Észak-Magyarország, 1999. február (55. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-18 / 41. szám

1999. február 18., csütörtök ^IMt-IHMnilltKZáG# Itthon 5 HÍRCSOKOR • Torta az önkormányzattól. A múlt hé­ten ugyan elmaradt a tiszabábolnai ovi­ban a farsangi mulatság, de a héten meg­tartják. A gyerekek farsangi figurákkal festették tele az ablakot erre az alkalom­ra - egérrel, bohóccal, madárijesztővel -, és maskarát, álarcot is ragasztottak. A farsangi szemüveg, sapka sem hiányzik a „leltárból". Mint azt Lázár Endréné óvo­davezetőtől megtudtuk, a tizenkét csöppség versekkel, dalokkal is készül a mulatságra. • Tavaszra készülve. A cserépfalui önkor­mányzat már az ősszel fásított a települé­sen - pályázati úton nyerték erre a pénzt -, de idén tavasszal is folytatni akarják a falu szépítését. Nemcsak fákkal, hanem virágokkal is díszítik majd a község utcá­it, köztereit. mm. ■í □ J/H i „Csak, ami természetes” Mezőkövesd (ÉM ­CSKA) - Kézzel készí­tett textiljátékok, régi köcsögök, könyvek, fa, agyag és valami megfoghatatlan ott­honosság, melegség - mindez Kiss Zoltánné Pető Anna lakásában fogad minket. Másod­éves hallgatója a fel­sőfokú népi játék és kismesterség szakok- Kiss Zoltánné Pető tató képzőnek. Ami- Anna kor megkérdezzük: mi lesz, ha „nagy lesz”, sorolja: népi játszó­ház foglalkoztató, textiljáték készítő-terve­ző...* Úgy érzi, egyszerűen természetes volt, hogy erre a pályára került.- Valahogy nem is lehetett másként. Igaz, nem ment könnyen. Más már tizen­nyolc-húsz évesen tudja, mi szeretne len­ni, de én csak harmincévesen jöttem rá - meséli mosolyogva a kétgyermekes család­anya. - Azért ennek van háttere is. Édes­apám Pető János festő és képzőművész. Olyan élményekben volt részem, amit csak kevesen tudhatnak magukénak. Va­lójában el sem tudtam képzelni, hogy va­laha is elszakadjak a művészettől és bár tudok rajzolni, mégis más irányban indul­tam el. A gyermeknevelés mellett még elég sok időm maradt, így újságíróként is dolgoztam és többnyire a művészeti tár­gyú rendezvények, témák érdekeltek. így hát amennyire csak tudtam, képeztem magam ezen a területen. De még ez sem kötötte le minden energiámat. Akartam valamit - és most megtaláltam. Számom­ra szóba sem jöhetett volna más érdeklő­dési kör a természetes anyagokat feldol­gozó népi kézművességen kívül. „Meg kell hallani" Emellett Anna egyre többet foglalkozik a gyerekekkel. Rendszeresen játszóházakat szervez a városban, nagy érdeklődés mel­lett. Dolgoznak bőrrel, vesszővel, szalmá­val, csigaházzal, vagyis mindennel, ami természetes, és amit a gyerekek erdőn mezőn kincsként rejtegetve begyűjtenek. A játékok nemcsak díszek lesznek: fontos, hogy azoknak funkciójuk legyen, tehát a későbbiekben is játszhassanak ezekkel.- Azt hiszem, ebben a korban nincs fontosabb a játéknál. Sőt, magát a játszást is meg kell tanítani a gyerekeknek. Ab­ban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a játszóházba szívesen jönnek. Időnként már én is elveszek a gyerekek között, annyian vagyunk. Ami még fontos: meg­tanulják a tárgyakat becsülni, szeretni, időnként csak úgy kézbe fogni és nézni, mert mindegyik mond valamit a szá­munkra, csak meg kell hallani. Az oldalt szerkesztette: Cs. Kelemen Andrea telefonszáma: 06-20-9339-393 A „kivitt” forgalom visszatérne a városba A város útja csatlakozna az autópályára - a képviselők újratárgyalnák a tervet Ahová visszatérne a forgalom Fotó: Cs. Kelemen Andrea Mezőkövesd (ÉM - CSKA) - A kövesdi képviselők közül egyre többen bírálják felül elődeik döntését az M3-as autópálya rácsatlakozását il­letően. A határidő viszont szorít, hiszen a matyóknak „nyakukon" az autópálya építése, és a minisztériumba a sokak által vitatott, lakos­ság által alig ismert javaslat került. Ennek értelmében visszahoznák a városba az el­kerülő szakasszal kivitt for­galmat. Még az előző képviselő-testület döntött úgy, hogy Kövesd a Szé­chenyi - Égerlövői úton csatla­kozik rá majd az autópályára. A városatyák akkor a javaslatot megszavazták, a minisztériumba felterjesztették. Ez az útszakasz azonban érinti a város rendelő- intézetének, belgyógyászati kór­házának a kijáratát. Még a men­tősök sem juthatnának ki egy­könnyen garázsukból, ha a vi­dék forgalma, személy- és teher­autók ezen az úton térnének rá a leendő M3-as autópályára. A terv szerint a vasúti keresztező­dést is meg kellene oldani egy alul-, vagy felüljáró segítségével. A legutóbbi ülésen az újon­nan megválasztott testület egyre több tagja élt kifogással az el­gondolás ellen. Egyes vélemé­nyek szerint az ott élő lakosság nagy része nincs tisztában a rá­vezető út tervével, ezért minde­nekelőtt fórumot szorgalmaztak az ügyben. Mások pedig egy ré­gebben már felvetődött tervet látnának szívesebben, ami sze­rint a várostól nyugatra (a tele­pülés és a Zsóry közötti szaka­szon) haladna az autópályára vezető út. Indoklásuk szerint a Széchenyi - Egerlövői út kapaci­tása nem bírna el a megnöveke­dett forgalmat, hiszen az elkerü­lőszakasszal kivitt teher és gép­járművek visszatérnének a vá­rosba. Szerintük a tervmódosí­tást csak erősíti, hogy az érin­tett útszakaszon egészségügyi, gyermek és sportintézmények vannak. Az érvényben lévő for­galomtechnikai terv szerint - ami már erre a javaslatra épült - az eléggé szűk főutcán, a ren­delőintézet előtt egy körforgalmi csomópont is létesülne. Kifogások tehát vannak a fej­lesztéssel kapcsolatban, ami azt eredményezte: a testület februári vagy márciusi ülésén újra napi­rendre tűzi változtatási igénnyel az egyre sürgetőbb kérdést. Megszállottan szállítottak a hóbuckák között A segíteni akarást értékelték, de néhol kedvezőtlen visszhangra talált Mezőkövesd (ÉM - CSKA) - Három nap, amikor szinte megállt az ország, így Dél- Borsod közlekedése, élete is. Volt, aki segíteni indult má­sokon. Kósik Zsolt napokon keresztül szállított kenyeret, tejet az elzárt falvakba. Péntek reggel a vállalkozó, aki egyébként asztalos, már hajnal háromkor úton van munkatár­saival és a nemrégiben, selejte­zés után vásárolt GAZ 66-os volt tűzoltóautóval.- Az előző nap is hosszúra nyúlt - meséli a többi segítő, Kósik András, Farkas Tibor, Mi- zser Krisztián és Magyar Ro- land. Este volt mire Bükkzsérc- re, Cserépfaluba kenyeret tud­tak vinni. A péntek reggeli körút a bo­gácsi üzletek ellátásával kezdő­dött, majd sorakozás a kenyér­gyárnál, és a kocsi újra nekiin­dul a Bükknek felfelé, ahová már mi is kísérőül szegődünk. Bogács előtt csak egy lovasszán jön szembe, autó sehol a méte­res hótorlaszokon.- Miért csinálom? - halljuk a választ kérdésünkre vezetés köz­ben. - Nem tudom. Jött. Cserép­faluban lakom, és tudtam, hogy személy-, teherkocsival nem jut­hat át senki, talán csak az én autóm. Először úgy gondoltam, hozok fel tejet, kenyeret a csa­ládnak, de mire elindultam, ki­derült: a boltosoknak segítség kell. Négy falu üzleteibe kellett a mindennapi betevő. így hát - szállítunk. Bogács: kenyér itt már nem kell, hiszen hajnalban leszállí­tották, de szinte kocsiról kap­kodják az emberek a zacskós tejet. Mígnem az egyik helyi la­kos a tömegből „ágálni” nem kezd, mondván: a szállító most jól megszedi magát, a vészhely­zetben - az asszony kezében ép­pen azt a vásárolt kenyeret tart­ja, amit a fiúk szállítottak haj­nalban. Rosszindulata megdöb­benti a körülötte állókat, de a szállítókat is, főleg mikor kide­rül, néhány forinttal olcsóbban adták a tejet, mint a számlán áll.- Ezt nem értem - mondja Kó­sik Zsolt -, felkeltünk hajnal­ban, hogy segíthessünk, alig aludtunk valamit, aztán pedig minket szidnak. Az embernek ilyenkor elmegy a kedve attól, hogy tegyen valamit. Persze, nem mindenhol ilyen a reakció. Cserépfaluban, egy idős, botjára támaszkodó férfi csak annyit mond:- De jó, hogy jöttetek, már ré­góta vártunk! Cserépváralján sorakoznak a háziasszonyok az üzletek előtt, ha kell, kenyeret pakolni is be- állnának. A bükkzsérci boltosok is örülnek, miközben leadják a másnapi rendelést. Megérkezett a szállítmány A kenyeresjárat délután, a tardi két méter magas „hófolyosón” jut be a városba, ahol kiderül, Négyesen nincs áram, kocsi nem jut át a havon, Fotó: Cs. Kelemen Andrea indulni kéne. Senki sem mond nemet, ahogy szombaton sem, mikor a Tisza menti települé­sek felé veszik útjukat a fiúk - segíteni... Hitel nélkül gazdálkodnak Mezőkeresztes (ÉM - CSKA) - Forráshiány nélkül fogadták el az idei költségvetést Mezőke­resztesen. Kettőszáztizenkettő millió fo­rintból gazdálkodik idén a tele­pülés - tudtuk meg Kalivoda András polgármestertől, aki el­mondta: eredetileg ugyan for­ráshiányos volt a beterjesztett költségvetés, de a módosítások­kal elérték, hogy a bevételek és a kiadások egyensúlyba kerülje­nek. Igaz, komolyabb beruházá­sokra ném telik a községnek. Ami tervbe van véve: egy úgy­nevezett Teleház kialakítása a volt mozi épületében. Ennek alapjait már tavaly lerakták, hi­szen akkor nyertek két számító­gépet. A folytatás újabb pályáza­tok segítségével, vagy plusz be­vételek megszerzésével lehetsé­ges. Ami viszont most is meg­maradt, az a más települések la­kói által oly annyira irigyelt in­gyenes fogászati kezelés. Gyerekroham a kétéltű ellen Keddre már „meg­pihenhetett” volna a hótól az ötvenkét ton­nás katonai kétéltű gépjármű, ami a na­pokban sokszor vá­gott utat a környező falvakba. Akkor vi­szont, a gyerekek vet­ték birtokba a monst­rumot. A kövesdi tűzoltóság udvarán álló járműnek csodá­jára jártak a gyere­kek, főleg a Bárdos Lajos Általános Isko­la második „z” osztá­lyos tanulói örvend­tek, amikor beülhet­tek a kétéltűbe Dósa Lászlóné tanítónő se­gítségével. A jármü­vet a debreceni kato­nák még be is indítot­tak nekik. Fotó: Cs. Kelemen Andrea

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom