Észak-Magyarország, 1998. december (54. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-23 / 300. szám

1998. december 23., szerda ÉSíM-HSiWIHKfflfil Kultúra 8 Óévzáró Brahmsszal és Schumannal A Miskolci Szimfonikus Zenekar vendégművészekkel búcsúzott az idei esztendőtől Bánhegyi Gábor Miskolc (ÉM) - Brahms a- moll Kettősversenyét (Mido­ri Goto - hegedű, Hans-Jür- gen Schicht - gordonka) és Schumann 2. (C-dúr) szimfó­niáját adta elő Alpaslan Er- tüngealp vezényletével a Miskolci Szimfonikus Zene­kar hétfőn este a Miskolci Nemzeti Színházban. Remek felvezetéssel indult az előadás. Midori Goto és Hans- Jürgen Schicht kettőse erőteljes, markáns vonásokkal varázsolta elénk a művet. Az erős kezdés azonban később rányomta a bé­lyegét a produkcióra. Pedig a ze­nekar tökéletesen asszisztált a szólistáknak, diszkréten a hát­térbe vonultak, szinte észrevét­lenül muzsikáltak, ezzel is na­gyobb teret kínálva a „versen­gő” feleknek. A második tételtől kezdődően azonban Hans-Jür­Hegedűn Midori Goto, gordonkán Hans-Jürgen Schicht játszott, vezényelt Alpaslan Ertüngealp Fotó: Bujdos Tibor gen Schichten az elbizonytala­nodás jelei voltak felfedezhetők, a poroszos, feszes, világosan ar­tikulált hangok elmosódottá, a dinamika visszafogottá vált. Mi- dóri Goto igyekezett ehhez a váltáshoz alkalmazkodni, de in­nentől kezdve már csak tökéle­tes vonókezelésében és leheletfi­nom vibrátóiban gyönyörköd­hettünk, hiszen hangszerének hangja többnyire elveszett a ze­nekari összhangzásban. Schumann 2. C-dúr szimfóniá­ja viszont remekbe sikeredett. Köszönhetően többek között an­nak, hogy a zenekar nem min­den mozdulatát hitte el Alpaslan Ertüngealpnak. Az idei magya­rországi nemzetközi karmester- verseny egyik felfedezettje rend­kívül simulékonyan igyekezett együtt dolgozni a zenekarral, de néha ő sem tudta függetleníteni magát Schumann varázsától, és időnként túlzott dinamikát jel­zett, amelyet a zenészek szeren­csére nem követtek. Egyedül csak a harmadik tétel fúgájában lehetett volna még csiszolni a vonóskari összjátékon, de a finá­lé sodró lendülete ezt hamar el- felejttette. Utazás a Szepességben és Krúdy világában Barczi Pál, képzőművész megtisztelőnek tartja, hogy illusztrátor lehet Miskolc (ÉM - FG) - A Felsö- magyarország Kiadó Felföldi Kincsestár című sorozatának második darabjaként a kará­csonyi könyvvásárra jelent meg Krúdy Gyula „felföldi" írásait tartalmazó Utazás a Szepességben című kötet. A könyv illusztrátora Barczi Pál képzőművész. □ Az idén nagyszabású kiállítá­son mutatta be alkotásait a Miskolci Galériában. Ott a fő­szerep természetesen Barczi Pál képzőművészé volt. Nem zavar­ja-e, hogy illusztrátorként a könyv szerzőjének a mondaniva­lóját kell erősítenie, az ő gondo­latait kell követnie? Itt a képző­művész neve csak az íróé után következhet. • Számomra nagyon megtisztelő, hogy éppen Krúdy Gyula írásai­hoz készíthettem illusztrációkat. Egyáltalán nem érzem, hogy ez valami másodlagos feladat lenne. Azt azért nem mondanám, hogy egyenrangú partnerek vagyunk. Nem is merném magam Krúdy- hoz hasonlítani. De az ő regé­Barczi Pál Sajó­1933-ban született szentpéteren. A képzőművészeti főiskolát 1958- ban fejezte be, tanárai voltak: Kmetty János, Pap Gyula, Koffán Károly. 1959- ben telepedett le Mis­kolcon, a művésztelepen él és dolgozik. Rendszeresen szerepel helyi és országos ki­állításokon. Kezdetben raj­zokat, grafikákat mutatott be, újabban egyre több fest­ményt készít. 1987-tól tanít a nyíregyházi Bessenyei György Tanárkép­ző Főiskolán. nyei, novellái, podolini történe­tei úgy hatottak rám, ahogy egy jó bor átjárja az embert. □ Ilyen hódító Krúdy világa?! • Ki'údy írásainak a zamata olyan, mint a jóféle boré. Az egyéni íznek, a belső feszültség­nek, és mindezek harmóniájá­nak köszönhető, hogy nemcsak a szőlő ízét és illatát érzi benne az ember, hanem a nyár emléke­it is. Aki Krúdyt olvas, az egy különös világba kerül, ilyenkor az ember elfeledkezik egy kicsit a való életről, átjárják lelkét, egész lényét az illatok, élmé­nyek, emlékek. A könyv illuszt­rációi olyannyira az enyémek, mint amennyire magaménak ér­zem Krúdy világát. Valami ha­sonló hangulatot érzek ezekben a novellákban, mint amilyen a Szinyei Merse-képekből is árad. De a képzőművészetből több pél­dát is mondhatnék: Rudnay Gyula Pelsőcön nőtt fel, Med- nyánszky szintén erről a vidé- kől származik. Az ő alkotásaik­ban ugyancsak felismerhető ez a sajátos íz. □ Borsodiként mennyire ismer­hette meg a Krúdy által megörö­kített világot? • A bánya és az üveggyár miatt sokan vándoroltak a Szepesség- ből is Sajószentpéterre. Gyerek­ként ott lábatlankodtam Pogány nagyanyáméknál. Vásárok ide­jén mindig nyitva volt a házuk. Nagyanyám meg tudta fordítani a megrekedt tyúkban a tojást. Egy jól tojó tyúk nagy kincs volt. Még a felvidéki városokból is jártak hozzá. Ilyenkor persze leültek, megpihentek a vendé­gek, és meséltek-meséltek. Jobb­nál jobb történeteket őrzök ezek­ből az időkből. Amikor Krúdyt olvasom, mintha a gyerekkorom mesés világában barangolnék. Örülök, hogy engem kért fel a kiadó vezetője, Serfőző Simon a könyv illusztrálására. így része­se lehettem egy nagy játéknak. Krúdy számára minden varázs­lat, minden költészet, legyen ez egy megvetett ágy vagy egy csiz­malehúzó. Bámulatos az a finom játék, ahogy kacérkodik hö­lggyel, dallal, étellel, élettel... ® Karácsonyi hangverseny. Az edelényi zenei csoportok, hagyományőrző kóru­sok, egyházi és iskolai énekkarok adnak hangversenyt december 27-én, vasárnap délután 4 órától az edelényi Rendezvé­nyek Flázában. • Kántálás a templomnál. A tetemvári gyülekezet kántálással köszönti a Meg­váltó eljövetelét az épülő miskolci desz­katemplomnál karácsony vigíliáján délu­tán fél 5-től. • Ünnepi teadélután. A Hassler ének- együttes részvételével zenés karácsonyi teadélutánt rendez a Polgárok Miskolcért és a Nemzetért Egyesület december 27- én, vasárnap délután 4 órától a lillafüredi Palotaszállóban. Ózdi honismeret Ózd (ÉM) - A néphagyományok gyűj­tése érdekében az ózdi Polgármesteri Hivatal, a Tompa Mihály Emlékbizott­ság és a Bükk Művelődési és Vendég­látó Ház meghirdette a XIX. és a XX. Ózdi Honismereti Pályázatot. „A jövő évben ünnepeljük Ózd várossá nyilvánításának 50. évfordulóját. így ez a legkiemelkedőbb téma - fogalmazták meg a pályázatot gondozó Lajos Árpád Honis­mereti Kör tagjai. - Szeretnénk, ha a pá­lyázatok foglalkoznának a várost alkotó közösségek múltjával és fejlődésével. Igen fontosnak tartjuk, hogy a pályázatok első­sorban az 50 év alatti változásokkal, a vá­ros fejlődésével foglalkozzanak. A város életének változásaival, a városlakók élet­módjával, a városiasodással, meg egyéb témákkal, amelyeket az utókor számára meg kell őrizni, és fel kell fedni, hogy az elődök példájából okulva ne ismétlődje­nek meg olyan hibák, amelyeket elődeink elkövettek. A múlt reális ismerete nélkül nem tudjuk felfedni a jelent, és jövőt nem tudjuk mire alapozni...” Áz kiemelt várostörténeti kutatások mellett természetesen ajánlják a környező települések néprajzával, természetismere­tével, irodalomtörténetével foglalkozó té­mákat is. Bővebb felvilágosítást a Bükk Művelő­dési és Vendéglátó Házban kérhetnek az érdeklődők (3600 Ózd, Árpád vezér út 29.). Ide kell beküldeni a dolgozatokat is, a XIX. Ózdi Honismereti Pályázatra készü­lőket 1999. február 1-jéig, illetve a követ­kező évieket 2000. február 1-jéig. A pályá­zatokat két csoportban, felnőtt és ifjúsági kategóriában is értékelik. Az eredmény- hirdetés 1999. március 19-én, illetve 2000. március 18-án lesz. Az újjáalakult Ossián együttes Ismét: Ossián Miskolc (ÉM) - Az újjáalakult Ossián együttes ad koncertet ma, szerdán este 8 órától a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Házban. Az Ossián zenekarra elsősorban a ke­mény rockos hangzás kedvelői emlékez­hetnek. Az 1986-ben alakított és 1994-ig a csúcsra feljutott együttes néhány dala, mint például az Acélszív, a Szenvedély, a Rock’n Roll Lány vagy az ítéletnap, való­ságos rocker himnusz lett. Óriási pél­dányszámú lemezeladás, teltházas koncer­tek idején hagyták abba - személyes okokra hivatkozva. 1994 májusa óta ez év júniusában hangzott fel először 28 klasszikus Ossián nóta és egy vadonatúj szerzemény az alapító-énekes Paksi Endre és barátai előadásában. Az akkori siker nyomán alakult újjá az Ossián, amely or­szágos turnéja egyik állomásaként ma es­te Miskolcon játszik. Vendégük a Militia. Krúdy Gyula December, öregember (részlet) Már karácsony közeledett, amikor váratlan esemény zavarta meg P.-ben a reggeli haran­gozást. A „Rákóczi" hirtelen elhallgatott, né­melyek azt hitték a reggeli imádságukat vég­ző polgárok közül, hogy tán tűz támadt a vá­rosban. Az udvarokból a torony felé fordul­tak az arcok, a kékfestő követelőleg intege­tett, az öreg boltosné feltette szemüvegét, és körülnézett a piacon. A három harangozó-fiú széttárt karral állt a torony ablakában és diáksapkájuk leesett. Az történt ugyanis, hogy midőn Londri kis­asszony reggeli fürdését végezte a behava­zott kertben, az egyik gyümölcsfáról egy ősz hajú, meztelen ember ugrott le, és üldözőbe vette a tanítónőt. Vad hajsza kerekedett a gyermekjáték-doboz nagyságú udvarban. A habfehér leány eleinte lepkekönnyedséggel, mint a cinke ugrik egyik ágról a másikra, re­pült a pergamentszínű öreg elől. Láthatólag tetszett neki a játék, egyik fától a másikhoz osont és tán kacagott is, amikor az öreg el- botlott a hókupacban, s bukfencet vetett, mint a nyúl, mikor meglövik. De hihetetlen gyorsasággal talpra állt ismét Kálmánéi (mert hisz ő volt), s Evelyn már csak egy kartávol­ságnyira volt tőle, midőn a harangozás abba­maradt. A frissen hullott hó letaposódott, mint a manézsban a lovak futkározásától a homok. Az álom, a gyönyörű, a kócsagma­dár megállott, és Kálmánéi hevesen megcsó­kolta, mindőn végleg utolérte. A tüneményes Londri kisasszony, ifjú álomnak hősnője nem is vonakodott. Olyan hideg nap volt akkor, hogy a verebek megfagytak a fákon. Az isko­laszolga elfűrészelte az egyik ujját. A varjak már délben a torony körül helyezkedtek el. Egy utas hagyta el délután a várost gyalog­szerrel, bizonyos Klotild vándormuzsikus, aki­nek zenélésére nem volt többé szüksége Kál­mánéinak. Estére három fiú megesküdött a hídnál, hogy többé nem szereti a nőket. A fagyos porral behintett szakállú December halkan nevetgélt az erdők, hegyek és bástyák felé boruló csendben, mint egy vörösbor-ar­cú öregember. - Ez volt az első szerelem és az első csalódás. Egy kép az Utazásból

Next

/
Oldalképek
Tartalom