Észak-Magyarország, 1998. szeptember (54. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-30 / 229. szám

1998. szeptember 30., szerda ; ■ L . ' ; ; AÁ 1, w <2 ví-vÉjÍ Iá á-sSvXáv, , itáSSí ,f\'á iiiyylii itt-tow 6 M Ózd és Putnok környéke m W • Regionális depó. Európai színvonalú hulladéklerakó létesítésére pályázik a bor- sodnádasdi önkormányzat - tájékoztatott Sárváry Tamás polgármester. A depó 70 ezer lakos - a Hangony- és a Nádasd- völgy, valamint Ózd - kommunális hulla­dékának elhelyezését oldaná meg. A kivi­telező német-magyar kft. adná a beruhá­záshoz hiányzó összeget, valamint 20 évig vállalja a szolgáltatás biztosítását. ® Öten a szennyvízért. Kétévesre tervezi, jövőre indítaná öt óbükki település (Bükk- mogyorósd, Csernely, Csokvaomány, Lé- nárddaróc, Nekézseny) közös szennyvíz- beruházását. Óriási munkát és költséget jelent ez a földrajzi adottságok miatt - is­meri el Füzér Ferenc, a gesztor nekézsenyi polgármester. Állami és megyei támoga­tásból a szükséges 1,3 milliárd forint 70 százalékát tudják fedezni, a lakossági hozzájárulás családonként 40 ezer forint. ® „Hivatalos" építkezés. Vis maior pályá­zati összegből kezdődtek el egy hete a sa- jómercsei polgármesteri hivatal történelmi - az 1800-as években épült - épületének rekonstrukciós munkálatai - tudatta Ádám László polgármester. A faluháza a római katolikus templom után a második legré­gebbi épület, tetőszerkezete teljes átépí­tésre, épületszerkezete betonágyas bizto­sításra, külső homlokzata felújításra szo­rul. A kultúrház renoválására sajnos nem sikerült nyernie az önkormányzatnak. m. ä« ,] A kórusalapító Borsodszent- györgy (ÉM - SZN)- Németh Emil sok mindenre lehet büszke, de két do­logra biztosan az: a 20 évvel ezelőtt általa alapított, s azóta is általa ve­zetett Borsod- szentgyörgyi Nép­dalkörre és alig tí­zéves, ám tehetsé­ges, talpraesett unokájára. Pénteken töltötte be 73. életévét az ének­lés, a dalok szerelmese, Németh Emil. Kántor volt - ma is az - az egyházkö­zségben, s már ott is dalárdát vezetett. Amikor - éppen 20 éve - egy énektrió érkezett a községbe, s elhangzott az in­díttató kérdés: „ííogy-hogy nincs itt semmiféle hagyományápoló népdalkor?” Rögvest életre hívta a kórust, ahová a korábbi dalárda tekintélyes része követ­te: az ózdi kohászatban dolgozó meglett férfiak, háztartásukat, családjukat gon­dozó asszonyok szívesen énekelték, s éneklik azóta, immár nyugdíjasán is együtt az újra megtalált népdalokat, fel­dolgozásokat. A helyi gyűjtések, mondják a tagok, apáról fiúra hagyományozódtak, de Né­meth Emil maga is végigjárta az öreg szentgyörgyi embereket a nóták után; nagy segítségére volt ebben Lajos Árpád népzenekutató. Azért a sokéves repertoár­ban más vidékek dalai is ott vannak, hangsúlyozza, hiszen mindent szívesen énekelnek, ami tetszik a kör tagjainak. Számtalan fellépésük volt, több ízben hív­ták őket a fővárosba, de énekeltek a mis­kolci Nemzeti Színházban, s kétszer a Ma­gyar Rádióban is. A háromszoros arany minősítésű csa­patról vezetőjük azt is elárulja: örül­nek, ha a szép népviseletbe öltözhet­nek, mert létüket, 20 éves jubileumukat csak saját összetartó lelkesedésüknek, s az önkormányzat támogatásának kö­szönhetik. Egyetlen kesernyés megjegyzése a kán- tor-karvezetőnek: vele együtt elöregszik az együttes, de szeme közben már büszkén te­kint Németh Szilárdra, az unokára, aki az ő kántor-helyettese a templomban, szólót énekel a népdalkörben, s gyönyörűen ját- sza orgonán Bach Kantáta és fúgáját. Nemes-struccpolitika: üzlet, hosszú távra Homokfutó, kedves madarak, már nemcsak a Dunántúlon, hanem Borsodban is mar megfáznak, ám a minap, ahogy Péter reggel nyitotta az ajtót, már ugrottak is neki a po­csolyáknak, s jót fürödtek ben­nük. A nagyobb zajoktól nagyon megijednek; egy motor, egy ka­mion hangja, de még egy erős kutyaugatás is olyannyira me­nekülésre készteti őket, hogy kishíján már kitörték a zárt vas­ajtót a keretéből. Persze, idővel mindezt megszokják, bizakodik a család. Egy kifejlett állat 2,5 méter magas, ízletes húsának kilója 2500 forint, s nagyon keresett az éttermekben. Probléma viszont, hogy Magyarországon még nincs speciális vágóhíd, de egész Európában is csupán Franciaországban van ilyen. Ne­mesék úgy tervezik, ennek az ál­lománynak az utódai már bizto­sítják számukra a szükséges sza­porulatot, s az üzlet hosszú tá­von megtérül. Addig azonban - mivel 2-3 évesen lesznek ivar­érettek a szép, fekete-fehér tollú hímek és a barna tojók - sokba kerülnek még gazdáiknak, akik a kedvükért vásároltak terüle­tet, építettek homokkal feltöltött „kifutót”, s utaznak a struccéle- lemért rendszeresen Budapest mellé. A madarak viszont hálásak, kedvesek, bámulatosak, s a Du­nántúlon már olyan sokan tart­ják. Egyszer itt is el kellett kez­deni valakinek. E szavakkal zárta a szent nagy­misét tegnap az arlóiak Feri atyja, azaz Domán Ferenc ró­mai katolikus esperes. A nagy­község védőszentje, Szent Mi­hály tiszteletére tartottak ez­után hagyományos, ünnepi kör­menetet, majd változatos kultu­rális programokat. A gyermek- és asszonykórus­ok találkozóján a helyi és a kör­nyező települések hagyomány­tisztelő, népdalkedvelő csoport­jai szórakoztatták az egybegyűl­teket a templom udvarán. A dél­utáni műsornak még a csendes eső is kedvezett, hiszen számí­tottak arra, hogy az igényes ze­ne hívására fél háromra vissza­térő közönség - talán immár né­mileg szűkebb körben - elfér majd a kitűnő akusztikájú temp­lomban. Az csak egy pillanatra merült fel, hogy az iskolások szalaggyakorlatához különös mi­Járdánháza (ÉM - SZN) - So­kan nem is sejtik, hogy a struccnak szinte a legapróbb része is hasznosítható. Tud­ták például, hogy az Ausztrá­liából elszármazott madár szempillájából müszempillát készítenek, s hogy egy négy hónapos példány ára már megüti a 100 ezer forintot? Nemes Péter és felesége még ennél is többet árultak el kedvenc jószágaikról. Arló (ÉM - SZN) - „Kultúra nélkül gyökértelen, élettelen a nemzet. Nagy öröm szá­momra, hogy ebben a kö­zösségben is elindult egy fo­lyamat, s a kultúra által le­hetünk magyarok és értéke­sebbek." liő ez, hiszen az arlóiak és ven­dégeik valóban a kultúrát, az ünnepet tartották szem előtt. Erről gondoskodott a Magyar Népi Együttes egykori énekes szólistája, Maczkó Mária és Szabó András Könyörgés című, nagy sikerű műsorukkal, de ezt szolgálta a Montanaro zenekar koncertje is. S természetesen, ha Arló, akkor, nem maradha­tott el a záró Táncetűdök bemu­tatója és a szokásos esti tánc­ház sem. A Fiatal házaspár szerint ezen a környéken rajtuk kívül csak Ózdon tart egy gazda 3 struccot, de nem igazán szaporítási céllal. Nemesék viszont kétségtelenül azért vágtak bele a nem éppen rövid távon megtérülő befekte­tésbe - ami egyedül persze nem ment, csak csendestársakkal -, mert többszáz tojótyúkjuk révén évek alatt szerzett kistermelői tapasztalataikat akarták nagy türelemmel kamatoztatni. A 13 „naposcsibét” annakide­jén Vasadról hozták, az or­szág egyik legnagyobb strucc- farmjáról.- Nagyon érzékenyek voltak. Állandóan 35 fokos hőmérsékle­tet kellett tartani őket, majd megsültünk hazafelé az autóban. Aztán éjszaka két óránként fel­keltem rakni a tűzre, pedig há­rom hónappal ezelőtt itt is nyár volt - meséli a gazda, miközben a hosszú lábú és nyakú, másfél Nemes Péter a kis struccokkal méteres madárkák a korelnök (négy hónapos) Frici vezetésével körbe-körbe táncolnak és szapo­rán lefutják szokásos kilométe­reiket. - Mégis elpusztult két ap­róság. A maradék viszont azóta szépen nő, egészen ellenállóak. Fotó: Bujdos Tibor Az idei télen még fűtünk, a 0-10 fokot jó lenne tartani, de jövőre már erre sem lesz szükség. A struccok szokásait, életét még maguk is most tapasztalják. Azt hitték például, hogy egyálta­lán nem szeretik a vizet, s ha­Körmenettel indult az ünnep Fotó: Bujdos Tibor Épít a közútkezelő, támogat a város Putnok (ÉM) - Ráfért a felújítás a 26-os főútra Put­nok belterületén, ezért a B.-A.-Z. Megyei Közútkeze­lő Kht. megrendelte az 5 szakaszból álló munkálato­kat, amelyek során a ter­vek szerint mintegy 89,2 millió forint összértékben végezteti el az elektromos hálózat áthelyezéséből, csapadékcsatorna és autó­busz-leálló építésből, vala­mint útburkolat felújítás­ból álló beruházást. Kruppa István, a putnoki polgármesteri hivatal mű­szaki osztályvezetője azt is elmondta: a város önkor­mányzata a már megépült 4. és 5. szakasz költségeihez ta­valy 3,5 millió forinttal, a je­lenleg készülő, belvárosi 3. szakaszhoz 588 ezer forinttal, míg a fennmaradó két sza­kaszhoz további 3,6 millió fo­rinttal járult hozzá. Az 1. és 2. szakaszokra a kht. a köz­ponti útalaptól várt és ka­pott jelentősebb összeget, s a tenderkiírás után már dön­tött a kivitelezőről is. HIRDETÉS Jól választott! Hiszen a Hétfőn megjelenő Borsodi Bpró-vai... 48 oldalon több mint 2500 hirdetéssel hétről hétre Ön lett a befutó! A kultúra által magyarul és értékesen

Next

/
Oldalképek
Tartalom