Észak-Magyarország, 1999. március (55. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-09 / 57. szám

1999. március 9., kedd ÉSZAX-MUMRORSZlG # Kultúra 8 HÍRCSOKOR • Egri rekonstrukció. Az előkészítő mun­kálatokkal megkezdődött az egri Gárdo­nyi Géza Színház rekonstrukciója. A 1,28 milliárdos rekonstrukció - melynek során új, a barokk város architektúrájába illő homlokzatot kap a „60-as években felhú­zott kockaépület - költségeinek 90 száza­lékát az állami költségvetésből fedezik. • Vers- és prózamondók. Ismét meghir­dette az országos József Attila vers-, éne­kelt vers- és prózamondó versenyt a tata­bányai Közművelődés Háza. A vetélkedő április 1-3. között Tatabányán lezajló döntőjét megyei válogatók előzik meg. Az indulóknak hat verssel, prózával vagy megzenésített verssel kell nevezniük. Kerámia, kép, szobor Miskolc (ÉM) - A „Van” csoport (Fodor Ilda keramikusművész, Mészáros Gábor keramikusművész, Székhelyi-Edit festő­művész) és Balogh Géza festő- és szob­rászművész alkotásaiból nyílik kiállítás március 11-én, csütörtökön délután 5 óra­kor a Miskolci Galéria Rákóczi-házában A „Van” csoport kiállítását Pogány Ö. Gá­bor művészettörténész, Balogh Géza tárla­tát pedig Egry Márta művészettörténész ajánlja az érdeklődők figyelmébe. A meg­nyitón közreműködik Gergely Bálint (cselló). A kiállítások április 11-ig tekint­hetők meg. Két kortárs Vass Tibor Ritka dolog, hogy egy irodalmi folyóirat­ban két jó kritikát is olvashatunk. Köztu­dott, hogy kevesen írnak ma Jól” kriti­kát, ha itt és most a hogyan szinonimájá­ban nem a „kedvezőt”, hanem a „színvonalasat” fogadjuk el. Ha jó a bírá­ló szövege, szimpatikus kisugárzása ré­vén azonosulunk a véleményével, majd­nem feltételek nélkül hisszük el azt, amit állít, akkor elérte célját: a tárgyalt kötet nem hiányozhat a könyvespolcról. A Kor­társ márciusi számának olvasása után te­hát mindjárt két könyvet nem fogunk tudni nélkülözni. Az egyik Vörös István: A fatelepítőknél című második elbeszéléskötete, melyet Fogarassy Miklós epikai prózaversek gyűjteményeként értelmez. Véleménye szerint a huszonöt novellából egy dara­bokra tört, furcsa kisregény árnyalakja dereng fel, mely számos nyílt irodalmi utalás hálózata. Vörösről tudjuk, hogy jó ideje beleásta magát a cseh prózairoda­lomba, ezért sefti véletlen, hogy a század­közép legnagyobb cseh írómestereire asszociál, kézenfekvő epikai parafrázisok tárházát nyújtva ezzel. Fogarassy szerint „minden ilyen okoskodó elemzésben van (lehet) valami megtévesztő, mintha azt su­gallnánk vele a szóban forgó könyvet még nem ismerő olvasónak, hogy a dolog eleje itt holmi irodalmi rafinéria. Pedig ez csak az alkotás héja, még a formának is csak a felszíne; a tradíció gazdag anyagának e pazar, egyszersmind gazdaságos és követ­kezetes kiaknázása valóban a mai szellem ama csillagállásának felel meg, amit - megfelelőbb szó híján - posztmodernként nevez meg a mai nyelvjáték”. Áttételesen a másik tárgyalt kötet elemzésében is felmerül a posztmodern rafinériája: Oravecz Péter: Sehova tanúja című második verseskötetéről Nagy Gá­bor írja, hogy e költő sem válogatós a ha­gyomány bekebelezésekor. „Kosztolányi, József Attila és Nagy László éppúgy min­tája e szövegszőttesnek, mint Chopin ze­néje, Schiele festményei.” Oravecz első kötetének miskolci bemutatóján (1996., Kós Ház) már érezhető volt az a sokrétű „dinamizmus”, ami immár költészetének Nagy szerint is egyik legfontosabb jellem­zője. Gondolatai néhol a köznyelvieskedés álarcában, néhol váratlanul felfénylő me­taforákban vágtatnak, vegyítésük sajátos technikájában a kritikus Orbán Ottó ha­tását érzi. Felrója, hogy a válogatás túl bőkezű, kissé nagy szigorúság előnyére vált volna a kötetkompozíciónak. (Melyik az a könyv, amelyikről szólva ezt nem le­het elsütni?) Erénye viszont, hogy elegán­san hanyag és mesterkéletlen, szeret és tud improvizálni. Sajnálatos tény azonban, hogy egyik kritikus sem foglalkozott a kötetcímekkel: Vörösnél is, Oravecznél is ez az átlagnál beszédesebb. A rövidfilmek hosszú története A 16 milliméteres oktatófilmek közül néhány még használható, de mind megőrzendő Miskolc (ÉM - DK) - A film­technika nyilván elavult, de mivel egy-egy fizikai, kémiai jelenség nem változott, az oktatásban még ma is hasz­nálhatóak lennének az el­múlt évtizedekben készült 16 milliméteres filmek... A tanárok közül néhányan ma is szívesen levetítenek egy-egy ré- * gebbi filmet. Akár azért, mert úgy érzik, érthetőbben vagy ötle­tesebben közelít valamely tantár­gyi jelenséghez, akár mert okta­tástörténeti kuriózumot szeretné­nek megmutatni, de még az is le­het, hogy mert berregő masina, a vászonra vetített képkockák „el­varázsolják” a fiatalokat... Elárvult vetítők- Van például egy nagyon jó fény­tani sorozat, amit szívesen vetí­tettem régen - emlékszik vissza az Andrássy Gyula Műszaki Kö­zépiskola fizikatanára. - Készült hasonló videón is, de azt nem sze­retem annyira... Ma inkább okta­tástörténeti, kortörténeti doku­mentumok ezek a 16 milliméteres filmek, amelyek egy része a Ráko- si-korból való. Azok között is van­nak tárgyszerűek, a témát jól megragadok, de már érdekesség­számba menő lelkesítő frazeológi­ájuk („tiszteljük a munkát”, „mér­jünk minél pontpsabban” stb.) is megőrzésre érdemessé teszi őket. Ilyen 4-5 perces hangosfilmek persze nemcsak a természettudo­mányokról, hanem irodalmi és más témákról is szóltak, sőt még rajzfilmek is voltak köztük: a Gusztáv-filmek például jó beveze­tői lehettek egy-egy klubdélután­nak. A kölcsönzési díj olcsó, a hoz­záférés egyszerű volt, jól műkö­dött a filmtár csomagküldő szolgá­lata. Most azonban „árvák” a vetí­tők, porhalom magasodik rajtuk. És ez a helyzet már nemigen vál­tozik annak ellenére, hogy a fil­meknek van „esélyük”. Modernizált tekercsek- Hosszú története van ennek - kezdi Csáki Imréné, a filmtár szakmai irányítója, a pedagógiai intézet munkatársa. - A Közmű­velődési és Módszertani Köz­pont intézményeként még jól működött a forgalmazási céllal alapított film- és videótár. A ’90- es évek elején aztán elkezdődött a korábban jogszabállyal kötele­zően létrehozott megyei filmtá­rak felszámolása. A dokumentumok sorsáról a megyei önkormányzatok dönthet­tek. Nálunk lett helye az anyag­nak: Csáki Imréné barátaival ci­pelte a filmeket új, a megyétől kapott - inkább csak raktárnak tekinthető - helyükre, a Teleki Tehetséggondozó Kollégiumba.- Igyekeztem követni a felszá­molást, és máshonnan - például Hevesből is - összegyűjtöttem a kidobásra ítélt tekercseket. Úgyhogy biztos van néhány, ami már csak itt található meg. Jelenleg mintegy 2500-3000 rö­vidfilmet tárolnak a Teleki alag­sorában. A hely jó - régen irattár volt - itt nem mennek tönkre a nemzeti filmkultúra szempontjá­ból is jelentős értéket képviselő alkotások, amelyek nagyrészt az ’50-es, ’60-as, ’70-es években ké­szültek. Az anyag feldolgozása két lelkes fiatal (Galyas Csaba és Török Ferenc) segítségével folyik. Kölcsönzésük a régi módon azonban nem célszerű. Szeretnék digitalizálni, számítógépre vinni az anyagot. Ez nem lenne sokkal nagyobb munka, mintha videóra írnák át. És a megőrzéshez is a sokkal jobb minőségű CD a meg­felelőbb. A későbbiekben - ha megoldódik a szerzői jog problé­mája - a kölcsönzésre alkalmasa­kat még mindig ki lehet válogat­ni és videóra venni. Ehhez azon­ban pénz kell...- Ha már itt van ez az értékes anyag, jó lenne hasznosítani - mondja Csáki Imréné, aki nem adja fel a tervét, bízik benne, hogy talál támogatókat. A Pege Quartett a Dzsesszenciában Miskolc (ÉM - FG) - Az idejét sem tudja, mikor vendégsze­repeit Miskolcon Pege Ala­dár dzsesszzenész, gordon­művész. Ezért is örült a Dzsesszencia klub meghívá­sának, melynek köszönhető­en március 10-én, szerdán este 8 órától a Miskolci Egyetem aulájában lép fel.- Tizenöt vagy talán már húsz éve is annak, hogy utoljára Mis­kolcon szerepeltem - mondja Pe­ge Aladár. - Örülök, hogy ismét fellendülni látszik az ottani dzsesszélet. Miskolcon ugyan régen járt a Liszt-dijas, érdemes művész, de az országban sokfelé hívják. Gyakran ad kamarakoncerteket és szólóesteket. A napokban Egerben játszott, hétfőn este a salgótarjáni zeneiskolában volt szólóestje, ott zongorakísérettel mutatott be klasszikus műveket. Miskolcra quartettjével érkezik, Szalay Gábor gitáron játszik, Tóth Sándor szaxofonozik, Sram- kó János dobol, a bőgőt termé­szetesen az együttesnek is nevet adó Pege Aladár szólaltatja meg.- Mint minden koncert előtt, Pege Aladár most is van lámpalázam - vallja be a művész -, de ennyi év után, ennyi hazai és külföldi fellépés Pege Aladár gordonművész, tanár, zene­szerző 1958-61 konzervatórium 1963- koncertezik, klasszikus zene és dzsessz műfajában 1964- 69 zeneműv. főisk. 1964 a prágai dzsesszfeszti- vál virtuóza 1970 a montreux-i dzsessz- fesztivál legjobb európai szó­listája 1975-78 Reinhold Zeperec (Zapperitz) mesterkurzusai, Ny-Berlin 1977 Liszt-díj 1978- a zeneművészeti főisk. docense 1986 érdemes művész után már talán túlzás lenne, ha a különösebben félnék ettől a ven­dégszerepléstől. Mivel feltétele­zem, hogy az egyetemen elősor- ban fiataloknak játszunk, a mű­sort rockdzsessz-darabokból állí­tom össze. Máskor, szakmai ren­dezvényeken, fesztiválokon ter­mészetesen a dzsesszé a főszerep. Aranyak a Papszeren Miskolc (ÉM) - Aranykin­csek - a termésaranytól az aranyékszerig címmel nyílik kiállítás március 12-én, pén­teken délelőtt fél 12-kor Mis­kolcon a Hermán Ottó Múze­um papszeri épületében. Az egy hónapig tartó tár­lat áttekintést ad az arany­ásványokról, azok Kárpát­medencei lelőhelyeiről, a magyarság aranypénzeiről, régészeti aranytárgyakról, ötvösművészeti emlékekről, középkori, újkori és modern aranyékszerekről. A megnyitó házigazdája Ódor Ferenc, a megyei közgyű­lés elnöke. Köszöntőt Gedai Ist­ván, a Magyar Nemzeti Múze­um főigazgatója mond, a tár­latot az OREX Rt. vezérigazga­tója, Supák Sándor ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Elsőfilmes millennium Budapest (MTI) - Magyaror­szág az ezredfordulón címmel, a millennium megünnepléséhez kapcsolódó pályázatot hirdet el­sőfilmesek számára a Kulturális Örökség Minisztériuma. Az április 1-jéig benyújtandó pályamunkák közül a tárca há­rom filmtervet kíván támogatni, egyenként 50 millió forinttal. Előnyben részesülnek azok, akik a filmjük elkésztésében elsőbbsé­gi jogot biztosítanak a Mafilm Rt. számára. A pályázat két forduló­ból áll, amelynek első szakaszá­ban kizárólag szinopszisok elbírá­lását végzi a zsűri, majd második lépésként a megvalósításra érde­mesnek tartott tervek forgató- könyveinek kidolgozását kéri. A szinopszisnak tartalmaznia kell a film (amely lehet játék, il­letve dokumentum is) egyes jele­neteinek tartalmát időrendi sor­rendben, a szereplők rövid jel­lemzését és a helyszínek megje­lölését. Továbbá az előzetes gyár­tási, pénzügyi elképzeléseket, a produkció megvalósulásának li­mitköltségeit is fel kell tüntetni. Az első fordulóra beérkezett munkákat április 17-ig elbírál­ják, és arról levélben, illetve a Kulturális Közlönyben értesíti az eredményes pályázókat. Bővebb felvilágosítást a 1055 Budapest, Szalay utca 10-14. szám alatt, vagy telefonon a 06- 1/266-02-26 telefonszám 257-es mellékén lehet kérni. Zászlók, kárpitok, tavasz. Zászlók, kárpitok, ta­vasz címmel Csete Ildikó textiltervező iparművész alkotásai­ból nyílik kiállítás március 10-én, szerdán délután 5 órakor a tiszaújvárosi Városi Kiállítóteremben. A tárlatot Kernács Gabriella művészettörténész ajánlja a közönség figyelmébe.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom