Észak-Magyarország, 1999. február (55. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-10 / 34. szám

1999. február 10., szerda ÉSlflK-IMSWQBSMi * Kultúra 8 Tévés házibuli Dobos Klára Korábban kíváncsiságból bele-belenéztem, de sokáig nem tudott lekötni Friderikusz Sán­dor Meglepő és mulatságos című műsora. (A régebbi beszélgetős showja még csak-csak.) Most erőt vettem magamon. Igyekeztem én is „nyitott szemmel, szabad szellemmel és összeszedett lélekkel" ülni a képernyő előtt, ahogy tette ezt kijelentése szerint Schubert Éva, a hétfői adás egyik vendége. Bár ő is - mint a többi „egyszeri" meghívott - érzésem szerint inkább csak fogát összeszorítva ülte vé­gig a közel háromórás műsort. (Pénz?) Udvari­asságból persze ők is megszólaltattak és meg­szólaltak, de a főszereplők inkább az állandó vendégek. Ők bizonyára jól is érzik magukat. Az egésznek ugyanis olyan a hangulata, mint egy házibulinak. /A példa tipikus „erősítője" Für Anikó, aki pont úgy viselkedik, mint egy tize­néves csitri. De a mindig a központi szerepet megcélzó Varnus sem marad el mögötte, min­denhez van viccesnek szánt hozzáfűzni valója. Az asztalnál ülők tehát jól elszórakoznak, de a kívülálló számára is kacagtató poén ritkán hagyja el a helyiséget. Sőt, igazából még a helyiség má­sik feléig - a helyi közönségig - sem nagyon jut: csúnya dolog lenne, ha Friderikusz letagadná, hogy a nevetés nem mindig „ élőben " megy. Tőlem sem lenne szép, ha nem vallanám be, hogy a zavaros műsor néhány percét mé­gis zavartalanul élvezem, ez pedig az álinterjú. Nem mintha nem idegesítene a riporter sze­mélye (ez dicséret, hiszen jól adja a barbárt), azért szeretem csak ezt a játékot, mert re­ménykedem: valaki majd csak ráébred, hogy hülyét csinálnak belőle, és jól megmondja a véleményét a „Meglepő és mulatságosról", amelyben nincs túl sok meglepő, mulatságos meg pláne. Ha csak azon nem lepődünk meg - már ha igaz, amit a műsor vezetője állít -, hogy ez hazánkban a legnézettebb műsor... • Összeszőtt mezők. Tárgyköltészeti kiál­lítás nyílik Hegedűs Mária költő március­ban megjelenő Összeszőtt mezők című könyvének anyagából február 11-én, csü­törtökön délután 4 órakor a kazincbarci­kai Kisgalériában. A tárlatot L. Simon László költő, a Magyar Műhely szerkesz­tője ajánlja a közönség figyelmébe. • Mozart-bemutató. A megszabadított Betulia című Mozart mű magyarországi bemutatóját tartják szombaton Budapes­ten, a Zeneakadémia kistermében. A da­rab felcsendül még január 16-án, kedden is, szintén jótékony célú hangversenyen. Könyv és könyvtár Miskolc (ÉM) - A könyvkiadás és a könyvtárak kapcsolatának helyzetéről, a szakmai együttműködés lehetőseégeiről rendeznek tanácskozást ma, szerdán dél­előtt fél 9-től Miskolcon a II. Rákóczi Fe­renc Megyei Könyvtárban. Környey Lász- lóné könyvtárigazgató bevezetője után Májer József, a megyei önkormányzat kul­turális és idegenforgalmi bizottságának el­nöke tart előadást a megye kulturális éle­téről, a bizottság terveiről. Ezt követően bemutatkoznak a megyében működő ki­adói műhelyek: a Bíbor Kiadó, a Kazinczy Ferenc Társaság, a Hajdú Vin-Press, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, a Felsőmagyarország Kiadó, a Hermán Ottó Múzeum. A magyar könyvtárügy változá­sairól Ambrus Zoltán, a Magyar Könyvtá­rosok Egyesületének elnöke tart előadást. Második esély Nyíregyháza (ÉM) - Második esély a fel­zárkóztatáshoz címmel rendeznek fel­nőttoktatási konferenciát Nyíregyházán. A február 26-27-i találkozón az előadók (szakértők, kutatók, gyakorlati andragógu- sok) az alábbi fő témaköröket érintik: a fel­nőttképzési törvénytervezet (ebben az alap­képzés szerepe); a felnőttoktatás múltja és jövőképe az EU-elvárások szemszögéből; a második esély biztosításának különböző szintje és színterei; a középiskolai távokta­tási kísérlet, a levelező vagy az esti tagoza­tos képzés; minőségbiztosítási igények és lehetőségek; aktuális kérdések, változások, az új értékelési és vizsgaközpontok. Érdek­lődni Szívósné Tóth Annamáriánál lehet a 42/441-107-es vagy 42/441-106-os telefonon. Jézusként mutatkozott be, rendezőként tért vissza Találkozás Puskás Tamással, a Vidám kísértet című vígjáték rendezőjével Miskolc (ÉM - FG) - A csütör­töktől látható új játékszíni bemutató - a Vidám kísértet című Noel Coward-vígjáték - rendezője Puskás Tamás. A televízióból, mozifilmekből is ismert művész nem elő­ször jár Miskolcon. A Mária evangéliuma című rockope­rában többször énekelte Jé­zus szerepét. □ Színész? Rendező? Énekes? Mi minden fér meg egy emberben? • Több minden belefér... A fel­soroltakon túl abszolút főhivatá­sú apa vagyok, most várjuk a második gyermeket. A munkám a színházhoz köt, de nagyon sze­retek filmezni is. □ Mint rendező? • Mint színész. Azt is szeretem, amikor a Famíliában játszom, azt is, ha más lehetőségem van arra, hogy kamerák elé álljak. Ezenkívül doktorandusz szakra járok a főiskolára. Egy év múl­va le kell adnom a doktori disszertációmat, a címe: Sha­kespeare és a halál. Úgyhogy sok minden belefér egy ember életébe. □ Ha sorrendbe kellene állítani szakmáit, hivatásait, mi lenne az első helyen? • Nem is tudom... □ Mi kerülne a névjegykártyájá­ra a neve után? • Vannak, akik azt állítják, hogy a rosszul választott név rossz ha­tással van az ember életére. Ne­kem ez a Puskás Tamás nagyon Puskás Tamás megfelel. Ez vagyok, és mindaz, ami belefér. De ha onnan közelí­tünk, hogy mivel foglalkozom többet, a színjátszással vagy a rendezéssel, akkor most már in­kább a színészé az elsőbbség. □ A musicalszínészé?! • Szeretek énekelni is. Először a Madách Színházban bemuta­tott Mária evangéliuma-előadá- sokon énekeltem Jézus szerepét, utána hívtak Miskolcra. De éne­keltem már a Nemzetiben, aztán Temesvárott a La Mancha lo­Fotó: Éder Vera vágj át. Szeretem a zenés darabo­kat, de maradjunk annyiban: Puskás Tamás színész. □ Színész, aki most éppen ren­dez! Ráadásul szellemidéző sze­ánszra hívja a közönséget. Szere­ti az ilyen misztikus történeteket? • Ez egy kellemes darab. Rend­kívül jó vígjáték. De az az igaz­ság, hogy mindenki a saját ön­életrajzán dolgozik, a saját gon­dolatait fogalmazgatja. Engem ebből a vígjátékból leginkább a lélektani apróságok érdekelnek. Másrészt ez az angol fapofa-hu- mor igazán kedvemre való. □ A Játékszínben mutatják be a vígjátékot. A közelség miatt a né­zőnek is éreznie kell a megidézett szellem megjelenését! • A közelség megnehezíti a dol­gunkat. Mindent, ami a nézői él­mény felkeltéséhez szükséges, sokkal aprólékossabban meg kell csinálnunk, mintha nagy színpadon mutatnánk be a vígjá­tékot. Viszont ilyen közegben a színész visszatartott lélegzete is erősen átsugárzik a közönségre. Tehát ha kellő finomságú a já­ték, a nehézségből erény lesz. Puskás Tamás színész, rendező 1978-82. - Színház- és Film- művészeti Főisk. színész szak 1984- 87. - Színház- és Filmmű­vészeti Főisk. rendező szak 1982-85. - Katona József Színház 1985- 87. - Pinceszínpad 1987. - a Magyar Néphadse­reg Műv. együttese 1987-92. - a Madách Színház rendezője, a Nemzeti Színház gyakorlatos színésze, a Kato­na József Színház szerződte­tett színésze 1992-94. - az Egyetemi Szín­pad igazgatója 1994. - szabadúszó A mottó: „Becsületesen élni szép, de nehéz” Emlékkönyv Deák Gábor pap, pedagógus, polihisztor 80. születésnapjára Miskolc (ÉM - FG) - Pedagó­giai munkásságának elisme­réseként a magyar kultúra napján Apáczai Csere János- díjat kapott, nyolcvanadik születésnapjára pedig könyv jelent meg Deák Gábor tisz­teletére. A kötet mottója: „Becsületesen élni szép, de nehéz..." avagy: „Mit ér az ember, ha magyar?" „Neve hírneve, tekintélye, elis­mertsége messze túlmutat szű- kebb otthona, Miskolc és Bor- sod-Abaúj-Zemplén megye hatá­rain. Humanista, polihisztor, kultúr- és irodalomtörténész, tu­dós elme, de mindenekelőtt pe­dagógus...” - írja Deák Gábor­ról, a Berzeviczy Gergely Keres­kedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola nyugalmazott igazgatójáról a tiszteletére meg­jelent emlékkönyv bevezetőjé­ben Németh Miklós, az egykori tanítvány, volt miniszterelnök, politikus-közgazdász. Deák Gábor iskoláinak, papi állomásainak, tanári álláshelyei­nek, társadalmi megbízatásai­nak, kitüntetéseinek felsorolásá­ra Kobold Tamás, Miskolc pol­gármestere sem vállalkozott a tegnapi könyvbemutatón, először ő is mint egykori tanítvány kö­szöntötte az ünnepeltet, majd ar­ról szólt, hogy milyen sokat kö­szönhet a város Deák Gábornak és a hozzá hasonló szellemben élő és munkálkodó polgároknak. Az egykori tanítványok nevé­ben Czabán János közgazdász, a Miskolci Egyetem oktatója kö­szöntötte Deák Gábort. Mészáros István, a Tiszáninneni Reformá­tus Egyházkerület püspöke pedig elsősorban az avasi egyházközség gondnokaként végzett munkáját köszönte meg a pályáját reformá­tus lelkészként kezdő ma már nyugalmazott pedagógusnak. Deák Gábor az emlékkönyvvel Fotó: Czapák Veronika Az ünnepelt Deák Gábor a tegnapi könyvbemutatón először köszönetét mondott a városnak, a megyei levéltárnak, az emlék­könyvet felelős kiadóként gon­dozó Dobrossy Istvánnak, és mindazoknak, akik hozzájárul­tak az emlékkönyv megjelenésé­hez, majd jó lokálpatrióta mód­jára azokról az egykori miskolci polgárokról szólt, akik vélemé­nye szerint ugyancsak megérde­meltek volna hasonló kiadványt, akiknek még adósa a helytörté­neti kutatás. Az emlékkönyv - a köszöntő­ket követően - tartalmazza Deák Gábor életrajzát, legfontosabb megye- és várostörténeti tanul­mányait, művelődéstörténeti, tu­dományos előadásait. Az utolsó fejezet pedig Szabó Zoltán, Gyu­lai Éva, Veres László és Dob­rossy István Deák Gábor tiszte­letére született tanulmányait tartalmazza. Hagyományőrzők a házasságkötő teremben Taktaharkány polgármestere nemcsak hisz benne, de épít is a művészetre- Bár a község anyagi nehéz­ségekkel küszködik - mondja Varga László -, nem feledkezhe­tünk meg a kultúra értékeiről. Nem nézhetjük tétlenül, hogy az ifjúság felnő, és nem ismeri magyarságunk értékeit. A költ­ségvetésből szakítani kell a ha­gyományok ápolására. Lesújtó, hogy nem rendelkezünk például olyan emlékművekkel - akár egy kopjafával -, melyek a múlt nagy embereinek tisztelegnek. A világháború hőseinek reliefje is a temetőbe került, nem a Fő térre. A hiányosságokat pótolni kell, hiszen a szép művek szem­lélése szüli a legnagyobb örö­möt - idézi a több mint kétezer éves görög mondást Varga László. A polgármesternek feltett szándéka, hogy egy kömyezetfor- máló programmal barátságosab­bá, az idegenek számára is von­zóvá tegye Taktaharkányt. Sze­retné, ha felnőtt segítséggel bein­dulna egy hímzőszakkör az álta­lános iskolában, ami esetleg ké­sőbb más népművészeti ágakkal is foglalkozhatna. Az e hét végéig nyitva tartó kiállításon a HMNE népművészeti tárgyai talán meg­adják ehhez a kellő impulzust. Varga László polgármester, Poczók Gyuláné gyékényfonó és Schneider Imréné, a HMNE elnöke a kiállításon Fotó: Serfőző László Serfőző László Taktaharkány (ÉM) - Zemp­lén népművészetét mutatja be a Hegyaljai Mesterek Népművészeti Egyesületé­nek (HMNE) kiállítása, amely a taktaharkányi házasságkö­tő teremben látható. A Schneider Imréné elnök veze­tésével működő egyesület már több kiállításon is bemutatko­zott. Egy korábbi tárlatukon döbbent rá Varga László, a tele­pülés új polgármestere, hogy két taktaharkányi népművész, Vaj- tóné Szabó Ilona és Paczók Gyu­láné a HMNE tagja. Az utóbbi években ugyanis szinte elfelej­tették a kultúra létezését a köz­ségben. Legalábbis kimerült a hivatalos ünnepeken tartott mű­sorokkal. A kiállított mester­munkák azonban felkeltették a polgármester érdeklődését. Be­mutatkozásként, egyben az ez­redfordulós események előkészí­tő rendezvényeként szervezték meg a bemutatót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom