Észak-Magyarország, 1999. április (55. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-24 / 95. szám

1999. április 24., szombat fSZJW-HUfóYRRQRSZáB # Fiatalok oldala / Kuckó 10 VIDEOAKTIVITÁS Solaris Miskolc (ÉM - BAL) - Egy személyes em- , lékkel indítok. Majd’ egy évtizeddel ez­előtt Nyugat-Berlinben járva lehetőségem lett volna, hogy a World of Musicban, Eu­rópa legnagyobb hanglemezboltjában megszerezzem magamnak a Solaris film­zenéjét. Nem éltem a lehetőséggel, és ma már tudom, rosszul tettem. Mentségemre szolgáljon, akkoriban talán egyszer vagy kétszer láthattam Tarkovsz- kij művét, nemigen figyelhettem még a háttérben szóló muzsikára. Később a helyzet megváltozott: megjegyeztem - meg kellett jegyeznem - magamnak Eduard Artyemjev nevét. A másik két fontos sze­replőjével eredetileg sem kellett bajlód­nom: tudtam, hogy „milyen szemmel” kell nézni egy Tarkovszkij-filmet, a végső garanciát pedig éppenséggel az alapul szolgáló sci-fi-klasszikus szerzője, Stanis- law Lem jelentette. Lemről, ha valaki nem ismerné, álljon itt annyi: talán nem is tud olyat írni, ami rossz, sőt, tovább megyek, ami nem zseniális - ha a kelet­európai („szocialista”, szláv) tudományos­fantasztikus irodalom királyának neve­zem, akkor tulajdonképpen degradálom a munkásságát. Amit mindenki ismer tőle, a Pirx kapitány kalandjai, az is kápráza­tosán jó könyv, finoman fogalmazva, nem pont olyan, mint a belőle készült magyar tévésorozat. Emberi sci-fi-figurák A Solaris pedig a lengyel író főműve, mint ahogy szerintem Tarkovszkijnak is az a maga pályafutásában. Az 1972-es drá­ma körülbelül az a szovjet sci-fi-történet- ben, mint a 2001. Űrodüsszeia az angol­amerikaiban. A kitűnő orosz és észt szí­nészek éppen azt nyújtják a vásznon, amit hollywoodi alkotásban soha nem fo­gunk látni - s amit szóban elmondani sem lehet. A figurák - éljenek bár a jövő­ben, űrbázison, vagy a főszereplő képzele­tében (!) - „hétköznapi” figurák, mint bármelyikünk; a viselkedésük, színészi alakításuk teszi megrázóvá az őrült alak­ját, gyönyörű asszonnyá az egykori ked­vesét, filozófiai mélységűvé a meghason- lott tudósét. És ami talán hihetetlen: a film helyszínei, környezete, technikai eszközei, tökéletes látványvilága úgy viszonyul, mondjuk, a Star Trekéhez, mint az a Pirxhez... Bús Stop A Bús Stop első kislemeze a Kung Fu Fighting feldolgozása volt, ami világszer­te listavezető lett. Most Ticket to Ride címmel itt az album, és az újabb kisle­mez, az Ain’t seen nothin’ yet. Mindket­tő hasonló sikerrel robbant. Ezen a héten a Bús Stop kazettáját sorsol­juk ki a kérdésünkre helyesen válaszolók között. A Record Express gondozásában megjelent albumért indulóknak csak any- nyi a feladatuk, hogy megírják: angol nyelvterületen hol látható meglehetős gyakorisággal ez a felirat: Bús Stop? Cí­münk: 3526 Miskolc, Zsolcai kapu 3. A szerencsés: előző heti játékunkat Zsi- bai Zsófia (Encs) nyerte. Aida kazettáját szerkesztőségünkben átveheted, de kérés­re postázzuk is. Ha ezt a megoldást vá­lasztod, jelezd szerkesztőségünk titkársá­gán a (46) 414-022-es telefonszámon! Spacemakers: emiskolci fantomzenekar A Spacemakers balról jobbra: Zax, Szabi, Laci, Béci Fotó: Mocsári László Bánfalvi Ákos Miskolc (ÉM) - Talán túlzás fantomzenekarnak nevezni egy olyan együttest, amelyik 1996-os megalakulása óta két demonstrációs kazettát is készített. Mégsem találha­tunk rájuk jobb jelzőt, elvég­re a koncertfronton nem ép­pen a legaktívabbak. Hímer Bertalan, művésznevén Zax, aki azon kívül, hogy a Space­makers gitárosa, a miskolci szék­helyű rockzenei szaklap, a Rockin- form főszerkesztő-lapkiadója is, váltig állítja, hogy áprilistól iga­zán beindulnak a csapat ügyei. • Eddig három koncertünk volt, az első ’96 decemberében az Ady Művelődési Házban rendezett Rockkarácsonyon, a másik kettő pedig a Sziget ’97, illetve ’98 ren­dezvényen. Eleinte a számok meg­írása, begyakorlása foglalta le az időnk nagy részét, aztán tavaly év végén végre sikerült az énekesi posztra egy megfelelő embert ta­lálnunk Szalontai Béci személyé­ben, akivel viszont a régi dalokat is újra kellett értelmezni, „énekesíteni”. Ez is időt vett igénybe, de most már úgy érez­zük, hogy összeállt a programunk, amivel közönség elé is léphetünk, várhatóan áprüistól. □ Hogyan lehetne jellemezni a stí­lusotokat? • Nem találtunk ki frappáns kife­jezést rá. Arra törekszünk, hogy lehetőleg egyéni legyen, érdekes ritmusokkal kooperálunk, sok a páratlan ütem, a számszerkezetek is elég szokatlanok. Szerintem csak ez a „globális” meghatározás, hogy rock húzható rá igazán, mi­vel nagyon változatos. □ Érzésed szerint bonyolult zené­tekkel lehlet itthon sikert elérni? • Ezen sokat gondolkodom. Vi­szonyítás kérdése, hogy mit ne­vezhetünk sikernek. Szerintem már az is jó, ha underground vonalon bizonyos érdeklődésre tarthatunk számot. Egy kisebb rétegnél elért siker is siker le­het. Ezzel a zenével nem lehet „sztárrá” válni ma Magyaror­szágon. □ Mégis folytatjátok? • Feltétlenül. Bár ehhez óriási ki­tartás szükségeltetik. Most érkez­tünk el egy olyan szintre, hogy a befektetett energiák ellentételezé­se végett pozitív visszajelzésekre van szükségünk. □ A Rockinform főszerkesztőjeként sokféle zenével kerülsz kapcsolatba. Mennyire hatnak rád? • Tálán csak tudat alatt. Soha nem írtam, írtunk úgy zenét, hogy ez most erre és erre a számra, vagy muzsikára hason­lítson. Saját magam megvalósítá­sa a legfontosabb a zenélésben, ez vezethet talán az eredetiség­hez. Helyenként azért tetten ér­hetők konkrét hatások, nemrégi­ben a televízióban néztem egy komolyzenei műsort, amiben Schoenberg zenéjéről, a dodeka- foniáról, a tizenkétfokúságról volt szó. Óriási hatást tett rám, rögtön összeraktam egy számot - csak úgy ösztönösen - a műsor után, amiben ez a tizenkétfokú- ság érvényesül. □ Mikorra várható új hanghordo­zótok? • Áprilisban megyünk stúdióba, a régi nóták egy részére ének kerül, majd két vagy három új számot is rögzítünk, ez így együtt fog megje­lenni, várhatóan nyárra, demó formájában. Felgyorsult a Disco Express, forog a CD A Disco Express-dizájn Kazincbarcika (ÉM - SZN) - Elkészült a három miskolci és három barcikai fiatal alkotta Disco Express zenekar első CD- je, mi több: mielőtt nyári prog­ramjába kezd, már klippet for­gat a csapat. Az úgy volt, hogy a lány meg a srácok (Rocky Mountain - ének, Mr. Elisabeth Monroe - ének, Ge­orge G.C. - billentyűk, Mickey El Mariachi - gitár, Vincent Valenti­né - basszusgitár és Johnny Star- man „Lopez” - dobok) megunták a helyben zakatolást, minthogy el­ső spanjuk, Jeszenszky Zsolt nem vitte igazán a csapat dolgait. Ezért aztán önállóan kezdtek tárgyalá­sokba a nagy kiadókkal, de min­denki azt akarta, hogy Irigy Hó­naljmirigyesre - eredeti diszkóslá- ger-zenék, groteszkre, humorosra átírt magyar szövegek - vegyék a produktumot, minthogy a figurát már arra vették. Az ő eredeti el­képzelésük ehhez képest az volt, hogy áthangszerelt, feldolgozott ze­nére eredeti, angol nyelvű szöve­get énekelnének, mint ahogyan azt eleddig tették. Ekkor találtak egymásra a Pre­mier Art kiadóval, no meg Som Lajossal és Hajnal Gáborral, akik már a gyakorlatban is producerek. Úgy hogy elkészült a CD, amelyen ilyen meg olyan stílus is hallható, hogy mindenki jól lakjon, de leg­alábbis ne korogjon a gyomra. Sőt, a Mámmá Mariából magyar nyel­vű klippet forgatnak. Hónaljmiri- gyék egyébiránt felfigyeltek rájuk, és nagyon is kedvelik a borsodi formációt. Olyannyira, hogy a jú­niusban esedékes Tisza-parti LH-tá- borba meghívták a Disco Expresst közösmuzsikálni. Szóval tele a naptár: együttesünk mostanában járt egyebek között Gödöllőn, az egri diáknapokon, s ott lesz a bar­cikai vásáron is. EKSAROK ■ m ■ mm ________________ Kedves Gyerekek! A Cure és a 40 éves Róbert Smith Budapest (MTI) - A hetvenes évek punkrockját követő időszak zenekara, az angol Cure együttes 1977-ben alakult Róbert James Smith gitáros, énekes és zeneszer­ző vezetésével. Smith ma negyven esztendős, 1959. április 21-én, más források szerint 19-én született. A hetvenes évek egyik jel­lemzője, hogy mindenre, ami ze­ne, címkét ragasztott: volt new wave, púnk, posztpunk, glam, heavy metál, underground és még ki tudja, mi minden virág­zott ki a rock közös bölcsőjéből. A Cure igazából a punkgyöke- rekből indult, de zenéjét szinte sajátjaként fogadta el a hard rock, a wave és sok más szekta hívője is. Easy Cure volt az 1977- ben alakult zenekar eredeti neve, első albumaik éppen húsz éve je­lentek meg és azt mondták róluk, hogy ez az art-punk vagyis a mű- vész-punk. Nem teljesen indoko­latlanul, hiszen első kislemezük a Killing an Arab ihletője Albert Camus egyik novellája volt. Az elsőt közel harminc lemez követ­te. Csupán a kilencvenes években 12 albumot dobtak a piacra, a legutóbbit 1997-ben, Galore címmel. Figyelemre méltók koncertalbumaik, a legutóbbiak közül például az 1993-as Paris és a Show. A fiúk tudták, mivel tartoznak az ősöknek, ezt bizonyítja az ugyancsak ‘93-ban megjelent Stone Free A Tribute to Jimi Hendrix című album. Kö.szönjük a sok szép levelet, és a helyes megfejtéseket. A szerencsés nyertes Orbán Zoltán. Jutalmát, a Magyar Könyv­klub gondozásában megjelent Odüsszeusz bolyongásai című könyvet szerkesztőségünk tit­kárságán veheti át. (Miskolc, Zsolcai kapu 3. III. emelet). De van még egy könyvünk! Aki he­lyesen válaszol kérdéseinkre, azok közül a legszerencsésebb jutalmul kapja a bemutatott kö­tetet. Beküldési határidő: április 28. Címünk: Észak-Magyaror­szág szerkesztősége, Miskolc, Pf.: 351. 3501. A borítékra vagy levelezőlapra írjátok rá: Kuckó - Gyereksarok. A kérdések: 1. Ki írta az Odüsszeiát? 2. Hogy hívták Odüsszeusz fele­ségét? 3. Melyik csatából hazafelé élte meg nevezetes kalandjait Odüsszeusz? A Magyar Könyvklub gon­dozásában megjelent köny­vet azok között sorsoljuk ki, akik helyesen válaszolnak számos kérdésünkre. Az érdeklődők pedig megta­lálják a Magyar Könyvklub miskolci boltjában (Bajcsy- Zsilinszky u. 16.).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom