Észak-Magyarország, 1999. június (55. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-18 / 140. szám

1999. június 18., péntek Itt-hon 6 • Fürdőfelújítás. Folytatódik a végardói termálfürdő felújítása Sárospatakon. Já- nosdeák Gábor polgármester tájékoztatá­sa szerint a város önkormányzata a regio­nális idegenforgalmi pályázaton nyert pénzt a 70 millió forintos beruházáshoz. Teljesen felújítják a gyermek- és a termál- medencét. • Útépítés. Több mint 6 millió forintot nyert Erdőhorváti az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság által kiírt pá­lyázaton. Mint Soltész Árpád polgármes­tertől megtudtuk, az összeget a nagysú­lyú szemétszállító járművek által megron­gált Hatház utca felújítására fordítják. M-PORTR Aki sokat főzött Sárospatak (ÉM - BSZA) - Somogyi László- né Déváid Er­zsébet 1922-ben született a Felvi­déken található Borsiban. Szülei kétkezi munká­sok voltak, így tartották el hat gyermeküket. Édesapja a jobb élet reményé­ben kiment Amerikába, ám mivel családja nem követte, 5 év után haza­tért. Az édesanya korán meghalt, Erzsé­bet akkor mindössze 7 éves volt. Az apa második házassága nem sikerült jól, a mostoha rosszul bánt a gyerekekkel. Erzsébet a 6 elemi osztály elvégzése után munkába állt. Gyerekekre vigyá­zott, ezért ruhát, szállást és élelmet ka­pott. Ez mind még Szlovákiában történt az akkor fiatal leánnyal, Sárospatakra 1939-ben költözött, amikor a Felvidéket visszacsatolták Magyarországhoz. A Bodrog-párti városban az akkor Win- dischgraetz hercegek tulajdonban levő Rákóczi-várban kapott munkát, ahol a konyhán dolgozott. Ezután Fótra került gróf Károlyi István kastélyába, ott egy szakács mellett tanulta a főzés mestersé­gét. Később, 1945-ig ismét a pataki vár­ban tevékenykedett. Az asszony ezt tart­ja élete egyik legboldogabb szakaszának. Ekkor kenyéradó gazdájának, a herceg lányának el kellett költöznie az ország­ból, aki csak a franciatanárnőt vihette magával Németországba, így Erzsébet Devecseren maradt, ott töltött egy rövid időt. Mesés ízek Később tovább folytatta korábbi mester­ségét: a város egyik konyháján helyezke­dett el. 1953-tól dolgozott a napközis ét­kezdében. Mint elmondja, mindig igye­kezett házias ízekkel kedveskedni a gye­rekeknek. A diákokon kívül főzött a hí­ressé vált országos fafaragótábor részt­vevőinek. A menzások elégedettségéről néhány faragvány tanúskodik, amelyek ma is előkelő helyen, a lakás falán látha­tók. Sokat tudnának mesélni főztjéről az akkori sportolók és néptáncosok is. 1958-ban kötött házasságot, férje ma­szek kisiparos volt. Emiatt saját erőből kellett építkezniük, mert kölcsönt nem kaptak. Két lányuk született, akik négy unokával örvendeztették meg. Testvérei közül egyedül 84 éves nővére él, akit két­szer látogatott meg amerikai otthoná­ban. Az oldalt szerkesztette: Bódisz Attila Telefonszáma: 06-60-496-578 E-mail: bodisz@elender.hu Miszter Cirózis és a többiek Egy különleges időtöltés: szappanból készíti szobrait a hercegkúti asszony Csikós Erzsébet és a művei Fotó: Bódisz Attila Hercegkút (ÉM - BSZA) - Misz­ter Cirózis flaskát tartó keze letörött, vélhetően újat kell készíteni helyette. A vékony, nagy hasú figura nem visított fájdalmában, s nyu­godtan, egyetlen szó nélkül néz­te végig az esetet a kapuban ráé­rősen üldögélő szomszéd is. Nem csoda, hiszen mindketten szappanból készült szobrocskák, a Hercegkúton élő Csikós Erzsé­bet munkái. A rokkantnyugdíjából élő asz- szony akkor kezdett először szappanszobrokat faragni, ami­kor 1991. április és 1992. január között négyszer kellett műtétre vállalkoznia, s betegsége hosszú ideig ágyhoz kötötte. Az elkészített alakok rendsze­rint valamilyen személyes él­ményhez kötődnek. Az anyjába kapaszkodó gyermekre például a szülőotthonban figyelt fel. A kislány csaknem minden nap meglátogatta várandós édesany­ját és olyan szeretettel simogat­ta a kistestvért rejtő gömbölyű pocakot, hogy a megható jelenet örökké Erzsébet emlékezetében maradt. A két táncos figura ma­gát az alkotót és legkisebb, ötéves unokáját ábrázolja. Miszter Cirózist a kórházban látta. A vékonydongájú, nagy hasú férfi a gyógykezelés alatt sem tudott lemondani az alko­holról, nevét az egyik ápolónő­vértől kapta. A ráérősen a kapu előtt üldögélő szomszéd bácsit pedig a falu lakói ihlették. Er­zsébet azt tervezi, egyszer meg is írja ezeket a történeteket. A szappanszobrocskák a ma­nikűrkészlet egyik darabjával készültek. Erzsébet azt szeretné, ha a gyártók a mostani méret­nél háromszor nagyobb szappa­nokat készítenének.- Abból már igazán jó, kidol­gozott szobrokat lehetne faragni - véli. Most azonban a minél ki­sebb és illatosabb szappanok a kedvencei. Arról természetesen szó sem lehet, hogy a családban bárki is mosakodásra vagy fürdésre használja az értékes alapanyago­kat. Arra ott van a tusfürdő. Er­zsébet a faragás során képződött „kaparékokat” sem dobja el. Összegyűjti, zacskóba rakja munkája melléktermékét, majd megolvasztja és - mintha agyag­gal dolgozna - portrékat mintáz belőle. Szappanszobraival gyakran ajándékozza meg azokat az em­bereket, akik közel állnak hozzá vagy akiktől sok jót kapott. Ko­rábban az elajándékozottakat nem számítva mintegy 20 szob­rocska gyűlt össze a lakásban, de azok mind odavesztek akkor, amikor Erzsébeték lakása idén január 19-én porig égett. Az asszony elhatározta, hogy az összes tönkrement darabot újra elkészíti. Ugyanis mindegyik ap­ró szappanfigura közel áll hoz­zá. Ha valamelyiknek is baja esik, képes megsiratni. Ezért is kell ismét elkészíteni Miszter Cirózis flaskát tartó kezét. Sárospataki futballsiker Bretzenheimben Sárospatak (ÉM - BSZA) - A németországi Bretzenheim­ben járt június elején a Sá­rospataki Torna Club (STC) labdarúgócsapata. A pataki focisták június 3-a és 7-e között meghívásos tornán vettek részt, rajtuk kívül egy török és hét német együttes versengett. Kerchner Istvántól, az STC el­nökétől megtudtuk: a tornát a bretzenheimiek minden évben életre hívják. A sportvezető érté­kelése szerint a pénzdíjas verse­nyen a magyarországi szinteken mérve a megyei másodosztály és az NB III közötti csapatok küz­döttek egymással. A győztes együttes 2500 márkát vihetett ha­za, míg a másodikok 1500, a har­madikok pedig 1000 márkát kap­tak. A leggyorsabb gólt rúgó csa­pat egy hordó sört fogyaszthatott el jutalmul. Az STC a kilenc csa­pat közül a harmadik helyezést érte el. A mérlegük: 7 győzelem, 1 döntetlen és 1 vereség volt. A patakiak 35 gólt rúgtak és min­dössze hármat kaptak. Testvércég Információink szerint a bret­zenheimiek már régóta kere­sik a kapcsolatot Sárospatak­kal. A patakiak közül többen jártak a német városkában. Jánosdeák Gábor, a város pol­gármestere azonban egyelőre nem látja lehetőségét annak, hogy testvérvárosi kapcsolat alakuljon ki a két település között. Mint elmondta, számos város jelezte már, hogy kap­csolatot szeretne létesíteni Pa­takkal, azonban ezek a Bod- rog-parti város számára sokba kerülnének. Az ódzkodás oka tehát kizárólag anyagi termé­szetű. A Bretzenheim és Sárospa­tak közötti kapcsolatot a Bret- zenheim-hercegek jelentik, akik a Rákóczi-szabadságharc után egy ideig birtokolták a pataki várat. Szívügyük a falu szépítése Közel nyolcvan ember mozdult meg Vajdácskán, amikor a helyi elöljáróság faluszépítő napot hirdetett. Iski Györgyné, a település polgármestere kérdésünkre elmondta: a kisgyerme­kektől kezdve az idősekig mindenki részt akart venni a falu csinosításában. A program során eltűntették a gazt, számos helyen kicsi parkokat, szikla­kerteket alakítottak ki, s virágokkal ül­tették végig Vajdácskát. A megmozdu­lás résztvevőit az sem zavarta munká­jukban, hogy időközben az idő esősre fordult. A vajdácskaiak azóta is szív­ügyüknek tartják a település ápolását. Fotó: Bódisz Attila Otthon és munkahely látássérült fiataloknak Vámosújfalu (ÉM) - Lakást, otthont, és munkahelyet épít állami gondozott, 18 és 24 év közötti világtalan fiataloknak a budapesti központú Búzavi­rág Alapítvány Vámosújfalun. Az épülő intézményben vég­zik majd az ott lakók utógon­dozását, foglalkoztatását. Az épület alapjait már lerakták, s a téglát is sikerült megvásárolni, az építőmunkások a napokban nekifogtak a falak felhúzásának. Az induló költségeket a holland Lindenhof Alapítvány támogatá­sa biztosította, a továbblépéshez szükséges pénzt pedig pályázatok útján próbálják összeszedni első­sorban az Országos Foglalkozta­tási Közalapítványtól. Németh Márta, a Búzavirág Alapítvány kuratóriumi tagja azért költözött Budapestről a hegyaljai településre, hogy a helyszínen kísérje figyelemmel az építkezést. Mint elmondta, azért választották helyszínül Vá­mosújfalut, mert a településen és környékén megtalálható min­den, amire a sérült emberek fog­lalkoztatásában segítségükre le­het. Falun a vak emberek könnyebben tudnak tájékozódni, egyszerűbb számukra a közleke­dés és a bevásárlás. Szeretnek evezni is, a Bodrog pedig alkal­masnak látszik arra, hogy a lá­tásukban korlátozott fiatalok rö- videbb vízitúrákat tegyenek a folyón, a közeli hegyekben pedig sokat lehet kirándulni. Németh Márta szerint ezek mellett nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a faluban örömmel fogadták őket. Az emberek ba­rátságosak, a helyi polgármeste­ri hivatal ingyen telekkel járult hozzá az otthon építéséhez, s az óvoda mellett található szolgála­ti lakást is a rendelkezésre bo­csátották. Az épületben olyan,nyolc vak vagy gyengénlátó fiatalt tudnak majd elhelyezni, akik nem képe­sek értelmiségi pályán elhelyez­kedni. A fazekas- és szövőmű­helyben húsz ember dolgozhat majd. Németh Márta úgy véli: az otthon lakói mellett munkát kaphatnak a környéken élő lá­tássérült emberek, rajtuk kívül mozgáskorlátozottakat is tudnak majd foglalkoztatni. Ahol folyik az építkezés Fotó: Bódisz Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom