Észak-Magyarország, 1998. november (54. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-07 / 261. szám

1998. november 7., szombat MJkiáJijjiiijiJtaiía# Miskolci polgár 6 UTCÁRÓL UTCÁRA A Kazinczy utca Miskolc (ÉM - SZ) - A miskolci „villanyrendőrt" a Petőfi térrel összekötő utca névadója Kazinczy Fe­renc (1759-1831). A XVIII. században megnyitott, korábban Vereshíd né­ven ismert utcán halad napjainkban a város észak-déli forgalma. Az utca kezdeteként a „villanyrendőr” sarkán emelkedik az egykori szálló és szolgáltató-együttes épülete, a Grand Ho­tel. Szobáiban olyan emberek pihentek egykor, mint Kossuth Lajos vagy Alb­recht főherceg. Évtizedek óta pedig föld­szinti könyvesboltja tette ismertté e töm­böt. Az utca elejének szakaszát meghatá­rozó, még a Széchenyi utca üzleti szelle­mének közelségét követő kirakatsor egyre ritkul, átadva helyét a lakóépületeknek és közintézményeknek. Az utca hangulatát megtöri a közelmúlt egy próbálkozása: a félbehagyott banképület. A régi-új épületeket a zsinagóga követi. A Palóczy utcai zsidó templom elődintéz­ménye a magyar romantikus építészet egyik remeke, mely napjainkban is 1885- ben megépült, bazilikás megjelenésű kül­ső formáját őrzi. Szemben újabb saroképülethez érke­zünk (a Muskátli Ételbárt jellemző szocre- ál pirosság szinte megálljt parancsol az úttesten való átkelés előtt), miközben az utca új térélményt nyújt a kiszélesedő tér­rel. A Hősök terét övező épületek egyike az egykori Nagyboldogasszony templom helyén a 18. század első felében épült mi­norita rendi klastrom és templom. Külső jegyeiben aligha illeszkedik hozzá a mel­lette álló oktatási intézmény, a Földes Fe­renc Gimnázium. A tér keleti oldalán pe­dig a főposta hosszan elnyúló épülete sár­gállik. A politikai eszméket, ideológiákat „felvonultató” tér újra a változások korát éli: feltehetően még az idén tanúi lehe­tünk a Somogyi József alkotta felszabadu­lási emlékmű elköltöztetésének. Az utcát az egykor az „Őrangyalhoz” címzett patika épülete zárja le, melyben a '80-as évekig működött a gyógyszertár. Forrás: Horváth Béla-Marjalaki Kiss Lajos-Valentiny Károly: Miskolc Alkony a Kazinczyn Fotó: B. T. „Városunk tanácsa a minorita társház mellett lévő - s a minorita rend tulajdo­nát képező kert megvétele tárgyában pol­gármesterünk utján érintkezésbe tette magát a minorita rend tartomány főnöké­vel. Ha a vétel sikerűi, úgy a kert, más városok mintájára egyik népkertünk len­ne s a nagy közönségnek adatnék át.” Miskolcz, 1882. február 19. „Van szerencsénk a n. é. közönség szives tudomására hozni, hogy helyben, Ka- zinczy-utcza 22. sz. alatt egy a mai kor igényeinek minden tekintetben megfelelő, legújabb vivmányu gépekkel felszerelt ru­ganyos aczélsodrony ágybetét- és matracz- gyárat létesítettünk. Gyártmányaink ne­mcsak egészségügyi és tisztasági szem­pontból ajánlatosak, hanem azért is, mert nélkülözhetővé teszik a szalmazsákot s így tetemes pénzösszeg megtakarítása mellett a szükséges kényelem is biztosít­va van. (...) B. pártfogásukért esdve, va­gyunk kiváló tisztelettel Schaffer J. és Társa.” Szabadság, 1900. február 21. Az oidalt szerkesztette: Nyikes Zita Telefonszám: 46/414-022/215 E-mail: nyikes@iscomp.hu Emberek és tökéletlen polgárok Loss Sándor jogász-szociológus polgári világ helyett ideális emberi világban élne Loss Sándor Fotó: Séllei Zsolt Miskolc (ÉM - NyZ) - Polgár nem létezik, emberek van­nak - ebből a tagadásból építkezik Loss Sándor jo­gász-szociológusnak, egyete­mi oktatónak, a Miskolci Pol­gári Kör egyik megalapítójá­nak gondolatmenete. Ha va­laki emberként létezik, pol­gárként is létezik - következ­tethetünk.- A polgár az, aki... - kezd bele Loss Sándor egy meghatározás­ba, de csak a probléma felvetése miatt. Hozzáteszi: nehéz monda­ni bármit is a polgárról, mert. felkapott, ideológiailag terhelt ez a kifejezés. És nem is fejezi be a meghatározást, mert, mint mondja, ezzel csak egy másokat kirekesztő fogalmat alkotna. Vé­gül megállapítja: polgár nem lé­tezik, hús-vér emberek vannak.- Megértés, bizalom, félelem­mentesség, barátság, jóhiszemű­ség, kommunikáció kellene, hogy jellemezze a világot - sorol­ja az idealista fogalmakat. - Fia ezt polgári világnak hívjuk, le­gyen polgári; én jobban ragasz­kodom az ember fogalmához. Loss Sándor a szabolcsi Nagy- kállóról jött, ahogy meséli egy tiszta, vidéki kisvárosból, a volt vármegyei központból. Akkor járt először Miskolcon, amikor felvételizett. Metropolisznak érezte Miskolcot, jellegtelennek tartotta, fáradt és lestrapált em­berekkel találkozott. Elvégezte a Miskolci Egyetem jogi karát, és az ELTÉ-n szociológusi végzett­séget szerzett, most pedig egye­temi oktatóként dolgozik, jog­szociológiát tanít, de nemcsak Miskolcon. A kilencvenes évek elején többedmagával megalapí­totta a Miskolci Polgári Kört, attól hajtva, hogy a rendszer- változással emberibbé válljon a világunk, most pedig egy a ki­sebbségek érdekeit védő alapít­ványnál is tevékenykedik. Szá­mára a közösség központi kate­gória, hiszen valamennyien kö­zösségeink révén kapcsolódunk a világhoz. Szerinte az ideális ember csa­ládapaként, szakemberként, egyesületi tagként, állampolgái’- ként - a maga szerepe szerint etikusan viselkedik a kapcsola­tok rendszerében. De az ember nap mint. nap tapasztal bizal­matlanságot a hivatalokban, a boltban, és előítéletekkel szem­besül. Loss Sándor biztos abban, hogy ő sem tud válaszolni a mindennapok kihívásaira, ezért nem tartja magát polgárnak, tö­kéletes polgárnak. Elmondja, hogy kedvenc új­ságjában is szerkesztenek „polgároldalakat”. Szeret olvas­ni azokról az emberekről, akiket a századfordulón polgárnak ne­veztek: az órásmesterről, a ta­nárról... Ezekből az összeállítá­sokból, visszaemlékezésekből vi­szont az derül ki, hogy ezek az emberek időt, pénzt, energiát nem kímélve éltek a kisebb-na- gyobb közösségért. Azért tudtak felelősen gondolkodni, mert anyagi biztonságban léteztek.- Ma is vannak ilyen embe­rek... Többségében azonban az anyagi biztonság, a függetlenség nincs meg, ezért általában töké­letlen polgárokkal állunk szem­ben - véli. Jó elmenni, de utána jó visszajönni is A gyermekkori ismerkedés határozta meg File Tamás képzőművész Miskolchoz való viszonyát Nyikes Zita Miskolc (ÉM) - A város több részében lakott már, ezért nem kötődik erősen egy-egy helyhez, magához a város­hoz viszont igen - mondja Fi­le Tamás. Egy képzeletbeli séta során pedig feltárul előttünk a fiatal képzőmű­vész miskolci helytörténete.- Több kedves helyem is van, de a gyermekkori emlékek megha­tározóak - jelenti ki File Tamás, még mielőtt bemutatná a hozzá kötődő miskolci helyeket. Majd egy képzeletbeli sétára indu­lunk, gyermekkori lakóhelyéről, a nyolcvanas évek középszeri Avasáról, még egyfajta dzsun­gelból és a közeli gyümölcsfák közül.- Hat-hét éves lehettem, hideg ősz volt, és én úszni jártam az Erzsébet uszodába. Nagyapám kísért el, és amikor nem volt kedvem úszni, a Népkertben vagy a Diósgyőri várban kóbo­roltunk. A Népkert sűrűnek, nagynak és átláthatatlannak tűnt, a térdemig ért az avar, de varázsos illata volt a gesztenye- sornak. A várat is nagyapám mutatta meg először. Az avasi pincesorokon, a te­temvári girbe-gurba utcákon, százéves épületek között, a sze­cesszió század eleji hangulatá­ban, a Diósgyőri várhoz vezető vagy a Földes Gimnázium mö­götti fasoron kísérjük kedvenc miskolci helyein a fiatal képző­művészt. Újra felfedezzük vele az avasi templom belső tisztasá­gát, a közeli femetőben nyugvó régmúltot. Barangolunk, bandu­kolunk, bár mint mondja, ez akkor lehet igazán kedves, ha közben az ember megleli a szá­mára fontos és kedves „valaholt”.- Az utolsó öt évben a Mexi- kó-völgyben laktam - állunk meg, és ahogy a kedves jelzőt alátámasztó indokokat keresi File Tamás, érződik, hogy nem egy pillanatra. - Nem szándé­kos volt, de öt évig kivonultan éltem egy utolsó paradicsom­ban. Félig az erdőben, de öt percre a várostól, hagyomá­nyos kétosztatú kőépületben, zöld előtornáccal. A ház a tizes években fogadónak épült, mö­götte egyhektáros zöld terült el, őzek, vaddisznók, rókák él­tek a közelben. Megismertem a fákat, az erdei madarakat, a gombákat. Rendeztem a gondo­lataimat, és egy életre szóló út­mutatást kaptam. Most Sajószentpéteren él, és mi­közben sétánk során már a jövő kedves helyeire várunk, File Ta­más tanácsformákat is megfogal­maz. Katona korában távol volt a várostól, mondja, hogy a térbeli és File Tamás időbeli rálátás fontos, mert befo­lyásolja az embert. Majd elmeséli, hogy amikor Mályí felől érkezve Miskolcra meglátja a Cementgyá­rat a „megérkeztem” érzés fogja el. Jó elmenni, de utána jó vissza­jönni is - ezért kedves számára Miskolc. Fotó: Bujdos Tibor HIRDETÉS­AkiliGz hamarabb jut el az információ, lépéselőnyben van. Legyen Öné ez az előny! Olvassa a már HÉTFŐN! 56 oldalon több mint 3500 hirdetéssel hétről hétre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom