Észak-Magyarország, 1998. október (54. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-26 / 250. szám
1998. október 26., hétfő Itt-lM 6 • Teljes portalanítás. A közelmúltban adták át az újonnan elkészült Zrínyi utcát Hernádkércsen, ezzel befejeződött a település úthálózatának helyreállítása is - tájékoztatott Tóth László jegyző. Minden út portalanított, bitumenezett, így már télen-nyáron is fennakadás nélkül járható. A hatszáz méter hosszú, három-négy méter széles földutat a pályázaton nyert, tízmillió forint segítségével tudták bitumenezett úttá építeni. • A Béka sorból bitumenes út. Kétszáz méter hosszú a rásonysápberencsi - de a sápi községrészen lévő - Béka sorként ismert, Dózsa György út. És ez volt az utolsó nem bitumenes út a községben - mondta Medve Ferenc polgármester. A megyei fejlesztési tanács pályázatán nyerve, 3,3 millió forintot tudtak az út építésére fordítani, így a községben már mindenhol bitumenen közlekedhetnek a lakosok és az átutazók. Még nincs 14 éves HomrogeS (ÉM - NyZ) - A kor nem számít - mondja az ember felnőtt fejjel. De mégiscsak különleges eset, ha valaki hamarabb kezd iskolába járni. Mokrai Zita még nem volt hatéves, amikor elkezdte az első osztályt.- Csak novemberben töltöttem be a hatodik életévemet. De az óvodában azt javasolták a szüleimnek, hogy nyugodtan kezdjem el az iskolát. Encsről jöttek pedagógusok, pszichológusok, és egy szintfelmérő feladatlapot kellett kitöltenem. Azt édesanyámék sokszor felemlegették: a vizsgáztatók nem nagyon akarták elhinni, hogy érett vagyok az iskolára - meséli most már első osztályos gimnazistaként a tizenhárom éves Mokrai Zita. A kisiskolás érettségét igazolta, hogy szeretett iskolába járni, sohasem unatkozott, nem fáradt el és a tanulásban nem voltak nehézségei. Történelem és matematika versenyekre járt, nyolcadikos korában pedig az országos kémia versenyen tizenötödik helyezést ért el.- Ezeket a tantárgyakat általában nem szeretik a diákok - jegyzi meg a lány. - De engem mindig is érdekelt a matematika, és valószínűleg ezzel is fogok továbbtanulni, ezért jelentkeztem a miskolci Földes Ferenc Gimnázium „spec, mat.” tagozatára. Furcsa, de most tanulnom kell a matematikát, eddig természetes volt és kézzel fogható ez a tantárgy - beszél az újabb iskolakezdésről Mokrai Zita. Bár egy évvel fiatalabb, mint a többiek, ő is tizenéves: változatosság jellemzi és a hangulata befolyásolja. Bármilyen zenét meghallgat. Olvasni szakirodalmat és szépirodalmat is szokott, de van, amikor csak ül a könyv felett a gondolatai pedig már máshol járnak. Az oldali szerkesztette: Nyikes Zita Telefonszáma: (46) 414-022/215 Hirdetés Boldogságban holtomiglan-hoitodiglan Aranylakodalmát ülte a napokban Léhen Lengyel Ferenc és felesége Nyikes Zita Léh (ÉWI) - Sem 1948-ban, sem most, ötven évvel később nem volt hetedhét országra szóló lakodalma Lengyel Ferencnek és feleségének. Akkor százan ünnepeltek, most csak szűk családi körben, de aranylakodalmat.- Nehéz élettel került a két öreg össze - hangzik egy múltba irányító mondat. így kezd beszélni a hatvanhét éves Lengyel Fe- rencné az ötven évvel ezelőtti lakodalomról.- '41-ben elvittek katonának, utána fogságba kerültem, hét év után lesoványodva, 35 kilósán jöttem haza - folytatja a hetvennyolcadik életévét betöltött Lengyel Ferenc. - A szüleim korán meghaltak, már a háború előtt is a nővérem nevelt bennünket. A kisebbik húgom '48 áprilisában házasodott, ott ismerkedtem meg Margitkával. Tizenhét éves volt, én huszonnyolc. Aztán hat hónap múlva megvolt a mi lakodalmunk is - meséli tovább a férj. Nagy lakodalom volt, százfős vendégsereg örvendezett az ifjú pár boldogságának, cigányzenészek muzsikáltak a mulatságon. A templomi esküvő után az ifjú pár szekéren utazva elment a jegyzőhöz is, másnap pedig Miskolcra vonatoztak fényképet készíttetni. Lengyel Ferenc és felesége ötven éve él együtt Fotó: Bujdos Tibor- Nem volt senkink, a szüléink már meghaltak, engem a nagymamám nevelt fel. Az ágyat és a szekrényt a bizományi áruházból vittük haza, és odajött az öregem a nagymamám kis, szalmás házába. Akkor még, Ferikém, biciklivel jártál Halmajra dolgozni - bontakoznak ki az életképek a feleség szavai alapján. Az esküvői fényképet nézegetve pedig a világháború idején Amerikába menekült, módosabb rokon támogatását is felemlegetik. - Ő küldte az esküvői ruhát, aztán meg nekem adta ezt a portát, amin most lakunk. 1961-ben építkeztünk, amikor a kis, szalmás ház, a templom mellett, ránk szakadt. Ám 1961 nemcsak az építkezésről volt nevezetes: Ferenc és Éva után megszületett a harmadik gyermekük is, Imre. Az édesanya takarításokat vállalt, az édesapa pedig Miskolcra járt a vasúthoz, utána pedig húsz évig a vasgyárban dolgozott. A gyerekek nőttek, megházasodtak, majd hét unokával gyarapodott a család. Az ötvenedik évre mindenki gondolt Lengyeléknél, a gyerekek a templomi szertartást is szerették volna megismételni, a szülők-nagyszülők azonban azt mondták: „Nem valók ők már oda, nem bírnak már ők ott állni.” A gyerekek így október 16- án ötven szál virággal lepték meg az aranylakodalmukat ün- nepelőket, a családi összejövetelt pedig a rákövetkező vasárnap tartották meg.- Nekem jó - válaszol nevetve Lengyel Ferenc arra a kérdésre, hogy ötvenévi együttélés igazolta-e a választását. Gondolkodtunk rajta, hogy elérjük-e együtt ezt a szép időt. Ferikém mindig könnyebben vette a terhet, én tíz évvel fiatalabb vagyok, de sokat romlottam mostanában. De mindig mondogatjuk, hogy addig jó, míg együtt vagyunk. Míg biztatjuk egymást - fejezi be elérzékenyülve az öt.ven éve házasságban élő, idős asszony. Állatokról rajzoltak a kisiskolások Szikszó (ÉM) - Háziállatok, vadállatok, távoli országok, messzi vizek és tovatűnt idők állatai gyűltek össze - a rajzlapokon. Az állatok világnapja alkalmából a szikszói általános iskola hirdetett rajzversenyt. Kezdőket - már ha az iskolakezdő életkorba lépő gyerekeket annak lehet nevezni - és gyakorlottabbak is vártak a Szikszón és térségében meghirdetett, immáron másodszor megrendezett rajzversenyre. Az állatok világnapja alkalmából kellett alkotniuk a jelentkezőknek. A rendezvényt szervező nevelők azt szerették volna elérni, hogy a gyerekek ne csak tanórákon ismerkedjenek a környezettel, a természettel, az állat- és növényvilággal. Rengeteg „rajziratot” kaptak, a kiállításon azonban csak az első hat-hat helyezett művét mutatták be. A rajzverseny helyezettjei: 1. osztály: í. helyezett: Szabó Klaudia (Felsődobsza), 2. helyezett: Bertalan Vanda (Bakta- kék), 3. helyezett: Kovács Judit (Baktakék) ________________ 2 . osztály: 1. helyezett: Gyer- mán Dániel (Szikszó), 2. helyezett: Luterán Aliz (Felsődobsza), 3. helyezett: Illés Fanni (Szikszó)__________________ 3 . osztály: 1. helyezett: Kiss Gabriella (Felsődobsza), 2. helyezett: Sándor Krisztián (Hom- rogd), 3. helyezett: Soós Kriszti- án (Alsóvadász)_____________ 4 . osztály: 1. helyezett: Sándor Judit (Szikszó), 2. helyezett: Iván Eszter (Szikszó), 3. helyezett: Hunyor Bence (Felsődobsza) Rajzkiállítás Szikszón Fotó: Bujdos Tibor A Hernád völgyétől a Cserehátig jár daként is használható kerékpárutat építettek Halmajon. A település keleti részét a központtal összekötő utat hetven százalékban pályázati pénzből tudták kialakítani. Közel négyszáz lakosnak nem kell kerülnie ezentúl, ha a boltba, az iskolába, a könyvtárba és piactérre gyalogol vagy kerekezik. Mivel a kerékpárút áthalad a község belterületén folyó Bársonyos-patakon, egy kis hidat is építettek Halmajon. A miskolci Szinva-hi- dak szerkezetéhez hasonló építmény körüli terület sétányhangulatot idéz míves kandelábereivel. Fotó: Bujdos Tibor ÓL Apple Computer Macac! (46) 413-018 Műszertechnika (46) 411-416 Contact Computer (46) 321-629 Computer Praxis (46) 412-084
