Észak-Magyarország, 1999. január (55. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-04 / 2. szám

1999. január 4., hétfő Kultúra 8 • Csevegés a zenéről. A zenéről cseveghet­nek az érdeklődők mától az interneten, a Kalózok honlapján (http://www.bmc.- hu/kaloz). A komputeres világhálón, beszél­gethetnek azokkal az ismeretlenekkel, akik szintén a zenéről - pop, jazz, klasszi­kus és underground - szeretnének csevegni. • Hazai kiadványok. A miskolci Gyermek- város Gyermekjóléti Gyermekvédelmi Központ gondozásában megjelent A gyermek jogairól című kiadvány. A kötet megrendelhető a Csészike Alapítványnál (3515 Miskolc, Egyetem u. 1.). Ugyancsak új kiadvány Ihász Zsuzsa Művészeti tech­nikák könyve című munkája. Az Avasi Gimnázium rajztanárának kötete bolti forgalomban is kapható. T ermészettudományosan Miskolc (ÉM) - Második alkalommal ren­dez természettudományos napokat a Lé- vay József Református Gimnázium január 5-8 között. A megnyitó beszédet holnap, kedden délután 3 órától Alakszainé Oláh Anna­mária alpolgármester mondja, majd Zsu del László a szupravezetésről tart előa­dást. Ezután iskolatörténeti kiállítást nyit meg Makranczi Zsolt. Szerdán áz illegális drogok veszélyeiről hallhatnak Tamóczki Margittól a diákok (délután 3-tól az iskolában) és a felnőttek (délután 5-től az egyházkerületi székház­ban). Csütörtökön délután 3-tól látványos kémiai kísérleteket mutatnak be az ér­deklődőknek Bódi Tiborné és Kádárné Taskó Márta kémiatanárok. Pénteken Nagy Mihály ny. gimnáziumi igazgató Természettudományok oktatása a refor­mátus iskolákban a XIX. században cím­mel tart előadást. A rendezvénysorozat végén Ábrám Tibor, az iskola igazgatója értékeli a pályázatokat. Volt, nincs Kornya István Olvashatjuk egy ültő helyünkben, egy dé­lelőtt végezni lehet vele, egy este. Persze, ha lendületbe jön az ember, nehéz mást tanácsolni, például azt, hogy mert rövid, és hamar elfogy, hát beosztva olvasandó. A címe: Helyek, ketten írták, Bácher Iván és Molnár Gál Péter, jeles publicisták. A Göncöl adta ki 1998-ban. Szomorú könyv ez. Arról szól, ami nincs már: kávéházak, szerkesztőségek, szerkesz­tők, írók, poéták, pincérek, kurvák, sönté- sek, éttermek, utcácskák, terek, házmeste­rek, viceházrgesterek, társulatok, nyugalom, stílus, érzékenység... Tudjuk, ugye, mind­nyájan, mi nincs. Túl jól is tudjuk, sajnos. Bármibe fogadnék, boldogan mondaná­nak le a szerzők - az olvasókkal karöltve (micsoda egység lenne!) - ezekről a remek­lésekről, ha még meglennének a Helyek, ha nem lenne ok pusztulásukról írni. „Szép volt szerbnek lenni Pesten egykoron. Ma már magyarnak is bajos." Merthogy - olvassuk alább - „...a déli Belváros, a jövő Sohója bécsiesedik, amerikanizálódik, pári- zsiasodik és bangkokosodik..." - hát ezért. Többségében Budapestről szólnak az írások. De az ember szétnéz, és ugyanezt látja bárhol: a Helyek helyén ma gyorsét­kezdék, bankok, bemutatótermek, mobil­telefon-mintaboltok lettek, lesznek, vagy éppen bezárnak, megszűnnek, vagy - ami a legrosszabb - átalakíttatnak. Valójában nem nagy kitüntetés benne lenni ebben a könyvben: ami belekerül tudniillik, azzal baj van. Olvashatunk Miskolcról, a Széchenyi utcai Roráriusról is. Volt, aztán nem volt, megnyílt megint, úgy öt éve bezárt; a polgári Magyarország szép emléke ment veszendőbe végleg, s vette át helyét a kereskedelmi hisztéria jegyében egy telefontársaság. (Hasonló példákat mindenki talál. Nézzék meg, mi van a Rácz cukrászda helyén, s mai portálját vessék össze - még emlékez­nek rá? - azzal, amelyiket letiportak. Mis­kolc főutcája, a Széchenyi amúgy sem ad okot sok örömre, többnyire híján van az a múlt tiszteletének, és híján a jóízlésnek.) Ami egykor volt, elpusztult, s vele egy kultúra is. Ez tény. Ha pedig ez valakiknek - jelesül B.I.-nek és M.G.P.-nek - nem tet­szik, akkor igazuk van. Tenni ők sem tud­nak semmit. Ahelyett, hogy másról írnának kávéházakban, eltűnésükről írtak - otthon. Azt viszont remekül. De ez, a helyekhez képest, mégiscsak sovány vigasz. Szaporodó iskolák, fogyó hangszerek tagok hivatalosan a közelmúlt­ban megtartott értekezleten mu­tatkoztak be iskolavezető kollé­gáiknak.- Húsz zeneiskola képviseltet­te magát a tanácskozáson - tájé­koztat Mócz Ferenc. - Készítet­tünk egy rövid munkatervet, amelyben feladatainkat, céljain­kat foglaltuk össze. A fő célunk, hogy megismerjük a megye tele­pülésein működő zenei intézmé­nyek tevékenységét. Ezért is ha­tároztuk el, hogy minden tanév­ben két értekezletet tartunk, és mindig máshol. Körbejárjuk a megyét, megismerjük egymás munkáját. Szeretnénk mindig el­hívni a legmagasabb fenntartói képviselőt is, mert úgy tapasz­taljuk, nem mindenhol tudják pontosan, mi is a zeneiskola. Sok helyen teljesen rá akarják húzni az általános iskolai sablo­nokat, módszereket. Pedig ez tel­jesen más jellegű, ám elfogadott állami iskolatípus. „Patinás" hangszerek A legnagyobb gond az elnök sze­rint, hogy ez az oktatási intéz­ménytípus egyáltalán nem ol­csó. Nagy anyagi megterhelést jelent például a hangszerek vá­sárlása, javítása.- Nálunk, az Erkel Zeneisko­lában is szinte katasztrofális a hangszerállomány. De máshol is így van. Az a baj, hogy nekünk nincs olyan pályázati lehetősé­günk, mint például a szimfoni­Miskolc (ÉM - DK) - Kodály óta nem volt ilyen pezsgés a zeneiskolai oktatásban. Az országban négy-öt éve még 170 körüli alapfokú művé­szetoktatási intézmény volt, most meg négyszázon fölül a számuk...- Eszméletlen módon szaporod­nak az iskolák: jelenleg mintegy 140 ezer gyerek tanul zenét. Ez természetesen nagy öröm, ám nagyon sok gond is. Sok helyen sajnos nem adottak a személyi, tárgyi feltételek - mondja Mócz Ferenc, a miskolci Erkel Ferenc Zeneiskola igazgatója, akit a Mintegy 140 ezer gyerek tanul zenét Fotó: Bujdos Tibor kus zenekaroknak. Ők minden év­ben pályázhatnak hangszervásár­lásra. Nem akarok dramatizálni, de tanítunk még az ‘50-es években kiadott hangszereken is. Minden forrásból hangszereket próbálunk venni, az alapítványunk tőkéjét állandóan erre költjük, pótolga- tunk. Tudjuk, a szülőkre nem na­gyon támaszkodhatunk, gyerme­küknek saját hangszert csak keve­sen tudnak venni. Egyebek A megbeszélés „egyebek" című napirendi pontját különösen iz­galmasnak tartotta az új elnök. Szó esett többek között a követ­kező tanév megyei szintű zeneis­kolai versenyeiről, ezek között a jövőre 50 éves Erkel Ferenc Zene­iskola ének-, gitár- és fuvolaver­senyének tervezetéről. Hallhattak a résztvevők a bocsi tervekről is, ahol szeptembertől működik önálló zeneiskola. És szóba ke­rült a sárospataki iskola ügye is.- Éppen az Észak-Magyaror- szágban jelent meg nemrégiben egy meglehetősen keserű cikk a pataki zeneiskoláról. A polgár- mester olyan kérdéseket feszege­tett, hogy kell-e egyáltalán a vá­rosban zeneiskola. Ez elég rosz- szul hangzik egy történelmi is­kolaváros polgármesterének szá­jából. Bízunk benne, hogy nem gondolta komolyan... Orfeusz alászáll A Miskolci Nemzeti Szín­házban január második fe­létől újabb bemutatók lesz­nek. A Kamaraszínházban 29-én tartják Thennessee Williams Orfeusz alászáll című színművének premi­erjét. Orfeusz a - monda szerint - költő volt, a lant művésze. Zenéjével meg­szelídítette a vadállatokat is. Williams mai Orfeusza kocsmai zenész, és keresi helyét a világban. Felvéte­lünkön az előadás díszlet- tervezője, Dávid Attila, a rendező, Árkosi Árpád és Hegyi Árpád Jutocsa, a színház igazgató-főrendező­je. Fotó: Éder Vera Tehetség, másság Miskolc (ÉM) - Tehetség-család- másság címmel konferenciát ren­dez február 10-12. között a Mérei Ferenc Logopédiai Pedagógiai Pszichológiai Szakszolgálat. A tanácskozás február 10-én, szakmai előadásokkal kezdődik, amelyek másnap folytatódnak. A csütörtök délután a workshopoké, ezek választható témái: a tehetség felismerése, gondozása, intézmé­nyek közötti kapcsolódási lehető­ségek; a tanulási zavar diagnosz­tizálása, intézmények közötti fel­adatmegosztás lehetőségei; lelki segítők pszichés védelme, intéz­mények lehetőségei. Pénteken szakszolgálatok mutatkoznak be. A tiszaújvárosi tanácskozásra ja­nuár 13-ig lehet jelentkezni. Infor­máció a szakszolgálatnál a 49/341- 812-es telefonszámon. B.-A.-Z. megyei zeneiskolák és művészeti iskolák igazgatói munkaközössége a tanév eleji értekezleten a megyei szervezet elnökévé választott. Az elnökhe­lyettes Spáthné Faragó Éva, a dédestapolcsányi zeneiskola igazgatója lett. Az új vezetőségi Nem akarok dramati­zálni, de ta­nítunk még az ’50-es években kiadott hangszere­ken is. Mócz Ferenc Állandó életműkiállítást szeretnének Budapesten állították ki a mezőkövesdi Takács István képeit Mezőkövesd (ÉM - CSKA) - Tavaly Lengyelországban mutatták be Takács István festőművész képeinek egy részét, jelen pillanatban pe­dig Budapesten tekinthetik meg az érdeklődők mintegy nyolcvan alkotását. Freskók, és stációképek az ország két­száz templomában emlékez­tetik a híveket a művész mély hitére.- Nagy munka vár még ránk - hangsúlyozta Laczkó Pető Mihály festőművész, a Takács István Ala­pítvány titkára amikor a tervek­ről kérdeztünk. - A művész szüle­tésének századik évfordulójára, 2001-re - szeretnénk elérni, hogy állandó életműkiállítása legyen Mezőkövesden. Ehhez persze na­gyon sok segítségre lesz szüksé­günk, és nemcsak a várostól. Az önkormányzat eddig is segítő szándékkal fordult az alapítvány felé, hiszen a két éve megrende­zett életműkiállítás, és a művész­ről szóló könyv sem jelenhetett volna meg támogatásuk nélkül. Az alapítványt csak hosszas huzavona után, 1995. januárjá­ban sikerült bejegyeztetni, elnö­ke Takács István lánya, az alapí­tó a Szent László plébánia. Áz alapítvány többnyire adomá­nyokból tartja fenn magát, és a munkába besegít a Mezőkövesdi Alkotók és Művészetpártolók Egyesületének képzőművészeti csoportja is. A művész hagyaté­kának nagysága nem ismert, nem tudni, mennyi képe van magánkézen. Ami az alapítvány birtokában van, azt egy zárt rak­tárban őrzik, és azokat nem lát­hatják az érdeklődők - csakis a kiállításokon, mint például most Budapest XXIII. kerületében, ahol közel nyolcvan egyházmű­vészeti képet mutatnak be. A ga­léria szomszédságában lévő, so­roksári Római Katolikus temp­lomban pedig a művészt tiszte­lők megnézhetik az általa készí­tett freskókat és stációképeket.- Az egyik legmeghittebb pil­lanat talán az volt, az váltotta ki a legerőteljesebb érzelmi hatást az emberekben, mikor ebben a templomban a kövesdiek a Ta­kács-freskó alatt egyházi éneke­ket énekeltek - emlékezett Lacz­kó Pető Mihály. Ott, akkor min­denki átérezhette a művész hi­tét, ami olyan mély hit volt, hogy a középkori szerzetesek vi­lágát idézi. O tele volt akarattal, elszántsággal munkában, amihez végtelen alázat és szerénység társult. Amit mi, alapítványi ta­gok el akarunk érni az, hogy az egyházi ihletésű, néprajzi (ma­tyó) vonatkozású festmények, tájképek és a freskókról készült fotók, nagyítások egységében Takács István hitvallása „A siker kívülről érdekesnek látszik. Nekem nem jelent sem­mit. Nem a sikerre vágyom, ha­nem igényre van szükségem. Arra, hogy érezzem, a mun­kámra szüksége van valakinek, hogy freskóim prédikációként hatnak, sőt valamivel többek is annál. A szó elszáll, a napi gondok elfeledtetik, de ha az én képeimet meglátják, újra áhí­tatot váltanak ki, és az ég felé emelik, reménységgel töltik meg az emberek lelkét." Takács István: Színvázlat mutassák meg a művész külön­böző arcait, igazi szakmai szín­vonalát. Egyfajta szakmai reha­bilitációt is szeretnénk egyben, hiszen hosszú évtizedekig hall­gattak a matyó város szülöttéről, félremagyarázták munkáit, félre­ismerték. Elképzeléseink között szerepel még egy Takács István szakmai munkájáról szóló tanul­mány is. Mi az életművet hitele­sen és a művészi hagyaték leg­színvonalasabb értékekeire ösz- pontosítva szeretnénk a közön­ség elé tárni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom