Észak-Magyarország, 1999. március (55. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-10 / 58. szám
1999. március 10., szerda Itt-hon / Hirdetés 6 hírcsokor ® Turistaszálló épül. Aggteleken minden második szombat tanítási nap, így ott hamarabb kezdődik a vakáció, mint másutt. A nyáron ugyanis „bakancsos" turistaszállót építenek az iskola tetőterében, s a munka a diákok számára balesetveszélyes lehet. A turistaszálló PHARE-pénzből készül, szeptember 1-jétől vehető igénybe. • Csatornatársulás alakul. Kurityánban tavaly kezdődött, Felsőnyárádon hamarosan indul a szennyvízhálózat kivitelezése, hat település közös, 850 millió forintos beruházásának részeként. A csatornatársulás alakuló ülése holnap délután 4 órakor lesz Felsőnyárádon, ahol a lakosság 80 százaléka áll a fejlesztés mellett anyagi hozzájárulással is. • Száz családért aggódnak. Jelentős forráshiánnyal fogadták ei Ormosbánya költségvetését. A községnek nincs jövedelemtermelő képessége, az önkormányzatnak a lakosság ellátására kell berendezkednie. A legaggasztóbb: csak Ormosbányán újabb 100 család megélhetése kerül veszélybe a bányák és az erőmű bezárásával, pedig már több mint százan jövedelempótló támogatásból élnek, s meghaladja az 50 főt a rendszeres segélyezettek száma. Nem vonzó a sajóivánkai ingyenföld Gáspár János az iskolatej hasznáról és az igyekezet haszontalanságáról A nehézségek ellenére még mindig építkeznek Ivánkán Fotó: G. Gy. Sajóivánka (ÉM - SZN) - Gáspár János, Sajóivánka polgármestere visszahozná a kisközségbe a mezőgazdasági munka hagyományát. Szerinte ez a falun és a munkanélküli lakosságon is segítene. Az idei ivánkai költségvetés már a működési kiadásokat sem fedezi. Pedig pár éve megszűnt az 1-3 osztályos iskola is; a diákok egy része Kazincbarcikán, másik része Sajókazán tanul. Barcikával érvényben van egy megállapodás: az egy tanulóra jutó állami normatíva és az oktatás tényleges költsége közötti különbség felét kifizetik a városnak, de eddig ezt sem tudta teljesíteni a falu - ismeri el Gáspár János. Anyagi gondok- Azon lennénk, hogy megoldjuk a község működtetését és a lakosság életkörülményeit is kedvezőbbé tegyük, de egyre több terhet viselünk. Óriási, állandó kiadás 70 főre a gyermekvédelmi támogatás. Drágább a rendszeres szociális segély is, mintha a jövedelempótló rendszerben tartjuk a munkanélkülieket, sokszor azonban nem valódi munka az, amit csinálniuk kell; kis faluban kevés feladat akad. Ha nem szavazzuk meg az iskolatejet, azt mondják a szülők, sajnálunk napi 8 forintot a gyerekektől. Egy literért a tiszta tehéntej felvásárlási árát, azaz 40 forintot fizetünk ki, s ez csak az ár 30 százaléka, a többit az állam adja. Nagy üzlet a tejiparnak, meg a pohárgyártónak, ráadásul biztos piac, bár ez a napi két deci annak, akinek nincs más, az éhenhaláshoz sok, a jólla- káshoz meg kevés. Ezek a kiadások nem tűnnek soknak, de egy éven át, egy ilyen kis költségvetésű település gazdálkodását megkeseríthetik. Rétegek Ha elkel a gázrészvény, ebből a hitelvisszafizetés már rendben lesz, de a maradék kevés a forráshiány fedezésére. Furcsa mód a Barcikától 5 percnyire, a hegyoldal magasában meghúzódó település pincéi tele vannak talajvízzel. Ez veszélyezteti a városi ivóvízbázist, de a megoldására 100 milliók kellenének; Ivánka éves költségvetése a 30 milliót sem éri el. Sokan biztos egzisztenciával költöztek ki ide, új utcát népesítettek be a faluban. Egy másik réteg az ingázással még tud dolgozni, s kertműveléssel egészíti ki a jövedelmét. Az idős, nyugdíjas lakossággal hasonló a helyzet. Ám ott a negyedik csoport: munkanélküliek. Gáspár János nem tudta megpályázni a szociális földprogramot, mert nem igényelt senki ingyen földet, vetőmagot, gépi művelést. Ötven hektár művelésre alkalmas terület van parlagon. Gondolkodtak gyógynövény-erdei termék gyűjtésben is, de sem közeli átvevőhely, sem egyéni felvásárló nem akadt. Hatvan éve a faluban még 150 tehenet tartottak, ma egyetlen szarvasmarha maradt mutatóba, a legelők elgazosodtak. Gáspár János pár éve megvette a Zsuzsit, nosztalgiából is, meg példát mutatni is: nem szégyen a szarvasmarha tartása még egy pedagógus házaspárnak sem. Tervei szerint 40 állatot hoztak volna a helyieknek bértartásra, de senkinek nem kellett a jószág. Ivánkán is a boltban veszi a többség a tejet, tojást, sokszor a zöldséget is. A „hivatásos” postás Nagybarca (ÉM SZN) - Már kislányként is folyton postást játszott. László Józsefné, Nagybarca postahivatalának vezetője azóta is rajong a hivatásáért. Mostanában neki és három munkatársának bőven van oka az örömre. Egy hónapja új helyre költöztek; az elavult, vizes és egészségtelen épületből korszerűen felszerelt, kedves kis házikóba. Míg korábban a vizet 100 méterről hordták, maguk fűtöttek, most kényelmes, higiénikus, gázfűtéses hivatal a munkahelyük.- Itt, a falu közepén, a főút mellett jól érzékelhetően megugrott a forgalmunk - újságolja Erzsiké. - Picit talán szűkösebb, de összehasonlíthatatlanul kellemesebb. Persze, én a régi házban is szerettem dolgozni: 12 évig az volt a második otthonom. Ahogy most a kiköltözés után visszanéztem, könnyes lett a szemem... Türelemmel, megértéssel- A sajószentpéteri postához az iskola után, ’78-ban kerültem, aztán Ózd környékén voltam rendszeres helyettes: ahol betegség, más távoliét miatt szükség volt rám, oda helyeztek. Szívesen jártam a falvakat, hiszen a munkámat végezhettem. Mályinkában 3 évig voltam a posta vezetője, ott ismertem meg a férjemet - emlékszik vissza a postamester. Tősgyökeres nagybarcaiként óriási öröm volt a számára, hogy elfogadták a pályázatát, amikor az itteni elődje nyugdíjba ment. Ez 12 éve történt, azóta sokminden megváltozott. Felgyorsult az élet, sokszínűbb lett a posta feladata is, bár a falusi postahivatalok szerepe mindig is több volt a küldemények egyszerű továbbításánál. Ma már biztosítást kötnek, értékcikkeket, számos „idegen" árut árusítanak Erzsikéék, a bankkártyaautomata sem hiányzik.- Szeretnek itt pár percre megállni, vásárolni, válogatni, kifújni magukat az emberek. Feszültebbek, idegesebbek, mint régen, de türelemmel, megértéssel minden bajt lehet orvosolni. Örömükben és fájdalmukban is igyekszünk osztozni. Segítőkész, jó munkatársak a kollégáim is, jó velük dolgozni. Ilyen körülmények között - bár nem tudni, mit hoznak az évek, hiszen sok a privatizáció - nem csoda, ha nyugdíjba is innen szeretnék menni. Az oldalt szerkesztette: Szabó Nóra Telefonszáma: (46) 414-022/202 E-maíl: nszabo@iscomp.hu Sajókaza már készül Miskolcot „védeni” Sajókaza (ÉM - SZN) - A sajó- kazai polgári védelem már készen áll az ár fogadására, de a telepi és a mélyen fekvő lakások valójában akkor lesznek igazán veszélyben, ha még egy métert emelkedik a folyó vize. Ehhez egy hosszan tartó estő, vagy egy hirtelen tátrai olvadás elegendő. A 26-os főút felől a sajó- kazai bekötő út máris járhatatlanná vált: elöntötte a Sajó vize. Az út „völgyein” hamar átcsap a víz. Az egyik gyors sodrású átfolyás mintegy 20 centiméter mély, a másik még mélyebb, így hamar kikerült a behajtani tilos tábla az út mellé. A kerülő út Kazincbarcika- Szuhakállón át mintegy 15 kilométernyi. A közút kezelői a levonulás után majd megint kijavítják az alámosásokat, a felszíni károsodásokat, de az út ilyen marad, nem védi semmi. Sajókaza és Putnok között a kanyargó folyó menti lapos rész arra hivatott, hogy megállítsa az áradatot, amely egyébként Miskolcot, a keleti ipamegye- det öntené el. Balázs Tibor polgármester óránként ellenőrzi a fejleményeket. Hétfőn elhozták a homokzsákokat, a polgári védelem takarókkal készül. 200-200 ember számára tudnak fekhelyet készíteni a fűthető kultúrházban és tornateremben, 500 személynek főzhet a konyha.- Bennünket a Sajótól sohasem védett gát, bár mintegy 1,5 méternyi komoly körgátra volna szükség - mondja Balázs Tibor. - Ez több száz milliós beruházás, számunkra lehetetlen feladat. Gyalogos áthidalót szerettünk volna a bekötő útra, de a vízügyi szakemberek szerint az már hídnak minősülne, s szintén túl drága. HoAz átfolyás miatt kerülni kell gyan fizethetnénk ki, amikor a már-már életveszélyes, régi Sajó- hidunk helyett az új hídra is évek óta várunk? Fotó: Győrfi György Hirdetés a párás hajnalokat, amikor még alig-alig vannak az utcán, és valahogy minden olyan friss és tiszta. Szeretek ilyenkor útnak indulni, és figyelni az ébredező várost. Szeretek autózni a még csendes forgalomban. És szeretem az autómat.
