Észak-Magyarország, 1998. október (54. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-07 / 235. szám
1998. október 7., szerda-/v V ‘ > t Jj^rj Kuliéra l ■;o;<oU 0 Varga-képek. Varga János festményeiből látható kiállítás október 31-ig - naponta délelőtt 9-től este 6 óráig - Miskolcon a Tudomány és Technika Házában. 0 File-tárlat. File Tamás képzőművész alkotásaiból nyílik kiállítás október 7-én, szerdán délután 5 órakor Miskolcon a Teleki Tehetséggondozó Kollégiumban. A tárlatot Máger Ágnes festőművész ajánlja az érdeklődők figyelmébe. 0 Kelet-est. A Kelet Irodalmi és Társművészeti Egyesület nemrégiben megjelent Kettétört fél század című antológiáját mutatja be Fecske Csaba és Szabó Bogár Imre október 7-én, szerdán délután fél 5- től Miskolcon a Teleki Tehetséggondozó Kollégiumban. 0 Jehova Tanúi. Körzetkongresszust rendeznek a Jehova Tanúi október 10-én és 11-én Miskolcon a Herman Ottó Gimnáziumban. A mindkét napon délelőtt fél 10-kor kezdődő tanácskozás központi témája: a család, a teljes - Isten tanítását követő - élet. 0 Vámos Miklós Ózdon. Az ózdi ÁMK- ban október 7-ére meghirdetett Vámos Miklós-est váratlan külföldi könyvbemutató miatt november 25-én lesz. A jegyek érvényesek vagy visszaválthatók. 0 Mandorla-előadás. A pilisi Hármas-bar- lag és a pálos rend bölcsességei címmel Szántai Lajos kutató tart előadást - a Mandorla Közművelődési Egyesület összejövetelén - október 9-én, pénteken délután 5 órától Miskolcon a Városi Könyvtárban (Mindszent tér 2.). Sikerdarabhoz társult a sikerzenekar A Miskolci Szimfonikus Zenekar és az Akadémiai Kórustársaság hangversenye Szimfonikusok a színházban Fotó: Vajda János Miskolc (ÉM - BG) - Nehány évvel ezelőtt a miskolci szimfonikusok már megpróbálkoztak azzal, hogy Carl Orff Carmina Burana című opuszával nyissák meg a hangversenyszezont. Akkor ez bevált. Most is. Sikerdarabhoz azonban megfelelő előadói apparátus is szükségeltetik. Hétfőn ismételten bebizonyosodott, a miskolci szimfonikusok ebbe a kategóriába tartoznak. Egy-két muzsikusban még benne maradhatott a Miskolci Egyetem aulájában tartott pár évvel ezelőtti koncert, hiszen Kovács László karmesternek néha igencsak vissza kellett fognia zenészeit a behatároltabb akusztikával rendelkező színházban. A végeredményre nem is lehetett panasz, hiszen mívesen közvetí- tődött Orff gyakran parodizálás- ba és ironizálásba hajló műve. A rezesek olykori bicsaklásaitól és egy-két leheletnyi belépésbeli eltéréstől függetlenül a befogadónak nem lehetett panasza. Annál inkább nem, hiszen már az első pár ütem elhangzása után jótékony bizsergés indulhatott el a nézőtéren ülők tarkótájékán, ami biztosíthatta a koncertlátogatót, ezen az estén sem hiába látogatott el a hangversenyre. A szólisták közül Herczenik Annához bizonyult legkegyesebbnek a szerző, hiszen egyedül a szopránszólam sorolható a műben a viszonylag könnyen megoldható kategóriába. Herczenik Anna szépen, megbízhatóan el is énekelte a rászabott tételeket, bár olykor a kelleténél jobban érződött, hogy némely hangokat a szokottnál jobban meg kell támasztania. Ambrus Ákossal mostohán bánt a sors. A tenorszólista csak egyszer jut szerephez, akkor is agyonkínoztatik. A legkézenfekvőbb megoldás, ha az énekes falsettóval próbálja leküzdeni a feladatot. Ettől viszont igencsak hátulról és fátyolosán szólal meg a hang. Ambrus Ákos egy darabig maradt ennél a megoldásnál, majd amikor úgy érezte, biztosan kijönnek a hangjai, kezdte előrébb tolva ráerősíteni az áriát. Vesztére, hiszen ilyenkor előbb vagy utóbb óhatatlanul megcsuk- lanak azok a hangok, amelyek kiéneklése egyetlen tenortól sem természetes követelmény. Gerdesits Ferenc is csak addig járt jól, amíg Orff nem kezdte el lifteztetni a hangját. Az addig biztosan és ei'öteljes bassz- baritonba hajló hangfekvéssel intonáló énekművész pár alkalommal csak néhány tizedmá- sodpercnyi keresgélés után talált rá a szerző által megálmodott hangokra. Az Akadémiai Kórustársaság megbízhatóan énekelt. Fantasztikusan felkészültek a nyitó-záró kórustételből. Igazán kár, hogy néha engedtek a szoros koncén:- rációból, de mindezzel együtt is jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy fantasztikus hangulat varázsolódjon a nézőtérre a szezonnyitón. ■MQvK Zorro álarca Dobos Klára Zorro legalább „emberközeli” hős. Nem röpköd a levegőben, mint Batman, nem modern fegyverek golyózáporával halált osztó gépember. Ráadásul „emberközeli” gonosszal vív meg: nem Godzillát vagy hasonló szörnyeket kell elpusztítania, még csak nem is vulkánnal, árvízzel kell szembenéznie... A Martin Campbell rendezte. Zorro tehát valahogy véletlenül - a (mai) amerikaiakra nemigen jellemzően - emberközelire sikeredett. Bár a régi Zorrókhoz képest azért a mostani „mai”: a filmkészítők itt sem tudtak teljesen elszakadni az akciófilmek világától, néhány jelenetet „sikerült" túlméretezniük. Hogy is bírták volna ki például nagy robbangatások nélkül?! A mostani feldolgozásban két Zorro veszi magára az elnyomott nép megannyi gondját, s őket két neves színész formálja meg: Anthony Hopkins és Antonio Banderas. Az idős Zorro (Hopkins) elveszíti feleségét, leányát és szabadságát. Kiszabadulva börtönéből megismerkedik egy ifjú banditával, akinek testvére elvesztése miatti bosszúvágyát „szelídíti” az idős emberbarát az emberekért érzett felelősséggé. Zorrót 1919-ben találta ki Johnston McCulley rendőrségi tudósító, aki szabadidejében ponyvaregényeket írt. A „fekete álarcos igazságosztó” személye a '90-es évek végén - sajnos - eléggé anakronisztikus. A mai horror- és akciófilmeken nevelkedett fiatalok bizonyára csak nevetnek a jó ügyért egy szál karddal síkra szálló, a szegényeket és ártatlanokat védelmező, de a rosszakat is többnyire csak megsebesítő, megszégyenítő romantikus hősön. Bár remélhetőleg akadnak még „rokonlelkek” gyerekek és felnőttek között egyaránt, akiknek tetszeni fog ez a klasszikus - vígjátéki elemekkel ötvözött - kalandfilm. Antonio Banderas Tengerparti séták. Fotókiállítás nyílik az Alliance Francáise miskolci központjában (Kossuth u. 11.) ma, szerdán este fél 7-kor Robert Cressin azon fotóiból, amelyeket tengerparti sétái során készített. Az október 21-ig megtekinthető tárlatot David Cressin ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Találkoznak az egyházi kórusok Miskolc (ÉM) - Ötödik alkalommal rendezik meg ezen a hétvégén az egyházi kórusok találkozóját Miskolcon. A négynapos találkozó nyitó- hangversenyét október 8-án, csütörtökön este 6 órától a diósgyőri római katolikus templomban tartják. Itt a Fráter György Katolikus Gimnázium leánykara, a Cédrus énekegyüttes, a miskolci Bartók kórus és a selyemréti Szent István-templom kórusa mutatkozik be. Másnap, pénteken este 6 órától a vasgyári református templomban a Szent Ferenc kórus, a Damaszkuszi Szent János kórus és a Hassler énekegyüttes lép fel. Október 1-jén, szombaton délután 4 órától a mindszenti templomban a Tiszáninneni Református Egyházkerület kórusa, az Eszterházy kórus, a Mindszenti énekegyüttes, a Magnificat kórus, a Cardinál Mindszenty kórus és a Szent Anna-templom Laudate kórusa lép fel. A záróhangversenyt október 11-én, vasárnap délután 4 órától a Kossuth tért református templomban tartják, itt a találkozó valamennyi kórusa szerepel, és hagyományoknak megfelelően a záróéneket, Mozart Ave verüm corpus című müvét közösen adják elő az együttesek. Színek a szürkeség és a „szépség” ellenében Teliinger István grafikusművész érzelmes, de nem érzelgős kiállítása a Mini Galériában Teliinger István Fotó: Farkas Maya Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - Teliinger István grafikusművész eddigi kiállításain eddig elsősorban grafikáit láthattuk. A feketefehér kompozíciók után most - Színek címmel - színes alkotásait mutatja be. Színesek a gyász képei is. □ Kritikusai mindig is elismerték mérnöki pontosságát, megszoktuk, kogy feketén-fehéren fogalmaz. Honnan jönnek most a „Színek"? 0 Volt egy szürkehályogműtétem, pontosabban kettő is. No, az első műtét után élt egy hatalmas színélmény. Feküdtem a klinikán, és az ablak előtt álló platánfa elmosódó szürkesége helyett egyszer csak megmutatta nekem teljes pompáját. Ez az élmény ráépült arra, hogy mmdig is színekkel akartam dolgozni. De nekem az adatott meg, hogy tényleg a precíznek tekinthető technikákkal - rézkarccal, linóval - foglalkozzam. □ Miért „adatott"?! Nem szabadon döntött? 0 Erről hosszú lenne beszélni, így alakultak a körülmények. De én is vállaltam a sorsot. Volt egy időszak, amikor a kisgrafi- kába menekültem. Persze, ebben benne volt a tanulási folyamat is. Szükség van erre a felkészülésre ahhoz, hogy nagyobb felületekkel is foglalkozhasson az ember. Ma már egy 70x100-as munkát meg tudok rajzolni úgy, hogy az esztétikum legyen. Nem biztos, hogy szép lesz. Nekem a szép mást jelent, mint általában. Én a szép helyett inkább azt mondom, jó munkát kell készíteni, mégpedig olyat, amely megfelel az esztétikai normáknak. □ A kiállításra invitáló meghívóban azt írja, szükségünk van a színekre... 0 Azt mondom, hogy érzelmekre van szükség. Nem érzelgősségre, nem szépelgésre, hanem valódi érzelemre. Ezek a színes képek is az érzelmekről szólnak. Aztán van egy kis blokk a kiállításon, amely néhányszámomra kedves - ember emléke előtt tiszteleg. □ A képzőművészetben hol a határ az érzelmesség érzelgősség között? 0 Tele van a világ „szép” képekkel. Számomra azért nem éi'deke- sek, mert én hiszek a technikában. Ha meg akarom örökíteni az utcámat, vagy meg akarok örökíteni egy szép embert, akkor lefotózom. Magamban diabetikusnak nevezem a mindenáron tetszeni akaró képeket. A cukorbetegeknek ajánlott élelmiszereken lehet olyan sárga korongokat látni, mint amilyen napot festenek ezekre a „szép” képekre. Érzelgős az a festmény, amely tetszeni akar, hogy eladható legyen. □ Önmagáról is azt mondja „színre vágyó emberke". Mégiscsak szürkének látja a világunkat... 0 Szürkének és szomorúnak. Az emberek többsége nagyon szegény. Szegény és szomorú. Aki a gazdasági bajok miatt éjjel-nappal dolgozik, annak nincs ideje az életre, a valódi érzelmek megélésére. Nem is történnek igazán nagy események. Csak látszatok vannak. Megvehető és eladó szépségek. Tetszetős felhozatal... □ Ezzel a „színes" kiállítással gyászol is. Színesen gyászol - pedig ahhoz elég lenne a fekete... 0 De vannak olyan kultúrák, amelyben a gyász színe éppen a fehér. □ Ne is próbálkozzunk a színszimbolikával? 0 A színek harmóniájában, a színek egymásra épülésében hiszek. A gyász helyett inkább tisztelgésről, emlékezésről beszélnék. Két olyan ember előtt hajtom meg a fejem, akik számomra - és hiszem, valamennyi* miskolci művész számára - sokat jelentettek. Az egyik Flack Antal, aki valamikor ezt a házat is vezette, akinek az első kiállítási lehetőséget is köszönhetem. A másik pedig Siklósi Laci bácsi, aki a színházi munkája mellett a képzőművészeti szövetség titkáraként a festők, grafikusok lelkét is pátyolgatta. „A Mini Galériában most nyitó kiállításomon nem a grafikus, a rajzoló jelentkezik, de egy álmodó, mában élő, színre vágyó emberke, aki látja, hogy a mai világban egyre értéktelenebb az érzelem, és eluralkodik az érzelgősség, a tetszeni akarás. 2000-ig már ötszáz napot Sem kell meg- j élnünk, és eljutunk egy új évezredbe, amikor az érzelem mindennél fontosabbá válik. A technika produktumait csak az alkotó gondolat tudja majd egyensúlyozni... Kiállításom sziliekre, harmóniára épül, az ezzel kapcsolatos gondolataimat (hangulataimat, jó vagy rosszkedvemet) mutatja meg. Talán korom, talán a környezet talán-a helyzet miatt kicsit sötét is ez a szin..."
