Észak-Magyarország, 1998. augusztus (54. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-11 / 187. szám

1998. augusztus 11., kedd ?! I w m-feoa 6 < ^ riszaujvarfs <«.*«»* f q5 Mezőcsát környéke 3M > (■).:! 111: í ___i_____ t í;;;U > M A tiszíeletesasszony Fotó: Vajda János Nemesbikk (ÉM - FL) - Vasárnap ik­tatták be iefkipásztori tisztébe a ne- mesbikki református gyülekezetben Victorné Kardos Erikát.- Megyaszón születtem, édesapám a téesz- ben volt gépkocsivezető', édesanyám sza­kács. Istenhívő emberek, akik rendszeresen vittek magukkal a templomba - kezdte éle­te történetét Victorné Kardos Erika. - Elő­ször 12 évesen, a Csőri István megyaszói lelkipásztor által szervezett ifjúsági tábor­ban éreztem, hogy megszólított Isten, aztán a sárospataki gimnáziumban másodszor. Szüleimnek sem tudtam megmondani, csak később, tehát teljesen magam döntöttem a lelkipásztori hivatás választásáról. Sárospa­takon végeztem a teológiát, ahol nagyon so­kat köszönhetek Szabó Dániel egyházkerü­leti főgondnoknak. Nemesbikket választottam, a 960 fős te­lepülést, ahol 450 reformátust számlálunk és református szeretetotthon is működik. Szeretem az időseket és gyógypedagógiai asszisztens férjem - akivel hitben egyek vagyunk - a szomszédos Hejőbábán, a szociális otthonban kapott munkát. 1996. október 1-jével segédlelkészként kezdtem el a gyülekezetben dolgozni, ahol meglepetéssel fogadtak. Elődeim mind férfiak voltak, a hívek egy jó nagy hangú, férfi lelkipásztorért mentek el az esperes­hez és helyette kaptak engem. A gyüleke­zet egyik része várakozással telve foga­dott, másik része kétségekkel. Aztán Ba­logh Barna gondnok és a presbiterek se­gítségével rendbe szedtük a parókiát, el­végeztük a templom belső meszelését, be­kerítettük az önkormányzat segítségével a régi temetőt. Mindeközben tanultam és 1997-ben letettem a papi vizsgát. Március­ban a választási bíró jelenlétében a gyüle­kezet tagjai egyhangúlag a személyemre szavaztak. Huszonöt éves vagyok, megtaláltam a hivatásomat és ezt szeretném gyakorol­ni a gyülekezet tagjai, a szeretetthon­ban élő idősek és majdani nagyobb szá­mú családom javára. Isten engem úgy segéljen!, ® Hejőbába. Több mint ötszáz méter jár­dát építettek az idén a településen 250 ezer forintért. Most nevelési-oktatási in­tézményeik - óvoda, általános iskola, napközis konyha - karbantartását végzik félmillió forintos költséggel. A magassá­ga miatt különleges munkát igénylő tor­naterem felújítására koraősszel kerül sor. • Szakáid. Az elmúlt héten térségünkön átvonult vihar során villám csapott a tele­pülés görög katolikus templomába. A 70- 80 ezer forintra becsült kár során tönkre­ment a villanyóra és a teljes elektromos vezetékrendszer. Az 50-60 főt számláló kis gyülekezet segítségre vér a helyreállí­táshoz. • Sajószöged. A már hagyományosnak számító falunapokat a gyorsindítású gáz­turbinás tartalék erőmű jegyében tartot­ták az elmúlt hét végén, az MVM Rt. szponzorálásával. Nagyon sokan megte­kintették az erőművet, amelyik 10 nap múlva bármikor képes energiát szolgál­tatni, ha a szükség úgy kívánja. Néhány teherautónyi zúzottkőre futja Dollártanyán csak az egy mindenkiért, mindenki egyért elv alapján lehet megmaradni Faragó Lajos Dolíártanya, Nemesbikk (ÉfVi) - Bár a nevében is a pénzt, a jólétet őrzi Dollártanya, a mai valóság inkább panaszra érdemes. A századfordulón kivándorlók közül akadtak kevesen, akik pár év alatt összekuporgatott dollár­jaikkal hazatértek. A Polgárról szerencsét próbálni indultak itt­hon a Nemesbikk-Igrici-Mező- csát háromszögben, Parasztbik- ken vásároltak földet. Paraszt- bikkből így lett Dollártanya, de az „amerikásokat” azóta szét­szórta a történelem. Szarka József 1922-ben Dollár- tanyán született, de 1976-ban He- jőkeresztúrba költözött. - Túl­nyomórészt a Polgárról kivándo­rolt, majd 1919-20-ban visszatért „amerikások” vásároltak Pa- rasztbikken földet a földbirto­kostól, Sturmán Gyurkától ­kezdi a tanya legújabb kori tör­ténelmének ismertetését. - Tizen- öt-húsz-harminckét holdat, ben­ne 5-6 hold legelőt, amelyek meg­felelő feltételeket biztosítottak a gazdálkodáshoz. Harminc tanya virágzott Dollártanyán, de min­dent megszakított a mezőgazda­ság kollektivizálása. Elvették a földünket és olyan lett a tanyavi­lág, mint a jégvert fold - mondta. Tergaleez András 1965-ben ke­rült Mezőcsátról Dollártanyára. - A téeszesítés után a fiatalok elmentek az iparba dolgozni, be­költöztek a városokba. Front után volt itt iskola, bolt, posta- hivatal, italbolt, ma semmi nincs - mondta. - Az út télen, sárban szinte járhatatlan. Köz­igazgatásilag a három kilomé­terre lévő, csak földúton megkö­zelíthető Nemesbikkhez tarto­zunk, egészségügyileg Mezőcsát- hoz, helyben nincs orvosi rende­lés. Két-három iskolásunk a há­rom kilométerre lévő vasútállo­A gémeskútból csak nitrátos vizet lehet kiemelni A régiségeket is őrzik a tanyán Fotók: Vajda János másra gyalogol, ott szállhatnak fel az Igricibe induló autóbuszra. Kenyérért, sóért, cukorért kocsi­val kell menni, orvoshoz, gyógy­szerért ugyancsak - sorolja. A Sajópálfaláról ideköltözött Balázs Benjámin már elmondta Nemesbikk polgármesterének, hogy a közvilágítás felújítását kérnék, vezetékes ivóvizet, gázt, portalanított utat, falugondnoki autóbuszt, állandóan működő köztelefont... Kovács István 1986-tól Mis­kolcról költözött ki. Harminchét­ezer férőhelyes csirkeistállójá­ban húscsirkéket nevel. Öccse, Kovács Lajos is önálló vállalko­zásba kezdett a tanyán. - Dollár­tanyán több lábon kell állni és az egy mindenkiért, mindenki egyért elv szerint kell élni, hogy magmaradjunk - vallják egybe­hangzóan. Nemesbikk polgármestere, Bódogh Bertalan a statisztikával kezdi: - 40 fő lakik Dollárta­nyán, közülük 15 az állandó la­kos. Kis létszámuk ellenére kép­viseljük az ők érdekeiket is, de kevés sikerrel. Nemesbikken is csak a főút pormentesített, és csak ott korszerű a közvilágítás. A falugondnoki autóbuszért pá­lyáztunk, de mert 14-szeres volt országosan a túligény, nem nyertünk. Pályáztunk a közvilá­gítás felújítására, az egészséges ivóvíz biztosítására, útépítésre, de sikertelenül. Jövőre újra pá­lyázunk. Jelenleg csak arra fut­ja, hogy néhány autónyi zúzott­kővel javítjuk Dollártanyán az utakat. Nyári sítalpak: versenyeznek és oktatnak Hejőkeresztúr (ÉM) - A Hejő- keresztúr határában lévő tó nem fürdőzők, hanem a vízi- sízők paradicsoma lehet. A vízisportok kedvelői már jól ismerik a Hejőkeresztúrtól nem messze működő Short Line vízi­sí sportegyesületet. Az egyesü­letnek 10 alapítótagja van, a he­lyi termelőszövetkezettel egy különmegállapodást kötve bérel­tek ki egy tavat, és a hozzá tar­tozó telket - számol be a kezde­tekről Maflák Zoltán elnök. Dyen egyesület mindössze kettő működik az országban, de csak ennek a klubnak van meg min­den engedélye a működéshez - mondta az elnök. Éves szinten 3-4 országos ver­senyt rendeznek, a legközelebbit szeptemberben, de ez már-már nemzetközivé vált azáltal, hogy szlovák versenyzők is neveztek a futamra. A versenyszervezés mellett oktatással is foglalkozik a klub márciustól egészen no­Mezítláb is lehet siklani, forogni a tó vizén vemberig. Kirilla László szakosz­tályvezető elmondta, hogy céljuk a nyugodt sportolás lehetőségei­nek megteremtése, és a tanítvá­nyok versenyeztetése. Az egyesü­let nemcsak miskolciakat tanít, Fotó: Vajda János hanem - főleg hétvégén - jönnek ide Budapestről, Debrecenből, sőt Kisvárdáról is érdeklődők. (Haza)száUítják a méheket A Hejőszalonta határát jelző fa­sornál, egy napraforgótábla szélén találkoztunk a miskolci méhészcsaláddal. A kaptársor mellett Kovács Győző és felesé­ge szorgoskodik. 1991-től fog­lalkoznak nyugdíjasként mé­hészkedéssel, jelenleg 30 kap­tárjuk van, újabban fiuk és ve- jük is besegít. Akáccal kezdték a mézgyűjtést, most naprafor­gótáblán fejezik be. Lehetne még vándorolni északabbra, később virágzó napraforgó- és maglucernatáblák mellé, de na­gyon drága a szállítás. Az idei hideg, csapadékos, ködös idő a méheknek nem kedvezett. Cu­korral kell pótolni a be nem gyűjtött mennyiséget. Most ete­tő keretet tesznek ki, ami még további gyűjtésre serkent(het)i a méheket. Fotó: Vajda János Hogy az óvoda megmaradjon Hejőszalonta (ÉM) - A kör­zetesítés miatt a településen nincs általános iskola, csak a kis óvodásokat nevelhetik helyben. Nem a legideálisabb körülmények között, mert öt­ven esztendeje épült intézmé­nyüket az ÁNTSZ már két éve be akarta zárni. Az ön- kormányzat most önerőből hozzálátott a legsürgősebb ja­vítási munkálatok elvégzésé­hez. Kicserélik az ablakokat, felújítják a homlokzati vako­latot és a tetőt, aztán pályáz­nak minden lehetséges he­lyen. A területfejlesztési alap­tól, a mezőgazdasági és vi­dékfejlesztési minisztérium­tól remélik, hogy az összesen 16 millió forintba kerülő tel­jes felújításhoz megszerezzék a nyolcvan százalékban még hiányzó összeget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom