Észak-Magyarország, 1999. január (55. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-18 / 14. szám

1999. január 18., hétfő Itt-hon 5 MAGYARORSZAG • Végleges választás. November 15-én tartották meg az ismételt önkormányzati választást Abaújlakon. Kavalecz Valéria huszonnyolccal több szavazatot kapott, mint Hoblyák Albertné, így a település la­kói immár véglegesen őt tekinthetik pol­gármesterüknek. Az első, alakuló testüle­ti ülést december 2-án tartották meg, je­lenleg pedig a község jövőjét tervezik. • Most először pályáztak az Autonómiá­nál. A szociálisan rászorulók részére nyer­het kerti vetőmagot és műtrágyát a her- nádkércsi önkormányzat az Autonómia Alapítvány január 15-ei határidejű pályá­zatán. A most első ízben beadott pályá­zat összesen 30-40 családnak segíthet majd a tavaszi veteményezésben. • Tanteremépítés. A kázsmárki önkor­mányzatnak a volt református iskolát - egy tantermet és egy szolgálati lakást - vissza kell adnia az egyháznak. A megnö­vekedett gyermeklétszám azonban új tantermek kialakítását teszi szükségessé. Két-három tanterem megépítésével a „nagyiskolával" egy helyre kerülnének az „oktatás intézményei" a községben. Kossuth, Rákóczi, a szöcskék és a házitej Csatlós Béla fogadójának ötletét hitetlenkedve fogadták, kilenc év után pedig bőviteni kezdik Több bővítéssel képzeli a fogadó jövőjét a házigazda, Csatlós Béla Fotó: Vajda János Felsödobsza (ÉM - NyZ) - A kilencvenes években „pattant ki" az ötlet, de csak három évvel ezelőtt kezdett működni Csatlós Béláék ven­dégfogadója. 1999 nyarán pedig már új élményekkel gazdagodhat a hozzájuk lá­togató.- A nagyapámék Jászay Szilágyi Pál vármegyei ügyésztől vásá­rolták meg a házat, mi kilenc évvel ezelőtt költöztünk ide, és én már akkor azt terveztem, hogy falusi vendégfogadót fogok itt kialakítani - mondja a kezde­teiről Csatlós Béla. - A faluban hitetlenkedve fogadták az ötlete­met. Nem értették, hogy más­hogy is lehet hasznosítani egy hangulatos, régi házat, jobban mondva egy udvarházat és a hozzá tartozó ezerkétszáz négy­szögöles portát. Kérdezték, hogy mit termelek azon a hatalmas területen, mondtam, hogy füvet, meg szúnyog is van bőven... A kezdetnek 1992 őszét neve­zi a Csatlós házaspár. Ekkor ugyanis négy napon keresztül azt vitatták meg az Erdélyből, Felvidékről, Burgenlandból, Gyuláról, Budapestről és Nyír­egyházáról érkező magyarok, összesen huszonegyen, hogy milyen magyarnak lenni. Idén nyáron pedig tíz család - Angli­ából, Svédországból, Svájcból is jöttek - érkezett hozzájuk, de - mint mondják - nem az céljuk, hogy külföldieket fogadjanak. És megemlítik a házigazdák, hogy egy-egy cég munkatársai is jártak már itt továbbképzé­sen.- Egy óra alatt elérhető innen minden. Tehetnek a kirándulók Kossuth-túrát, Rákóczi-túrát, „cukor-bor-porcelán” kirándu­lást, de elmehetnek Aggtelekre, Kassára vagy a miskolctapolcai barlangfürdőbe is. Ezenkívül pe­dig pihenni lehet. Lesétálni a Hernád partjára, leülni egy dombra, és figyelni a szöcské­ket, a szüi’ke gémeket, a gyur­gyalagokat... A városokból érke­zők nagyon szokták élvezni azt is, hogy ehetnek házi túrót, és házi tojásból készített palacsin­tát - sorolja az ajánlatokat Csat­lós Béláné. Eddig két szobát adtak ki, egy közös konyhával és közös fürdő­szobával - több mint nyolcvan négyzetméteren. De úgy érzik a vendégfogadók, hogy nem szo­kott gondot okozni a „közösség”, és a pihenni, kirándulni ideérke­zők megelégedéssel térnek haza. A jövő évben Felsődobszára, a Csatlós Vendégfogadóba érkezők pedig már remélhetőleg helyben is több időt tölthetnek majd el.- Tavaly a Szikszó és Térsége Fejlesztési Társulás falusi szál­láshelyek kialakítására irányuló programjában vettük részt és nyertünk - folytatja az ötletgaz­da, és mutatja az elgondolt vál­toztatásokat. - Az egyik szobá­ból és a konyhából apartman lesz, a kétszemélyes szobát für­dőszobával bővítjük. A garázst konferenciateremmé alakítjuk, a házhoz hozzáépítünk, ott lesz­nek a műhelyek: szövőműhely, fazekasműhely... De lesz íjászpá­lya is, és kerékpárokat, horgász­csónakokat is lehet majd kölcsö­nözni. M-PORTRE A képviselő Szentistvánbaksa (ÉM - NyZ) - Bosch Évát a szentisvánbak- saiak először válasz­tották meg az önkor­mányzati képviselő- testület tagjává. A harmincéves fiatalasz- szony nagy megtisztel­tetésnek érzi ezt.- 1994-ben is indul­tam, de akkor nem vá­lasztottak meg. Huszonhat éves voltam, fi­atal koromnak tudtam be az eredményt - meséli Bosch Éva. - Most nem akartam jelöltetni magam, de kérdezték a környe­zetemben, hogy indulok-e. Mondtam, hogy a faluban már úgysem lehet kopog­tatócédulát találni, de mégis sikerült. Szo­ros választás volt. Szentistvánbaksán 1998 őszén tizenné­gyen szerettek volna bekerülni az önkor­mányzati képviselőtestületbe. Szoros „verseny” azért alakult, mert csak öt em­bert választhattak meg. Bosch Éva lett az egyedüli nő a képviselők között. Gondozottá, széppé tenni- Túl sok tapasztalatom még nincs - je­lenti ki az immár közéleti személy. - Az alakuló ülésen kívül eddig még csak egy testületi ülés volt. Nem tudom, a képvise­lőtársaim mit szólnak hozzá, de szeret­ném elérni, hogy a falukép mást mutas­son. Parkosítás, a kapuk előtti területek tisztán, tartása, a vizes árok gondozása - sorolja a terveit Bosch Éva. - Hogy ha va­laki idejön, azt mondhassa: „Eldugott, de tiszta község Baksa!” Gondoltam szemét­szüretre is, hiszen meg kell tanítani a gyerekeket arra, ne dobják el a csokispa­pírokat. A fiatalasszony jól ismeri a település gondjait is, hiszen itt nőtt fel. A kereske­delmi középiskolát ugyan Miskolcon vé­gezte, és a Bizományi Áruházban dolgo­zott tíz esztendőn keresztül, de a gyes le­telte után nem tudott visszamenni dolgoz­ni a városba. Jelenleg szülőfalujában egy kis boltban dolgozik eladóként.- Kevés a munkalehetőség Baksán - folytatja. - Már az is eszembe jutott, hogy el kellene költözni innen, de az ember szí­ve megszakad, ha arra gondol, hogy el kell adni a házat. Érdemes itt maradni, ezt mutatja az a bizalom is, amelyet most az itt lakóktól kaptam. Az oldalt szerkesztette: Nyikes Zita Telefonszám: 46/414-022/215 E-mail: nyikes@iscomp.hu Nemcsak látogatják, használják is Csobád (ÉM - NyZ) - Több mint tíz éve nyitották meg a tájházat Csobádon. Azóta már sokan megfordultak a népi eszközök funkcióját, hangulatát idéző tárgyak között. A vendégkönyv beírásai sze­rint jöttek belföldről és messzeföldről is - többnyire azonban tavasszal-ősszel, fő­ként pedig nyáron látogatják a gyűjteményt. Néhány évvel ezelőtt a táj­házzal egy épületben működő iskolába bevezették a gázfű­tést, a könyvtárat így a tájház egyik volt szobájába költöztet­ték, a kiállítótermek száma pedig csökkent. Az annak idején összegyűj­tött tárgyak egy része egymás­ra rakva, rendezetlenül áll a tájház egyik kisebb, úgymond nem látogatható helyiségében - mutat az ajtó mögé Buko­venszki István polgármester, miközben a tájház történetét meséli. Nyáron az előkertben, „népi hangulatban” sokan megpi­hennek, nézelődnek, ilyenkor télen viszont kevesebb a láto­gató, de ilyenkor is hasznát veszik a nagymamák-nagypa- pák holmijainak a csobádiak. Az óvodások és az iskolások a hagyományőrző szakkörök elő­adásaira „kölcsönzik ki” a népélet régiségeit. Szennyvíz: ellene, mellette Alsóvadász (ÉM) - Alsóva­dászon is vizsgálják azokat a pályázati lehetőségeket, melyek segítségével kiala- kíthatóvá válna a szenny­vízcsatorna-hálózat kiépíté­se a településen - tájékoz­tatott Szatmári István pol­gármester. A létesítésnél viszont fi­gyelembe kell venniük, hogy a településen többsé­gében idősek élnek, a kis­nyugdíjasok és a munka- nélküliek száma pedig „jóval az abaúji átlag alatt van”, nagy terhet tehát nem rakhatnak a község la­kosságra. A szennyvíz nem megoldott kezelése miatt kialakult talajszennyezés azonban indokolja és idő­szerűvé teszi a csatorná­zást - magyarázta a polgár- mester. Népi-régi hangulatban Fotó: Vajda János Az Uborkával felérő Ki mit tud? A szikszói nyugdíjasklub három tagja vidám jelenetet adott elő a művészeti versenyen Szikszó (ÉM - NyZ) - A szik­szói nyugdíjasklubot hárman képviselték Budapesten a nyugdíjasklubok számára szervezett országos művésze­ti Ki mit tud?-on. Vidám jele­netet adtak elő. A nyugdíjasok érzékenyek a poli­tikára, jelentették ki az idősek, mintegy mentegetőzésképpen. Ez az oka hogy a szikszóiak jelenete is a politikáról szól, a választá­sok utáni helyzet viszontagságait karikírozza ki. Vidám jelenet, melyben két ro­maasszony beszélget. És egy kép­viselő asszony hallgatja őket. Vi­rágmintás ruhák, kendők, hang­képzési sajátságok. A hirtelen rögtönzött „utolsó próbán” a há­rom szereplő, Virágh Ernőné, Háry Lili és Migléczi Miklósné biztosan jelenti ki, hogy nem iz­gulnak a másnapi verseny miatt.- Olyan tapsot kaptunk, hogy! - mesélik a régi versenyek emlé­keit, majd felelevenítik az elő­döntőn és a középdöntőn kapott dicséretet: - Az Uborkával felér, mondta a zsűri. A jelenetet Migléczi Miklósné szerkesztette, és mint mondják, a saját ötletből készített műsor­szám lehetett a siker oka is, hi­szen a többiek kabarérészleteket mutattak be, vagy híres előadók­tól kölcsönözték a nevetésre kész­tetőt. Izgulni nem izgulnak - is­mételték meg, hiszen a szereplés nem okoz gondot számukra. Ver­senyeken, klubokban, körökben, énekkarokban szép számmal sze­repeltek már, de saját szórakozta­tásukra is állítanak össze műso­rokat. Most sem a döntőre, ha­nem már a farsangra készülnek.- Az encsi nyugdíjasklubhoz megyünk vendégségbe. Ők Miku­láskor voltak itt - mondja a szik­szói nyugdíjas klub alapítója és vezetője Virágh Ernőné. „Inkább elkopni, mint berozsdá­sodni”, ezzel a mottóval alakítot­tuk meg a klubot tizenkét évvel ezelőtt. Nehéz az időseknek, a fe­szültséget közösségben lehet fel­oldani. Máshogy nem lehet élni - hangzik el útravalóként. A közelmúltban rendezett versenyen dicséretet kaptak és meghívást egy gálaműsorra. A rögtönzött utolsó próbán (balról jobbra: Migléczi Miklósné, Háry Lili és Virágh Ernőné) Fotó: Vajda János

Next

/
Oldalképek
Tartalom