Észak-Magyarország, 1998. november (54. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-04 / 258. szám

1998. november 4., szerda Itt-hon 5 • Bele a sűrűjébe. Tegnapelőtt már dolgo­zott Bánhorváti új képviselő-testülete: számos folyamatban lévő ügyet kell a köz­ségvezetésnek intéznie - közölte Demeter Zoltán polgármester. Döntés született a rossz állapotban lévő gyaloghidak rendbe­tételéről és arról: alapítványt hoz létre az önkormányzat az óvoda és az általános is­kola működési feltételeinek javítására. Az alpolgármester Földvári István lett. • Kisbaba miatt előrehozva. Ötven százalék­ban a régi, de összetételében ideálisabb lett az új aggteleki képviselő-testület, mondja Éles Miklós, a község első embere. Az alaku­ló ülést a képviselő-testület 10 nappal eze­lőtt tartotta, tekintettel az alpolgármester asszóny, Hangóné Bírta Melinda kérésére, aki vasárnap egy kislánynak adott életet. • Tökhegyből tökmagüzlet. Nemrégiben még olajtökhegy állt a dédestapolcsányi pol­gármesteri hivatal udvarán a szüret után, majd az egyháztól kapott, gázzal működő hőlégfúvó segítségével építettek egy szárító- berendezést és hozzáláttak a magozáshoz. A szociális földprogram keretében termesztett mintegy 2 mázsa tökmagot Szikszón értéke­sítik, a bevételt pedig visszaforgatják. A zenepedagógus Dédestapolcsánv (ÉM - SZN) - Spáth- né Faragó Éva és maroknyi csapata úttörő szerepet vál­lalt a vidéki kultu­rális élet fejlesztésé­ben, a falusi lakos­ság zeneszereteté- nek kialakításában. Zeneiskola ugyanis sok van. de önálló községi körzeti zenepedagógiai intézmény alakítását és vezetését nem sokan merték eddig vállalni Magyarországon. Faragó Éva Kazincbarcikán gyerekeske- dett, az ott éppen megalakult Kodály Zol­tán Zeneiskola (ma Művészeti Iskola) első olyan csoportjában tanult hegedülni, ami­ből az akkori kisiskolások később a zené- szi, pedagógusi pályára kerültek. Ő Debre­cenbe ment; akkor még csak az ottani ze­neművészeti főiskolán indult szolfézstaná­ri szak. Együtt végeztek kürttanár férjével, s kerültek a Pest megyei Abonyba, aztán '82-ben vissza a barcikai iskolába tanítani.- Közelebb akartunk kerülni a szülé­inkhez és itt jó elhelyezkedési lehetőségek voltak - meséli a dédestapolcsányi zeneis­kola igazgatónője. - Amikor '85-ben Dé- desben tagozatot indított a Kodály, 50-60 tanulóval kezdtünk, zongora-furulya-réz- fúvós tagozattal és egyre inkább a szívün­kön viseltük a környék sorsát, ezért is építkeztünk Tardonán. A tagozat egyre jobban fejlődött, s '94- ben már 6 község 170 diákja ismerkedett itt a hangjegyekkel. A tantestület úgy döntött, önállóan próbálkozik és Éva ve­zérletével ez sikerült. Ma már fuvolázni, klarinétozni, hegedülni is tanítják a gye­rekeket, olyan hangszeres választékot tudnak nyújtani, amilyen zenepedagógu­sok laknak a környéken.- Úttörők voltunk, de ma már reméljük, a következő falusi generáció számára ter­mészetes lesz a zene ismerete és szeretete. A létszám most ideális, a minőségi munká­ra kell koncentrálnunk. Rendszeresek a növendék-koncertjeink, és a karácsonyi koncertek. A szülők, nagyszülők a gyere­keik révén ismerkednek meg a komolyze­nével és lesznek értő közönséggé. Vendég- művészeket hívunk, operát, filharmoniku­sokat hallgatunk Miskolcon. A templomi hangversenysorozat nagy siker volt, és a trombitás találkozó után jövőre egy még különlegesebb eseményt tervezünk, hogy valóban pezsegjen itt a zenei élet. Az oldalt szerkesztette: Szabó Nóra Telefonszáma: 46/414-022/218 Ez nem érettségi találkozó, de jólesik! Vidám hangzavar és néma tisztelgés a vegyésznyugdíjasok hagyományos összejövetelén Kazincbarcika (ÉM - SZN) - Még az Isten is nekünk ked­vez, hiszen a nap süt. Soltész Rezső pedig újra elhozta a dalait - köszöntötte a hagyo­mányos őszi vegyésznyugdí- jas-találkozóra összesereg- lett 550 volt kollégát Eör- döghné Pataki Irén, a Bor- sodChem Rt. Vegyész Szak- szervezetének elnöke. Ki hitte volna, hogy ennyi jó ember ennyire kis helyen elfér?- viccelődött azon a nyármeleg­gel kedveskedő szeptemberi dél­utánon a Lombik étteremben egy fehér hajú hölgy. - Tudja, kedves, ez nem az a kimondott érettségi találkozó, de azért min­dig nagyon várjuk, mert jólesik!- magyarázta nevetve egy idős úr az oldalán. A hivatalos köszöntéseken bi­zonyára mindenki szeretett vol­na gyorsan túl lenni, mert annyi minden történt egy év alatt, amióta nem találkoztak a vegyésznyugdíjasok. A nehezen csituló hangzavart mégis meg­szakította az egyperces néma tisztelgés azok előtt, akik már nem lehetnek együtt a Borsodi Vegyi Kombinát, később Borsod- Chem Rt. nagy csapatával. Számos cég van, ahol nem­hogy nyugdíjas találkozót nem rendeznek, de már a munkahe­lyüket sem találják a régi dolgo­zók, ezzel szemben a BC nyugdí­jasai büszkék lehetnek a világ ma egyik legsikeresebb vegyi gyárára, ahol egészen biztosan munkahelyet találhatnak unoká­ik is. Ezt Tamók Gyula, a sze­mélyi és munkaügyi főosztály vezetője hangsúlyozta. Persze, nehéz elmenni szó nélkül a tény mellett, hogy az egykor 7-8 ezer főt foglalkoztató gyáróriás ma 2700 alkalmazottal dolgozik, s to­vábbi 850 embernek adnak mun­kát a betelepült cégek, kft.-k. Ám a leépítés során 950-en kor­engedménnyel mehettek nyug­díjba, s most ők is szót válthat­nak társaikkal múltról, jövőről. Mert a találkozó lényege ez. Minden más csak ráadás. Az együtténeklés, a kedves vendég­látás. a vetélkedő, a jelképes ajándék élelmiszercsomag. Mint az is, hogy a gyorsan összeállt jelölőbizottság a jelenlévők egye­tértésével átadja „az év nyugdi- jasa” serlegeket Zavadszki Fe- rencnének és Dedics András­nak. a különdíjat Tóth Istvánné- nak. Igaz, a cím csak egy évre szól, de így többszázan izgulhat­nak újabb egy évig: lehet, hogy jövőre ők kapják. Mindig megünnepelnek Kinőttük a kirándulásokat Már nem megyek be Dékány Józsefné 85 évével már tavaly is a találkozó legidősebb embere volt. I- Nagyon megünnepel­tek, tortát, virágot kap­tam - meséli. - 30 éve, mint az építészeti osz­tály adminisztrátora mentem nyugdíjba. 250-300 dolgozó ügyeit intéztem, leadtam a dekádot, ebédet, közlekedést, béreket intéztem. Talán hihetetlen: 653 forinttal mentem nyugdíjba 1969-ben, most 22 ezer 600 forintot hoz a postás. Ilyen a világ, nincs mit tenni, ki kell jönni belőle. Pe­dig a lányom ma is naponta nálam ebé­del. Ahogy körülnézek, nehezen találok már ismerőst. Megváltoztak az emberek, el is felejtettem őket. Tóth László és fele­sége 27, illetve 25 évig volt a vállalat dolgozója.- Nagyszerű dolog a találkozó, mert ha nem foglalkoznak az emberrel, elárvul sok magányos nyugdíjas - mondják. - Koráb­ban a szakszervezet kirándulásokat szer­vezett a régi dolgozóknak, de már túl so­kan szeretnénk évente újra együtt lenni, nosztalgiázni. Ilyenkor jobbára csak a régi időket emlegetjük, az általános helyze­tünkről beszélgetünk, mert a gyárkapun már alig lehet bejutni, idegesek, ingerül­tek az emberek, féltik a munkahelyüket. Ami manapság a vállalat körül történik, arról csak ott dolgozó unokaöcsénk révén értesülünk. Tóth Barnabás 1991-ig önálló csoportvezető volt, éppen negyven­éves a szakszervezeti tagsága.- Akkoriban jó volt dol­gozni. Nyugodtan, tiszta lelkiismerettel. Hallom, ma már más a hangulat, nem is megyek be a gyárba. Fájdalmas a leépítés és nincs az a közösségi élet. A reggeli ébredés után gyakran eszembe jutnak a régi emlékek. A 7 évvel ezelőtt 16 ezer forintos nyugdí­jam ma 40 ezer forint. Soknak tűnhet az emelkedés, de a reálértéke rengeteget rom­lott. Megözvegyültem közben, ha elfeledke­zem magamról, barkácsolgatok. És olva­som a helyi lapban, hogy jól megy a válla­latnak. Dédesi trombitások ünnepe Dédestapolcsány (ÉM) - A VI. Észak-magyarországi Trombitás Találkozót rendezi meg pénteken a Lajos Árpád Zeneiskola annak alkalmából, hogy 15 éves a zene­oktatás Dédestapolcsányban. A hagyományos rendezvényre há­rom megye - Borsod-Abaúj- Zemplén, Nógrád, Heves - 18 ze­neiskolája jelentkezett, az egész napos hangversenyen összesen 24 növendék szerepel zongorakísé­rettel. A találkozó a gyerekek számára bemutatkozási lehető­ség, a trombitatanároknak pedig szakmai fórum, amelynek kereté­ben a hangversenyt megelőzően, délelőtt Szabó István trombita ta­nár tart bemutató tanítást, a kul- túrházi hangverseny után pedig Zobay Béla trombitaművész veze­ti a szakmai megbeszélést. A szüret hónapja a mücsonyi óvodában A Cseresznye Csoport apróságai ez alkalommal nem cseresznyét, hanem szőlőt szemezgetnek a mú- csonyi, Élmunkás úti óvodában. Óvónőik közül Bertáné Seszták Mária családja éppen szüretelt előző nap. s a termésből bősége­sen ellátta kóstolóval a kicsiket is. Ilyenkor nemcsak a gyümölcs ízével, de a növénnyel magával is ismerkednek, beszélgetnek a szü­reti munkákról, a hagyományok­ról. Nem ritka az sem, hogy a sző­lőhegyre sétálnak ki az óvodások a szüreti időszakban, egy másik csoportban pedig egy anyuka a ki­csik foglalkozására vitt be szőlőt, amit azonmód ki is préseltek, a gyerekek így megízlelhették a friss mustot. Fotó: Antal István Hirdetés Jól választott! Hiszen a Hétfőn Borsodi flpró-vai. 56 oldalon több mint 3500 hirdetéssel hétről hétre ...On lett a Soltész Rezső visszatérő vendég Fotó^Szathrnáry-Király Ádámné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom