Észak-Magyarország, 1998. december (54. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-08 / 287. szám
1998. december 8., kedd Kultúra 8 • Télapó-só. Téltaposó Télapó-só címmel a tiszaújvárosi Széchenyi István Általános Iskola tanulói adnak Mikulás-műsort a Derkovits Művelődési Központ színháztermében december 8-án, kedden délután 2 órától. • Templomi hangverseny. Karácsonyi hangversenyt rendeznek a tiszaújvárosi iskolák kórusainak közreműködésével december 9- én, szerdán este 6 órától a római katolikus templomban. A hangverseny szervezője a Tiszaújváros a Művészetért, Kultúráért és Sportért Közalapítvány. • Bruthalia felolvasás. Az ismeretlen katona sírja címmel tart felolvasást a Bruthalia a miskolci Coffe-innben (Egyetemváros, Bölcsészépület) december 8-án, ma este 7 órától. Felolvas Zemlényi Attila, Szigeti Csaba, Péterfy Gergely, Nyilas Attila és k.kábái lorant. Jótékonysági koncert az iskola javára Miskolc (ÉM) - Karácsonyváró jótékony- sági hangversenyt rendeznek - az épülő újdiósgyőri katolikus általános iskola javára - december 8-án, kedden délután 4 órától az újdiósgyőri Szent Imre plébánia- templomban. A koncerten közreműködnek: Szitás Marianna (ének), Béllyeiné Gogolyák Mária (hárfa), Szikszay Szilvia (hegedű), Gál Péter (trombita), a Brilliant Quartett, az Ad Hoc rézfúvós együttes, valamint a Fráter György Katolikus Gimnázium énekkara, kiskórusa és népzenei együttese. Vezényel: Regős Zsolt. Az idő rostája Fecske Csaba Harminc éve jelent meg az Első ének című antológia, amely 38 fiatal költő verseit tartalmazta Mezei András válogatásában és szerkesztésében. Rögtön fölvetődik a kérdés, ki a fiatal költő? Mert bár1 a szerzők többsége huszonéves, sőt a legfiatalabbak még a húszat sem töltötték be - Bálint Lea például csak tizenöt éves fiatalok biológiailag is, néhányan már az emberélet útjának feléhez közelednek, túl vannak 30. életévükön. „’Fiatal költő’ ez ma nem korhatározó a szakmai tolvajnyelvben, hanem esztétikai kategória, mert harminc-negyven év közt is ilyen elképzelt személyi lappal járnak költők szerkesztőségek ajtaján ki-be.” - írta Kormos István egy nem egészen fiatal költő versei elé egy korabeli antológiában. Mert akkoriban voltak ilyen antológiák. Például, Madárúton, A magunk kenyerén, Ne mondj le semmiről, Költők egymás közt, hogy csak az időtál- lóbbakat említsem. Az Első ének nem számított olyan irodalmi szenzációnak, mint az évtizeddel korábbi Túztánc, de esemény volt, szellemi kaland, felfedezés. Utólag kockázat nélkül elmondhatjuk, hogy a szerkesztő, aki mintegy százhúsz fiatal költő közül válogatta ki azt a harmincnyolcat, aki végül bekerült az antológiába, igen jó munkát végzett, világosan látta egy ilyen antológia lehetőségeit és buktatóit. „Az Első énekben bemu- tatkozottak többsége még csak most tette le a magyar irodalom asztalára azt a tíz-tizenöt költeményt, amelyből mindegyik Első Éneknek számít. Sokan közülük nem biztos, vagy biztos, hogy nem lesznek költők, nem jutnak el az első kötetig. Lesz, aki prózát ír, lesz, aki drámát vagy kritikát, lesz, aki belátja, hogy az életben egyéb alkotási területek is akadnak.” Az idő, most már nyugodtan leszögezhetjük, a szerkesztőt igazolta, aki nagy empátiával és a felfedezők merészségével állította ösz- sze ezt a harminc év múltán is izgalmasnak mutatkozó antológiát. Akiket a legígéretesebb tehetségeknek vélt - Tandori Dezső, Takács Zsuzsa, Várady Szabolcs -, mai költészetünk meghatározó alakjai. A harmincnyolc szerző közül néhányan sajnos már meghaltak, földi- és költői pályájuk derékba tört. Mintegy tucatnyian országosan ismert, elismert költők lettek, az említetteken kívül: Apáti Miklós, Dobai Péter, Döbrentei Kornél, Szepesi Attila, Tóth Éva, Veress Miklós. Van, aki prózaíró lett vagy újságíró, de a legtöbben kikoptak az irodalomból, eltűntek a színről, mondhatnám, kiperegtek az idő rostáján. Harminc év nagy idő. Ám ezek a Tandori-sorok a jövő évezred olvasójának is gyönyörűségére lesznek: „s az idő buborékjait/ csengve üti a szívetekhez,/ mint a kavicsot - állni egyre,/ gyöngyörúséggel megkövezve...” (Prelúdium és ötsoros). Egy családi album túlexponált képei Csehov: Három nővér című drámájának bemutatója a miskolci Kamaraszínházban Mikita Gábor Miskolc (ÉM) - Felvonásról felvonásra katonazenekar masírozik át a színpadi jeleneteken. Mintha csak az egyre fáradtabban, erőtleneb- bül szóló induló dallama hívná elő az emlékezetből a hatalmas üvegfalra kivetített megfakult, megsárgult családi fotókat, amelyekből néhány meg is elevenedik a miskolci Kamaraszínházban. Visszaemlékezések szerint a Három nővér ősbemutatójának próbáin Csehov indulatosan ragaszkodott ahhoz, hogy ő vaudeville- t, azaz bohózatot írt a Művész Színház számára. Ma talán a szatíra kifejezést használná, hiszen abszurdba hajló szomorú komédiái - így a Moszkvába vágyó, végül saját otthonukból is kiszoruló Prozorov-testvérek családi drámája - az egyre inkább tehetetlenné váló, életterét vesztő polgárság és nemesség társadalmi ellehetlenüléséről is szólnak. A könnyes családi jelenetek lírai unalma után a modem színház a ’70-es évektől kezdve már a szatíra színeivel nyersebben, szárazabban és humorral teltebben játssza Csehov műveit. A mozirajongók Nyikita Mihalkov Etűdök gépzongorára című klasszikusa, a miskolciak pedig a - Csiszár Imre által cirkuszi hangulatú, abszurd burleszknek rendezett - Cseresznyéskert vagy az Árkosi Árpád által színpadra állított, metsző iróniájú Sirály előadása óta tud(hat)ják, hogy az orosz klasszikus jó rendezésben nem egyenlő a színpadi unalommal. Ezért téveszt célt most a rendeA három nővér és Versinyin (Kovács Vanda, Kerekes Viki, Pásztor Edina és Benedek Gyula) Fotó: D.K. ző, Schlanger András, amikor úgy érzi, neki kell bebizonyítania, hogy Csehov szórakoztatni is tud. A mindenáron nevettetni akarás eredménye ugyanis rengeteg erőltetett poén, túljátszott könnyedség. Ami mozgalmasságot teremt a játék első felében, ám nemcsak a lírát mossa el - mert azért azt sem lehet eltagadni Csehovtól -, de eltereli a figyelmet az igazi lelki történésekről, néhány karikírozott alakítás pedig leegyszerűsíti az eredetileg árnyaltabb figurákat. Sőt, Mása és Versinyin szerelmét teljességgel hiteltelenné és értelmezhetetlenné teszi. Az alezredes itt - Benedek Gyula egyébként igen következetesen végigvitt, szellemesen kidolgozott alakításában - nem látszik többnek pózoló, fontoskodó, helyenként a Tóték őrnagyát idéző komikus figuránál, akibe csak egy hasonló módon karikírozott Mása szerethetne bele. Kerekes Viki egyre nyersebb - egy szecessziós festmény att- raktivitását idéző - szépasszonyáról nehezen hihető, hogy állandóan bohóckodó férjét (Dézsy Szabó Gábor) egy másik bohócra cserélné. Mása „története” talán emiatt szorul háttérbe. De Pásztor Edina a megszokottnál élettelibb Olgájára is indokolatlanul kevesebb fény esik. Leginkább Kovács Vanda vadóc Irinája áll a játék középpontjában. Fel-felbuk- kanó bátyjukat Földi László az óriáscsecsemőségtől az őrületig vezeti el. A kezdeti harsány felütés után nehéz a váltás a játék második felének hagyományosabban megoldott drámai jeleneteire. így drámai kitörések helyet sokszor csak drámai erőlködéseket látunk. Mindenesetre az ifjúságtól való búcsúzást, a tartalmas életről való lemondást Csehov olyan erővel írta meg, hogy a fokról fokra elkomoruló előadás képes megrendíteni utolsó jeleneteiben. De nemegyszer úgy tűnik, hogy a csehovi alakok helyett a színészek kerülnek légüres térbe a színpadi hatáskeresés közben. Miskolc (ÉM) - A Click jazzrock együttes koncertje lesz december 12-én, szombaton este 7 órától Miskolcon az ITC-székházban. Vendégművész: Berki Tamás. A Miskolci Galéria és a Szépmesterségek Alapítvány mind a komolyzene, mind a könnyűzene népszerűsítésében fontos szerepet vállal. Támogatja a fiatal tehetségek művészi kiteljesedését, közönséggel való találkozásuk megszervezését. A városban élő fiatal zenészek kezdeményezésére élő munkakapcsolat indult a támogató intézmény és a Click jazz együttes között, melynek eredményeképpen az együttes rendszeres koncertjeivel gazdagítja a galéria és Miskolc város sokszínű zenei programját. Az együttes a jazz örökzöldek mellett többnyire saját jazz-rock kompozíciókat játszik. Hangszereléseiben olyan fúzióra törekszik, melyben a dallamgazdagság és a ritmikai érthetőség dominál. Az együttes tagjai: BundziK István (billentyűs hangszerek), Czakó Péter (szaxofon), Dobrik Petra (ének), Kiss Zoltán (basszusgitár), Orliczki György (dob) és Várkoly Imre (trombita, szárnykürt). Jegyek elővételben is válthatók az ITC-székházban és a Miskolci Galériában. A Click együttes hivatalos fotója - a dobverőkkel itt még a közlemúltban kivált Stefán Tivadar látható Karácsonyi alkotások Putnok (ÉM) - Karácsonyi ajándékkosár címmel nyílik kiállítás Putnokon a Holló László Galériában december 8-án, kedden délután 4 órakor. Az ünnepi tárlaton bemutatkoznak: Markovics Alexandra (keramikus), Lakatos Kornél (festő), Maldrik Gábor (túzzománckészítő), Varga Gábor (papíripari mérnök) és a Miskolci Szilánko- sok (folton folt művészet). Á kiállításhoz kapcsolódóan december 13-án, vasárnap délelőtt 9 órától a folton folt művészetet sajátíthatják el az érdeklődők a galériában, december 22-én, kedden pedig a tárlaton bemutatkozó Lakatos Kornél bárkit lerajzol, aki igényli ezt. Miskolc, Szerencs (ÉM) - Foltvarrók, díszítőművészek mutatkoznak be a megye több kiállítótermében is. Tűbarátság címmel nyílt népművészeti kiállítás a szerencsi Városi Kulturális Központ Kisgazdájában. Tiszaújvárosból a Tiszavirág Foltvarrókör és a Guzsalyas díszítőművészeti szakkör, Miskolcról pedig a „Szilánkosok” mutatják be - december 17-ig - azokat a mesésen szépen varrt párnákat, térítőkét, takarókat és játékfigurákat, amelyeket Várhelyi Gyula kulturális igazgató a tű és a cérna csodájának titulált. A „Szilánkosok” - akik egyébként a Magyar Foltvarró Céh miskolci csoportja - Miskolcon is bemutatkoznak a napokban. Varázslatos munkáik december 23- ig láthatók az Ifjúsági és Szabadidő Ház Ifjúsági Galériájában. Tűbarátság - avagy a cérna csodái Néhány munka a szerencsi és a miskolci kiállításról Fotó: S.L., F.MClick iazzkoncert Berki Tamás énekével
