Észak-Magyarország, 1998. szeptember (54. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-25 / 225. szám

1998. szeptember 25., péntek ; >/ 1 - jt'ni ftHEMra 4 SEAT Miskolc, Csabavezér u. 70. Tel.: 46.560-060 Fax: 46/560-068 Szabó Zoltánról Vegyes érzelmek- Huszonhárom éves voltam, amikor az író itt járt a falu­ban, igaz én nem beszéltem ve­le személyesen, csak figyeltem, hogy hallgatja az embereket - mondja Galambos Miklós, aki már nyolcvanhatodik évét ta­possa. Akkor, én is olvastam a könyvet, és hát tudom, hogy sokakban vegyes érzelmeket keltett az írás, egyesek rossz néven vették az egészet. Úgy gondolták, hogy sokan túlzóan nyilatkoztak, és nem voltunk mi olyan szegények. Persze, azok voltunk - legyint -, sok igaz szó volt abban, hiszen én magam is hatévesen libát őriz­tem, tizenhárom évesen pedig már egyedül szántottam. Ma már más világ van, ha valaki felébredne az elmentek közül, nem tudná hol van, hiszen már a temető is jólétet mutat, nem fáradt fakeresztek őrzik az elhunytakat. Miért pont ez a falu? A sokfelé ágazó írói, kritikusi, politikusi pályát befutó Szabó Zoltán 1912-ben szü­letett Budapesten. A helyi piarista gimná­zium cserkészcsapa­ta élesztette fel ben­ne a közéleti érdek­lődést és a szociográ­fia iránti fogékony­ságot. Lapszerkesztési, mozgalmi vállalkozá­sai során szinte indulása kezdetén csatla­kozott a Fiatal Magyarság című folyóirat­hoz, melynek a későbbiekben egyik szer­kesztője lett. Műegyetemi tanulmányait megszakítva 1931-től jogot és filozófiát hallgatott a Pázmány Péter Tudománye­gyetemen. A Cifra nyomorúság című tár­sadalomrajzát 1939-ben Baumgarten-díjjal jutalmazták - ez volt utolsó szociográfiai vállalkozása, miután az esszé és publicisz­tika felé fordult. 1945 szeptemberében in­dította el „az új magyar értelmiség” Való­ság című folyóiratát. 1947-től párizsi ma­gyar kultúrattasé. 1949-es kényszerű emigrálásáig a Magyar írószövetség ideig­lenes titkára, a koalíciós Magyar Demok­ratikus Ifjúsági Szövetség elnöke is. Az 1956-os forradalom híre Londonban érte, ahonnan a külföldi visszhangokról napi kommentárokban tájékoztatott a Szabad Európa hullámhosszán. Neve a kádári Magyarországon szinte kimondhatatlan volt. 1984-ben halt meg. Tárt kapukkal várja Önt a SEÄT”©ik Új SZ3Í©P§3j a SEAT Miskolc ahol az ismert típusok mellett akciós modellek közül is válogathat. A SEAT Miskolcnál * kedvező hitelfeltételekkel * új és használt gépjárműveket vásárolhat. Sőt, hogy új SEAT-jával minden simán menjen, * teljes körű márkaszerviz-szolgáltatással, valamint * alkatrész- és tartozék-értékesítéssel is foglalkozunk. Látogasson el hozzánk, a SEAT Miskolccal új lehetőségek nyílnak meg Ön előtt! Az elmúlt évtizedek alatt so­kakban felvetődhetett a kér­dés, hogy Szabó Zoltán miért pont ezt a falut „tűzte tollvég- re”? Erre kerestük a választ. A szegénység, egy ilyen fa­lukép nem volt egyedi akkori­ban, bármelyik kis település ezt adta volna ki magából - mondja Szikszai Imre tanár. Amit erről tudunk: az író szo­ciográfiát akart készíteni, és innen - az egykori tanítótól, Rózsa Józseftől pozitív visszajelzést kapott a megke­reséssel kapcsolatban, és na­gyon sok segítséget is a kuta­tásokban. A tanítónak ebből sok baja is volt utána. Más­részt, a falu szegénysége mel­lett az itt élők hagyományai, színes népviselete volt még az, ami idevonzotta a szociog- ráfust. Ebből született meg a könyv, most pedig a szobor, ami az író Franciaországban élő feleségének kezdeménye­zésére készült el, és emlékez­teti majd az utókort a század- eleji tardi helyzetre. Építészeti emlékek a múltból. Ma már őrzik ezeket. Tárd helyzete Szabó Zoltán szociográfiá- jának tükrében: ___________________________ • Lakosság: A község lakosságának szá­ma folyamatosan növekvő tendenciát mutatott a 19. századtól: az 1828-ban számlált 1715 fős lélekszám 1930-ra 2317- re nőtt. A halálozási arány viszont magas, melyért a nagy csecsemő-, fertőzőbeteg- és tbc-halálozás tehető felelőssé. • Nyelv: Nyelvi megoszlásuk szerint 1920- ban 2242 a magyar anyanyelvű, mellettük 2 német anyanyelvű és 1 tót anyanyelvű éltTardon. • Vallás: Vallási megoszlásuk is homogén 1930-ban: 2143 fő római katolikus, 56 fő református, 1 fő evangélista, 27 fő zsidó és 90 fő egyéb vallású, nagyrészt baptista. • Életkor Életkor szerinti megoszlásuk alap­ján legtöbben (374 fő) a 20-29 évesek voltak. • Iskolázottság: írt és olvasott Tardon 1776 lélek, 6 évesnél idősebb analfabéta pedig 261 volt. • Megélhetés: A falubeliek nagyrészt a földből éltek, a 4 kerékgyártó, 2 kovács, 2 asztalos és egy csizmadia is inkább a föld­höz tartozott. • Étkezés: A táplálkozásban nagyrészt csak a hazai termésnek van szerepe, jó­részt a határban termett zabnak, babnak, burgonyának, lencsének és töknek. • Az iskola: „Tardon egy iskola van öt ta­nerővel, hat osztállyal, három tanteremmel és egy lehetetlenül piszkos mellékhelyiség­gel, mint a magyar falvakban általában." • A hagyomány: „Kötők szélének piros­sá, ágyterítőül és szemfedőül egyként szolgáló térítők hímzett szegélye, ékes cserepek és változatos népdalok: ennyi, ami a régi paraszti világból maradt." Tardi helyzet most? a századvégen Göncz Árpád nem köztársasági elnökként, hanem íróként emlékezik Szabó Zoltánra Tárd (ÉM - CSKA) - Sötét ké­pet festett a harmincas évek elején, a bükki hegyek alján meghúzódó faluról könyvé­ben Szabó Zoltán író, amit még ma is „röstellnek" a tardiak. Talán nem kellene, hiszen az akkoriban megje­lent írás az ország falvainak nyomorát, elkeseredettségét mutatta be, és nemcsak a tőzsgyökeres matyó nép megkopott szegénységét. A falu közössége mégsem érez olyan nagy szégyent, hiszen az író szobrát avatják a hétvégén a településen. A mai idősek gyerekkorukra gondolva el­mondják, a könyv nagyrészt valós helyzetet tárt fel, csak mégis... Az akkori sötét lepel helyett - most szombaton -, fe­hér vásznat emel le Göncz Árpád köztársasági elnök a táj­ház udvarán felállított szobor­ról, igaz, ő most valójában író­ként emlékezik majd, a mára már kivirult községben. A nagy, ízlésesen megépített házak, kovácsoltvas kerítések, rendezett udvarok éles ellentét­ben állnak azzal a képpel, amit a „Tardi helyzet” című könyv olvasásakor érez az ember, amely írás már megjelenésekor, a harmincas években is igen nagy vihart kavart. Sokan nem akartak tudni a valóságról. A mondatok, és szavak sárról, do­hos szaggal megült szobákról, éhes, nyomorgó emberekről, megfáradt, de mégis dolgos sum- másokról szólnak, akik a piros, Épül a tardi utca. A hatvan évvel ezelőtti szegénység nagy része már csak emlék. Fotó: Cs.K.A. keresztszemes hímzett terítő fö­lött korgó gyomorral, de mégis pajkos jókedvvel várják télidőn az első napsugarat. Ma már ezek nagyrészt csak emlékek - emlegeti Szolnoki Andrásné, aki a falu egyik nagy hagyományőrzője. A szokások lassan feledésbe merülnek, a fi­atalok is csak ünnepen, alkal­manként veszik fel a népvisele­tet, de a tájházak még őrzik a múltat. A most közel ezerhat- száz lelket számláló település nagy része sem a földből él - ál­lítja Czufor József polgármester -, hiszen sokan járnak be a kör­nyező településekre dolgozni. Az elmúlt hatvan évben nem­csak utakat, gázhálózatot, tele­fonvonalat, iskolát építettek a településen, hanem orvosi ren­delőt, gyógyszertárat is. Emel­lett az emberek mentalitása is változott. Ma már nem vonják el szájuktól a falatot egy fillé­rért, egy darab földért, és a gye­rekek jelentős része középisko­lába jár, onnan pedig sokan mennek főiskolára, egyetemre. A fiatalok az utóbbi években már nem költöznek el a faluból, hanem maradnak, sőt, sok a „bevándorló” is. Az infrastruk­túra mellett, az egykori nyugal­mat is keresik az emberek. A szociográfia A harmincas évek nagy szoci­ográfiai sorozata egyfajta át­törést hozott a két világhábo­rú közötti időszakban. A mű­veknek csupán töredékét em­lítve, ekkor írta például Illyés Gyula a Puszták népe (Nyu­gat, 1936) vagy Erdei Ferenc a Futóhomok (Athenaeum, 1937) című írását. A hatvanas években - amikor a szinkron­hang új lehetőségeket hozott a dokumentaritás műfajában is - a szociográfiai műveket egyre többen filmmel is írták. A „parasztbarokk” kritikai megjelölést vívták ki egyes alkotások, a leltározás vi­szont többükre érvényes: örökségüket veszik számba a filmbeli fiúk és az alkotók. A harmincas években is érezhető társadalmi átstruk­turálódás ebben az időszak­ban vált bizonyossá, megje­lentek a városi létbe való tö­rekvés következményei. Töb­ben próbálták megragadni a nyomaiban még létező pa­raszti kultúrát, nagyrészt vi­szont a réteg- és életforma­váltás drámáját, a falutól va­ló elszakadást fogalmazták meg. Holnap a köztársasági elnök jelenlétében a Tardi helyzet szerzőjének, Szabó Zoltánnak a szobrát avatják fel a matyó településen. A harmincas évek elején megjelent szociográfiájában sötét képet festett Tardról. A kötetben vázolt századeleji valóságot máig „röstellik" a falubeliek. Pedig talán nem kellene, hiszen az írás az ország falvainak akkori nyomorát, elkeseredettségét mutatta be a tardi példán keresztül. Tárd mára alaposan megváltozott.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom