Észak-Magyarország, 1998. szeptember (54. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-02 / 205. szám

1998. szeptember 2., szerda Kultúra 7 Halálos fegyver 4. Dobos Klára Legújabban egy ázsiai embercsempész­banda után nyomoz Mel Gibson és Danny Glover. Bár alapvetően a történet mit sem számít: Martin Riggs és Roger Murtaugh nyomozók csak azért kellenek a filmvá­szonra, hogy legyen ott valami „emberi”... Az igazi főszereplők a kaszkadőrök, a pi­rotechnikusok, a látványtervezők. Kifeje­zetten „hangos” filmről van szó ugyanis. És ez a jelző a műfajban dicséretnek szá­mit. A Halálos fegyver 4. tele van akció­val. Amint vége az egyik katasztrófának, jön a másik, az „igénytelen” izgalomra vágyó nézőnek nincs egy perc nyugta, csak figyeli, ahogy durran, csattan, zu­han, csobban, lángol, süvít -, elpusztul így. úgy, amúgy... Tehát ha az akciók mennyiségét és né­zőt sodró lendületét, sőt, mi több, a kidol­gozottságot, a megvalósítás minőségét ve­sszük figyelembe, jó akciófilmről beszél­hetünk. Ha azonban a katasztrófák „témájára” gondolunk, rádöbbenünk, hogy eléggé közhelyszerű akciók követik egymást: a fentebb már említett durran, csattan, zuhan, csobban, lángol, süvít - el­pusztul stb... a szokványos változatokban. Bevallom, nem tudom, milyen katasztró­fát lehetne (de minek?!) kitalálni, amit még nem láthattak a műfaj barátai. Eze­ket már biztosan látták... A gond azonban mégsem a film „halálos” részénél van, hanem ott, hogy a Halálos fegyver 4. - amint természetesen a sorozat előző három nagysikerű (leg­alábbis sokak által megnézett) darabja - nem sima akciófilm, hanem akció-vígjá­ték volna. Nem mondom, hogy egy-egy kaccintást nem hoznak ki a fiúk a „rá nem hangolt” nézőből is, de azért több po­ént várnánk. „Műiden halálos fegyverek” megtekintői is fanyarkodtak, hogy ebben a részben túl sok volt a szöveg, és keve­sebb az akciós-poén. Lehet, hogy tényleg öregszenek az 1987 óta együtt dolgozó fő­szereplők?! Költészeti fesztivál Kerepes (ÉM) - A rokon népek költészete fesztiválját hirdeti meg a Magyar Vers­mondók Egyesülete és a Kerepesi Falu­ház. A rendezvény országos döntőjét októ­ber 17-én tartják a Kerepesi Faluházban. A döntőt megelőzően szükség Szerint me­gyei, regionális találkozókat tartanak. A versenyzők által előadott nép- és műkölté­szeti alkotásokkal szeretnének ízelítőt ad­ni az uráli nyelvcsaládhoz tartozó rokon népek irodalmából. Jelentkezni és bővebb felvilágosítást kérni a következő címen lehet: 2144 Kere­pes, Faluház, Templom u. 3. (Gáspár Sán­dor). Tel.: 28/490-786, 30/758-696. • Norbert Bretschneider és Szász István képzőművészek alkotásaiból nyílik kiállí­tás szeptember 4-én, pénteken délelőtt 9 órakor Miskolcon a Megyeháza Galériá­ban. Az alkotásokat Klaus Frietsch, Rhein- gau-Taunus járás elnöke és Gyárfás Ildikó, a B.-A.-Z. Megyei Közgyűlés elnöke ajánl­ja az érdeklődők figyelmébe. • A Gryllus testvérek adnak jótékonysági hangversenyt A hegyi beszéd (dalok Má­té evangéliuma alapján) címmel az Erzsé­bet Hospice Alapítvány javára szeptem­ber 6-án, vasárnap délelőtt 11 órától Mis­kolcon a vasgyári római katolikus temp­lomban (Téglagyár u. 3.) • A Magyar Népfőiskolái Társaság (MNT) szeptember 5-én A következő évtized ki­hívásai címmel emlékülést rendez Buda­pesten (I. kér. Szentháromság tér 1.). Kiléptek a krónikából a királyok A mai emberfogalmunk fölé emelkedtek a történelmi panoptikum viaszfigurái A budavári Sándor-palotából érkezett a tárlat Patakra Fotó: P. T. Sárospatak (ÉM - DBI) - A sá­rospataki Rákóczi Múzeum­ban még szeptember 6-áig igazi királyokkal találkozha­tunk. Igazi királyok - most léptek ki a Képes Króniká­ból. Igaziak, de nem biztos, hogy hitelesek is. Kálti Márk, akit jelenleg a Ké­pes Krónika szerzőjének tar­tunk, s a)ci 1358. május 15-én kezdte művét Írni, talán csak feltételezett személy. „A magya­rok régi és legújabb tetteiről” szóló történeteit - saját vallomá­sa szerint - „különféle régi kró­nikákból szedegette össze”. A miniátor - a középkori króniká­kat díszítő művész, a miniatű­rök (festett képek, kezdőbetűk, díszek) készítője - gazdagon il­lusztrálja a kódexet. Az élmény­szerű kódexlapozgatás mellett a panoptikum készítői mégis szükségesnek látták megidézni az egykori uralkodókat, „hús­vér” valójukban, életüknek ab­ban a szakaszában, melyről a krónikás szól. Az Árpád-házi királyokat - az első magyar uralkodóház tagjait Szent Istvántól III. Andrásig - szemlélve jogosan merül fel a kérdés: mennyire tekinthetők hitelesnek a megformált viaszfi­gurák? Vajon az első magyar ki­rályok éppen olyanok voltak, ahogy azt a panoptikum viaszfi­gurái mutatják?- Nem az az elsődleges, hogy hitelesek-e vagy sem - mondja Dankó Katalin, a sárospataki Rákóczi Múzeum igazgatója. - Nagyon csekély azoknak az Árpád-házi királyoknak a szá­ma, akiknek feltárták a sírjukat, és akiknek földi maradványait antropológiai, embertani vizsgá­latnak vethették alá. A figurák megmintázását mégis alapos ta­nulmányozás előzte meg, egy­részt a krónikában leírtak, más­részt a krónika illusztrációinak alapján. A mai ember gyorsan átlapoz egy-egy könyvet, de egé­szen más élményben részesül, ha a könyv lapjain ábrázolt figu­rák elhagyják a két dimenziót, s három dimenzióban jelennek meg. Egyszerűen kilépnek a pa­pírról. Hátterükben a krónika miniatúrájának kinagyított má­sa látható. A történész szerint az illuszt­rációk elkészítésében - melyek a 14. századból valók -, nyilván az adott kor sematikusnak mondható ábrázolásmódja domi­nál. E viaszfigurák megformázá- sakor a szobrász kezét a mai művészeti elképzelés vezette. Ezek mind távolra vihetnek a hiteles ábrázolástól.- Nézzük például a magassá­gukat! - folytatja a különös kiál­lítás elemzését a szakember - A krónikák szerint legmagasabb Árpád-házi királyunk, Szent László valóságos óriás volt, jó fejjel kimagaslott embertársai közül. Az ő földi maradványain végeztek embertani vizsgálatot, és megállapították, hogy kb. 190 cm magas volt. Mai emberma­gasságú volt III. Béla is, aki Konstantinápolyban nevelke­dett. Valójában a kor férfima­gassága mindössze 150-160 centi­méter volt. A nők ennél is ala­csonyabbak voltak. A panopti­kumfigurák viszont mai ember­magasságúra készültek. Ebben is a jó szándékú idealizálás fe­dezhető fel: nem „alacsonyí- thatjuk” királyainkat, akiket a régmúlt századok és hírnevük mai emberfogalmunk fölé emelt Komiss-fotók Leltár - Erdélyi képek 1967-1998 címmel Komiss Péter fotóművész alkotásai­ból nyílik kiállítás Budapes­ten a Műcsarnokban szep­tember 3-án, csütörtökön. A tárlatot Jerger Krisztina i'endezi. Korniss Péter Kolozsvárott született 1937-ben. Doku- mentarista fotográfusként több évtizedet szentelt az el­tűnőben lévő paraszti kultú­ra és életforma megörökíté­sének, főleg Erdélyben. Egyéni kiállításait 13 or­szágban mutatták be. Fotó: MTI s? Képek a pályaudvaron Miskolc (ÉM) - Tölczéki Ferenc alkotásaiból nyílik kiállítás szeptember 3-án, csütörtökön délután 4 órakor Miskolcon a Tiszai pályaudvar olvasó-váró­termében. A tárlatot Samu Ist­ván, Sajószentpéter polgármes­tere nyitja meg. Tölczéki Ferenc bányászként dolgozott, de 1962-től a sajószent- péteri bányász művelődési ház képzőművészeti szakkörének tagjaként képezte magát. Később az üveggyári szakkörben dolgo­zott, majd e szakkör megszűnése után 1989-ben Sipos Jánossal új alkotóközösséget szerveztek, Pa- ál László Képzőművészeti Kör néven. A tapolcai Akropolisz a zenés vígjátékoké Gyorsmérleg: 2 új bemutató, 2 vendégjáték, 1 felújítás, 1 kabaré, 38 előadás, közel 7000 néző Miskolc (ÉM - FG) - A nyári színházak közül a legtovább a miskolctapolcai Akropolisz Szabadtéri Színpad tartott nyitva, és itt volt a legtöbb előadás is.- Ez a szezon is bizonyította, hogy a tapolcai Akropolisz a ze­nés vígjátékoké. Ezt szerette meg, ezt várja a közönség. Nem­csak a miskolciak, a Tapolcán nyaralók is megszokták már, hogy itt mindig jól szórakozhat­nak - kezdte az évad értékelését a tapolcai nyári játékokat szer­vező Kecskés és Társa Műsor­irodából a vezető, Kecskés Tibor „társa”: Kecskés Katalin.- A nyolcvanas évek elején szerveztük Tapolcán az első nyári játékokat, akkor még a Városi Művelődési Központ munkatársaként dolgoztam itt. Azóta - kisebb-nagyobb kiha­gyásokkal - minden nyáron itt vagyok. Ezért bátran mondha­tom, ilyen gazdag évadunk nem volt még. Harmincnyolc este volt előadás a szabadtéri színpa­don, a vendégjátékok mellett az idén újra műsorra tűztük a Charley nénjét, most is volt - az itteni alkalomra összeállított - kabaré, és két eredeti bemutatót is tartottunk. Ügy érzem, és ezt igazolta a közönség tapsa is, hogy A potyautas és a Bubus nagyon jól sikei'ült. A szezon vé­gére hirtelen lehűlt a levegő, de jött a közönség - igaz, sapkában. sálban. Találkoztam olyan néző­vel, aki egymás után ötször néz­te meg A potyautast. A szervező - aki eredeti vég­zettsége szerint népművelő - az idei nyarat értékelve azt is be­vallotta: sokat vállaltak.- Tavaly húsz előadást szer­veztünk. Azt hiszem, jövőre sem fogunk többet. Ez a harminc- nyolc kicsit sok volt. Ennek el­lenére, úgy érzem, nem okoz­tunk csalódást. Persze, akkor le­hetnének igazán sikeresek, ha a város többi nyári programjai­nak szervezőivel időben tud­nánk egyeztetni. Ez nagyon hi­ányzott az idén. Egyedül az Ifjú­sági és Szabadidő Ház igazgatója volt az, aki megkeresett: nézzük meg, kinek mikor milyen ren­dezvénye lesz. Jövőre talán nem szervezünk ilyen hosszú sorozatokat sem. Az itt nyara­lók számára nem jelent igazi választási lehetőséget, ha egy darabot egymást követő nyolc­tíz este is játszunk. Hogy jövőre mit láthatunk az Akropoliszon, azt egyelőre nem tudja a szervező, de abban biz­tos: újra lesznek itt nyári játé­kok, és az új bemutató is zenés vígjáték lesz.- Most még az önkor­mányzattól kaptuk meg a sza­badtéri színpadot, de tapasztal­hattuk a tulajdonos, a görög katolikus egyház jóindulatú tá­mogatását is. így bízunk ab­ban, hogy hosszú távra tervez­hetünk. A potyautas stábja. A kis képen: Kecskés Katalin. Fotó: Séllei Zsolt, Farkas Maya

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom