Észak-Magyarország, 1998. szeptember (54. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-01 / 204. szám
1998. szeptember 1., kedd Kultúra 7 Muzzik Dobos Klára Egy kis szigeten volt a koncert. A közönség nagy része csónakokban ült, de aki nem akart túl sokat himbálózni, a szárazföldön is talált helyet. A nézők egymásba kapaszkodva „hullámozták” végig a müveket, minden szám után óriási tapsvihar és éljenzés köszöntötte az előadót. Pedig a műsorban nem volt semmi nyáresti könnyedség: abszolút komoly darabokat játszott egy bizonyára neves zongorista... Nem, ez nem álom. Amszterdamban történt az eset... A Coppeliát a Kirov-balett előadásában láttuk. Csodálatosan táncoltak a táncosok, történet nélkül is lekötötték az ember figyelmét. A veronai arénabeli Nabuccót „otthagytuk”. Mert a Verdi-zene gyönyörű bár, de a „látványt” itt mindössze a tömegek félóránkénti egyik oldalról a másikra helyezése szolgáltatta. Mindezt - és még rengeteg mást - alig egy hét alatt volt szerencsénk megnézni. Pedig nem nyertünk a lottón, és nem is örököltünk nagyobb összeget. A Nabucco „otthagyása” ugyanis nem a veronai Arénából való távozást jelenti, csak a szobából vonultunk ki a konyhába, vacsorázni. Tehettük, mivel előfizettük a kábeltévé egyik „csomagját”, amelyben rátaláltunk a Muzzik elnevezésű francia komolyzenei csatornára. Fantasztikus, hogy létezik ilyen adó, ám a nyári műsorrendnek volt egy aprócska szépséghibája: hiába volt adás, mégsem lehetett egész nap nézni. Mert tematikus műsorokat sugároztak. Alapjában persze a tematikusság is rendkívül változatos, hiszen a komolyzenei napot jazz követte, az operát táncszínház, a görög folklórt indiai. De amikor egy nap az ötödik Verdi-opera kezdődik, vagy tíz órája szól a szitárzene, esetleg (mint az elmúlt hét elején) végig kell hallgatni Bartók „összes műveit”, olyankor biztos, hogy a legkomolyabb komolyzene-rajongó is csatornát vált, keresni kezd valami kulturált krimit. De erre már nincs oka. Tegnap óta megint nem csak „csipegethet” az adásból a boldog zenebarát. Most, hogy az ősz már Szent Mihály útján suhan, a levelekkel együtt elfújta a minden napra jutó tematikát is... • Százados színházkrónika címmel, Szegedi színházi és színészeti kataszter alcímmel jelent meg a Tisza-parti városban Sándor János könyve, amely a Szegedi Nemzeti Színház és a helyi színészélet történetét tárja az olvasók elé. • Tizenöt év után ma este újra fellép Magyarországon a Dubliners ír folkegyüttes. A koncertnek a Petőfi Csarnok ad otthont, és az ír művészek mellett a műsorban szerepel a Muzsikás együttes, Sebestyén Márta és a Kaláka is. Az idén 36 éve alakult Dubliners az autentikus ír folkzene egyik legnevesebb előadója. • Menner Magdolna alkotásaiból nyílik kiállítás Miskolcon a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban szeptember 4-én, pénteken délután 4 órakor. Képek a pályaudvaron Miskolc (ÉM) - Tölczéki Ferenc festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás szeptember 3-án, csütörtökön délután 4 órakor Miskolcon a Tiszai pályaudvar olvasó-vá-’ rótermében. Az alkotásokat Samu István, Sajószentpéter polgármestere ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Tölczéki Ferenc alkotása Tűzzománcosok a sarokról - és Denverből Miskolc (ÉM - DK) - Vágóék Miskolcon a mai napig maradtak a „tűzzománcosok a sarokról". Pedig elég messze vannak már a kezdettől: az apróságok árusításától. A közelmúltban például a den- veri művészeti fesztiválon nyertek első díjat. A tűzzománc iránt először a feleség, Enikő kezdett érdeklődni. A Gárdonyi Művelődési Házban volt egy ilyen szakkör, oda járt ő is. Néha a grafikus férj is benézett hozzá, nézegette, mit csinálnak.- Az az igazság, hogy nekem a zománc nem volt a zsánerem - mondja Vágó István. - Idétlen anyagnak találtam. Legalábbis a szakkörben készült dolgok nem nyerték meg a tetszésemet...- A tűzzománc minden művészetek csúcsa - veszi át a szót Enikő. - Ha valaki jó zománcos, annak jól kell tudnia rajzolni, érteni kell a színkeverésekhez, kémiai dolgokhoz és sok máshoz. A szakkörösök többsége azonban nem tanult rajzolni, kicsit olyan „háziasszony stílusban” zománcozott. És amikor egy manuálisan képzettebb ember lát rá ezekre a dolgokra, akkor szörnyülködik... Én eredetileg azért mentem le, mert ötvös- ködtem jó pár évig, és a mesterem azt mondta, jó lenne bezoA Vágó család máncozni az ékszereket, amelyeket készítünk. Később - már férj és feleség együtt - a szakkörben egészen Fotó: Farkas Maya más technikákkal próbálkoztak, mint a többiek. Ezzel persze nem tettek szert nagy népszerűségre. Úgyhogy inkább kibérelték a művelődési ház műhelyét.- A '90-es évek elején elkezdtük az ékszerek gyártását - idézi fel a férj. - Különböző vásárokon, fesztiválokon ezekkel is egészen szép sikereket értünk el, a vállalkozásunk mégsem lett gazdaságos. Ugyanis mi mindenáron valami nagyon jót akartunk csinálni, amivel nagyon sok munka volt, az embereknek viszont nem volt nagyon sok pénze. Aztán találkoztunk Kátai Mihállyal, aki a Kecskeméten működő nemzetközi zománc művészeti telep vezetője volt 12 éven keresztül. Ő kezdett el „lökdösni” minket abba az irányba, hogy hagyjuk az apróságokat, csináljunk inkább színvonalasabb dolgokat, mert úgy látja, van bennünk kurázsi... Az első képek elkészülte után felkeresték Szász Endrét, akivel az eredetileg porcelánfestő Enikő egy időben együtt dolgozott Hollóházán.- Lepakoltuk a „cuccot”, és kérdeztük a véleményét. Azt mondta, szerinte nagyon jó. El is vállalta, hogy megnyitja első kiállításunkat a pécsi Harlekin Galériában. A tárlatnak nagy sikere volt, sok ember rácsodálkozott, hogy ezzel a XVI. századi technikával dolgozunk, és ráadásul egy képen ketten... A képek alá annyit írnak csak: Vágó.- A reneszánsz idején is egyszerre többen dolgoztak egy képen. Egyvalaki meghatározta a fő csapásirányt, és mellette mindenki azt festette, amit a legjobban tudott. Volt, aki felhőben volt jó, volt, aki ruhában, vagy arcban... Nálunk rajzban én vagyok jobb, technikailag, „mütyürökben” pedig Enikő. Nekem nincs türelmem a rendkívül aprólékos részletekhez, ő azt nagyon jól meg tudja csinálni. Összehozzuk az erősségeinket.- Egy képen belül István szárnyalása és az én mütyürké- léseim ötvöződnek, és erősítik egymást a képen. Valaki azt mondta, hogy minden alkotásunk olyan, mint egy ünnep... - folytatja a feleség. Idén tavasszal Tiszaújvárosban is kiállítottak. Szívesen bemutatkoznának Miskolcon is, de mondja a férj, itt még mindig csak „a sarki zománcosok”. Az amerikai fesztiválon viszont ez nagyon tetszett az embereknek, ugyanis ott a legenda része az, hogy valaki lentről indul és felküzdi magát. Itt bélyeg, ott dicsőség... Csodaszarvas Coloradóban A denveri (Colorado) Cherry Creek Arts Festivalt - amely az USA-ban a Los Angeles-i után a második legnagyobb művészeti rendezvény - július elején rendezték meg. A miskolciak figyelmét egy amerikai barátjuk, Christopher Walker hívta fel a lehetőségre. Elküldték a kért diákat, de nem reménykedtek, hiszen tudták, több mint 3000 művészből válogatnak be 175-öt. Aztán amikor jött a sikerről szóló telefon, megijedtek, hiszen hiányoztak az utazás anyagi feltételei. Az MKV azonban támogatta őket egy repülőjeggyel, a tiszaújvá- rosi tárlaton egy svájci üzletember felvásárolta a lányuk, Bianka által készített képeket, ebből megvolt a második jegy, a harmadik árát pedig a barátok segítségének köszönhetik... A 175 kiállító „mellett” közel 400 ezer látogató fordult meg a fesztiválon. A zsűri már az első nap megnézte a miskolciak sátrát. Elmondták, örülnek, hogy elhozták Európából a klasszikus művészetet. (Kontinensünkről rajtuk kívül csak egy angol festőművészt válogattak be a kiállításra.) De másoknak is nagyon tetszettek a képeik. És izgalmasnak találták a magyar őstörténetet is az amerikaiak, amiről a Csodaszarvast ábrázoló alkotásuk kapcsán meséltek Vágóék. Komolyabb eredményről azonban álmodni sem mertek. Ők lepődtek meg a legjobban, amikor a „kevert technika” kategóriában az első díj átvételére szólították őket. Ami azt is jelenti, hogy jövőre ismét lesz helyük a fesztiválon... Vágó-kép Népfőiskolái születésnap Budapest (ÉM) - A tízéves Magyar Népfőiskolái Társaság (MNT) szeptember 5-én A következő évtized kihívásai címmel emlékülést rendez Budapesten (I. kér. Szentháromság tér 1.). A tízéves Magyar Népfőiskolái Társaság ma sem tesz mást, mint megalakulásakor tenni akart, vagy mint amit a magyar népfőiskolái mozgalom tett virágkorában. Ma sem keres jobbat: „Jobb polgárt, jobb hazafit, s jobb embert nevelni, ez a népfőiskola célja” - idézte Móricz Zsigmondot Sz. Tóth János, a Magyar Népfőiskolái Társaság ügyvezető elnöke. A jubileumi nap programjáról megtudtuk, az egész napos tanácskozás Benda Kálmán, a Magyar Népfőiskolái Társaság első elnöke sírjának megkoszorúzásával kezdődik. Ezt. követően nyitják meg a közművelődési egyesület születése óta eltelt időszak dokumentumait felsorakoztató emlékkiállítást. Az újjászületés krónikája című kötet - amelyben a népfőiskolái mozgalom tíz esztendejének eseményeit foglalták össze a szerzők és szerkesztők - bemutatója is szintén a délelőtti programhoz tartozik. Délután Hámori József miniszter, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának vezetője tart előadást a minisztérium közművelődési terveiről. A határon túli magyar népfőiskolái szervezetek képviselői kere- kasztal-beszélgetésben fogalmazzák meg a nemzeti műveltséggel összefüggő gondolataikat. Sz. Tóth János, a Magyar Népfőiskolái Társaság ügyvezető elnöke előadása a következő évtized feladatait foglalja össze. Az Öntevékeny Szervezetek Európai Szimpóziuma (ESVA), melynek természetesen az MNT is tagja, minden évben kitüntet egy-egy jelentős művelődési szakembert az ESVA Comeni- us-díjjal. Idén ezt a kitüntetést Paul Belanger, a hamburgi UNESCO Oktatási Intézet igazgatója kapja meg. A díjátadás után Európa és a magyar népfőiskolák együttműködéséről, eljövendő közös feladatairól szólnak az emlékülés külföldi résztvevői: Jakob Horn Németországból, Katus József Hollandiából és Chris Grönholm Finnországból. Az emlékülés zárásaként Ru- bovszky Kálmán mutatja be Walter Leirmannak, a Leuveni Katolikus Egyetem professzorának A négyféle nevelési kultúra című könyvét. Tisztelet az elődöknek. A Színházi Esték - a Miskolci Nemzeti Színház lapjának - jubileumi különszámának címlapja (is) az elődök előtt tiszteleg. A színészmúzeum bejáratánál lévő ekhós szekérre szálltak a színészek, hogy így ajánlják a közönség figyelmébe a következő, 175. színházi évadot.
