Észak-Magyarország, 1998. december (54. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-16 / 294. szám

1998. december 16., szerda Sport 10 Szurkolói torna Budapest (ÉM) - Nyolc élvonalbeli labda­rúgócsapat (Ferencváros, MTK-Hungária FC, Diósgyőr, Győr, Zalaegerszeg, Szom­bathely, Videoton, Debrecen) szurkolói­nak részvételével teremtornát rendeztek a Lőrinci Sportcsarnokban. A miskolci szurkolók egészen a döntőig vitézkedtek, ahol alulmaradtak a MTK-val szemben. A diósgyőriek eredményei: DFC-ZTE 5-3, DFC-Győr 13-0, DFC-FTC 8-2, DFC-DVSC 10-3, DFC-MTK 4-5. A legjobb játékosának járó trófeát Homovics Tamás, míg a gólki­rályi címet Zselenák Zsolt (mindkettő DFC) kapta. A torna következő állomása Debrecen lesz, majd folytatás 1999. január 23-án Miskolcon. Nincs esély? Miskolc (ÉM - BG) - A nyolc közé ju­tásért játszik ma délután négy óra­kor hazai környezetben a Miskolci VSC női extraligás röplabdacsapata a Vértes Volán ellen.- Nincs esélyünk a továbbjutásra - jelen­tette ki Torna Sándor, az MVSC edzője. - Mondhatnám, hogy mindent megteszünk érte, de akkor úgy tennék, mintha nem lennék tisztában az erőviszonyokkal. Ép­pen ezért arra számítok: játszunk egy jó kis edzőmeccset a Vértes Volánnal a sze­gedi sorsdöntő fellépésünk előtt.- Sikerült már kiheverni a szombati kudarcot?- Nem. A Pulzust meg kellett volna ver­nünk. Annak alapján, amit a hétközi edzőmeccseken a Gödöllő és a miskolci öregfiúk ellen mutattak a lányok, min­denképpen. A meccsen azonban leblokkol­tak egy páran a csapatból, és jelenleg nem olyan erős az állományunk, hogy egy-két gyengébb teljesítményt elvisel­jünk. A fővárosiaktól egyetlen egy ember játszott jól, ő szinte egyedül intézett el minket. Fejben nem voltunk a pályán. Hogy ennek mi az oka, azt ma az elnök­séggel közösen próbáljuk megfejteni. Na­gyon szeretném, ha okulnánk ebből a mérkőzésből, hiszen Szegeden nekünk 3:0- ra kell nyernünk ahhoz, hogy a rájátszás­ban ne a kiesés ellen harcoljunk. Elmarad a Szuperbajnok Budapest (MTI) - A Magyar Televízió Rt. anyagi gondjai, valamint a korábbi támo­gató váratlan visszalépése miatt elmarad a Telesport főszerkesztősége által szerve­zett, évek óta a karácsonyi programok egyik legsikeresebb műsorának számító, Szuperbajnok elnevezésű vetélkedő. A ha­zai és külföldi világ- és Európa-bajnoki versenyeken is sikeresen szerepelt ma­gyar élsportolók a nőknél idén ötödször, míg a férfiaknál immár hatodszor mér­hették volna össze tudásukat a különböző ügyességi számokban. Sakk diákolimpia Tiszaújváros, Miskolc (ÉM) - Tiszaújvá- rosban, a Kazinczy Általános Iskolában rendezték meg diákolimpia sakk csapatbaj­nokság megyei döntőjét. A végeredmény: 7. korcsoport, leány: 1. Általános Iskola, Kázsmárk, 2. Kertvárosi Általános Iskola, Kazincbarcika, 3. Széchenyi Általános Is­kola, Miskolc. I. korcsoport, fiú: 1. Általános Iskola, Tak- taharkány, 2. Általános Iskola, Kázsmárk, 3. Nebuló Általános Iskola, Miskolc. 77-/77. korcsoport, leány: 1. Általános Isko­la, Taktaharkány, 2. Szabó Lőrinc Általános Iskola, Edelény, 3. Olaszliszka. 77-777. korcsoport, fiú: 1. Széchenyi Általánis Iskola, Tiszaújváros, 2. Herman Gimnázium, Miskolc, 3. Szabó Lőrinc Általános Iskola, Edelény. * Diákolimpia, Miskolc városi sakk-csb I. korcsoport, leány: 1. Széchenyi Általános Iskola, 2. Pattantyús Általános Iskola, 3. Bársony J. Általános Iskola, 4. Selyemréti Általános Iskola. 7. korcsoport, fiú: 1. Komlóstetői Általános Iskola, 2. Fazekas Általános Iskola, 3. Szé­chenyi Általános Iskola, 4. Bársony J. Általános Iskola. 77-777. korcsoport, leány: 1. Katolikus Gim­názium, 2. Bársony J. Általános Iskola, 3. Jezsuita Gimnázium, 4. Pattantyús Általános Iskola. 77-777. korcsoport, fiú: 1. Komlóstetői Általános Iskola, 2. Herman Gimnázium, 3. Katolikus Gimnázium, 4. Arany J. Általános Iskola. Baracska focistája, Hamburg profija Kovács István: „Engem az emberek szeretete emelt fel királyi magasságokba” Molnár István Miskolc (ÉM) - Kokó. Van olyan ebben az országban, aki ezt a (bece)nevet nem is­meri? Az olimpiai-, világ- és Európa-bajnok ökölvívó. Ko­vács István tegnap „beugrott" egy órára Mis­kolcra, hogy dedikáljon a he­lyi adidas márkaboltban. Az üzlet - mégha közelednek is az ünnepek - korántsem volt te­le az érkezés előtt. Amikor vi­szont befutott a profik között el­ső évét kilenc győzelemmel letu­dó Kovács KOKO-Ol-es rendszá­mú vörös Alfa Rómeója, rögtön megszaporodott a betérők szá­ma. Kovács beállt az egyik sa­rokba, fogott egy fekete filctol­lat, s elkezdte azt, amit azok a gyerekek szoktak, akik valami rosszat csináltak. Körülbelül há- romszázszor leírta a nevét. Pon­tosan csak négy betűt: K, O, K, Ó. Az egyik hölgy azt kérte Ko­Kovács István dedikál Fotó: J.L.I. vácstól, hogy a róla szóló könyv belső oldalán keresztül kívánjon Zsiborács Istvánnak boldogságot és sikereket. A következő sor­ban állónak csupán csak „Gabinak” volt az óhaja, míg az utána jövőnek „Gergő! Kitar­tás!". Talán nem akadt olyan név a naptárban, amelyet az olimpiai bajnok bunyósnak ne kellett volna odakanyarintania a papírokra, fecnikre, poszterek­re, pólókra, könyvekre, diákiga­zolványra... Közben azért a személyzet üdítőt és kávét hozott Kovács­nak, amit tíz perccel később az egyik úr kiborított. Szabadkozás után azonban Kokó kimentette: „Nem baj, úgyis kihűlt." Pár másodperces szünetet követően folytatódott a dedikálás. És így ment ez még jó háromnegyed óráig. Kicsik, nagyok, öregek, fi­atalok, fiúk, lányok, nagyma­mák, nagypapák, mind a bajnok kézjegyére vártak. - Az ujjaid nem fáradnak el ettől a sok írás­tól? Kikúrálod a nap végén? - kérdeztük Kokótól, aki frappáns választ adott: „Persze. Langyos tejben áztatom." Emellett komolyabb dolgok is szóba kerültek. Például, hogy ja­nuárban Tyson kiüti következő ellenfelét, meg hogy a Baracska megyei I. osztályú labdarúgócsa­pata boldog lehet, mert Kovács „Kobra" még jelen pillanatban is az ő igazolt focistájuk. Koké­ról továbbá kiderült: eddigi ki­lenc profi mérkőzése közül az el­sőre és az utolsóra a legbüsz­kébb. Az előbbire azért, mert akkor volt a legnagyobb a vele szembeni elvárás, a Vincenzo Beicastro ellenire pedig azért, mert egy nemzetközi szinten is jegyzett ökölvívót vert meg. Vé­gezetül arról érdeklődtünk, va­jon mennyire van igaza Török Ferencnek, a könyv írójának, amikor a műnek azt a címet ad­ta: Kokó a király. „Nem tudom, mi kell ahhoz, hogy valaki királynak nevezze magát. Én egy boldog, egészsé­ges, az emberek szeretetében fürdő ember vagyok. Engem nem kineveztek királynak, ha­nem az előbb említett szeretet emelt fel királyi magasságokba.” Mennek vagy maradnak a Diósgyőri FC-ben? Három labdarúgónak, Nótának, Búzásnak és Volárnak tegnap lejárt a szerződése Egressy (balról a második) talán Stuttgartba megy Fotó: J.L.I Miskolc (ÉM - BCS) - A szurko­lók ma még csak találgatják, hogy kedvenc labdarúgócsa­patuk keretében, a DFC játé­kosállományában lesznek-e változások a tavaszi rajtig. A csapat legközelebb január 4- én találkozik a stadionban, ahol a tervek szerint az első foglalko­zást tartanák meg az 1999-es esz­tendőben. A diósgyőri szimpati­zánsok szinte naponta azt talál­gatják: kik lesznek jelen az első edzésen. Julius Nota, Volár András és Búzás Attila szerződése decem­ber 15-én lejárt, s amennyiben a diósgyőri vezetés továbbra is azt szeretné, hogy a trió itt fociz­zon, akkor új szerződést kell kötni a velük. Julius Nota esetében a kapus magyarországi ügyeinek intéző­jével, Kiss Lászlóval kellene dű­lőre jutniuk a DFC tulajdonosai­nak, aki lapunk megkeresésére elmondta, hogy a hálóőr jelenleg szlovákiai otthonában tartózko­dik, de amennyiben az elkövet­kező időben az anyagiak terén meg tudnak egyezni - amelynek első lépcsője a játékossal szem­ben fennálló tartozások rendezé­se lenne -, akkor Nóta jelen lesz a jövő évi első tréningen. Kiss úr nem cáfolta azokat a híreket mely szerint a cerberust szíve­sen látnák Nyíregyházán, sőt azt is elárulta, hogy Németországból is érdeklődnek Nóta után. Volár- András az Észak-Ma- gyarország megkeresésére el­mondta, hogy olyan csapatban kívánja folytatni pályafutását, ahol honorálják a teljesítmé­nyét. A védő is várja a szerződé­se szerint neki járó pénzt, s amennyiben ezt neki kifizetik, akkor a jövőben is szívesen len­ne a DFC tagja. Búzás Attila - akivel kapcso­latban a Videoton FCF együttesét emlegetik - hasonló állásponton van mint másik két játékostársa: „Szeretném megkapni azt a pénzt, amit megkerestem. A lab­da nem nálam, hanem a diósgyő­ri vezetőknél van. Lejárt a szer­ződésem, és ha ők is úgy gondol­ják, hogy jó lenne, ha továbbra is Diósgyőrben játszanék, akkor ne­kik kell lépniük. Kitűnő szakmai munka folyik a DFC-nél és sze­retnék ennek részese lenni, de nem minden áron." További öt diósgyőri labda­rúgót is hírbe hoztak az elmúlt napokban. Közülük Kuttor At­tilát nem sikerült utolérnünk, így aztán nem tudjuk, hogy a Videoton kívánságlistáján sze­replő védő kapcsolatba lépett-e a fehérvári klub vezetőivel. Mi­co Szmiljanics és Szabados At­tila egy jugoszláv honfitársuk „kezében" van, s pályafutásuk további sorsának alakulásában a menedzser mondja ki az utol­só szót. Kulcsár Sándor ugyan­akkor cáfolta azokat a híreket, amelyek a Zalaegerszeggel há­zasították össze. A csatár Ro­mániába való hazautazása előtt úgy nyilatkozott lapunknak, a zalai klubtól nem keresték, s ő is csak az újságokból értesült arról, hogy érdeklődést tanúsí­tanak iránta. Kiser Lászlót egy meg nem nevezett izraeli gár­dával hozták össze, ám a közép­pályás csupán arról tud, hogy a DFC tulajdonosai egy róla szó­ló videokazettát készíttettek el valaki(k)nek a kérésére. A DFC csapatkapitánya határo­zottan kijelentette: sem külföl­di, sem pedig magyar csapat képviselőjével nem lépett kon­taktusba. A legkapósabb Miskolc (ÉM - JLI) - A PNB- ben társgólkirály, Egressy Gábor sem tud biztosat sorsá­ról, jelen állás szerint 1999. január 4-én a miskolci piros­fehéreknél áll edzésbe.