Észak-Magyarország, 1999. február (55. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-10 / 34. szám
1999. február 10., szerda Itt-hon 5 HÍRCSOKOR • Pályázatból, vagy önrészből. Lassan halad a tavaly leégett felsőtelekesi polgármesteri hivatal újjáépOtésének ügye. A biztosító továbbra is elutasítjá a segítséget, kizáró indokul felhozva, hogy megvan a szándékos tűzokozással gyanúsított személy. Amennyiben a benyújtott vis maior- pályázat eredménytelen, a község gáz- és szennyvízberuházásra félretett pénzéhez kell nyúlnia az önkormányzatnak. • Másfél milliós gond. Nagy nehézséget jelent a kötelező pedagógus béremelés Zá- dorfalván, ugyanis az állami normatíva és az iskola tényleges éves működési költsége között mintegy másfél millió forint különbség mutatkozik. Kósik István polgármester szerint a település működtetése látja ennek a kárát, s vélhetően gondok lesznek más alapellátási területeken is. • Megy a gáz Lázbércre. Az enyhébb idő beálltával akár azonnal elkezdődhet a gázkorszerűsítés a lázbérci víztározónál. Nem csak az itteni családi házakba, de az Észak-magyarországi Regionális Vízművek munkahelyeire és üdülőjébe is bevezetik a modern fűtőanyagot. Az 5,4 millió forintos beruházás éppen ezért a bánhorváti önkormányzat és a részvénytársaság közös programja. M-PORTR A családsegítő Ormosbánya (ÉM- SZN) - A vidéki értékeket a felszínre hozni! Ez az, ami Gergely Zol- tánnét, két példaértékű szociális szolgáltató hálózat vezetőjét 58 évesen is munkára sarkallja. Szerinte a falu érti és érzi jobban a maga, vagy a szomszéd község problémáit. Ezért szeretne működő autonómiát a régióknak, s ezért vállalta el még alpolgármesterként, hogy ormosbányai bázissal vezesse 11 település közös család- segítő szolgálatát és ennek önálló szakmai ágaként 15 település gyermekjóléti szolgálatát. A Szuha-völgyi Bányászlakta Települések Önkormányzati Szövetsége által létrehozott falusi szociális-mentális ellátó hálózat ma is példaértékű az országban.- Nincs kevesebb dolgom, amióta nem vagyok alpolgármester, hiszen az új testületben is képviselő maradtam, bizottságot vezetek, közoktatási szakértőként továbbra sem távolodtam el az óvodapedagógiától - meséli Gergelyné. A legszebb, hogy nehéz Julika, a felsőkelecsényi lány bérelszámoló volt a bányánál, de ez megélhetést jelentett, nem hivatást. Nagy ívű pályamódosítással, már két gyermek anyjaként lett aztán óvodapedagógus, majd óvodavezető. 1996-ban még tele ambíciókkal és tervekkel ment nyugdíjba. A község alpolgármestere lett. Rábízták a vidéki család- segítő szolgálat megszervezésének feladatát, majd a gyermekjóléti szolgálatét is.- A tagközségekben meghatározott időpontban fogadóórát, családlátogatásokat tartunk, hetente értékelünk, konzultálunk. Szakmai programunk van, családügyi előadásokat, hátrányos helyzetű gyerekek szünidei táboroztatását oldjuk meg, segítünk az önkormányzatoknak kötelező feladataik ellátásában. Gyakorlatilag pályázatokból tartjuk fenn magunkat. Ami a pályámban megszakadt, az most kiteljesedhet, s az a legszebb benne, hogy egyáltalán nem könnyű. Naponta találkozni nehéz sorsokkal, s nem hivatalnokként, hanem emberként orvosolni ezeket. Ez az igazi szolgálat. Gergely Zoltánné Az oldalt szerkesztette: Szabó Nóra Telefonszáma: (46) 414-022/202 E-mail: nszabo@iscom.hu Megtanult tanítani a román faluban A vasdiplomás pedagógus gumicsizmában járt dolgozni az épülő város első iskolájába Kazincbarcika (ÉM - SZN) - Bensőséges ünnepségen vette át vasdiplomáját a közelmúltban Uzsoki Antalné Király Bálint kazincbarcikai polgármestertől. Ilus néni látta kinőni a földből a megye harmadik legnagyobb települését, s 15 évig tanított a város első iskolájában. A 85. évébe lépett pedagógus élete már addig is regénybe illően alakult, míg az épphogy csak megalapított városba nem került. Pestszentlőrinci tisztviselő édesapja nagy értéket akart adni a lányainak „útravalóul”, így leérettségizhettek, s mivel akkoriban - 1933-ban - egy lánynak szinte csak a pedagógusi munka volt elérhető, Szepes Ilona is, húga is tanító lett. Kézzel-lábbal, tolmáccsal- Gyermekként még anyanyelvi szinten beszéltem németül, ma már bizony nehezen megy - ismeri el. - De megtanultam románul is, mert az első munkahelyemre egy erdélyi községbe rendelt a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter állami népiskolai rendes tanítónak. A 7 magyar család kivételével teljesen román faluban az én feladatom az olvasás, írás, számolás, fogalmazás és beszéd tanítása volt. Kezdetben kézzelUzsoki Antalné lábbal, vagy tolmáccsal próbáltam megértetni magam, olykor elcseréltem egy-egy órámat egy román kolléga magyar nyelvtan órájával, de megoldottam. Szerettek, megbecsültek, munkásságom legszebb 4 évét töltöttem Erdélyben. Fotó: Szathmáry-Király Ádámné A háború végén egy katonai teherautóval érkezett haza a magyar tanítónő. Kispesti iskolaigazgató nagybátyjánál, majd egy állami lánynevelő intézetben kapott állást, aztán a dédesi Serényi kastélyban dolgozott, s Bánhorvátiban is tanított. Férjével együtt költöztek 1954-ben, Kazincbarcika alapításakor a városba. Békák, gabonatáblák- Gumicsizmában jártunk sártengeren, földhányásokon, malterkupacokon át, a házakat, utakat akkor építették. A mai városközpontban volt a „Békeváros” végét jelző sorompó. Itt ment a kisvasút a mostani lakásom alatt, mi Herbolya- expressznek hívtuk. Éjjel békák kuruttyoltak a fülünkbe, a lakótelepek helyén gabonatáblák húzódtak. Magunk olajoztuk a hajópadlót, mi fűtöttük a kályhákat az Újvárosi Általános Iskolában, a város első oktatási intézményében. Volt 51 fős osztályom is, többezer gyermek tanulta tőlem a betűvetést. A szemléltető eszközöket is mi gyártottuk, hogy milyen nehéz volt, csak az tudja, aki megélte. De ezernyi becsületes munkáscsaládot ismertem meg és büszke voltam a hivatásomra. Az utolsó osztályom már csak 38 fős volt, nagyszerű csapat, talán még fel is tudom sorolni őket. Egy diákom nem csak a doktorrá avatására, de még az esküvőjére is meghívott. Csak azt sajnálom, hogy ők, meg a régi kollégáim nem lehettek ott az én 65 éves diplomám átadásakor. Ruszin bált rendeztek a vendéggyerekekért Múcsony (ÉM - SZN) - Jótékony célú hagyományőrző bált rendez Múcsonyban a helyi ruszin kisebbségi önkormányzat, valamint a Környezetvédelmi és Közösségi Értékadó Alapítvány szombaton. A Petőfi Művelődési Házban este 6 órakor kezdődő vigalomban a szórakoztatásról a szlovákiai ruszin Revilak család gondoskodik, a résztvevő ruszin nemzetiségű vendégek pedig Ukrajnából, Szlovákiából, Lengyel- országból, Németországból és Jugoszláviából érkeznek. A hagyományos ruszin farsangi menüben füstölt kolbász, oldalas, párolt káposzta szerepel, s elmaradhatatlan a farsangi fánk. A szervezők persze nem csak nemzetiségi érdeklődőkre, segítőkre számítanak, hiszen a báli bevétel az árvízkárosult Té- cső-környéki gyerekek javát szolgálja. A december óta Múcsonyban vendégeskedő 35 kárpátaljai kisdiák ugyanis jövő hét kedden hazautazik, s helyettük újabb ukrán gyermekcsoport érkezik a ruszinok lakta Múcsonyba; a róluk való gondoskodáshoz, ellátásukhoz vár támogatást a helyi kisebbségi önkormányzat. Kút az úton Kedves színfoltja Aggteleknek a hagyományos kerekes kutat rejtő házikó, amelyet az aszfaltút építőinek sem volt szívük eltüntetni az útból. így az akár gépkocsival is körbejárható. A . szép kút nem egyke, a községben négy található belőle. Fotó: Antal István Ki figyel oda a nem szürke kisegerekre? Egy nagy szakmai sikereket elért iskola dilemmája: a tartalomhoz nincs forma Izsófalva (ÉM - SZN) - Az Izsó Miklós Általános Iskola több oktatási újdonság modellin- tézménye, szakmai szolgáltató bázisközpont. Félő azonban: a pénzügyi problémák határt szabnak az itteni, országosan elismert módszertani munkának. Izsófalván a pedagógusok úgy gondolják: a fejlesztés és a modernizáció egy iskolában nem csupán a számítógépes rendszer kiépítését jelenti. Sokkal inkább módszertani újítást, a műveltség tartalmának helyi átfogalmazását, a problémákban és azok megoldásában való gondolkodást, a sok jó kérdésre adható különféle válaszokat. Egyéni bánásmóddal a tehetséges és a felzárkóztatásra szoruló tanulót egyaránt igyekeznek eljuttatni saját képességei maximumára. Önfejlesztőből modelliskolává váltak: 25 intézmény pedagógiai programjának készítésében segítettek, átadva pályázati ismereteiket, tapasztalataikat. A minőség Az iskola a megye fejlesztési tervében szakszolgálati bázishely. Izsó-műhely, Izsó-program, Izsó- tanterv - országosan ismert fogalmak. A szakértő vezetőkhöz és a lelkes tantestülethez Sopronból, Veszprémből járnak ide okulni, államtitkárok, nagykövetek fordultak meg itt. Az Izsó a KOMA által támogatott Honismeret-életmód kereszt-tanterv kidolgozásának és alkalmazásának egyik legjobbja. A Soros Alapítvány Önfejlesztő iskolák programjának modellintézmé- nye, hálózati központja, az Apáczai kiadó bázisiskolája, a TQM iskolai minőségbiztosítási rendszer referenciaiskolája. Az itteni pedagógusok nem csupán a vidéki gyerekek egyenrangú idegennyelv, számítástechnika, vagy zenei oktatását tekintik alapvetőnek, de sikeresek a multikultúra területén, saját etnikai programjuk van. Bár a személyi feltételek jók, a 4 csoportos óvodát és a 11 tanulócsoportos általános iskolát működtető összevont intézmény tárgyitechnikai feltételei szűkösek.- Mi sajnos nem önkormányzati, hanem állami iskola, vagyunk - szögezi le Csontos Jánosné igazgató, a Pedagógiai Társaság megyei tagozatának titkára. - A normatíván kívül ugyanis egy fillért sem kapunk. A forma- A miniszter szerint az állami normatíva 75-80 százalékát fedezi egy iskola működésének, a többit - nálunk 6 millió forintot- az önkormányzatnak kellene adnia. Ennyi pénzből valóban látványosan léphetnénk és a tartalmi munkának méltó formát adhatnánk, de amikor egy szakmai előadást nincs hol tartani, lassan fel kell tenni a kérdést: érdemes-e minőséginek lenni? Kinőttük az iskolát, három épületben, minden helyiségben dolgozunk, lassan be kell vezetni újra a délutáni tanítást. Három év alatt több mint ötmillió forintot pályáztunk össze. Kérdezhetik, ha nincs szertár, tornaterem, minek a digitális fénymásoló, az internet. Nos, ezt tudtuk pályázati úton megszerezni. Mi, magunknak. Mások semmi pluszt nem tesznek az asztalra, mégis megkapják a minimális feltételeket. Amit mi nyújtunk, elérünk, az természetes, szinte kötelező. Nem aulás iskolára vágyunk. csak elfogadható közösségi környezetre. Szívvel és ésszel tesszük a dolgunkat, de sokszor elfog a kétség, vajon meddig tolható a határ, s ki figyel oda a nem igazán szürke kisegerekre? A gyerekek tacepaón rajzolták le a jó iskola titkát Fotó: Antal István
