Észak-Magyarország, 1999. február (55. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-20 / 43. szám
1999. február 20., szombat 15 UTAZÁS Kilométer, ezerszám Méhes László- A travel...! - emeli fel épp csak a szó pillanatnyi fontosságának mértékében a hangját, aztán hirtelen elhallgat. Mutató és középső ujjával egyszerre int, érzékeltetve, hogy a csapnivaló angolsággal ejtett, travel' idézőjelben értendő, s akár mondhatná magyarul is.- Szóval az utazás, no - szabadkozik -, az együtt jár valami zsigeri izgalommal. Az ember készül, előző este nem bír aludni. Attól tart, hogy nem hallja meg a vekkert, vagy éppen ébredés helyett öntudatlanul kikapcsolja; akkor pedig lekésik, elkésik, a tervek meg jól kútba esnek. Aztán csak forgolódik tovább, újra végiggondolja, mi került végül is az utazópakkba. Eszébe jut, hogy a legutóbb is megfogadta: kis cetlire szép sorjában felír előre mindent, aztán ceruzával a kezében kétszer is végigtúrja a koffert, egyezteti az utazó tételeket, kipipálja ami megvan, s közben esetleg még eszébe jut ez meg az a hiány. Ennél tökéletesebben készülni nem is lehetne. Persze, majd legközelebb, feltétlenül, és napirendre tér afölött, hogy már megint nem sikerül tökéletesre a start - avat be világába meglepő nyíltsággal a középkorú, kopaszodó S. Béla. Néhány perccel ezelőtt ugyan még igencsak bizalmatlanul méregetett meglehetősen erős szemüvegén átpislogva, merthogy először szakmabelinek vélt, vagy ha annak már nem is, esetleg valami ellenőrfélének. Tiltakozásom azonban meggyőzte, Így letelepedett az asztalomhoz, hogy folytathassa az utazás misztériumának taglalását.- Aztán, ha az ember végre elindul, a hely- és időváltozás, az ablak mentén elsuhanó táj, hát, az valami különös fogékonyságot ad. Az ember szeretne magába szívni minden egyes pillanatot, emlékezetbe vésni megannyi apró történést, hogy aztán később mesélhessen. Mert az utazás végül is emlékgyűjtés a helyekről, ahol barátságosak az idegennel, vagy ahol kevésbé; az emberekről, akiknek nyelvét hol érti az ember, hol meg nem. De mindenek előtt az emberekről, akik olyanok, mint mi, csak egy kicsit mások; vagy talán mi lennénk mások, ha mások néznének minket...? -gabalyodott bele a magyarázkodásba. Helyre tenni a gondolatmenetet azonban már nem volt ideje, minthogy két férfi lépett be. 5. Béla felpattant, készségesen megállt előttük, próbálkozott szót érteni, de a kísérlet nemigen sikerült. Németek voltak. S. Béla egyik lábáról a másikra állt, homlokán izzadtságcseppek jelentek meg, zavartan pislogott, zsebkendőt húzott elő, levette szemüvegét és törölgetni kezdte. Látszott rajta, hogy romokban hever. Ekkor tűnt csak fel, hogy S. Béla, a beavatott utazó tulajdonképpen egyszer sem néz ki a vonatablakon, nem látja az elsuhanó tájat, a hajnali napfényben összemosódó színek meg sem érintik. Pedig S. Béla naponta ezerszáz kilométert is megtesz, s ehhez jön még az a sokszor száz méter, amit az ezerszáz kilométer alatt föl és alá gyalogol a büfékocsiban. Merthogy S. Béla foglalkozása szerint a Debrecen és Frankfurt között közlekedő Bartók EuroCity étkezőkocsijának főpincére. Már évek óta... Bormúzeum lesz Badacsonyban Bormúzeumot rendeznek be Badacsonyban. Kijelölték a legjobb óborokat őrző múzeum helyét is; ez a Badacsony központjában lévő úgynevezett Ányos pincében működik majd. A badacsonyi bormúzeumban nemcsak a régi nedűket őrzik majd, hanem a tervek szerint itt mutatják be a borvidék mindenkori új termésének színe-javát, sőt a termelők palackozott borait is. Tóparti termálfürdő Zalaegerszeg a tavasz végéig megteszi az első lépést ahhoz, hogy hét-nyolc éven belül üdülőváros legyen belőle. Ennek egyik első kellékének, a Gébárti-tóba nyúló földnyel- ven épülő 400 négyzetméter vízfelületű termálmedencének, már május 30-ra el kell készülnie. A szabadidő-tó nyugati övezetében lévő, csaknem ezer méter mély és 45 Celsius-fok kifolyó hőmérsékletű hévízkút táplálja majd a rendhagyó alakú medencét. Aknák és turizmus A horvát bevásárló turizmus ugrásszerű élénkülése jellemezte az elmúlt évet - jelentette ki a Határőrség pécsi igazgatóságának vezetője, Lovász József dandártábornok. A Drávaszög Horvátországhoz való visszatérése után az igazgatósághoz tartozó magyar-horvát határ teljes szakaszán konszolidálódott a délszláv háború miatt kialakult korábbi feszült helyzet. A horvát oldalon azonban mindmáig ott lapulnak a háborúban a Drávaszöget megszálló szerbek által teleptett aknák. Albánia - a veszélyes egzotikum Vadregényes az albán hegyvidék Fotó: magánarchívum Szabó Virág Miskolc (ÉM) - Albánia a Balkán-félsziget Macedóniával és Görögországgal határos tengerparti részén helyezkedik el. Az albán turizmus lehetőségeivel Farkas István, a miskolci Hermán Ottó Gimnázium biológia-földrajz szakos tanára - „civilben" hegymászó - ismertetett meg bennünket.- Egy miskolci utazási iroda jóvoltából jutottam el Albániába két évvel ezelőtt. Nagy szerencsém volt, mert meglehetősen kevés alkalom nyílik a magyar turisták számára Albánia megismerésére. Tíz óra, 40 kilométer Első állomásunk a Macedón határ közelében fekvő Skhodra volt, amely az ország egyik legnagyobb városa. Nem messze tőle egy óriási tó található. Itt már túralehetőségre is nyűik alkalom, hiszen a város az észak-albán hegyvidéktől 40 küométerre fekszik. A közelség ellenére tíz órába telt, míg megtettük az utat. Az egybusznyi utast egy rozzant teherautóra zsúfolták fel, amely defektet kapott. Mint megtudtuk: az ilyesféle utaztatásnál - ami errefelé ugyancsak gyakori - ez rendszeresen előfordul. Éppenúgy, mint az, hogy a „telt ház” - jobban mondva telt plató - eűenére út közben fel kellett vennünk a helyi stoposokat - kecskéstül, bátyustól. Ugyanis ha nem tesszük ezt, félő, hogy a vissza- úton kővel dobálnak meg bennünket. Ebből a gyakori szituációból is kiderül, hogy az albán lakosság sem nem túl barátságos, sem nem túl vendégszerető. Teherautós utazásunk célpontja az Okol nevű falu volt, ahol táborozási, sátoi’verési lehetőségek vannak. Mivel az albán Alpok szívében fekszik, a legalkalmasabb hely a hegyi túrák kiindulópontjának. Aki kedveli a kemény hegymászást, annak mindenképp ajánlhatom Okolt, hiszen az albán belföldi idegenforgalom egyik központja. Távolságtartás Érdekes, ugyanakkor veszélyes az albán lakosság. Nem csak a turistákkal távolságtartók, hanem egymással szemben is. Házaikat szomszédaiktól messze építik, lehetőleg lőtávolságon kívülre. Itt ugyanis a mai napig létezik a vendetta, azaz a vérbosszú intézménye, amit a családok közti ellenségeskedés szít. Nem egyszer találkoztunk gyerekekkel, vagy egyik karjukon csecsemőt tartó családanyákkal, akik vadászpuskát szegeztek ránk. Ez az ellenségeskedés valószínűleg történelmükből fakad - az albán nép sokat hadakozott a törökökkel, illetve egymással. Az albánokról tudni kell, hogy' nem szlávok, hanem magukat sqipnek nevező ősi nép utolsó képviselői. Igen szegények, és nagy megdöbbenésünkre boltjaikban egyetlen hazai árucikket nem találtunk. Nagy kereslet van azonban albán körökben a lopott autókra, dívik a fegyver-csempészet, illetve a kábítószer-kereskedelem. Ebből is látszik, egészen más mentalitásúak, mint általában az európaiak. Természetük rendkívül lobbanékony, így lép- ten-nyomon vigyázni kell velük. Számukra az érdekek sokszor mindennél fontosabbak. Érintetlen vadregény A negatívumok meűett meg kell említeni az ország nem elhanyagolható természeti szépségeit. Megmásztuk az albán Alpok legmagasabb, közel 2800 méter magas csúcsát, a Jezercét. Gyönyörű hegyvidék lenyűgöző magashegységi karsztjelenségekkel, barlangokkal, zsombolyokkal. A növényvilága is csodálatos, páncélfenyők, boroszlánok jellemzők erre a területre. Legcsábítóbb benne talán vadregényes elhagyatottsága, érintetlensége. Érdemes megnézni keresztény kolostorvárosaikat, szépek a falvaik, gyönyörű a tengerpartjuk. Talán az üldözési mániájuk miatt épített bunkereik (minden albánra körülbelül három jut) rontják csak a látványt. Mindenesetre Albániát csak azok válasszák üdülésre, kikapcsolódásra, akik szeretik a(z) (életveszélyeket, az érdekes, egzotikus tájakat. De akkor is csak szervezett turistautakon, csoportosan vágjanak neki az albán hegyvidék puskaporos lankáinak. Életkép: szamarak a mecset árnyékában Fotó: AP Meddig síelhetünk még az Alpokban? Genf (MTI) - Olvadnak az Alpok gleccserei. A probléma negatív módon érintheti a magashegyi országok idegen- forgalmát. Svájci szakemberek legutóbbi mérései szerint öt gleccser közül négynél állapítható meg a jelenség. A trend a küencvenes évek kezdete óta felgyorsult, és ha nem következik be változás az éghajlat alakulásában, akkor nemcsak a gleccserek pompájának lehet búcsút mondani - húsz vagy harminc év múlva a síelésről is le lehet mondani az Alpokban. Martin Hölzle zürichi klimato- lógus szerint a tavalyi év egészen szélsőséges volt. Augusztusban például még 3300 méter magasságban is egy méter mélységig olvadt a gleccser, amire 1966 óta nem volt példa, és eltűnt a hó olyan részekről is, ahol általában nyáron is megmarad. A gleccserek ugyan örökös jégmezők, de az újhó és az olvadás hatására állandóan változnak. Hölzle szerint a gleccserek visszahúzódása az emberiségre nézve nem tragikus, de a gleccser szabadon fekvő előterében a csapadék iszap- és kavicsla- vinákat indíthat el. Vannak vidékek, ahol a gleccserek fontos vízforrások. Ha például Kínában vagy Kazahsztánban nyáron elmaradna a gleccserek olvadása, az vízhiányhoz vezetne. Az Alpokban a gleccserek több mint 150 éve visszahúzódóban vannak. 1850-ben még 1800 négy- zetküométernyi területet tettek ki, ma ellenben már egy harmaddal kevesebbet - mutatott rá Max Malsch zürichi földrajzprofesszor. 1850 óta az átlaghőmérséklet 0,6 Celsius fokkal emelkedett. Ha a klimatológusok előrejelzése beválik, akkor a Föld hőmérséklete az elkövetkező ötven évben további 1,8 fokkal emelkedik, száz éven belül pedig három fokkal. Ez - Malsch szerint - azt jelentené, hogy a Alpok gleccsereinek fele ötven éven belül eltűnne, száz éven belül pedig küencven százalékuk. Az Alpokban kereken háromezer gleccser van, egyedül Svájcban 1800. A leghosszabb Wallis kantonban a 24 kilométeres Aletsch-gleccser, amely az elmúlt 150 év alatt mintegy tíz százalékkal megrövidült. Legújabban a Saas Fee melletti Fee-gleccser állított fel negatív rekordot: tavaly 111 méterrel zsugorodott. A téli turizmus komoly kárát látja annak, hogy az Alpokban olvadnak a gleccserek. Svájci közgazdászok számításai szerint az éghajlat alakulásának változatlan trendje mellett ötven év múlva évi 3,2 milliárd frank veszteséggel kell számolni, mivel a mélyebben fekvő völgyek már nem lesznek téli sportra alkalmasak. A magyar a legjobb szomszéd Zágráb/Ljubljana (MTI) - A ljubljanai televízió közvélemény-kutatása szerint a szlovénok úgy vélik, hogy országuk környékén a magyarok a legjobb szomszédok. A szlovén állami televízió 600 állampőolgárnak adott lehetőséget arra, hogy maximum ötös osztályzat odaítélésével állítsák rangsorba a rokonszenv alapján a környező országokat. A rögtönzött felmérés eredményeként Magyarország áll az országok élén 3,55-ös átlag- eredménnyel, megelőzve Ausztriát, amelynek szimpátia-indexet 3,5 lett. A megkérdezettek 3,13-as osztályzatot adtak Olaszországnak, míg Horvátország az utolsó helyre került 2,15- ös értékkel. Az adatok feldolgozása alapján úgy tűnik, Ausztria azért szorult Magyarország mögé a rangsorban, mert a szlovénok többsége kedvezőtlenül fogadta azokat a bécsi erőfeszítéseket, amelyek célja, hogy az Európai Unióban osztrák kulturálistörténelmi örökség részeként ismertessék el Szlovénia büszekeségét, a lipicai lótenyésztést. Horvátország utolsó helyét a két ország közötti viták magyarázzák, egyebek között a krskói atomerőmű közös működtetésének gondjai, a vitatott tengeri határok ügye, valamint a rendezetlen banki elszámolások kérdése. A klímaváltozás csökkentheti a síterepek számát Fotó: AP
