Észak-Magyarország, 1998. november (54. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-24 / 275. szám

1998. november 24., kedd Kultúra 8 HÍRCSOKOR • Nem lehetetlen. Nem lehetetlen - Vá­mos Miklós ezzel a címmel tartja író elő­adóestjét november 25-én, szerdán este 7 órától az ózdi Általános Művelődési Köz­pontban. A helyszínen dedikál is az író. • Könyves szerzői est. Cseh Károly és Du­dás Sándor tartja könyvbemutatóval egy­bekötött szerzői estjét a tiszaújvárosi Vá­rosi Könyvtár Irodalmi Kávéházában ma, kedden délután fél 6-tól. • Kollégiumi tárlat. Nyitray Viktória pe­dagógus-képzőművész alkotásaiból nyílik kiállítás november 25-én, szerdán délután 5 órakor a miskolci Karacs Teréz Kollégi­umban (Győri kapu 156.) West Side Story-toborzó Miskolc (ÉM) - Színpadi kisegítőket ke­res a Miskolci Nemzeti Színház Leonard Bernstein világhírű musicaljének bemuta­tójához. A West Side Story leendő csopor­tos szereplői - az énekhez, tánchoz kedvet és tehetséget érző fiatalok - számára no­vember 28-án, szombaton délután 2 órától tartanak meghallgatást. Bővebb felvilágo­sítás a 344-832-es telefonszámon kérhető. Mezey-kiállítás. Mezey István (ké­pünkön) Kazincbarcikán élő grafikusmű­vész alkotásaiból nyílt kiállítás tegnap az ózdi Általános Művelődési Központban. Fotó: Vajda János Mozgalmas november az Egressyben Miskolc (ÉM - DK) - Növendékhang­versenyen szerepeltek az elmúlt hét végén a miskolci Egressy Béni Zeneis­kola ifjú zenészei. De nem ez volt az intézmény egyetlen említésre méltó eseménye ebben a hónapban.- Idő kell ahhoz, hogy előadásképes pro­dukciók szülessenek - mondta Bócz Sán­dor, a zeneiskola igazgatója. - A tanév el­ső két hónapja inkább csak felkészüléssel, új darabok tanulásával telik, a bemutat­kozások év vége felé kezdődnek. Az egyik legnagyobb - és a legtöbbeket érintő - szereplési lehetőség a növendékhangver­seny, ebből minden tanévben négyet tar­tunk. Az elsőn, az elmúlt hét végén 60 nö­vendékünk vett részt, ami nagyon szép szám. Ez színes, látványos program, a gyerekek és a szülők egyaránt szeretik. Egyéni sikerek is öregbítették az iskola hírnevét novemberben. Említi az igazgató, hogy egyik kürtös növendékük, Nagy Sán­dor fellépett az ózdi termékbemutató kiál­lítás nyitóhangversenyén, ütőegyüttesük pedig - Szántóné Sziklai Mária vezetésé­vel - a záróhangversenyen szerepelt nagy sikerrel. A megyei zeneiskolák tanárai számára november közepén Mezőköves­den megtartott kamaratalálkozón három egressys tanár bizonyította, hogy nem csak a pedagógiai munkában állják meg a helyüket, hanem zeneművészként is: Áll Jánosné és Seregné Nagy Mariann zongo­risták és Kulcsár István gitárművész. Bócz Sándor megtisztelőnek tartja, hogy a Kecskeméten a közelmúltban kez­dődött Alapfokú Művészetoktatási Intéz­mények Kongresszusának nyitóhangver­senyén zongorista növendékük, Birtalan Zsolt is felléphetett, amit azzal érdemelt ki, hogy korábban kategóriájában meg­nyerte az országos zongoraversenyt. Természetesen szakmai programoknak is otthont ad az iskola, múlt vasárnap pél­dául a furulyatanároknak tartottak itt szakmai továbbképzést, aminek január­ban lesz folytatása. Tagozatnyitány a nemzeti opera óriásával Erkel Ferenc Bánk bánjának bemutatója a Miskolci Nemzeti Színházban Három a tánc - a színház kiegészített tánckarának előadásában Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - A pénteki premier igazi ünnep volt. A zene, a színház, a magyar operajátszás, a nemzeti önérzet és persze Miskolc, a Miskolci Nemzeti Színház ün­nepe. Erkel Ferenc Bánk bán­ja az új operatagozat első bemutatójaként nyitotta meg az idei nagyszínházi premierek sorát. Bánk bán többször megszólalt már Miskolcon, nemcsak Kato­na József drámáját, de az Erkel- operát is láthatta az itteni kö­zönség, arra viszont nem volt még példa, hogy a színház ope­ratagozata mutatta volna be Er­kel Ferenc Bánk bán című ope­ráját. Ezért is kért szót a pénte­ki premier előtt Hegyi Árpád Jutocsa igazgató-főrendező, az előadás rendezője, és ezért tisz­telte meg jelenlétével az ese­ményt Várhegyi Attila, a kul­tusztárca politikai államtitkára. Mint mondta, jött volna Hámori József, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának első embere is, de más elfoglaltsága miatt csak írásbeli üdvözletét küldhette. Az udvariassági gesz­tuson túl azért is érdemes odafi­gyelni a miniszteri köszöntőre, mert hiába hirdetjük a művésze­tek autonómiáját, hiába mondo­gatjuk, hogy nem szabad aktuál- politikai üzengetésekkel terhel­ni a műalkotást, lám, a minisz­ternek is eszébe jutottak korunk Biberachjai, és az aggódás, hogy a hatalmon lévők meghallják-e a mai Tiborcok panaszát. A merá- niakról nem szólt... Öt Bánk, három Melinda Zenés bemutatók esetében meg­szokhattuk már a kettős szerep- osztást, az emberi hang nagyon érzékeny, egy kis meghűlés is veszélyeztetheti az előadást, ope­ra esetében pedig különösen in­dokolt ez az óvatosság. Viszont meglepő a hármas, sőt, ötös sze­reposztás. Persze, most induló - vidéki! - operatagozat esetében ezen sem csodálkozhatunk, hi­szen mindössze két magánéne­kes szerződtetésére adott lehető­séget a költségvetés. De sokat hallhattunk, olvashattunk arról, a fővárosi Operaházban sem könnyű az egyeztetés. A csábí­tóbb, anyagi szempontból ugyancsak előnyösebb külföldi meghívások erősen befolyásol­ják az operaénekesek időbeosz­tását. Sokan évekre előre lekö­tött szerződésekkel dolgoznak. Viszont a miskolci premier bizo­nyította, az előre látható nehéz­ségek ellenére sem szabad le­mondani az eredeti operabemu­tatókról. Sok-sok vendégművészt kel­lett hívni, a zenekar, az ének­kar, a tánckar is kapott külső Bánk bán (Albert Tamás) és Melinda (Csonka Zsuzsa) segítséget. Érzékenyebb fülű ze­nészek a megmondhatói: szük­ség lenne a hangszerek cseréjé­re, felújítására is. De Hegyi Árpád Jutocsa rendező úgy állí­totta színpadra a drámát, mint­ha egy jól összeszokott társulat­tal dolgozott volna. Kesselyák Gergely karmester irányításával úgy szólalt meg az Erkel-muzsi- ka, mintha mindig is erre ké­szültek volna, nem kellene ope­rettelőadásokon is muzsikálni­uk, estéről estére műfajt váltva szolgálni a könnyed szórakozást, vagy éppen a nemzeti klasszi­kusunk által megkövetelt szín­vonalat. Szünetnyi tragédiák Persze, érződtek azok a feloldha­tatlan ellentmondások is, ame­lyek a legtöbb operaelőadás kap­csán heves vitákat váltanak ki. A műfaj összetettsége miatt na­gyon nehéz megteremteni a ze­ne, a dráma, a színjáték megfe­lelő egyensúlyát. A színpad és a zenekar összhangja ellenére - az operaénekestől függően - hol a megjelenített személyiség, a drá­mai szituáció, hol pedig a jó ér­telemben vett énekesi bravúr kapott nagyobb hangsúlyt. (Re­ménytelen vállalkozás lenne sor­ra venni valamennyi szereplőt, így csak a példa kedvéért követ­Fotó: Dobos Klára kezik a kiemelés!) A premieren Bánkot alakító Albert Tamás esetében is érzékelhettük az énekhang tiszta, szép, drámai erejét, és a színészi játék merev­ségét. Persze, a zene erősen kor­látozza is ezeket a lehetőséget. Nem lehet egy ária néhány ütemnyi szünetében nagy drá­mákat átélni, megjeleníteni. Megpörgetett állóképek A műfaj sajátosságából is követ­kező statikusságon sokat oldott például a tánckar látványos pa­lotása, az énekkar szépen kore- ografált mozgása, Juhász Kata­lin jelmezeinek a különböző sze­mélyiséget is jellemző gazdagsá­ga, és persze Dávid Attila szín­padképe. Szakmai bravúrnak is tekinthető a modern színpad- technika minden lehetőségét ki­használó, sokat forgó, minden­képpen összeillő elemekből szer­kesztett díszlet. Épp,, csak Gert­rudis hálószobáját nem sikerült beilleszteni ebbe a gondosan fel­épített rendszerbe. S időnként úgy fordult a kép, hogy az oszlo­pok takarták a szereplőket. Ez a Bánk bán-bemutató nem­csak méltó, hanem hiányossága­ival együtt is jellemző nyitánya volt a miskolci operatagozat re­mélhetően hosszú életű sikerso­rozatának. Földadta ajándékok a Mini Galériában Miskolc (ÉM t FG) - Terrakot­ták - szobrok, virágtartók, térplasztikák -, szárazvirág- kompozíciók láthatók a mis­kolci Mini Galériában tegnap megnyílt tárlaton. A Kossuth utcai Mini Galériá­ban látható tárlat rendezője a TelliArt Stúdió Kft. Az elneve­zés utal az egyik alapító, Teliin­ger István képzőművész nevére is, bár állítása szerint saját al­kotásainak nem sok köze van a hejőszalontai műhelyben készü­lő kerámiákhoz. Aztán a kiállí­tott tárgyakat sorra véve kide­rül: néhányat a grafikusként is­mert művész készített.- Ezek inkább csak játékok! ­szabadkozik saját terrakottái miatt a művész. - Kerámiamű­helyünk az igényes lakásdiszek, a különböző használati tárgyak előállítására törekszik. Nem el­sődleges szempont a művészi önkifejezés. A TelliArt Stúdió 1997-ben egy lepusztult hejőszalontai mű­helyben kezdte meg működését. Két ember, Teliinger István és Fekete Gabriella alapította a kft.-t. Ma hatan dolgoznak ott, de a vezetők szándéka szerint, és a munkahely-teremtési támo­gatásnak köszönhetően egy 14 főt foglalkoztató kis manufaktú­rává fejlesztik a műhelyt. A kiállított alkotások többsége Sisári Kálmán keramikus kéz­ügyességét, fantáziáját dicsérik, az ő szakmai irányításával dol­goznak a műhely munkatársai. De a Mini Galériában rende­zett - vásárral egybekötött - tár­laton nemcsak a terrakották képviselik a földadta kincseket, hanem Kakuk Lajos virágkötő növényi termésből, az új környe­zetben új értelmet nyerő gyökér­ből, szárból, levélből, virágból összeállított kompozíciói is. Terrakotta: Égetett; mázta- lan cserép, az agyagművesség legkorábbi terméke. Vízzel kevert agyagból készül formá­zással, szárítással és körülbe­lül 900 Celsius fokon történő égetéssel. Az így készített po­rózus anyagot (cserepet) az építészetben és egyszerűbb, főleg tárolásra használt edé­nyek előállítására használják. Sisári Kálmán, Kakuk Lajos, Teliinger István és Fekete Gabriella Fotó: Bujdos Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom