Észak-Magyarország, 1998. augusztus (54. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-13 / 189. szám

1998. augusztus 13., csütörtök Kt-fton 6 A lengyelországi magyar Bükkösére (ÉM - NyZ) - Pap Krisztina húsz éve él Magyarországon, a nyara­kat pedig családjával együtt Bükk- zsércen tölti. A beilleszkedés miként­jéről beszélgettünk vele.- 1974-ben a len­gyel tengerparton ■’ ismerkedtem meg egy fiatalemberrel. Szépen beszélt len­gyelül, és kiderült róla, hogy magyar. Orosz-francia sza­kon végeztem az idegennyelvi főis­kolán. Eddig a ten­gerparti találkozá­sig nem érdeklőd­tem a magyar kultúra iránt - meséli éle­tének meghatározó élményét a lengyel származású Pap Krisztina. A találkozásból házasság lett, a fiatal lengyel lány így Budapestre került.- Tudatosan sohasem, de lassan megta­nultam magyarul. Rám ragadt. Muszáj volt. Nagy volt a rokonság, kézzel-lábbal beszéltem. Néha azonban még most is elhi­bázom a tárgyesetet például - de csak rit­kán, győződhet meg róla a beszélgetőtárs. Pap Krisztina Budapesten az Országos Pedagógiai Intézet Külügyi Titkárságán dolgozott, majd a művelődési minisztéri­um film- és video főosztályán volt külügyi referens, utána pedig a Magyar Mozgókép Alapítványnál intézte a külügyi kapcsola­tokat. Férje, Pap Pál harmadik éve igaz­gatója a varsói Magyar Kulturális Intézet­nek, a család nagy része tehát most Var­sóban él.- A nagyobb lányom lengyel szakos a budapesti tudományegyetemen, a kiseb­bik pedig most érettségizett Varsóban. Húsz éve vagyok itt Magyarországon, az egész „okos” életemet itt töltöttem. Itt van a családom. Mezőkövesden van eltemetve a középső gyermekem. Ide tartozom - je­lenti ki. Mindig is szervezett, alkotott. Ebben pedig azt szereti, hogy az ember „saját módra” talál ki valamit. A környéken tá­borozó lengyel gyerekek programját is ő szervezte, Varsóban pedig Mészáros Már­ta naplóját fordította lengyelre.- A férjem mezőkövesdi, ezért vásárol­tunk itt házat húsz éve. Nyaranta itt la­kunk. Vannak furcsa szokások ebben az országban. Én a varsói fejemmel nem ér­tettem, hogy' itt a nő nem az első helyen van. Például a nő megy a férje után az ajtón. Nálunk a feleség a férjével együtt mindent csinál - kerülünk Lengyelor­szágba. ' v i\ ^ M U.O-1 , t‘, U ;\ • Egerlövő. Tantermet és óvodai konyhát újítanak fel Egerlövőn. A régi tanterem parkettája már olyan mértékben elhasz­nálódott és elkopott, hogy ki kell cserélni a burkolatot. Új PVC-padlót helyeznek el a helyiségben, de nemcsak ezzel készül­nek a szeptemberi tanévkezdésre, hanem az óvodai konyha technikai felszerelését is felújítják. Újrazománcozzák például a háromfázisú mosogatót. Szeptemberben 30 óvodás és 21 iskolás kezdi meg, vagy újra el tanulmányait a felújított környe­zetben. • Bükkábrány. Kátyúznak, jobban mond­va a megrongálódott útfelületeket igye­keznek javítani a bükkábrányi önkor­mányzati tulajdonú utakon. Minden év­ben, így tavaly is az egész faluban kijaví­tották a közutakat. A nem megfelelő ala­pozás következménye, a víz- és gázbekö­tések, továbbá a használat nyomai látsza­nak a burkolaton. A teljes útfelújítást majd csak a szennyvízbekötés után kez­dik el - tudtuk meg Dudás Sándor polgár- mestertől. A kátyúk kijavításával egyidő- ben parkolót is építenek a két temető be­járatánál: közel 300-300 négyzetméteren aszfaltozzák le a területet. A beruházá­sok összesen kétmillió forintba kerülnek. Öt napig ünnepük a 750 évet Az ottélőknek, az el- és a beköltözőknek is fontos, hogy ismerjék településük történetét Az útbaigazító tábla is mutatja: Cserépfalu újabb látnivalóval gaz­dagodott Fotó: Vajda János Cserépfalu (ÉM - MyZ) - Öt na­pon keresztül emlékeznek a település 750 éves múltjára, a református templom 100 évé­re és az 1S48/49-es esemé­nyekre augusztus 19-e és 23-a között.- Idegenforgalmat úgy lehet csi­nálni, hogy a település értékeit felkaroljuk, a saját természeti, építészeti és néprajzi értékein­ket számba vesszük. Ezek az ér­tékek utat mutatnak a saját korosztályunk számára és az idegeneknek is - magyarázza a hétszázötven éves jubileumi ün­nepség szükségességét Kósik István polgármester. A rendezvénysorozat augusz­tus 19-én, szerdán kezdődik. A település fennállásának 750. év­fordulóját ünnepük, de megem­lékeznek a megye egyik legna­gyobb, a cserépfalui református templom 100 éves és a 1848/49-es szabadságharc 150 évfordulójá­ról is. Az ötnapos ünnepség azért ötnapos, mert „ennyire” volt pénz, másrészt nem szeret­tek volna programokkal zsúfolt és ellentmondásos napokat ösz- szeállítani.- Szerettük volna elkerülni, hogy az emlékműavatás után fo­cimeccs következzék - fogalmaz tömören a polgármester. - Olyan hagyományokra alapozhatunk, mint a fafaragás, a kőfaragás, a mészégetés, a summásság vagy a pincekultúra. A kőfaragásnak láthatók a nyomai a pincékben, rengeteg faragott pince van itt, a fafaragó kultúra viszont fatö­megcikk-termeléssé alakult az elmúlt években. Most szeret­nénk, ha a lakosság visszatérne a mívesebb mesterségekhez. A programok között kiállítás­megnyitó - 70 alkotás érkezett, de csak 59-et ítélt bemutatásra érdemesnek a Cserépfalu képe­ken című pályázat anyagából a zsűri -, emlékműavatás, lovas­bemutató, szabadtéri bál, tűzijá­ték, pincebemutatás és -látoga­tás, borverseny, haditorna-be­mutató, színi előadás, hangver­seny, folklórműsor szerepel. Három külön kiemelhető eb­ből az igencsak népes esemény- naptárból. Augusztus 19-én, szerdán délután 5 órától „Anyanyelvűnk és a könyv” - emlékezések Cserépfalvi Imréről címmel rendeznek irodalmi mű­sort a Művelődési Házban, és megnyitják Cserépfalvi Imre emlékszobáját.- Ugyanaz alatt a helyrajzi szám alatt, ahol a szülőház volt, rendezzük be az emlékszobát. Rekonstruált bútorok, köztük Cserépfalvi Imre kedvenc ka­rosszéke, könyvek és kitünteté­sek lesznek itt - majd megmu­tatja az újabb cserépfalui látni­való felé irányító útbaigazító táblát is Kósik István. A másik két nagy esemény pe­dig 20-án, és 21-én, délelőtt 10 órá­tól kezdődik. Csütörtökön a köz­ség monográfiáját mutatják be, pénteken pedig a cserépiek első világtalálkozóját rendezik meg. Cserépfalvi Imre Cserépfalvi Imre (1900. júli­us 28-án született Cserépfal­ván, 1991. június 22-én halt meg Budapesten) könyvki­adói tevékenységéről hires. Az első világháború után Franciaországba emigrált, és ott tanulta ki a könyvkiadás mesterségét. Önálló kiadói te­vékenységét csak az 1930-as évek elején kezdte Budapes­ten. Nevéhez fűződik a Szép Szó irodalmi-politikai folyó­irat és József Attila Nagyon fáj című verseskötetének ki­adása, barátságukra való te­kintettel 1940-ben a költő ösz- szes művét is megjelentette. 1951-ben kiadóját és könyves­boltját államosították. Önélet­rajza - Egy kiadó feljegyzései címmel - két kötetben 1982- ben és 1989-ben jelent meg. S---------------------------------­D omborművek az ősemberről 1996 óta nemcsak a Cserépfalu­tól távolabb lévő, a 380 méter magas Kút-hegy oldalában nyí­ló barlang bejáratánál, vagy a barlangban lehet ismerkedni az őskor neandervölgyi korá­val, hanem a település központ­jában lévő Subalyuk Múzeum­ban is. A feltárást ismertető táblákat, fotómásolatokat és a barlangban feltárt csontok első másolalatait is láthatja a láto­gató. A múzeumbejáratnál pe­dig dombormű idézi az ősem­ber korát. Borsos István szob­rászművész, a múzeumi dom- borműhöz hasonló alkotást ké­szített a barlang bejáratához is. A közelmúltban ezt helyezték el a barlang bejáratánál lévő sziklán. (Képünk a múzeum be­járatánál elhelyezett dombor­műről készült.) Fotó: Vajda J. Szentistváni Szent István Szentistván (ÉM) - Szent István király ünnepe egyházi és családi ünnep Szentistvánon. Elmennek a misére, együtt elfogyasztják a családi ebédet. A különlegesség abban van, hogy ilyenkor jobban hazajönnek a település szülöttjei, elszármazottjai. Ezt a hagyo­mányt nem is akarták megtörni a település vezetői, igy a faluna­pot. is csak másnapra szervezték. A „továbbünneplés” célja: sze­retnék, ha a lakók kint töltené- nek egy napot az ifjúsági park­ban. Főzőversenyt és családi ve­télkedőt hirdettek meg - augusz­tus 14-éig lehet nevezni a szín­padon a szentistváni dalosok és a környező települések népdalkörei énekebiek. Ezután a szentistváni fiatalok mutatják be, mi a divat, majd karate-bemutató és dél-ame­rikai zenék és táncok következ­nek. A mulatság utcabállal zárul. Múlt, jelen - a jövő a turizmusban A 750 év dokumentálása a júniusi ünnepségsorozattal kezdődött el Bükkzsércen A második világháborús emlékművet is az ünnepségsorozaton avatták fel Fotó: Vajda János Bükkzsére (ÉM - NyZ) - Eddig még nem szerveztek olyan nagyszabású ünnepségsoroza­tot Bükkzsércen, mint a község fennállásának 7S0. évfordulója tiszteletére - és ezzel hagyo­mányteremtés kezdődött. Június 6-án és 7-én két napon ke­resztül ünnepelt Bükkzsére lakos­sága. Ünnepi megemlékezés után megáldották a település zászlaját és címerét, felavatták a második világháborús emlékművet, a hét- százötvenedik évfordulót hirdető, jubileumi emléktáblát és megren­dezték a bükkzsérci borversenyt.- Borversenyt már harmad­szor rendeztünk. Cserépfaluból, Egerből, Mezőkövesdről is jöttek hozzánk termelők. Az első bor­versenyen még kevesen voltak, úgy buszan-harmincan, utána viszont rájöttek a gazdák, hogy itt tanulhatnak, okulhatnak, hi­szen tanácsot is kapnak. Most száznál is többen jelentek meg. A talaj sovány, kavicsos, agya­gos, nyirkos. Megterem itt min­den, de nem értékesítésre, egye­dül a szőlő jövedelmező - mond­ja Nagy Lajosné polgármester. Az 1248. február 24-én kelt oklevél tanúsítja Zsérc létezését. A XVIII. században már ezerhatszáz lakost számláltak: szén- és mészégetés- sel, szőlőtermeléssel foglalkoztak az ittélők. A XIX. században a há­borúig vasúti talpfákat gyártott a lakosság egy része, a többiek pe­dig állandóan ingáztak: tíz napig otthon voltak, tíz napig pedig máshol dolgoztak. A település tör­ténetét azonban csak nagyvona­lakban lehet vázolni.- Nincsen olyan dokumen­tum, amely bemutatná Bükk- zsérc történetét. Ezt az ünnep­ségsorozatot szántuk arra, hogy felhívjuk a lakosság figyelmét: össze kell gyűjteni a falu törté­netével kapcsolatos levéltári anyagokat. Másrészt pedig az ünneplés hagyományát is szeret­tük volna megteremteni - emlé­kezik vissza Nagy Lajosné. A vasárnap istentisztelettel kezdődött, utána a csángó Petrás Márta népdalénekes, szobrász- művész kiállítását nyitották meg. A Bükkzsérci Sportegyesület fo­cistái címeres mezt kaptak meg­lepetésként. Utána lovasbemuta­tó, íjászat, ökörsütés, tűzijáték, utcabál - kivilágos virradattig.- „Itt aztán jó csend van!”, mondja, aki itt jár. A jövő szerin­tem a turizmusban van. A köz- biztonság maximális, 30-35 kilo­méteren belül van Bogács, Eger, Hollóstető, Lillafüred. A régi pa­rasztházakat pedig újítani és korszerűsíteni kell - tervez utód­ja számára a polgármester.

Next

/
Oldalképek
Tartalom