- Előrehaladott tárgyaláso­kat folytatok a német VfB Stuttgart labdarúgócsapatának képviselőivel. A svábok edző­je, Winfried Schafer másfél héttel ezelőtt beadta lemondá­sát, s mint ismert, az ő megbí­zásából figyelt engem a pálya­edzője. Megnézett a Magyaror­szág - Svájc válogatott labda­rúgó mérkőzésen, majd felme­rült, hogy feltérképezi játéko­mat egy bajnokin is, de ez a hazai pontvadászat befejeződé­se miatt nem valósulhatott meg. Egyébként úgy érzem, jó benyomást szerzett rólam a stuttgarti klub vezetése.- A hírek szerint egy itáli­ai klubbal viszont körvonala­zódik szerződése.- Hozzám is eljutottak azok a mendemondák, mely sze­rint egy olasz első ligás csa­pattal, a Veneziával van elő­szerződésem. Ebből semmi sem igaz. Az tény, hogy be­széltem egy menedzserrel, aki felvenné a kapcsolatot a második vonalban játszó és feljutásra pályázó Torinóval. Viszont szeretném leszögezni: az olasz vonal kevésbé életké­pes, mint a német. Sportpályát a sportembereknek! Berecz Csaba Peches ember ne menjen a jég­re - tartja a közmondás. De mit tehet egy jégkorongcsapat, amelynek lételeme a jég? A Miskolci Jegesmedvék JSE hokisai mindent megpró­báltak, hogy jéghez, műjégpá­lyához jussanak, ahol tétmér­kőzéseken fogadhatják ellenfe­leiket, de ez a legnagyobb erő­feszítéseik ellenére sem sike­rült. Legutóbb Kazincbarci­kán az időjárás „intézte el" a őket, míg székhelyükön, Mis­kolcon az idő vasfoga - amely megette a hűtőcsőrendszert ­fogott ki a macikon. Az idő és az időjárás. Két kiszámítha­tatlan tényező... Végig kísérve a Jegesmedvék idei kálváriáját, azon sem cso­dálkoznék, ha a játékosok elke­seredésükben kettétörnék botja­ikat, a korcsolyákat kivinnék a Zsarnai piacra, ahol elpasszol­nák és a pénzből vennének egy jégkorongos videojátékot, hogy legyen végre hazai pályájuk, amelyen lehet játszani. Milyen egyszerű lenne. Nem kellene többet tízezer forinto­kat szerelésre költeni, nem kel­lene az eltörő botokat pótolni, a korcsolyákat éleztetni, az idegenbeli meccsekre túlélő csomagokat készíteni, ellógni a munkahelyről, szabadságot kivenni egyik vagy másik összecsapás miatt. Mert biztos van olyan aki nem tudja, hogy a Miskolci Je­gesmedvék amatőrök. A szó szoros értelmében azok. Ahogy azt a Magyar értelmező kézi­szótárban deffiniálták: „műkedvelő, rendszeres anyagi ellenszolgáltatásban nem ré­szesülő sportoló" az összes mis­kolci maci, akik nem csak a pályán, hanem azon kívül is állják a pofonokat. Mert az élet kitartóan veri őket, mint jég a határt. Már-már hajlamosak lennénk arra, hogy lesajnáljuk őket néhány agyoncsépelt frá­zissal, mondván: szegény em­bert még az ág is húzza, rájuk jár a rúd, stb. Azonban a dolgok ilyen jel­legű megítélése tévút. A Mis­kolci Jegesmedvéknek nincs szükségük a sajnálatra, nekik csak egy jégpálya kellene. Lé­teznek olyan emberek a Föl­dön - tovább szűkítve a kört -, Miskolcon is, akik ezért tenni tudnának valamit. S hogy mindezt miért? Mert a játéko­sok ebben az évben is többször bizonyították, hogy ízig-vérig sportemberek, akik soha nem fogják feladni a küzdelmet, sem a pályán, sem pedig azon kívül. Az ilyen karaktereknek, az ilyen harcos sportemberek­nek pedig igenis dukál egy sportpálya!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom