Észak-Magyarország, 1999. május (55. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-06 / 104. szám

1999. május 6., csütörtök Itt-hon 6 HÍRCSOKOR • Újratemetés. Négy érckoporsót találtak Tolcsván az egyik helyi cég beruházása során a közelmúltban. A feltehetőleg az 1790-es évekből származó leletek közül egyet a Hermann Ottó Múzeum munka­társai vizsgálnak, míg hármat az önkor­mányzat újratemettetett. • Anyák napja. A sárospataki református temetőben is megemlékeztek az élők so­rából már eltávozott édesanyákról anyák napja alkalmából. Az eseményen beszé­det mondott és igét hirdetett Virágh Sán­dor református lelkipásztor. IIM225 A hotykai Makkoshotyka (ÉM - BSZA) - Gyárfásné Bar- tus Rózsa a leg­utóbbi önkor­mányzati vá­lasztások során került a mak- koshotykai pol­gármesteri székbe. Koráb­ban, valamikor a tanácsi rend­szer idején már részt vett a he­lyi közéletben, községi elöljáróként is tevékenykedett, az elmúlt két önkormányzati ciklus alatt mé­gis csupán szemlélte a faluban történt ese­ményeket. Makkoshotykán született, az általános iskolát is helyben végezte. Az érettségi után dolgozni kezdett, időközben elvég­zett egy középfokú építőipari árkalkulá- tori, valamint egy számítógép-kezelői tanfolyamot. Nem hatalomvágyból Ezután vállalt először közéleti szerepet. Csaknem egy évtizedes szünet után indult el az önkormányzati választásokon a pol­gármesteri székért.- Nem hatalomvágyból lettem polgár- mester - mondja. Életfelfogása szerint „csak az alázat emel fel és csak a gőg dönthet le”. Ennek szellemében él és vég­zi a munkáját. Mint elmondja, azért vál­lalta a munkát a településért, mert úgy érezte, a Hotykán lakó emberek nagy ré­sze változást kíván, s tennie kell valamit szülőfalujáért, valamint az ott élő embere­kért. Makkoshotykán a képviselő-testület tagjai egyöntetűen a hegyaljai falu fel- emelkedésért dolgoznak, ennek eredmé­nyei már az eltelt öt hónapban is megmu­tatkoztak - hangsúlyozza a polgármester. Amellett, hogy a művelődési házban mű­ködő orvosi rendelőt sikerült nagymér­tékben fejleszteni, a rendőrséget is visszaköltöztették régi helyére. Gyárfásné Bartus Rózsa nagy hang­súlyt fektet arra, hogy jó legyen a kapcso­lata a falubeli emberekkel. Szívesen be­szélget mindenkivel az utcán, a nap min­den időszakában kíváncsi a makkoshoty- kaiak gondjaira. Úgy gondolja, ennek a hozzáállásnak tulajdonítható, hogy a leg­utóbbi falugyűlésen a helyi emberek soha nem látott érdeklődést mutattak a telepü­lés dolgai iránt. A polgármester tele van elképzelések­kel azzal kapcsolatban, hogyan is lehetne még szebbé, otthonosabbá tenni Makkos- hotykát. Véleménye szerint elsőrendű kérdés a munkanélküliség csökkentése lenne a településen. Ezen kívül az elöljáró számtalan elképzelést forgat a fejében, amelyet az elkövetkezendő három és fél évben szeretne megvalósítani. Az oldalt szerkesztette: Bódisz Attila Telefonszáma: 06-60-496-578 E-mail: bodisz@usa.net polgármester Gy. Bartus Rózsa Halászlével ünnepelnek a zsadányi halászok Előkészületek a halászathoz (Kocsis Boldizsár - balra - és Smajda András): feszül a varsa Fotó: Bujdos T. Sárazsadány (ÉM - PTA) - A Bodrog-parti Sárazsadány mindig híres volt jó halász­helyeiről. Az egykor önálló Sára településéről származó halászhagyományokat évti­zedeken keresztül őrizte a falu, mára azonban a leglel­kesebb halászoknak is ked­vét szegték a tolvajok. A 73 éves Kocsis Boldizsár 13 éves kora óta halászik. Gyerek­ként mindig a szüleivel ment ki a vízre, ott leste el a mesterség csínját-bínját. Megszerette ugyan a halászatot, de iskolába is vágyott. Elvégezte a kereske­delmit, nyitott egy vendéglőt, de a halfogásról sem mondott le. A háború alatt azonban kifosztot­ták a kiskocsmát. Még a speciá­lis tölcséreket is elvitték a kato­nák, pedig azt sem tudták mire való - meséli.- Aztán már nem kezdtünk bele újra, inkább a halászattal foglalkoztunk. Amikor megala­kultak a termelőszövetkezetek, nekünk is be kellett lépni. Az sem volt könnyű, mert apámnak volt egy bérleménye és kizsák- mányolónak minősíttettünk. Vé­gül ‘49-ben beengedtek a szövet­kezetbe. Tulajdonképpen nem változott semmi, ugyanazzal a hálóval, ugyanazt csináltuk. De a halat nem mi értékesítettük: azt be kellett szolgáltatni. A rendszerváltozás után visszaállhatott volna a régi érté­kesítési forma, csakhogy egyre többen hagyták abba a halá- szást. Köszönhető ez annak is, hogy sorra lába kélt a kivetett varsáknak, a vízre kötött csóna­koknak és más eszközöknek. Az­tán egyre elharapódzott a tolvaj- lás. Míg kezdetben csak 1-2 var­sát vittek el a sok közül, mára már nem ritka, hogy mindet, 18- 20-at is elvisznek. Halászni pedig lehetne a hal­ban bővelkedő Bodrogban. Csak tudni kell, hogy melyiket mikor és hol lehet kifogni. A csuka például néha 5-6 évre „eltűnik” a vízből, majd hirte­len rengeteg lesz belőle. Úgy mint tavaly, meg az idén. Min­degy, hogy milyen halról van szó, a halfogás művelete, forté­lya mindenképp szeretni való foglalatosság a halászmesterek számára. A halvacsora azonban már más lapra tartozik, ott kü­lönböznek az ízlések. A halász ünnepe, ha elkészítheti, amit fogott. Kocsis Boldizsárnak a süllő a kedvence, a töltött csu­kát viszont nála senki nem ké­szíti el jobban. Bátran állíthat­ja ezt, hiszen Szegeden arany­érmet is nyert az étekkel.- A jó halétel titka a fűszere­zés, a töltötthalé is az - állítja. - Nincs pontos utasítás, amit követni lehetne, érezni kell, hogy miből mennyi szükséges. Egyszerűen elkészíthető étel, és nagyon finom. Hogy mindenki kipróbálhassa, elárulom a re­ceptjét is. A töltött hal Kezdetnek készítsük el az alap­levet - ajánlja Kocsis Boldizsár: a vöröshagymát lereszeljük, majd zsiradékon megdinsztel- jük, és megpaprikázzuk. Zsír nélkül elkészített lecsót is ad­junk hozzá. Öntsük rá az előző­leg apró halakból készített le­vet. A csukát - egy 70 dekás halból már kiadós ebéd készít­hető - megnyúzzuk. A farok­részt nem kell levágni. A hal húsát megszabadítjuk a gerinc­től, majd apró darálóval leda­ráljuk. Ezt megpirítjuk hagy­mán, majd paprikát, borsot, sót, fokhagymát, 2 tojást és egy kis lisztet teszünk hozzá. Pró­baképp egy kis kanálkával főz­zünk ki a masszából, ha széte­sik, kell még bele liszt. A tölte­léket a bőrbe tesszük, ügyelve arra, hogy ne feszüljön meg na­gyon, a főzéskor ugyanis meg­dagad a töltelék. A maradékból gombócokat formázhatunk. Mindezt belehelyezzük a már elkészített alaplébe, és körülbe­lül fél óráig főzzük. Felszelve tálaljuk. Évente százmilliót költenek a végardói fürdőre Sárospatak (ÉM - BSZA) - Csaknem nyolcvanmillió fo­rintos beruházás kezdődött Sárospatakon a Végardói Strandfürdőben. A gyerekek új tanuszodát kapnak, amely azt a területet örökli, ahol a jelenlegi öltözőhelyiségek állnak. Az új öltöző épületében az átöl­tözés mellett lehetőség lesz a zu­hanyzósra is, ezen kívül büfé áll majd a fürdővendégek rendelke­zésére. Az önkormányzat lecse­réli a régi, téli fürdőzést garan­táló sátrat. Jánosdeák Gábor, a város polgármestere arról tájékozta­tott, hogy a fürdő rekonstrukci­óját négy ütemben kívánják végrehajtani. Ezek közül az el­ső blokk már elkészült, akkor a nagymedencét újították fel, amelyet egyben vízforgató be­rendezéssel is elláttak. A máso­dik ütem a már részletezett munkákat foglalja magában, míg a harmadikban a jelenlegi termálmedencét kívánják víz­forgatóval ellátni, látványcsúsz­dát építenének hozzá, valamint az idősebb emberek számára kör alakú ülőfürdőket alakíta­nának ki. Egyelőre távlati terv, de a városnak mindenképpen szüksége lenne egy 50 méteres nagymedencére, emellett a für­dő területén kialakított keres­kedelmi és kiszolgáló egységek is felújításra szorulnak - tud­tuk meg a polgármestertől. A felújítások következtében a város évente 100-100 millió fo­rintot költ a végardói fürdőre. A harmadik és negyedik ütem el­készítéséhez az önkormányzat pályázatokat nyújt be. Zajlik a fürdőfelújítás Fotó: Bujdos Tibor A város lakói szinte nem is veszik észre a turistákat, mert fő­ként a várba, vagy a nagykönyvtárba és a fő­iskolára mennek. A ki­rándulók többnyire elé­gedettek, de rengeteget panaszkodnak a szállás- lehetőségek és az étter­mek színvonala miatt. A város tisztaságát, rendezettségét, nyugal­mát és a parkjait vi­szont nagyon dicsérik. Balogh Istvánné (35), tárlatvezető légedett vagyok a város idegenforgal­mával, de kell még egy pár év, hogy tökéletes legyen. Hogy több em­bert foglalkoztassanak a turizmus miatt, és a megélhetés javuljon. Én nem nagyon szoktam ki­rándulókkal találkozni, hiszen az idelátogatók a várat, a főiskolát, a Ma- kovecz-házakat keresik fel. De látom, hogy so­kan jönnek. Simái Dénes (22), kőműves A második szülőhe­lyem Patak. A vár­ban itthon van a hang­szerem. Akik hallják és valami érdekeset szeret­nének, azok is azt mondják, hogy a tároga­tó ide való. És bár nem itt lakom, a város adott­ságainak kihasználásá­val elégedett vagyok. A város elöljárói nemcsak ápolják a kultuszt, ha­nem büszkék is váro­sukra. Nagy Csaba (47), tárogatóművész E légedett vagyok a sárospataki turiz­mussal. Sokan jönnek megnézni a várost az országból, de külföldről is. Rengeteg a diák, a művelődési ház pedig mindig gondoskodik fi­atalos, ugyanakkor színvonalas és művelt emberhez méltó szóra­kozási lehetőségekről. Évtizedek óta itt lakom, de nem is költöznék el semmi pénzért. Sashalmi Imréné (70), nyugdíjas K imondottan szere­tem, hogy sok turis­ta érkezik Patakra. Ma­gam is lokálpatrióta va­gyok. Jólszervezetten működnek a rendezvé­nyek. Sokszor kérnek tőlem útbaigazítást a turisták, ha van időm nem csak elmagyará­zom az utat, de el is kí­sérem őket. Közben jól­esik beszélgetni, érdek­lődni, hogy mire kíván­csiak Sárospatakról. Hornyák Józsefné (62), nyugdíjas

Next

/
Oldalképek
Tartalom