Észak-Magyarország, 1999. február (55. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-05 / 30. szám

1999. február 5., péntek Itt-hon 5 hírcsokor • Érckoporsók. Négy darab érckoporsót ta­láltak a közelmúltban Tolcsván egy beruhá­zás földmunkái során. A koporsók mellett - amelyek eredetét a szakemberek az 1790- es évekre becsülik - latin szöveggel ellátott kőtábla is előkerült a földből. Információ­ink szerint a helyi önkormányzat tervbe vette, hogy a darabokra tört kőtáblát hely­reállíttatja, a koporsókban fekvő holtakat pedig újratemetteti. • Kéményseprői díj. Emelkednek a ké­ményseprői szolgáltatásért fizetendő dijak Sárospatakon. Erről a legutóbbi testületi ülésen döntött a város képviselő testületé. A szolgáltató a használatban levő kémé­nyekért 440 forintot kér, míg a tartalékké­ményekért 100 forintot kell majd fizetni a lakástulajdonosoknak. • Ingyenkifli. A kenézlői iskola is részt vesz az iskolatej-programban. A helyi önkor­mányzat hozzájárulásával azonban a gyere­kek a tej mellé egy ingyen kiflit is kapnak majd február 15-étől. Nem emelkedik az ebéd díja sem, amelyet 1997-ben csökken­tettek 30 százalékkal. A fazekas Kenézlő (ÉM - BSZA)- Krakomperger And­rás kerámia tárgyak készítésével foglalko­zik otthoni, Kenézlői műhelyében. Foglalkozását iga­zából maga sem tudja meghatározni. Valójá­ban fazekas, kerámi­akészítő és kerami­kus is egyben, még­sem vonatkoznak rá tisztán az említett szakmák jellemzői. Azt, hogy az agyaggal kapcsolatba került a bátyjának köszönheti, akinek közbenjárá­sára 1973-ban felvették a sárospataki kerá­miaüzembe. Ez a munka kedvére is volt, ugyanis általános iskolás korában egy üzem- látogatás alkalmával megtetszett neki, ahogy az ott dolgozók a csempéket formál­ták a kezükkel. Miután maga is az üzem munkatársa lett, az összes munkafázist meg­tanulta, elsajátította a szakma csínját-bínját az agyagásástól kezdve a korongozásig. Vé­gül is ez utóbbi ment neki a legjobban, egy év elteltével már csak exportmunkát vég­zett. Ha szükség volt rá, akár szombaton és vasárnap is dolgozott. 1976-ban kiváló dolgo­zó lett, 1978-ban pedig munkája elismerése­ként részt vehetett egy kéthetes kirándulá­son az-akkori Szovjetunióban. Ezután elvé­gezte a szakiskolát, majd 1987-ben másodál­lásban is munkálkodni kezdett. Mivel ez a kettős terhelés nagyon kimertette, egy év után úgy döntött, egyénileg folytatja. Saját műhely Azóta az udvaron felállított műhely a munkahelye. Mint elmondja itt is tölti csak­nem minden idejét, hiszen a kerámiakészí­tés nagyon munkaigényes folyamat a maga 19 műveletével. Gyakran dolgozik késő estig és kevés a szabad szombatja vagy vasárnap­ja. A munkafolyamatokat ugyanis a legtöbb­ször nem lehet megszakítani, a folytonosság teszi széppé és eladhatóvá az elkészült ter­mékeket - vallja. Pillanatnyilag leginkább a virágcserepek tartóját, kaspókat gyárt, de a késztermékek polcain vázák, szalvétatartók és gyertyatartók is sorakoznak. A kerámia­készítés mellett mezőgazdasággal is foglal­kozik, összesen hatvan hektáron műveli gyümölcsösét és szántóföldjeit. Emiatt aztán csak ritkán hódolhat szen­vedélyének, a horgászatnak, évente csu­pán tíz-tizenkét alkalommal tud kilátogat­ni a vízpartra. Felesége pedagógus Vissen, lánya hetedikes, fia pedig az idén kezdi meg az általános iskola első osztályát. Az oldalt szerkesztette: Bódisz Attila Telefonszáma: 06-60-496-578 e-mail: bodisz@usa.net Előbb állatszeretet, majd szenvedély Hörcsik Richárd, a hordó és Ramocsa Manaszesz Fotó: Bódisz Attila Sárospatak (ÉM - BSZA) - A sárospataki Z12-es Postaga­lamb Egyesület idén ünnepli fennállásának ötvenedik év­fordulóját. Az egyesület ve­zetője Ramocsa Manaszesz véleménye szerint szerveze­tük sokat fejlődött az utóbbi időben. Többek között nőtt az összetartás a csapattagok között, egyre többször gyűl­nek össze versenyen kívül is. Az egyesület 21 tagja a napok­ban tartotta évente megrende­zendő, vacsorával egybekötött díjkiosztó ünnepségét. Ezen az összejövetelen a csapatbajnok­ság megnyeréséért maga az egyesület vezetője vehette át az első díjat, amelyet Hörcsik Ri­chárd a térség fideszes or­szággyűlési képviselője egy fara­gott gönci hordóval toldott meg. Ramocsa Manaszesz úgy tart­ja, a galambok - és egyben az ál­latok - iránti szeretetet egyrészt valószínűleg génjeiben hordozta, másrészt anyai nagyapjától ra­gadt rá, aki órákon keresztül ké­pes volt bámulni az udvarukon álló galambdúcokat. Édesapja szintén hasonló beállítottságú ember volt. Úgy érzi, ezek az összetevők segíthették abban is, hogy az állatorvosi pályát vá­lasztotta. Már gyermekkorában tartott galambokat, ám a postagalamb tenyésztéssel később került kap­csolatba. 1950-ben már verseny­zett a sátoraljaújhelyi egyesület tagjaként, 1959-ben az egyetem elvégzése után pedig Sárospa­takra került, s az ott működő szervezet keretein belül hódolt tovább szenvedélyének. Mint el­mondja, a postagalamb tenyész­tőkben általában egy idő után az állatszereteten is túllép a sport­szenvedély. Ez aztán - a család­tagok legnagyobb „örömére” - programot kínál a tenyésztőnek a nyári időszak csaknem min­den hétvégéjére. A pataki egyesület vezetője szerint az eredményes verse­nyeztetés több összetevőn is mú­lik. Először is a galambnak ge­netikailag megfelelőnek kell len­nie erre a feladatra. Ilyen egy évjárat száz szárnyasából mind­össze 2-3 akad és 8-10 olyan, amellyel még el lehet indulni a versenyeken. Ezek után követ­kezik a megfelelő tréning, emel­lett sokat segítenek a tenyésztői praktikák. Mint kiderül, sok múlik a táplálkozáson, a vitami­nokon és a galamb vízháztartá­sán, hogy megfelelően működje­nek az izmai a hosszú út során. Ramocsa Manaszesz eddigi leg­jelentősebb eredményének azt tartja, hogy a nyolcvanas évek egyik versenyén a legjobb ga­lambja három egymást követő héten, nagy távolságú megmé­rettetéseken kiválóan szerepelt. Az egyesület fél évszázados fennállását méltó módon kíván­ják megünnepelni a pataki pos- tagalambsport szerelmesei. Úgy gondolják, mivel jó kapcsolato­Különös galambsztorik Ramocsa Manaszesz galamb­jai az évek során több érde­kes esetet is produkáltak. Ízelítőül néhány: éppen a né­metországi Lipcséből röptéi­tek, amikor is egy több na­pos viharzóna jött létre a ki­indulási pont és Sárospatak közötti útvonalon. A ziva­tarban több galamb eltűnt, a versenyzők közül alig tért haza néhány. A pataki te­nyésztőnek odalett az egyik legjobb „postása” is. Két év eltelte után egyszer csak fel­tűnt az elveszettnek hitt ga­lamb, ott ült korábbi fészké­ben. Mint később kiderült, a szárnyas egy németország­beli tenyésztőnél töltötte a két esztendőt, majd megszö­kött. A rendszerváltás előtt egyszer levelet is hozott az egyik versenyző postaga­lamb. A levélen rövid szöveg állt: „Itt ülök a bécsújhelyi börtönben. A galamb az ab­lakomra szállt, megetettem, megitattam, aztán elenged­tem. Aláírás: egy keletnémet ember”. Egy tolcsvai te­nyésztő szedte fel pataki kol­légája egyik versenygalamb­ját a 37-es úton, amelyik a repüléstől teljesen kimerül­tén gyalog igyekezett hazafe­lé a főúton az autók között. kát ápolnak a környékbeli vál­lalkozókkal, akik rendszeresen támogatják őket, erre jó esé­lyük is van. Múltidéző: New Yorkból Bodrogolasziba Lukács Péterné Fotó: Bódisz Attila Bodrogolaszi (ÉM - BSZA) - Lukács Péterné 93 éves, kitü­nően beszél angolul és Bod- rogolasziban él. Bár ma leg­inkább már csak a templom­ba megy el otthonról, koráb­ban sokat látott és tapasz­talt. Szívesen beszél például arról, hogy miként töltötte napjait bodrogolaszi birto­kán és kastélyában Lónyay Elemér herceg és felesége, Stefánia hercegnő. Az idős asszony élete maga egy regény. New Yoi'kban, Brooklyn- ban született 1906-ban, majd itt is járt iskolába. Pedagógusai aláírá­sát még mindig őrzi, közöttük kanyarog finom vonalú betűkkel írva kedvenc tanítójának neve is: Florance C. Kelly. Édesapja betegsége miatt azonban a koráb­ban kivándorolt család kényte­len volt visszatérni Magyaror­szágra, ugyanis a gyógyíthatat­lan kórban szenvedő ember ha­zai földön akart meghalni. 1922­ben tíznapos hajóút után meg is érkeztek. Sátoraljaújhelyen telepedtek le, édesapja a hazaérkezés után hat hónappal meghalt. 1923 november 9-én ment férjhez Lukács Péterhez Bodrogolaszi kántor tanítójához. Férje 1916-tól haláláig, 1963-ig 47 esztendőn keresztül okította a fa­lubeli gyerekeket. Tanítóként pe­dig mindig tagja volt annak a bi­zottságnak, amely a faluba érke­zéskor gróf (majd később herceg) Lónyay Elemért fogadta a kastély­ban. Többek között féijén keresz­tül nyert betekintést a nemesi há­zaspár életébe.- A gróf, amikor felesége nélkül tartózkodott a birtokon, mindig parasztos ételeket evett. Nagyon szerette a babot és a galuskát. Azonban amikor Stefánia herceg­nő megérkezett, azonnal francia konyhára váltott - idézi fel az idős asszony. A nemesi házaspár egyébként a nyugati határszélen, Oroszváron lakott. Az akkori szó­beszéd szerint előfordult olyan eset is, hogy az egyik bodrogolaszi fiatal, aki katonaként szolgált a se­regben, bemerészkedett az ottani kastélyba és fennhangon hirdette, hogy melyik faluba is való. A her­cegi pár erre jól megvendégelte a hadfit, úgy engedte útjára. Lukács Péterné rengeteget tud mesélni erről a korszakról. Eleve­nen élnek benne az akkori törté­nések, részletesen le tudja írni a Stefánia hercegnő által viselt ru­hákat. Korábban fotója is volt ró­luk, amely égi’ kirándulás közben készült a közeli Szarka-kútnál, ám az nemrégiben odaajándékozta a Bodrogolasziba látogató belga nagykövetnek. Támogatás árvízkárokra Viss (ÉM - BSZA) - Hatmillió forintot kapott Viss az őszi ár­hullám által okozott károk hely- reálltására. Mint Fazekas Gyula polgár- mestertől megtudtuk, ebből az összegből azt az utcát kívánják rendbe tenni, amelyet az árhul­lám csaknem teljesen tönkretett. Ezen kívül a település meg­kapta azt az összeget is, amely a katasztrófaveszély idején hirte­len elvégzett feladatok, megvásá­rolt eszközök miatt terhelte az önkormányzat kasszáját. A pol­gármester tájékoztatása szerint a megítélt 2 millió 240 ezer fo­rint az őrök, az ügyeletet vállaló és a homokzsákokat pakoló em­berek bérét, az elszállásolt polgá­ri védelmi egységek ellátását, vé­dekező eszközök és technikai fel­szerelések árát, egyéb kiadáso­kat, valamint a különböző szállí­tási költségeket foglalja magába. Hirdetés OKOS GAZDÁNAK A FÖLDJE IS MŰVELT! A mezőgazdaság gyors ütemben fejlődik. Most újabb lehetőség kínálkozik arra, hogy nyomon követhesse a változásokat, mert idén is várja az tao+mwo'n 19. NEMZETKÖZI MEZŐGAZDASÁGI ÉS MEZŐGÉP KIÁLLÍTÁS 1999. MÁRCIUS 10-14. NYITVA TARTÁS: 9-17-IG A BUDAPESTI VÁSÁRKÖZPONTBAN Látogatóink részére a MÁV L,™ 03 menettérti kedvezményt biztosit! AGR0+MASHEXP0 - A KORSZERŰ MEZŐGAZDASÁG PIACA

Next

/
Oldalképek
Tartalom