Észak-Magyarország, 1998. november (54. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-03 / 257. szám

1998. november 3., kedd Kultúra 7 {((UUMOKOU ________________ • Tüzes kísérletek. Kísérletek címmel Kovács Tünde, Demeter Mariann és Kovács Mária tűzzománcaiból nyílik kiállítás november 4- én, szerdán délután 5 órakor a miskolci Ti­szai pályaudvar kultúrvárótermében. • Szó, zene, kép. Rajzos versek címmel Var­ga Sándor és Veréb Csaba alkotásaiból nyí­lik kiállítás november 4-én, szerdán délután 4 órakor Miskolcon az Ifjúsági és Szabadidő Házban (Győri kapu 27.). A tárlatot Vass Ti­bor költő, képzőművész nyitja meg. A meg­nyitó műsorában közreműködik az Iniciálé alkotócsoport, valamint a Blue akusztikusai Árvái István, alias Sityu „segedelmével". • Zeneiskolások. A sárospataki Városi Ze­neiskola növendékei adnak hangversenyt ma, kedden délelőtt 10 órától Sárospata­kon A Művelődés Házában. • Nyitott kapuk. A Veszprémi Egyetem Nyitott kapuk című programjával novem­ber 5-én, csütörtökön délelőtt 10 órától lehetőséget nyújt a végzős középiskolá­soknak, szüleiknek és minden érdeklődő­nek az intézmény megismerésére. Szimfonikusok sztárokkal Miskolc (ÉM) - A Miskolci Szimfonikus Ze­nekar TVK-Mesterbérlet hangversenysoro­zatára korlátozott számban még kaphatók bérletek a Filharmónia Kelet-Magyarország Kht. irodájában. (Miskolc, Kossuth L. u. 4.). A műsoron Mozart, Dvorák, Csajkovszkij, Brahms, Schumann, Mendelssohn, Rahma- nyinov és Bartók művei hangzanak el. A bérletsorozat a Liszt Ferenc Kamarazene- kar koncertjével kezdődik november 9-én. Az ezt követő koncerteken a Miskolci Szimfonikus zenekar lép fel neves szólisták­kal (Midori Goto, Hans-Jürgen Schicht, Princess Caroline Murat, Kocsis Zoltán) és karmesterekkel (Alpaslan Ertüngealp, az MTV karmesterversenyének III. helyezettje, Charles Olivieri-Munroe, Kovács László). Meztelen fájdalom Fecske Csaba Dobog Béla - Edelényben kiadott - máso­dik verseskötetének metaforikus címe nyilvánvalóan lelki és nem testi fájdalom­ra utal. Ez a fájdalom csillapíthatatlan, a lélek a fehérizzás állapotában leledzik, a fájdalmat nem takarja se az örömnek, se a reménynek a ruhája. Vajon mi fáj olyan nagyon a költőnek? A kötetet elolvasva kiderül-e? Azt hiszem, nem derül ki. De hát a líra - s általában a művészet inkább a létezés, mint az élet kérdéseire keresi a választ. A költő - Ott- lik szavaival élve - a létezés szakmában dolgozik, ami természetesen nem jelenti azt, hogy ne fájna neki minden ugyanúgy, sőt jobban, mint a hétköznapi embernek. A dikció mintha a Kalászé lenne, a Sza­lonnán élő József Attila-díjas költőé. Ami aligha véletlen, hiszen ő is a kies Bódva- völgye szülötte, a Cserehát szelíd lankái között megbújó Becskeházán született és töltötte gyerekkorát. Költői indulására hatással volt, talán inspiráló erővel is bírt a perkupái születésű költő-tanító, aki mára már legendás alakja lett e tájnak. A pályakezdő, főiskolás Dobog verseiről írta a más vidékről származó, egykor az edelényi gimnáziumban tanító és e tájhoz azóta is erősen kötődő Cs. Varga István: „A finom, találó megfigyelés, nyelvi meg­formálás az erénye. A szívben, idegszálak­ban őrzött falu és a felnőttként átélt városi élmény kettőse élteti benne a költőt.” És valami elementáris erejű igazságvágy. Nem tudott és nem akart megalkudni, a „kompromisszumok robotosáról” elneve­zett Kádár-rendszerrel. „Költőnk elment - kitántorgott? - egész az Atlanti-óceán túl­partjára, hogy felfedezze magának az abaú- ji-borsodi dombokat, ahol nagyapja nyug­szik, a kiürülő aprófalvakat. Civilizált bar­bárságot talált és dermesztő magányt” - ír­ta Hazátkiáltok című kötete kapcsán Hor- pácsi Sándor. Miskolcról - ahol akkor a Miskolci Rádió munkatársa volt - Edmon- tonba ment, ahol Fáy István a Hazátkiál­tok szerkesztője szerint „a megnemértés és a lekicsinylés falába ütközött.” Végképp hazátlan lett egy idegen és ha­talmas országban, ám hiába jött haza tíz év múltán - beteg édesapjához, aki azóta örökre elköltözött -, hazáját nem találta meg. Talán közelebb járunk az igazság­hoz, ha azt mondjuk, önmagát nem találta meg. Maradt a meztelen fájdalom, nem ta­karja immár semmi, semmi. Versek cso­rognak belőle, mintha könnyek. (Edelény, 1998.) A szünetben alszik Csipkerózsika Markó Éva, a Miskolci Nemzeti Színház balett-táncosa most már Bencének is mesél Markó Éva a Csipkerózsika próbájá, és Kozma Attila, aki a Herceg szerepét játssza a balettmesében Fotó: Éder Vera Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - A Csipkerózsi­ka című balettmesét novem­ber 8-án mutatják be a Mis­kolci Nemzeti Színház Kama­raszínházában. Ennek a da­rabnak a címszerepében lát­hatjuk viszont Markó Évát, aki több mint két év távoliét után kisfiával, a kétéves Ben­cével tért vissza Miskolcra. □ Mennyire lehet vonzó a táncos számára egy olyan mese, amely­ben a címszereplő hosszú évekig alszik? • Nekem csak egy szünetnyi al­vás jut! Csak addig tart a gonosz varázslat, amíg a két felvonás között a gyerekek a büfében lesznek - mondja nevetve az táncosnő. □ Egyébként vonzó szerep? • Nagyon! Különösen örülök, hogy kétévi távoliét után fogad­nak egy ilyen tartalmas szerep­pel... □ Az elmúlt két év sem volt unal­mas... • A kisfiúnk, Bence születése teljesen megváltoztatta az éle­tünket. Egy kicsit el is távolod­tam a miskolci színháztól, hi­szen hazamentünk Pécsre. Csak az utóbbi időben jutott eszembe egyre gyakrabban a színház, és kezdtem tudatosan készülni a visszatérésre. □ Nem félt attól, hogy a gyermek születése miatt kettétörik a tán­cos karrier? • Még a pályám elején állok. A pécsi Művészeti Szakközépisko­la elvégzése után, 1993-ban ke­rültem Miskolcra, több osztály­társammal együtt jöttünk ide. Karácsonykor mindjárt Marika lettem a Diótörőben, majd a Bahcsiszeráji szökőkút című tánckölteményben Zaréma sze­repét táncolhattam, aztán Pinok- kió voltam... Majoros István ko­reográfusnak köszönhetően több balettelőadás létrehozásában is közreműködhettem. De amikor Bence jelentette érkezését, egyáltalán nem gondolkodtam azon: mi lesz a karrieremmel?! □ Az évad elején, az ünnepi gá­lán már táncolt. Milyen volt a visszatérés? • Elég hosszú időbe tellett, amíg visszanyertem a régi for­mámat, de nem volt ez nagy ál­dozat. Az évad elején persze egy kicsit nehéz volt, mert be kellett ugranom a Faustba. A többiek a tavalyi operagálára tanulták ezt a darabot, nekem teljesen új volt. És közben pedig már pró­báltuk a Csipkerózsikát... □ Bence látta már a mamát tán­colni? • Az édesapja behozta a Faust­ra. Nem biztos, hogy értette, mi­ről szól a Valpurgis éj, de azóta állandóan szerepel otthon. Tap­sol, meghajol... Egyszer arra let­tünk figyelmesek, hogy szalad­gál körbe-körbe, majd elveti ma­gát a földön, és újra szalad, újra elesik. „Mit csinálsz?” - kérdez­tük. Mire ő: „táncolok”... A formációs táncfesztiválon jubilál a Ködmön Miskolc (ÉM - DK) - A 24. Nemzetközi Formációs Tánc­fesztivál (egyik) különleges­sége, hogy a rendező Ifjúsá­gi és Szabadidő Ház Köd­mön tánccsoportját a gála­műsor keretében köszöntik 20 éves jubileuma alkal­mából.- Az együttes természetesen részt vesz a versenyben is - hal­lottuk Csóka Edittől, az Ifjúsági Ház munkatársától, a program egyik szervezőjétől. - Egy telje­sen új koreográfiát is bemutat­nak, amelyet Gershwin: Kék rap­szódia című zenéjére Dalotti Ti­bor készített. És az új előadáson természetesen új ruha feszül a táncosokon... Egyébként idén három szám­ban versenyez a Ködmön: indul­nak a standard-, a társasági tánc-, illetve - a gyermekcsoport- a társasági junior kategóriá­ban. Ezekén kívül - ahogy azt megszokhattuk - latin táncokat is láthatnak az érdeklődők no­vember 7-én Miskolcon a Városi Sportközpontban. Az elődöntő délelőtt 11 órakor, a döntő délu­tán 4-kor, a gála pedig este 8-kor kezdődik, jegyek az Ifjúsági és Szabadidő Házban, illetve a Vá­rosi Sportközpontban váltha­tók. A gálán az első helyezett illetve a díjazott csoportok, va­lamint a külföldi vendégek mu­tatkoznak be. A versenyprogramban 8 cso­port vesz rész. Vannak vissza­térő együttesek, és vannak olyan csoportok, amelyek most első alkalommal szerepelnek Miskolcon. Jellemző, hogy a tánccsoportok egyre több ko­reográfiával jelentkeznek, a miskolci Lazúr együttes például négy számmal mutatkozik be.- Évről évre nagyjából ál­landó a résztvevők száma - mondja Csóka Edit. - Mindig vannak új együttesek, pedig nem olcsó sport ez. Itt van a Ködmön példája: az új ruhá­juk és a koreográfia 500 ezer forintba került, és szükséges még 6-700 ezer, hogy decem­berben kiutazhassanak a bra- unschweigi világbajnokságra. Ráadásul az ilyen jellegű sportágaknak nem nagyon van szponzoruk. Ezért úgy gondoltuk, hogy a fesztiválon lesz tombola is, aminek bevé­telét az együttes utaztatására fordítjuk... Külföldről idén egy lengyel és egy moldáviai csoport érke­zik. mindkét együttes világhí­rű. Rajtuk kívül magyar tánco­sokat is láthat versenyen kívül a közönség. Volt egyszer - és lesz is - egy plakátkiállítás Miskolc (ÉM - DK) - A kataló­gus nem került elő. Úgyhogy a Plakát '14 című kiállításon vannak olyan plakátok, ame­lyeket minden bizonnyal lá­tott 1914-ben a miskolci me­gyeháza közönsége, és van­nak olyanok, amelyeknek koruknál, jellegüknél fogva helyük lehetett a tárlaton... Bakos Katalin (a Magyar Nem­zeti Galéria grafikai osztálya plakátrészlegének vezetője) ku­tatásai nyomán vált ismertté, hogy 1914-ben a miskolci megye­házán volt egy plakát-, reklám- és bélyegkiállítás. A tény ahhoz kötődően derült ki, hogy a Mis­kolci Galéria tavaly elkezdte a Magyar sokszorosított grafika 100 éve című sorozatot, amihez szerették volna felderíteni a miskolci vonatkozásokat. A so­rozat részeként Modern magyar litográfia címmel nyíló kiállítás rendezői úgy gondolták, a litog­ráfia 200. évfordulóját ünneplő rendezvényekből nem maradhat ki a színes kőnyomtatás összes művészi erényét felvonultató századeleji plakátművészet sem, ezért adnak helyet a galéria ka­maratermében a Plakát '14 című kiállításnak. Bakos Katalin ko­rabeli újságokat nézegetve pró­bálta rekonstruálni az egykori kiállítást, vagyis inkább visszaa­dni a régi hangulatát - a Ma­gyar Nemzeti Galéria gyűjtemé­nyében található alkotásokat fel­használva. Az 1914-ben bemutatott tárlat persze összetettebb volt a mosta­ninál: a plakátok és reklámok mellett a boltosok áruikat is fel­vonultatták. Olyasmi lehetett ez kicsiben, mint a mai ipari vásá­rok. A kiállítás megmozgatta egész Miskolcot, a kereskedők ünnepi kirakatokat, pavilonokat rendeztek be, új cégéreket tervez­tettek. Az Iparművészeti Iskolán és a neves budapesti nyomdákon keresztül jutottak kiváló litográ­fiái nyomatokhoz és plakátter­vekhez, de a kritikusok kiemel­ték a helyi művészek munkáit is. A bemutatón részt vettek a kor kiemelkedő magyar grafiku­sai: Faragó Géza, Földes Imre, Tuszkay Márton, Bardócz Árpád és mások. A fejlődő nagyváros vezetői felismerték, hogy a gaz­dasági fejlődés nélkülözhetetlen velejárója a reklám, s annak esztétikai minősége a hatékony­ságnak és a kulturális szintnek egyaránt fokmérője. Egy régi tárlat plakátjai (A plakátkiállítás csü­törtökön délután 5 órakor nyílik a Miskolci Galéria Rákóczi-házának kamara­termében, egyidőben a Modern magyar litográfia című tárlattal.) Fotó: Dobos Klára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom