Észak-Magyarország, 1998. december (54. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-16 / 294. szám

1998. december 16., szerda Kultúra 8 • Karácsonyi koncert. A Lévay József Re­formátus Gimnázium és Diákotthon ének­kara - Kormány Attila karnagy vezetésé­vel - karácsonyi koncertet ad december 17-én, csütörtökön délután 5 órától Mis­kolcon a Kossuth utcai református temp­lomban. A rendezvény bevételét a Néveli József Alapítvány javára ajánlják fel. • Építészet és történelem. Építészet és történelem - fotóséta az ezeréves Ma­gyarországon címmel nyílik tárlata Ba- gyinszki Zoltán fotográfusnak december 17-én, csütörtökön délután 4 órakor Ka­zincbarcikán a Városi Kiállítóteremben. • Gyermekfoglalkozás. Karácsonyi gyer­mekfoglalkozást rendeznek Miskolcon a Herman Ottó Múzeum papszeri épületében ma, szerdán és holnap, csütörtökön délelőtt 10 órától. A belépődíj 100 forintba kerül. Zene szemeinknek Miskolc (EM) - A Zene szemeinknek című vándorkiállí­tást december 17-én, csütörtökön délután 5 órakor Kobold Ta­más, Miskolc pol­gármestere illetve Sztahura László, a Miskolci Távközlési Igazgatóság első embere nyitja meg a Mis­kolci Galéria Rákóczi-házában. A Matáv ez év tavasszal hivatásos kép­zőművészek számára hirdetett pályázatot festészet és szobrászat műfajokban. A pá­lyázat meghatározott témája a zene volt, különös tekintettel a kommunikációra és az emberi kapcsolatokra. A beérkezett 472 alkotásból a zsűri által kiválasztott művek indultak „vándorútra“ az ország nagyváro­saiba. A Miskolci Galériában látható tárlat az eseménysorozat harmadik állomása. A vándorkiállításhoz kapcsolódik Ge­rendás Péter koncertje, amely csütörtö­kön este 7 órakor kezdődik a Miskolci Nemzeti Színház kamaratermében. A hanyatló képköltészet reménye Országos diaporáma biennálénak adott helyet a múlt hét végén a Palotaszálló Dobos Klára Lillafüred (ÉM) - A lillafüredi diaporáma biennálé - a váci és a pécsi fesztiválok meg­szűnte óta - az egyetlen se­regszemléje a műfaj képvise­lőinek. Akik most nincsenek túl sokan. □ A bemutatott alkotások alap­ján hogyan látja, hova fejlődött - vagy fejlődött vissza - a diaporá­ma? - kérdeztük Eifert János fo­tóművészt, a hét végén megrende­zett fesztivál zsűrijének elnökét. • A versenyvetítések zárszava­ként nagyon morgós hangulat­ban elmarasztaltam a színvona­lat. Korábbi tapasztalataimra alapozva tettem ezt, hiszen húsz éve kísérem figyelemmel a nem­zetközi hírű magyar diaporá- mát. Mert ebben a műfajban is a világ élvonalába tartozunk. n ...................... V annak tehetségek, akik ha lendületet, biztatást kapnának újra szárnyalhatna a műfaj Eifert János ..................................................» □ Már két-három ember sikerei alapján... • Ez tény. De korábban többen diaporámáztak. Az azért biztató, hogy - bár a résztvevők száma ugyan itt sem érte el a tizet -, kiderült, vannak tehetségek, akik ha lendületet, biztatást kapnának, újra szárnyalhatna a műfaj. És volt közönség is... Tü­relmetlenségünkben szombat éj­jel megalakítottunk egy diaporá­ma szövetséget Magyar Audiovi­zuális Társaság elnevezéssel, amelynek elnökéül Tám Lászlót választottuk. Rá hárul majd az a nehéz feladat, hogy összefogja a még megmaradt embereket, szándékokat. Szeretnénk a dia­poráma értékes hagyományait tovább őrizni előremutató, kísér­letező művek létrehozásával, és segíteni a nemzetközi kilépést. □ Úgy emlékszem, nyolc-tíz évvel ezelőtt, mikor még a Vasas Mű­velődési Központban rendezték a biennálét, rengeteg érdeklődő volt - egyaránt gondolok ver­senyzőkre és nézőkre. • És emlékszem, akkor még - jelezve az érdeklődést -, a Ma­gyar Televízió legmeghatáro­zóbb egyéniségei is ott ültek mellettünk a zsűriben. Ma már sokan nem is tudják, mi a dia­poráma. Még akkor sem, ha képköltészetre, képszínházra „fordítom“. □ Jósolták már korábban is, Ádám János a vetítőjével hogy a modernebb műfajok (pl. video) mellett nem találja meg a helyét a képszínház. Ön szerint sincs most a csúcson a műfaj. Re­álisan végiggondolva van még esély a,Jeltámasztására"? • A nemzetközi példák alapján úgy gondolom, van helye ennek a műfajnak. Sok külföldi turnén úgy vittek városról városra, mint egy nagy sztárt. Zsúfolt há­zak előtt vetítettem. És az embe­rek nem csak az idejüket, ha­nem pénzt is szántak arra, hogy megnézzék a műsoromat. Ezzel szemben Magyarországon a csa­ládnak, a szűk baráti körnek szoktam vetíteni. □ Tehát még a fővárosban sincs érdeklődés? • Nincs. Holott nemzetközi vá­sárokon világkiállításokon ez a műfaj szemmel láthatóan ottho­nosan mozog. Nincs olyan ko­moly stand, ahol a vetítés vala­milyen formában - magas szin­ten! - meg ne jelenne. □ Mi lehet az a többlet más diva­tos műfajokhoz képest, ami élet­ben tarthatja ezt a műfajt? • Egyrészt a vetített kép minő­sége, másrészt a személyes je­lenlét. Hiszen ez előadói műfaj, még akkor is feltételezi a szerző jelenlétét, ha programozott vetí­téssel fut a mű. És ez a szemé­lyes varázs jó művek esetében meghatározó. A harmadik: Fantasy Fantasy című művével a miskolci Nagy Lász­ló lett a diaporáma bi­ennálé 3. helyezettje.- Amikor ’81-ben le­szereltem, összejöttem néhány emberrel Pes­ten, akik akkor kezdték ezt a csodálatos techni­kát - meséli a miskolci vasutas. - Tőlük lestem el a diafestés csínját­bínját. A következő év­ben már jelentkeztem is a fesztiválra. Vetítés­re elfogadták az alko­tást, de nem díjazták. Most viszont azt mondta a zsűri elnöke, Nagy Lászlónak érde­mes próbálkoznia nem­zetközi pályázatokon is, mert ez a fajta festett képvilág ott hiányzik. Egy kocka Nagy László Fantasy című műsorából A pataki nevelésért Faragó Lajos Az alsó tagozatos tanulók „pataki patrió­tákká” válását kívánja segíteni Ködöböcz József Lakóhelyünk Sárospatak és körze­te című tanítói segédkönyve. Sárospatakon, az iskolavárosban már év­századokkal ezelőtt felismerték: „az erköl­csös s emberi magatartás, a tudatos szülő­föld- és hazaszeretet ... nemcsak a társada­lom érdeke, hanem a gyermeké is”. Ködö­böcz József könyve a Sárospatakon és kör­nyékén dolgozó nevelők számára készült. A tíz fejezetből álló segédkönyv kiinduló­pontja és meghatározója a „pataki mivolt”, a „pataki szellem”. A város általános bemu­tatása után annak története következik. Po­litikai szerepéről szólva Pataknak a ma­gyar szabadságért vívott küzdelmekben, a magyar függetlenségi törekvésekben betöl­tött kiemelkedő szerepét mutatja be. Iskolái - a református kollégium, a tanítóképző - révén a művelődés szolgálatában kialakult hivatásáról és mecénásairól olvashatunk. Történelme és iskolavárosi mivoltja eseté­ben is kiemelten a Rákóczi-család, kivált­képpen Lorántffy Zsuzsanna szerepével. A Sárospatak értékei, történelmi emlé­kei című fejezetben az iskolakerttől kezdő­dően a várig, a városban található szobrok­tól, emléktábláktól a képzőművészeti, könyvtári gyűjteményekig és levéltári anyagokig tájékozódhat az olvasó. A város­ról további információkat igénylőknek a Sárospatak az irodalomban című gazdag összeállítás segít. Külön fejezet foglalkozik Sárospatak és az ének-zeneművészet kap­csolatával, bemutatja a város híresebb em­bereit és összegzőén ír Pataknak a magyar művelődés történetében betöltött szerepé­ről. Végül Sárospatak vonzáskörzetének fontosabb jellemzőiként tizenegy szomszé­dos település történelmét ismerteti. A segédkönyvet a Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megye Közoktatásáért Alapítvány tá­mogatásával a Sárospataki Közoktatási Ellátási Körzet adta ki. Kézirat gyanánt, tanári kézikönyvként, mindössze 80 pél­dányban. Pedig tartalmát tekintve - fo­tókkal kiegészítve - idegenforgalmi kiad­ványként is szolgálhatná a Sárospatak iránt érdeklődőket, hiszen a város „Magyarország egyik messze földön is­mert, vonzó települése, gyöngyszeme”. Megkésett, de sosem késő köszöntők Somló Ferenc hatvankét éve szolgálja Tháliát és a közönséget Miskolc (ÉM - FG) - Somló Ferenc színművész nyolcva­nadik születésnapján, szep­tember 10-én még zárva volt a Miskolci Nemzeti Színház, azóta viszont több­ször is köszöntötték, kö­szöntik a művészt kollégái, tisztelői, barátai. Kosztolányi Dezső Hajnali ré­szegség című versével köszön­tötte Somló Ferenc, a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja a 175 éves színházat az októberi ünnepi gálán. De őt is sokan kö­szöntötték az évad kezdetén, hi­szen szeptember 10-én volt nyolcvanéves. Somló Ferenc Fotó: Éder Vera Már annak is hatvankét éve, hogy Somló Ferenc először lé­pett a világot jelentő deszkákra. Előbb különböző vidéki társula­tokkal játszott, majd 1949-ben a Pécsi Nemzeti Színház tagja lett, innen szerződött 1960-ban Mis­kolcra. Ez az év azért jelentős az életében, mert ekkor kapta meg a Jászai-díjat, és azért is, mert ekkortól tartjuk számon miskol­ci művészként. Itt telepedetett le, itt talált otthonra. Itt volt például Mitch Thennessee Willi­ams A vágy villamosa című drá­májában, Brabancio az Othelló- ról szóló Shakespeare-tragédiá- ban, 111 Dürrenmatt öreg hölgye mellett (vagy ellen), Lőrinc ba­rát, aki összeadta Rómeót és Jú­liát, de ő volt Feri bácsi is, aki kedvére mulathatott a Csárdás­királynővel... Már nyugdíjasként - ha lehet egyáltalán nyugdíjas a színész - játszotta el Aldo Nikolaj Hár­man a pádon című darabjában az egyik nyugdíjas szerepét. Somló Ferenc, ha teheti, most is eleget tesz minden felkérésnek. Legutóbb például december 11-én a miskolci Színészmúzeumban, a Színész Emlékház Egyesület által szervezett kis ünnepségen mon­dott verset. Ezen a rendezvényen köszöntötték őt is nyolcvanadik születésnapja alkalmából kollé­gái, tisztelői, barátai. A siker megszületett, a bravúr elmaradt A Miskolci Szimfonikus Zenekar Beethoven- és Mahler-hangversenye Bánhegyi Gábor Miskolc (ÉM) - Kovács János karmestert, Franki Péter zon­goraművészt, valamint Mol­nár András és Sudlik Mária énekművészt látta vendégül a Miskolci Szimfonikus Zene­kar hétfőn este a Miskolci Nemzeti Színházban azon a hangversenyen, amelyen Beethoven G-dúr zongoraver­senye és Mahler Dal a Földről című müve hangzott el. A fentebb említett felsorolás egyúttal egyfajta - természetesen szubjektív - értékelés is. Beetho­ven G-dúr zongoraversenye meg­élt már a hétfőitől sikeresebb elő­adást is. A zenészeken és dirigen­sükön nem múlt semmi. A zene­kari felvezetés kiváló előadás csí­ráját hordozta magában - tömör, egységes hangszínű vonósszekció Kovács János karakteres, világos instrukcióval támogatva. A hiány oka ezúttal a zongoristában kere­sendő. Franki Péter rendkívül fel­készült, technikailag kifogástala­nul teljesítő művész, a G-dúr zon­goraverseny azonban megsínylet­te önbizalmát. Franki Péter hét­főn túlságosan felülről kezelte a darabot, ráerőltette akaratát Bee­thovenre. Képtelen volt alárendel­ni magát a mester játékosságá­nak, szenvedélyességének, ettől szárazra sikeredett a műben rejlő számtalan apró zenei poén. He­lyenként olyannyira magabiztos­sá vált, hogy a trillák, futamok érezhetően akadozottakká, elna­gyoltakká váltak. Ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy Franki Pé­ter a színpadtól távol is hallható­an verte a lábával a taktust, nehe­zen érthető, miért fogadta szűnni nem akaró vastapssal a produkci­ót a közönség. Franki Péter azon­ban ezúttal is profi zenészként vi­selkedett, és a ráadások között Chopin-, illetve Schumann inter­pretációjával a kevésbé tapsolók- nak is meglágyította a szívét. Mahler Dal a Földről című opuszának míves megszólaltatása a bravúr kategóriába tartozik. Hi­hetetlenül precíz munkát, min­den apró mozzanatnál száz száza­lékos jelenlétet követel minden egyes előadótól, hiszen Mahler ebben a művében nemcsak a megszólaltatokkal, a hallgatókkal, hanem önmagával sem volt kímé­letes. A bravúr ezúttal elmaradt, hiszen hiába Kovács János kifo­gástalan irányítása, a zenekar fantasztikus teljesítménye, hiába a hangja korlátáit is rendkívüli simulékonysággal ostromló Mól­nál’ András kissé fátyolos drámai tenorja, ha az alt szólamot éneklő Sudlik Mária ezúttal nem rendel­kezett teljesen akusztikai rend­szerével. A meghűlés kezdeti stá­diumában járó énekes megpróbál­ta menteni a menthetőt, ezért kö­szönet, a megszólaláson azonban érződött a bizonytalanság. A zongoránál Franki Péter, vezényel Kovács János Fotó: Séllei Zs.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom