Észak-Magyarország, 1999. március (55. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-19 / 65. szám
1999. március 19., péntek 8 SZÍNLAP Szentivánéji álom Miskolc (ÉM) - Shakespeare drámája, a Szentivánéji álom címével a néphitre utal: június 24. ünnepi alkalom volt a briteknél. Úgy tartották, a tündérek ezen az éjszakán különös előszeretettel tréfálják meg az embereket. Valószínű, hogy a darab egy főúri esküvőre készült, így Theseusban és Hippoly- tában valószínűleg magát az ünnepelt párt kell látnunk, és a darab a készülő esküvő jegyében fogant. Erre utalnak talán These- us első, és utolsó mondatai a darabban, Oberon pedig „zárszavával” szabályszerű házi áldást mond, és a vígjáték ősbemutatóján a színész talán be is járta azokat a helyeket, amelyeket említ, hogy áldását a ház minden sarkában elhintse. A cselekmény bonyolításában fontos szerepe van a tündéreknek, a néphit szerint ők közvetlen befolyást gyakorolnak a házasságra, jóakaratukat elnyerni, haragjukat elhárítani semmiképpen sem felesleges. Puck. Nemcsák Károly színművész mint Puck, a csintalan manó a miskolci színház Szentivánéji álom- előadásain is összegabalyítja a történet szálait, és ő az, aki szamárfüllel ékesíti az önérzetes Zubolyt. A népszerű Shakespeare-vígjá- ték premierje ma este 7 órakor kezdődik. Fotó: Éder Vera William Shakespeare Szentivánéji álom vígjáték két részben > Fordította: Nádasdy Adám Theseus - Oberon ........................................Matus Györcy Hippolyta - Titánia.............................Zborovszky Andrea Egeus - Tündér.....................................................Csapó János Philostratus - Pukk................:.........Nemcsak Károly m.v. Tetőfi Péter - Borsóvirág - Beköszöntő..........Somló István Tompor Miklós - Pyramus..........................................Szegedi Dezső Sipák Ferenc - Pókháló - Thisbe Földi László Lavór Tamás - Porszem - Fal....Molnár Sándor Tamás Kórász Róbert - Mustármag...........................Varga Péter Vinkli -1. Tündér- Oroszlán.................— Masa Attila Lysander................................_.................Samu Nagy Adám Demetrius.............................................................................Fandl Ferenc Hermia....................... Kovács Vanda Helena...............................................................Maiok Melinda Díszlet: Szlávik István m.v. Jelmez: Szakács Györgyi m.v. Dramaturg: Németh Ákos Irodalmi munkatárs: Duró Győző m.v. Világítástervező: Simon Andrea m.v. Zene: Mártha István m.v. Koreográfus: Juhász Anikó m.v. Ügyelő: Krivjánszky István Súgó: Kecskés Mihály Asszisztens: Pöltz Júlia " Rendező: Csiszár Imre Az összeállítást készítette: Filip Gabriella A vágy és valóság reménytelensége A Szentivánéji álom kettőssége Csiszár Imre szerint Miskolcon érzékelhető igazán A Szentivánéji álom egyik valóság-jelenetének szereplői a kép előterében balról jobbra: Földi László, Somló István, Molnár Sándor Tamás és Szegedi Dezső Fotó: Dobos Klára nehézséget, sokkal erősebb a felfedezés öröme és izgalma. □ Persze, nemcsak az ittmaradot- tak, a „visszatérő" is változott... • Persze! Az ember bizonyos ideig még fejlődik. Tehát összetettebb, bonyolultabb lesz. Az eltelt idő alatt én is számtalan tapasztalattal gazdagodtam. □ Úgy tudom, a színház igazgató- főrendezője hívta meg Miskolcra. De ki választotta ezt a vígjátékot? • Amikor még itt voltam, akkor is mindig arról álmodoztam, hogy meg kellene rendeznem a Szentivánéji álmot. De mindig közbe jött valami. Egy másik darab, valami fontosabb, valami sürgetőbb, és ez tolódott, tolódott... A baráti körömben is beszéltem arról, hogy ez szívügyem, szeretném itt Miskolcon megcsinálni. Aztán elkerültem innen, teltek-múltak az évek. Egyszer aztán Matus Gyuri nevű kollégám azt mondta Hegyi Árpád Jutocsa főrendezőnek, hogy Csiszár szívesen visszajönne megrendezni ezt a Shakespeare-drá- mát, ha te hívnád. És hívott. □ Miért éppen ezt a drámát, és miért éppen itt? • A Szentivánéji álom fantasztikusan érdekes darab az álom és a valóság keveredése szempontjából. Shakespeare megírta a fe- rudizmust, Freud születése előtt háromszáz évvel. Az álom és a valóság akkor igazán érzékelhető, ha nagyon nagy kontraszt van a kettő között. Ezt a nagy kontrasztot pedig mindig a szélsőséges helyeken lehet megtalálni. Miskolcot magyarországi és közép-európai viszonylatban is eléggé szélsőséges helynek érzem. Itt az emberek nyomora, a társadalom magatehetetlensége, néhány ember gyors meggazdagodása szélsősége körülményeket teremtett. Ha körülnézünk, egy lassan-lassan elembertelene- dő világot érzékelhetünk. □ Nem ezt hívják álomvilágnak! • Éppen ez a nyomorúság adja a Szentivánéji álom keretét. Ahhoz, hogy ebből a világból kiverekedjünk, szükség van az álmokra. Az álomban mindenki olyannak képzelheti magát, amilyen szeretne lenni, vagyis nem a valóságban, hanem egy virtuális világban valósíthatja meg önmagát. Shakespeare azt mondja erre: ez a világ nem más, mint a színház. Tehát elindulunk egy meglehetősen naturális környezetből, egy szociológiai esetből, és eljutunk a színházig, eljutunk addig az éteri helyig, ahol nagyon sok mindent meg lehet csinálni, ahol álmodhatunk, ahol el- varázsolódhatunk. Az álom azért is fontos, mert megmutatja, mit szeretnénk, mivé válnánk, mi az, ami hiányzik az életünkből. Miskolc (ÉM - FG) - Talán sehol ilyen távol nincs egymástól a vágy és a valóság, mint éppen Miskolcon. Ezért szerette volna az itteni színházban megrendezni az álom és valóság kettősségére épülő Szentivánéji álom című Shakespeare-vígjátékot Csiszár Imre rendező. □ A miskolci színház történetében Csiszár-korszakként szokás emlegetni azt a közel egy évtizedet, amíg művészeti vezetőként dolgozott itt. Most, egy újabb évtizednyi távoliét után nem nehéz a visszatérés? • A visszatérés kettős érzelmeket vált ki az emberből. Van nehézsége is, mert a visszatérő természetesen mindent úgy szeretne találni, ahogy itt hagyta, és az is természetes, hogy semmi nem úgy van már, mint volt régen. Sok minden megváltozott. Megváltozott az épület, megváltozott a társulat, a szemlélet, az irányzat, megváltozott a színház profilja... Ezekkel megismerkedni, megbarátkozni egy picit nehéz annak, aki kilenc évet eltöltött itt, sőt többet: tizenkét évről beszélhetünk, ha hozzászámítom a főiskolás időszakot is. De minden nehézség ellenére fantasztikus lehetőség ez a visszatérés. Az ember végül is nem nosztalgiázni jött ide, hanem valami újat csinálni, valami olyat, ami a máról szól, mert a színháznak Az álom megmutatja, mit szeretnénk, mivé válnánk, mi az, ami hiányzik az életünkből. Csiszár Imre mégiscsak ez a dolga. És ehhez a vállalkozáshoz ebben az új épületben, új társulatban, új légkörben kell megtalálni a partnereket. Ez egyáltalán nem jelent Theseus álma Oberon, a színészé a szerep Matus Györgyöt nem kísértik szerepálmok, mert a szép álomból rémálom is lehet Miskolc (ÉM - FG) - A Szentivánéji álom című dráma története szerint Theseus álmában Oberon lesz, a két szerepet játszó színész, Matus György viszont sem Theseusrói, sem Oberonról nem álmodott. □ Úgy tudom, ön említette meg az igazgatónak, Hegyi Árpád Ju- tocsának', hogy Csiszár Imre szívesen megrendezné Miskolcon ezt a Shakespeare-drámát. Már akkor sejtette, hogy főszerepet kap? • Nem számítottam semmiféle szerepre. Persze, a lehetőség benne volt ebben a vendégrendezésben, hiszen Imre olyan emberekkel szeretett volna dolgozni, akiket ismer, és akik ismerik. Mert ez is fontos. Imre elég különös stílusban rendez, és azokkal tud igazán jól dolgozni, akik elfogadják az ő munkamódszerét. □ Mit jelent ez a különös stílus? • Például más rendezőknél megszokott rendben követik egymást az olvasó -, a rendelkező - és az emlékpróbák... Csiszár Imre viszont már a próbafolyamat elején olyan alapos instrukciókkal látja el az embereket, hogy összemosódnak az egyes szakaszok... □ Nem lehetett egyszerű Theseus és Oberon instruálása, de talán eljátszani sem könnyű ezt a két szerepet, hiszen Theseus közönséges kéjenc, Oberon pedig minden szexuális titok tudója. Nem hozza zavarba a szexualitás színpadi megjelenítése? • Miután az élet maga is produkál hasonló helyzeteket, és nem tabutéma a szexualitás, egyáltalán nem zavar ez a feladat. A próbák során Imre is azt próbálgedett vagyok, hiszen egy színész akkor boldog, ha foglalkoztatják. □ Most elégedett lehet, hiszen főszerepet kapott, de mi jön ezután? • Ezután Miskolcon legfeljebb csak vendégként lépek színpadra. Az évad első felét már az idén is a székesfehérvári színházban töltöttem, és a következő évadra odaszerződtem. De megbeszéltük Hegyi Árpád Jutocsá- val: ha az ottani munkám megengedi, jövök, ha hívnak. □ Nem fog hiányozni a hazai közönség? • Minden ehhez a városhoz köt, a családom, a fiatalságom. Ebben a színházban töltöttem huszonöt évet, ebben az épületben, ebben a társulatban itthon vagyok. De nem szeretnék nosztalgiázni. Nagyon szép feladatokat kapok a fehérvári színházban, jó a társulat, érzem a közönség szeretetét is, és az sem utolsó szempont, hogy ott jobb anyagi feltételek mellett dolgozhatunk. Lényegesen jobban megfizetik a színészeket. Ezek tények. □ És az álmok?! • Szerepálmom soha nem volt. Talán még középiskolás koromban, amikor Antonius és Ruy Blas monológját mondtam... De azok sem igazán szerepálmok voltak, inkább azt hittem, jól áll nekem a szerep. De egy frászt! Ezen a pályán a siker, ahogy a kudarc is, utoléri az embert. Ezekkel a szerepálmokkal meg különösen vigyázni kell, mert nem mindegy ám, hogy milyen előadásban kapjuk meg az áhított szerepet. Rossz környezetben a legszebb álmok is rémálommá válhatnak. Zborovszky Andrea (Hippolyta, Titánia) és Matus György (Theseus, Oberon) Fotó: Éder Vera ta belénk sulykolni, hogy ezek a szereplők, még az istenek is, em- berarcúak. No most, hogy ki a nagyobb kéjenc: Oberon-e vagy Theseus, azt nehéz lenne megmondani. Az egyik itt, a másik ott hajszolja a gyönyöröket. Csak a környezetük változik, az egyikük a földön, a másik egy meseszerű álomvilágban él. □ Ez a kettősség,,a vágy és valóság közötti átjárás az önazonosságkeresésre is ráirányítja figyelmünket. Jó alkalom ez arra, hogy megkérdezzük a színészt: hol tart most? • Az embernek saját magát borzasztó nehéz meghatároznia. Menetközben ki tudná megmondani, hol tart most éppen a pályáján?! Ugyanígy nehéz lenne arra a kérdésre válaszolni, hogy milyen lesz az előadás. Belülről nem tudjuk olyan könnyen megítélni, ami esetleg kívülről tisztán látható. Magamról csak annyit, hogy dolgozom, sokat dolgozom, tehát azt mondhatom, elé
