Észak-Magyarország, 1998. december (54. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-24 / 301. szám
1998. december 24., csütörtök Hitélet 4 !< :-í OÍ 0 A December 24. Ádám és Éva, Szt. Adél December 25. Karácsony, Jézus születésének ünnepe, Eugénia December 26. Karácsony 2. napja, Szt. István első vt. December 27. Szent Család ünnepe, Szt. János ap., Szt. Teodor December 28. Aprószentek ünnepe, Szt. Kamilla December 29. Becket Szt. Tamás, Tamara December 30. Szt. Kibériusz, Hunor, Dávid. mmm • Élő betlehem. Betlehemi misztériumjáto- kot tartanak ma, csütörtökön délután 2 órától Eger központjában a Dobó téren. A kis Jézus születését felelevenítő misztériumjátékban a város hittanos kisiskolásai mellett részt vesz három bárány, két kecske, két póniló, egy borjú és egy pásztorkutya is. A kétórás műsor ideje alatt adományokat gyűjtenek a miskolci református kismamaház részére. • Ünnepi miserend. Pásztorjátékot láthatnak ma, csütörtökön délután 4 órától a hívek Miskolcon a mindszenti templomban, este fél 7-kor pedig szentmise kezdődik. Holnap, valamint karácsony másnapján és a Szent Család vasárnapján vasárnapi miserend szerint követik egymást a szentmisék. • Kántálás a templomnál. A tetemvári gyülekezet kántálással köszönti a Megváltó eljövetelét az épülő miskolci deszkatemplomnál karácsony vigiliáján délután fél 5-től. • Boldoggá avatják. A Vatikán csodának nyilvánított egy gyógyulást és ezzel megnyílt az út a milliók által csodatévő szentként tisztelt stigmatizált kapucinus barát, Pius atya várva várt jövő évi boldoggá avatása előtt. A sekrestyés Tóth Lászlóné Fotó: Dobos Klára Miskolc (ÉM - DK) - Tíz éve, amikor elődje nyugdíjba ment, a férje nem akarta engedni, hogy elvállalja a sekrestyési munkát a miskolci Búza téri görög katolikus templomban. A hétvégék miatt. Hiszen korábban ő dolgozott szombaton és vasárnap is (buszsofőr volt), nem szerette volna, ha most felesége miatt hiúsulnak meg a kirándulási tervek. Ezek persze csak „mosolygós morgások” voltak, végeredményben Tóth László éppen olyan komolyan végzi a templomi munkákat, mint felesége. (Nem kis időt töltött például a közelmúltban a hatalmas karácsonyfák beállításával.) És néha segít fiuk, lányuk, menyük is.- Szombatonként is nehezen bírnám egyedül a munkát - mondja Tóth Lászlóné. - Most meg pláne... Karácsonykor talán még jobban odafigyel az ember a díszítésre. Fenyőgallyak kerülnek az oltárra, a virágok minél szebb elrendezése is több időt vesz igénybe, rendbe kell tenni a csak erre az alkalomra használt térítőt, és persze ki kell takarítani a templomot, hogy méltó legyen Jézus születéséhez. Nagy ünnepek előtt már kisgyermekként, Abodon is segédkezett szüleivel a helyi templomban. Olyan vasárnap pedig alig volt, amikor nem vett részt valamelyik szertartáson. Ott lesz családjával ma este is az éjféli misén. Régebben előfordult, hogy gyalog mentek haza mise után martintelepi otthonukba. De mert ott sok a görög katolikus hívő, azért általában akad valaki, aki autóval van... Mindenütt vájják a karácsonyi misét Tiszaújváros (ÉM - DK) - He- jőkürt, Tiszapalkonya, Hejő- bába, Sajószöged, Sajóörös, Hejőpapi, Oszlár, Nemesbikk, Tiszaújváros, Tiszaszederkény- nagyjából ennyi település tartozik Varga Bertalan tisza- újvárosi plébánoshoz. De tíz helyen nem kezdődhet éjfélkor az éjféli mise...- Úgy oldjuk meg ezt a helyzetet, hogy segit a káplán is, és a most nálunk szolgáló kispap is. Mindhárman három helyre megyünk, Tiszaszederkényből pedig bejönnek a hívek Tiszaújvárosba - mondja a plébános, aki a hejő- kürti, tiszapalkonyai és tiszaúj- városi híveknek prédikál. „Igazi” éjféli misét Tiszaújváros- ban tart, a másik két helyen korábban kezdődik az ünnepi mise.- Az első helyen négy, öt óra körül már kezdeni kell, hiszen pásztorjáték is van a misék előtt. És azért ahhoz is idő kell, hogy eljussunk egyik településről a másikra. Ez nem mindig könnyű. A tavalyi tél nem volt olyan kemény, de elődöm mesélte, régebben előfordult, hogy járhatatlanok voltak a bekötőutak, és bizony jó néhány kilométert kellett kerülnie. Akármilyenek is a közlekedéKorábbi karácsonyi mise a hejőbábai templomban Fotó:Dobos K. si viszonyok, mi megyünk, mert a karácsonyi mise nagy esemény, várnak a hívek. Ha elakadunk, majd csak jön valaki, aki kihúz... A misék között nemcsak a közlekedés miatt igyekszik az atya viszonylag több időt hagyni, hanem azért is, mert kell egy kis pihenés, hogy ugyanúgy tudjon koncentrálni, mint korábban. Az egyébként szabály, hogy háromnál több misét egy nap nem mondhat egy pap. Hiszen már a harmadikra sem könnyű odafigyelni. Pedig egy karácsonyi szentbeszéd meghatározó lehet a hívek számára, emelkedettnek, szárnyaiénak és érthetőnek kell lennie. Nem szabad, hogy taposómalommá, rohanássá legyen a pap számára az ünnep, mert az rányomja a bélyegét a szép napokra. A szentbeszéd természetesen mindhárom helyen ugyanarra a vázra épül.- A kántor hallja csak háromszor, igy nincs nagy baj - jegyzi meg mosolyogva az atya. - De persze nincs két egyforma prédikáció, hiszen az embernek sokszor menet közben is eszébe jut valami. Természetesen karácsony többi napján már másról szólnak a beszédek. Varga atya idei ünnepi szentbeszédében szeretné megemlíteni a kárpátaljai árvízkárosultakat. Már csak azért is, mert a ti- szaújvárosiak karácsonykor vendégül látnak szerencsétlenül járt gyerekeket.- Annyi mindenhez kötődünk, és elég egy éjszaka ahhoz, hogy minden romba dőljön. Akkor mi az érték?! - teszi fel a továbbgondolásra váró kérdést az atya. Aztán elmondja még, a karácsonyt ő is családi körben tölti. Vigyáz arra, hogy bármennyire is „munka“ számára a karácsony, legyen azért egy kis megállás. Az ünnepi vacsorát együtt fogyasztják édesanyjával, a káplánnal, a kispappal, és természetesen ajándékosztás is lesz a karácsonyfánál.- Amióta pap vagyok, mániám, hogy plafonig érő karácsonyfám legyen... - említi végül karácsonya jellemzéseként az atya. A kereszténység a harmadik évezred előtt Részletek az Ökumenikus Tanulmányi Központ nyilatkozatából A végéhez közeledő év és a küszöbönálló esztendők kerek évfordulói különös és kiemelkedő időszerűséget kölcsönöznek az egyházak és a keresztények egységéről, az ökumenikus mozgalomról szóló megnyilatkozásoknak és a velük kapcsolatos cselekedeteknek. A mindenkit érintő nagy kérdés így hangzik: hogyan lép át a kereszténység a harmadik évezred küszöbén? Levonja-e az elmúlt évszázadok és évszázad keserű és romboló eseményeinek, s előremutató mozzanatainak a tanulságait, vagy „az embert istenné emelő” vakságban becsukja szemét a kor valóságos követelményei előtt? Megállapítható, hogy a bibliai üzenet Jézus Krisztus anyaszent- egyházát minden fájdalmas szakadás, véleménykülönbség és feszültség ellenére is összetartozó- nak látja. Mindennél sürgősebb ebben az időszakban, hogy a hétköznapokban beigazolódjék gondolataink, szavaink és tetteink által az apostol Szentírásban kifejezett imádsága: „egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért kell megállnunk.” (Fii 1,27) Úgy tűnik, a keresztyének és keresztény egyházak egységének kérdése a mi korunkban különös kihívást jelent és sajátos formákat ölt most, amikor a világot egyrészt a robbanásszerűen megnőtt mobilitási képesség, másrészt az ugyancsak megnőtt kommunikációs valóság jellemzi. Elengedhetetlen követelmény az emberek gyors érintkezése egymással és kapcsolatok létesítése. Ezek nélkül a keresztények egysége megvalósításának ügye is kérdésessé válnék, ami a misszió számára jelentkező új kihívásokat gyengítené. A kissé talán elnagyolt, de megszokott felosztás szerint az „öku- menét”, „az egész földet” (Lk 2,1) három részre tagoljuk ebben a Nyilatkozatunkban: a, A harmadik világban, a fejlődő országokban, amelyek az előző évszázadokban kiváltképpen a keresztény misszió területeinek számítottak a nagy, nem keresztény vallásos megújulásnak vagyunk tanúi. Elkerülhetetlennek tűnik a nagy világvallások képviselőivel folytatott párbeszéd, sőt az egységes cselekvés is az egész emberiséget érintő morális kérdésekben. b, Az északi, fejlett ipari világban, a hagyományosan keresztény népek körében korunkban főleg két irányzat érvényesül. Egyrészt a szekularizáció, az elvilágiasodás hódít tért: egyre nagyobb számban fordulnak el az emberek a vallástól és egyháztól. Másrészt a mobilitás és a kommunikáció következtében megjelentek a hagyományos keresztény területeken is a megújuló, nem keresztény vallások és szekta jellegű mozgalmak képviselői. Főleg a fiatalok körében kiábrándultság és istenkeresés egyszerre tapasztalható. c, A megbukott kommunista rendszer országai „átmeneti társadalmakban” élnek. Ezek mindenekelőtt fejlődni és modernizálódni, illetve „felzárkózni” akarnak. A vallás - a kereszténység - itt bizonyos fokig újra divatba jött, s vele együtt felerősödött a felekeze- tieskedés is. A keresztény egyházak megújulása csak az adott hitvallásos egyházak keretei között és alapján történhet. A felekezeti- eskedés irányzatának végső korláta az, hogy a megújuló keresztény egyházakban érvényesüljön a nyitottság és a szeretet, képesek legyenek folyton emlékezni arra, hogy bennük nem az elzárkózás és a gyűlölködés kell, hogy éljen, hanem azt a felhívást kapták, hogy „aki szereti Istent, szeresse a testvérét is” (ÍJn 4,21). A keresztényeknek nem szabad lemondania a valamennyiőjüket egyesítő Apostoli Hitvallásban oly gyakran megvallott hitükről: „hiszem az egyetemes keresztény anyaszentegyházat” és azokról a szentírási igazságokról, amelyekre ez a hitvallási tétel épül, nevezetesen az ígéretről: „Egy a test, egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Istene az Atyja mindeneknek; ő van mindenekfelett és mindenek által és mindenekben” (Ef 4,4-6). Budapest, 1998 adventién Varga Gábor Közöttünk lakott - bennünk él i/arácsonykor köszöntjük egymást Kívánjuk, l\hogy ez az ünnep az élet minden zaklatottsága ellenére eszmélődésre és örömre hangoljon. Odatérdelünk Isten elé, hogy lelkierőt nyerjünk életünk küzdelmeihez, a továbbhaladáshoz. Felemeljük szivünket és tekintetünket, amikor már nagyon belesüppedtünk a föld porába, gondjainkba, az életünk fájdalmaiba. Felemelik fáradt szívüket azok is, akikben eluralkodott az érzés: már maga az élet fáj. Emeljük fel csüggedtszívünket, emeljük fel a csüggedt szívűeket! Mit jelent számomra az ünnep? Miért ünnepelek? Kiemel-e a hétköznapok sodrásából, fáradtságos munkájából? Megállásra, és csendes elmélyedésre késztet-e a karácsony? Eljutunk-e annak felismerésére, amit a költő. Sík Sándor így öntött versbe: „Embernek lenni! / Csak embernek, semmi egyébnek. / De annak egésznek, épnek, / Földszülte földnek, / És Isten lehelte szépnek!" Karácsony ünnepén az Isten ránk lehelt, gyöngéd szeretettel jelezvén a kapcsolat az Ő oldaláról soha-meg-nem-szűnő. „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, s mi láttuk az Ő dicsőségét..." (Jn l, 14.) Karácsony történetét a Szentírás alapján sokan ismerik. Megelevenedik előttünk a betlehemi történés... Életszerűvé válik látomásunkban a szeretetre képtelen emberek magatartása, akik nem fogadták be a családot. A szív nem lett befogadóképes, annak ellenére, hogy látták az anyát, Máriát. Az Isten mégis közöttünk akar lakni. Ezt a Szerete- tet - az Istent - a megkezdett útról lehetetlen visszafordítani. Ebből a szeretetből él a világ, élnek az emberek. Isten maradandóan él közöttünk. Embergyermekként kezdi életét. Gyermekként jött közénk, hogy azoknak a szivét is megnyissa, akik életük folyamán megkövesedtek. A jászolnál találkozunk életünk és létünk titkával. A kisded mosolyra sarkall bennünket. Találkozunk vele, hogy leolvadjon rólunk az önelégültség, feloldódjanak a félelem görcsei, és mindaz, ami belülről beteggé tesz. Az Isten vigasztal bennünket: amikor rátekintünk erre a gyermekre, kicsiholva emberszívünkből a jóságot. A gyermek üzenet, az életbe vetett bizalom üzenete. Több az élet, mint gondoljuk. Sánta Ferenc írja: „A gyermek maga a megújuló reménység. Aki kezet emel tisztaságunkra, az emberi nemet mocskolja be. Nincs vétkesebb, mint aki a gyermek ellen vét. Akiből kiszáradt az emberi jóság, akiben kihunyt a lelkiismeret világa, aki emberfarkassá változott, aki a gőg, az önzés mellé szegődött, minden gyermekben szégyenének bizonyítékát látja." Ez a gyermek nem megszégyeníteni akar, hanem felemelni, békét és reményt ajándékozni a jóakaratú embereknek. Isten reménnyel ajándékoz meg bennünket. Karácsony ünnepe - a lényegre figyelve - megtanít arra, hogy az Isten szeret engem, és fontos vagyok neki. „ Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen." (Jn 3, 16.) A remény nem veszi el a fájdalom élét. A hétköznapok kellemetlenségei meg nem szűnnek. Gond és fáradtság gyötri testünket és lelkünket... Mégis... A remény belülről emel fel. Megértetvén velünk: semmi sem értelmetlen. A jövő nem kilátástalan. Sok-sok kellemetlenséget leküzd, legyőz az ember, amikor egyszer megéli, hogy az Ő élete sokak számára ajándék. Az ajándékozás alkalmával jusson ez is kifejezésre: léted, személyed ajándék a számomra, és minden ajándéktárgyat megelőz. Isten visszaadta az embernek a reményt. Ember embernek ajándékoz-e reményt? Kevesen hallják embertársaiktól: jó, hogy megszülettél, jó, hogy vagy! Azért nehezedik sokak szivére a magány fájdalma, mert nem jut el hozzájuk az üzenet: Isten szeret téged. Az Isten rálehelte szeretetét a földre és az emberre. Gyermekként rámosolygott az Őt meglátogatókra, benne hívőkre és mindenkire. A csillag az Őt várókat elvezette a jászolhoz. Vezet téged - engem. Az Ő dicsősége beragyogja életünket, hogy Isten lehelte szépek legyünk, és mint pásztorok, örömteli szívvel térjünk haza. (A szerző Abaújszántó római katolikus plébánosa)
