Észak-Magyarország, 1998. december (54. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-08 / 287. szám
A legtöbb mi adható: 'i T IPP 6 IsMmmoz 1998. december 3., csütörtök Ha már a szultán is szvingel SULTANS OF SWING ' . é vt»r «« 0* DIRE STRAITS A napokban jelent meg a Dire Straits Sultans Of Swing válogatásalbuma, amely valóban a legkiválóbbakat tartalmazza. Hosszasan lehetne sorolni ugyan a csapat 1977-es megalakulása óta megszületett nagy sikereit, ám az itt elhangzó 16 dal még a hitetleneket is meggyőzheti. 21 év, 6 stúdióalbum, fantasztikus koncertek, azokról készült kiváló hangulatú lemezek, (mint az Alcemy) után mintegy keresztmetszetszerű válogatás, stúdiófelvételekkel és három koncertrészlettel. Olyan meghatározó slágereket találunk a lemezen, mint a „Romeo And Juliet”, „Brothers In Arms” vagy a „Money For Nothing” BD Mi a fene! Mi történt. Nem kedvelem a töltött káposztát. Sem frissen, sem felmelegítve. Viszont amint a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című „rémség” űj feldolgozását hallgatom, elgyengülök. A dalokat sohasem szerettem, nem kevésbé az előadókat. Kovács Ákos énektudása, sohasem nyűgözött le, de amit ezen a hanghordozón hallottam, azt lehet, hogy jó ideig nem fogom elfe- 1 e j t e n i. Nyolcvanhét- ben még azt bénázta, hogy induljon a banzáj, most meg megindítja a hangyabolyt a gerincemtől a tarkómig. Borlai Gergő a hangszerelésért háromszor is kaphatna Erkel-díjat, nem úgy mint antitalentum elődje. Most már elkelne. Füles 5. Száz. hape Színpadon a Spasm Metálos No Aids-est A kis színpadot jócskán „bemozogták" a kicsi, de dinamikus diákbandák Bán Dávid Nemrég tartották meg idén is az AIDS elleni küzdelem világnapját. Ennek kapcsán Miskolcon óriási ifjúsági rendezvénnyel készültek a helyi szervezők. Az apropót természetesen nem lehetett komolytalanul venni, de mégis a megelőző küzdelem minél könnyedébb útját érdemes választani. Ekképpen történt az Ifjúsági Házban is, ahol ingyenes monstre bulival várták a szervezők az alapvetően középiskolás korosztályt. No meg kiállítással, kötetlen Hetvenperces zenei mámor A Radiohead Ok Computer új albuma, már nem éppen a legfrissebb eresztés, hiszen tavaly jelent meg, ám hangzásában változatlanul aktuális. A progresszív zene egy igen változatos, sokszínű palettáját nyújtja ez az album. Leginkább a jó tízperces „The Touristra” keresztelt, záró opusuk sikeredett igen grandiózusra (ami nem csak a hosszra vonatkozik, hiszen a lemezre amúgy is jellemzőek az ehhez hasonló terjedelmű dalok). Egy művön belül ritkán található ekszakmai beszélgetéssel, egészség- védelmi propagandával (szex, és az egyre kínosabb .drögkérdések- ről), irodalmi programmal, sőt egy apró nyereményekkel kecsegtető ÁIDS-totótval is, amolyan „ki tud többet”, figyelmeztetésképpen. A közönség nagy része persze a koncerteket várta, amiben nem volt csalódásuk. A Chrayzworts kezdeti hangulatteremtése után az Abyssre már jócskán megindult a nyomulás, nagy sikert arattak átdolgozásaik. A röpke nyeremény sorsolási szünet után már a Spasmre ment a pogó, majd jött az Ice Cream Headache, a Spirál kora, pozitív értelemben vett „stílusgyakorlat”, ami végeredményben egy hetvenes évekbeli amerikai show-ra emlékeztet, vagy legalábbis egy zenei., és hangzáskavalkádra. Mindebben foltokban található valami Rocky Horror Picture Show utánérzés is, némileg rockosított változatban. Jóformán nincs egy versszak, amit ugyanaz a dallam kísérne végig, és ez a.vibrálás nem csak itt, az utolsó percekben, de az egész albumon is megtalálható. Mindezt felfoghatjuk úgy, mint egy kísérletet, vagy akár egy kicsit álomittas tapogatózást, egy hetven percen keresztül tartó tudattalan, má- morító zenei érzést. BD Trió, a Hadesz Nüx (Ádám János „meglepő és mulatságos” diapo- rámáival) és a Blue. De ekkor már igazán éjfél felé járt. A kis színpadot jócskán „bemozogták” a kisebb, de annál dinamikusabb, metálosabb diákbandák. Bár az énekek nem voltak teljesen kristálytisztán érthetőek, nem ez volt a lényeges, inkább egy kis pogós energialevezetés, elszállt hajlengetés és a haverok. Az egész estét átitatta egy jó értelemben vett gimis bulihangulat, amolyan „csak a lendület számít”. Minek is tagadni, időnként jó egy kicsit őrültködni és beindulni a vadabb zenékre. A legtöbb mi adható: í « V, X .. ) ATNS Zenestúdió támogatásával upuoz sjsao; 1 998. december 3., csütörtök 11 Szakestek szezonja Ahol kontrapunktok feledetnek az elnöknek Miskolc város életében különleges, különálló sziget az Egyetem. Nemcsak földrajzilag tekinthető annak, hanem saját hagyományaival, szokásaival kulturális világunkat is egyedi vonásokkal gazdagítja. így ősz végén - túl évnyitón, gólyabálon, az első zárthelyi dolgozaton - a diákélet legfontosabb színhelyévé a szakestek válnak. A szakestély hagyományát a miskolci hallgatók elődeiktől, a Selmecbányái akadémistáktól örökölték. Ezeknek az esteknek elsődleges célja, hogy az egyetemisták szervezett keretek közt, a szokások által diktált szabályok szerint együtt lehessenek. Betartva a szakestély házirendjét, tiszteletben tartva a különböző tisztségviselők tekintélyét e- gyütt esznek, isznak és főleg mókáznak a diákok. Elsősorban a praeses, a szakest elnöke „tisztelendő”. Jobbkeze a maior domus, a háznagy. Ők igazgatják az elnöki asztal mögül a szakestélyt. Velük átellenben, a terem másik végéből a kontrapunktok felelgetnek az elnöknek. Rajtuk kívül létezik a konzekvencia (a praeses nyelvbotlásait, tévedéseit „leíró”), az etalon (a szakest részegségi fokát mérő etalon - szöveg prezentáló ja) és a cantus praesesek (a diáknóták előéneklői) tisztsége. A rendes évi hagyományőrző szakesték mellett különleges helyet foglalnak el a szalagavató szakestek. A végzős, valétá- ló diákok életében az utolsó év egyik legfontosabb állomása ez az est, ahol a hallgatók méltó körülmények közt kapják meg az itt töltött időt jelképező bársonyszalagot. Minden „valamire való” egyetemistának fontos, hogy kiöltözzön „legjobb gúnyájába” (a kar egyenruhájába, vagy fiúk öltönybe, lányok estélyibe) és részt -vegyen a szakesten. Bár annak megrendezése eredetileg a műszaki karok kiváltsága volt, szerencsére ma már az egyetem szinte valamennyi szakán ápolják ezt a szép hagyományt. Bölcsészek, közgazdászok, jogászok épp úgy magukénak érzik, mint a bányász-, kohász- és gépészhallgatók. 01 Fotók: Séllei Zsolt
