Észak-Magyarország, 1998. augusztus (54. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-08 / 185. szám
1998. augusztus 8., szombat J jjüi yjj-uüii:! in-hon 7 A közösség szolgálata Sajóhídvég (ÉM - BA) - Egy ember, akinek 1560-ig ismert a családfája: a felmenői Pozsony mellől származnak, s valamennyien a közéletben tevékenykedtek. „Az ősök tisztelete" - említi vezérlő elveként Takács Győző, akinek a nagyapja 1926-ban telepedett meg Sajóhídvégen. Az egykori református lelkipásztor unokája maga is közhivatalt vállalt: polgármester és elnöke a Széchenyi István Faluvédő és -szépítő Egyesületnek. Civil és hivatásos jól megfér egy emberben - állítja magáról a férfi, aki főállásban a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság helyi navigációs állomását vezeti. Előbb lett elkötelezett faluszépítő, mint ahogy - négy éve - tiszteletdíjas polgármesterré választották volna. Mindkét közéleti megbízatásában azonos a teendője: a közösség szolgálata. Az egyesület ötlete a falumúzeum létrehozásának szándékában gyökerezik. Hiszen nemcsak a személyes múlt ismerete a fontos, de azoknak a szálaknak a felfejtése is, amelyek máig ehhez a településhez kötik az embereket és családjaikat. Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne - vallja erről Takács Győző Tamási Áronnal: tudnunk kell, hogy hol is van az otthonunk, miért hagyták ránk ilyennek az eleink. A helyi relikviák gyűjtése versenyfutás volt a „sakálokkal” - így nevezi a köznyelv a régi tárgyakat bagóért felvásárlókat. Megérte beszállniuk ebbe a versenyfutásba: a falumúzeum megnyílt, s ma már az a gond, hogy bővíteni kellene. Az első ötletet aztán több is követte: kutatják a település múltját, s a fellelt anyagból kiállítást rendeztek. Most pedig kötetbe gyűjtik mindezt a hasznos tudást. Nemcsak a múlt, de a jelen értékeinek megőrzése, ápolása és új értékek teremtése is igaz kötelessége az egyesületbe tö- mörülteknek. A gyerekeknek három játszótér épült az 1060 lelkes Sajóhídvégen, ahol az élők tisztelik a holtakat: rendben tartják a sírkertet, s falunapokon ünnepük, ha gyarapodtak. Mindennek a megszervezésében, előteremtésében nagyobbak az egyesület lehetőségei, mint az önkormányzatnak. Utóbbit köti a költségvetés: minden forintjának jó helye van. Az előbbi céljait viszont jól szolgálják a pályázatok. X :.^\LU V :\Mi U:\.. • Berzék - Közhasznú munkások révén oldják meg az óvoda, az iskola és a napközi nyári tisztasági festését a településen. Az önkormányzat helyi embereket bízott meg ezzel. • Alsózsolca - Rendeletet alkotott az adósságkezelés címén nyújtható szociális támogatásokról a képviselő-testület. A rendelet végrehajtásához szükséges fors rásokat egyelőre nem tudták meghatározni, mivel fedezetként csak a várható többletbevételek jöhetnek számításba. E többletbevételekről előreláthatóan ebben a hónapban, vagy szeptemberben tud tájékozódni az önkormányzat. • Bükkaranyos - Önálló, vegyes (felnőtt és gyermek) orvosi körzet kialakítását szeretné elérni a bükkaranyosi önkormányzat. Ehhez megfelelő orvosi rendelő kialakítása vár rájuk. A települési önkormányzat ennek érdekében pályázatot készül benyújtani a megyei területfejlesztési tanácshoz. Bükkaranyos 1315 lakója számára jelenleg az Ernődről kijáró orvos tart rendelést. A fában lakozó tárgyak szobrásza A franciaországi Nancy-ban mutatkozott be Haszán Gyula, a gesztelyi faszobrász Haszán Gyula, az általa faragott tükörkeret előtt Fotó: Bujdos Attila Gesztely (ÉM - BA) - Eddig csak a hobbija volt, ezután a faszobrászattal szeretné megkeresni a kenyerét Haszán Gyula, akinek munkáit a közelmúltban a franciaországi Nancy-ban mutatták be a magyar kézművességet reprezentáló kiállításon. Haszán Gyula keveset tud felmenőiről. Leginkább azt, hogy a családalapítók között törökök is lehettek - erre utal a vezetékneve. Közelebbi rokonairól azonban számon tartja, hogy sokuknak adott megélhetést a fa. Például az édesapjának, aki nemcsak művelője, de tanítója is volt az elsősorban lakásdíszeket, berendezési tárgyakat teremtő faszobrászatnak. Haszán Gyula azonban fiatalabb korában még nem lépett apja nyomdokaiba: gépipari technikumba iratkozott, majd gépész mérnök-tanárként végzett. A Budapest melletti Diósd- ról tíz éve a Miskolc melletti Gesztelyre nősült és a Digépben helyezkedett el, ahol szerszámokat tervezett mindaddig, amíg a gépgyártás hanyatlásával állás nélkül nem maradt. Aztán úgy gondolta: miért ne próbálhatna szerencsét a faszobrászattal, amelynek fortélyait még a szülői háznál leste el. Ilyen értelemben emberünk kényszervállalkozó, de kényszer nélkül is örömét leli abban, amit csinál. Nem igazán ismert, hogy pontosan mit is jelent a faszobrászat. Ezt a szakmát 1964-ig oktatták Magyarországon. Az akkoriban végzettek közül számosán Nyugaton kamatoztatják a tehetségüket. Ebben a megyében pedig Haszán Gyula az egyetlen olyan mesterember, aki e szakmára váltotta ki az iparengedélyt. Ez akkor derült ki a számára, amikor a passzusért folyamodott: neki kellett elmagyaráznia, hogy milyen tevékenységhez is kéri a dokumentet. Az egyedisége miatt rögtön be is nevezték a Nancy-ban megrendezett kiállításra, ahol idén júniusban nagy tetszést arattak a munkái. A gesztelyi ház melletti műhelyben magyarázza az érdeklődőnek, hogy mi a szépsége ennek a munkának. A sarokban rönkök, gerendák: mindegyikben ott lakozik valamilyen majdani tárgy. Hogy melyikből lesz falikar, faragott kép-, vagy tükörkeret, esetleg trófeatartó, vagy kézitükör, azt az iparos dönti majd el. Tény, hogy száraz, vagy gőzölt fával dolgozik, s tény az is, hogy szigorú alázatot, pontosságot igényel ez a munka. A tárgyak formavilága a barokk és a rokokó idején született, ettől nemigen lehet eltérni. Bár a hagyományokra épülő tevékenység ez, mégis érzi az ember az alkotás örömét: az ő keze nyomán formálódnak a figurák, s órákig is képes elpepecselni egy-egy hajlítás megmunkálásával - így Haszán Gyula. Ez a fajta faszobrászat most keresi a piacát. Hogy van-e, lesz- e rá igény, az ezután dől el a férfi számára, aki jó reménységgel viseltetik a jövő iránt: az egyedi használati tárgyak nem mehetnek ki a divatból. Martin-kertváros: az elérhető jövő Miskolc (ÉM - BA) - Kézzelfogható közelségbe került a kertvárosi lét a martintelepiek számára: az ezredforduló küszöbén eljuthatnak ide. Ez azon a fórumon hangzott el, amelyet a héten tartottak az Arany János Általános Iskolában. Népes hallgatóság előtt itt hirdette meg a Martin-kertváros 2000 elnevezésű programját Orosz Lajos, a körzet önkormányzati képviselője. A szenátor tizenötödik éve lakik itt, s így „tősgyökeres bevándorlónak” mondhatja magát. A másfél évtized alatt sokat változott Martintelep, ahol ma egészséges arányban határozza meg a településrész mindennapjait az őslakosok falusias, nyugodt életforma iránti igénye és az utóbbi időben ide költözöttek városias lét iránti vágya. A fejlődés egyfajta sikertörténet: Martintelep képes rá, hogy a vonzó, kertvárosias élet feltételeit kínálja a lakói számára. Az infrastruktúra gyakorlatilag teljes, a portalan utak kiépítése van hátra - ez legkésőbb 2005-ig befejeződhet. Nincs, és az országos őrsprogram megtorpanása miatt egyelőre nem is lesz saját rendőrőrse, de a Tiszai pályaudvar járőrei errefelé is szolgálatot teljesítenek. A képviselő hivatali ideje alatt a város 400 millió forintot költött erre a területre, míg az előző ciklusban 60 milliót. Javára válhat Martintelepnek, hogy teljesült az itteniek régi kérése: megszűnik a település- rész megosztottsága. Az őszi választáson már nem két, hanem egy választókerületbe tartoznak majd. A martintelepiek szerint akkor válhat igazán kertvárossá ez a környék, ha mindenhol lesznek megfelelően járható utak, javul a közbiztonság, s ha mindenki rendet tart a portája környékén. Vagy ha nem, ennek elmulasztását egyforma eréllyel mindenkin számon kérik - mondták el a fórumon. A cigány közösség sajóhídvégi udvara A közösségi udvar - esőben ázva Fotó: Bujdos Attila Sajóhídvég (ÉM - BA) - Cigány közösségi udvart avattak a napokban a településen. Ennek létrehozását a többségi társadalmat képviselő faluvédők kezdeményezték. Takács Győző polgármester egyben a Széchenyi István Faluvédő és -szépítő Egyesület vezetője is. Tőle tudjuk, hogy a szervezethez tartozóktól származik a közösségi udvar ötlete. Olyan környéken hozták ezt létre, ahol elsősorban a cigány kisebbséghez tartozók élnek. Errefelé csak házak állnak, de nem volt olyan hely, ahol közösen múlathatták volna az időt az itt lakók. Nem mindenki nézi jó szemmel, hogy ilyesmire költik a faluban a pénzt, hiszen már van két másik játszótér is, s biztosan lenne jobb helye a költségvetés forintjainak. Aki ilyen véleményt formál, annak a polgár- mester elmondja: az önkormányzat két telekkel járult hozzá, de a pénzt - 315 ezer forintot - az Autonómia Alapítvány pályázatán, kifejezetten a közösségi udvar megépítésére nyerték. Az alapítvány azokat a kezdeményezéseket támogatja, amelyek - kurátorainak hite szerint- csökkenthetik a kisebbségi és a többségi társadalom közötti feszültségeket. Ez ilyen beruházás- véü Takács Győző, aki hisz a nevelés erejében: bárkiben feléleszthető a vágy, hogy akarjon a saját sorsán változtatni, s ebben segíthet, ha a lehetőségekhez mérten igényessé formálják a környezetet. A társadalmi munkában, az itteniek erejét is használva épült, fákkal beültetett, füvesített közösségi udvar minden korosztályé: a gyerekek a játszóteret használhatják, a felnőttek a focipályát és a szalonnasütöt, ahol „az egy tűz köré ülés ősi közösségformáló ereje érvényesülhet” - így Takács Győző. Ezen a hétköznapi délelőttön üres a közösségi udvar: a sűrű eső nem engedi kimozdulni a közeli portákról az embereket. Az eresz alól figyeli a sötét eget Tóth György: ma aligha használhatja bárki a játszóteret. Csak a semminél több ez az udvar - mondja. Tudja, hogy fejleszteni akarják majd: lesz be- tonplacc a tánchoz, de inkább játékokra lenne szükség. Vagy háromszázan laknak ebben az utcában, a többségük gyerek. Rájuk kellene gondolni inkább: nem volna vita belőle, hogy ki mikor ült a hintába, amiből a kisebbek ki is esnek. Bólogat az ugyanebben a házban hetedmagával élő Lakatos László is, és sorolja, mire lenne még szükség: hintára, pingpongasztalra...
