képzőművészet, épp ellenkező tendenciát mutat a romániai magyar irodalom - folytatja a beszélgetést Dénes László költőújságíró. ’89-ben kiderült ugyanis, nincsenek a fiókokban lappangó, nem publikálhatott kéziratok, csodás művek, pedig azóta várjuk a nagy erdélyi magyar regényt. Általában íróink Magyarországon publikálnak - ami a határok fokozatos légiesítésével nem is jelent gondot. Ugyanakkor el kell ismerni, az itt kiadott könyvek szebbek, jobbak, s az itt fizetett tiszteletdíjak is magasabbak... Sajnos Erdélyben nem működnek igazán az irodalmi körök, pusztán a megjelenő könyvek bemutatására szorítkoznak. Hiányzik a kritika is. Főállású költő nincs, katedra, szerkesztőség nyújt megélhetést számukra. Előkerített versek Dénes László mégis Nagyváradon adta ki verseskötetét. „Előkerített versek” a könyv alcíme: az utóbbi 20 év termését gyűjtötte össze, mely a romániai magyar irodalom sajtóorgánumainak hasábjain jelent meg. Villontól József Attiláig rájátszik az egyetemes irodalom gyöngyeire, s az irodalom- történeti hozadék birtokában körvonalazódik egyéni arca. Az Erdélyi Napló főszerkesztőjeként kissé szkeptikus, hisz olykor vergődés a létük, mégis igény van e lapra: az értelmiség ízlésének is megfelelő, az olvasók szellemi, politikai-közéleti tájékoztatását szolgáló újságra.
