Észak-Magyarország, 1998. augusztus (54. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-08 / 185. szám

1998. augusztus 8., szombat JJ tsJj ‘Xiu'J'L ÍiIÍ Számos kérdés - pályázóknak El lehet-e osztani 5 gyerek között 100 nyulat úgy, hogy mindegyik gyerek­nek páratlan számú nyúl jusson? Előző heti feladványunk: Egy észak-déli irányba haladó tengeri ha­jón egy matróz a korláthoz dőlve, és kelet felé nézve szemléli a tengert. A hajó má­sik oldalán ugyancsak a korlátnak tá­maszkodva nyugat felé néz egy matróz. Állandóan a megadott irányba nézve azt mondja a kelet felé néző matróz a másik­nak: „Hallod-e, mitől kormos az orrod?” Megszólal erre a másik: „ A te inged eleje is csupa korom!” Hogyan látták meg egy­máson, amikor az egyik mindig kelet felé, a másik mindig nyugat felé nézett? Megoldás: Úgy látták egymáson a kor­mot, hogy egymás felé néztek. Háttal tá­maszkodtak a hajókorlátnak, így nézett a hajó keleti oldalán álló matróz nyugatra, a nyugaton álló keletre. Üzenet a Kuckóból Megfejtettétek a matrózok titkát! Jó széllel indulhatunk tovább! uxa£i<zkj~) GvJfcuv kuCitaJoYitcj^ SZERENCSÉS NYERTESÜNK: Jutalmát, a Magyar Könyvklub gondozásában megjelent Hogyan hol mikor miért című kötetet szerkesztőségünk titkárságán veheti át. (Miskolc, Zsolcai kapu 3., III. emelet) De van még egy könyvünk! Aki helyesen válaszol „számos kérdésünkre”, megkaphatja a bemutatott könyvet. BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: AUGUSZTUS 13. Címünk: Észak-Magyarország szerkesztősége, 3501 Miskolc, Pf.: 351. A borítékra vagy levelezőlapra írjátok rá: Kuckó. Tudod-e? Mit esznek a hangyák? A hangyák nagyon kedvelik a cukortartalmú folyadékot, amelyre többféle módon tesznek szert. A legötletesebb az, amikor „megfejik” a levéltetíit, ezt az apró rovart, amely úgy él, hogy kiszívja a növényekből a nedvet. Amikor a hangya megcirógatja csápjával a levéltetűt, az édes­kés nedvet bocsát ki magából, amelyet a hangya mohón fel­nyal. Vannak olyan hangyafa­jok, amelyek levelekből és sár­ból karámokat készítenek a levéltetű „nyájak" számára. Más fajták erre a célra elké­szített kamrákban olyan gombát tenyésztenek, amely a hangya- bdlyt egész évre ellátja táplálék­kal. Mesés útvesztő Hol tud bemenni Csipkerózsikához a vitéz, hogy felébressze álmából a gyönyörűséges királylányt? Molnár János rajza Fecske Csaba Diákbosszantó Gonosz Manó J aj! Szörnyű dolog történt a Ku- tyafül utcában, a három szám alatt, három szám alatt a ne­gyedik emeleten! Elveszett egy ellenőrzőkönyv, tele csupa ötössel, dicsérettel. Mintha egy kincsesláda tűnt volna el. Arannyal, gyémánttal megrakott kincsesláda. Mi lesz most, jaj mi lesz?! Azt az aranynál értékesebb ellenőrzőkönyvet elvetemült zsivá- nyok talán már el is ásták, barlang­ban rejtették el, amelyek bejáratá­hoz sziklát hengerítettek és bősz oroszlánnal őriztetik. Jaj, nem éljük túl! Gyászba borult a család. Hiába ke­restük hárman is, nem találtuk. Ri­asztottuk hát a gyerekszoba népét. Felbolydult méhkashoz hasonlít a ház, mindenki keres, kutat, de az ellenőrzőkönyvnek se híre, se hamva. Fejét csóválja Kivika, ilyen szörnyűségről még nem hallott. Lőrinc tehetetlenül cincog, izgalmá­ban a farkincáját rágicsálja. Böbe jajveszékel, sajnálja azokat a szép kövér ötösöket. Döme fontoskodva hunyorog, nem adja föl a reményt. Belebújik a malacperselybe is, hát­ha. De semmi. Valami mégis: bele­szorul a szűk nyílásba. Nehezen jön ki, mint a me­sebeli répa a földből. A fü- i lénél fogva húzzuk, azon esik a legjobb fogás, még szerencse, hogy le nem szakad. Találunk üveggolyót, gyufaszálat, macskaszempillát, egérbajuszt, sok mindent találunk, csak éppen ellenőrzőkönyvet nem, tele ötössel, dicsérettel. Végső elkeseredésünkben a min­dentudó házmesterhez fordulunk:- Nem látta?- Nem láttam!- Biztos, hogy nem látta? - kér­deztük határozottan.- Biztos!- mondta ő, még határo­zottabban.- A csupa ötös ellenőrzőkönyvet? - kérdeztük.- A csupa ötös ellenőrzőkönyvet - mondta.- Akkor mit látott?- Mindent, de azt nem! - mondta, de most már mérgesen. - Micsoda kellemetlen népség! - morgott a ba­jusza alatt. Egészen belefáradtunk a keresésbe.- Talán a Diákbosszantó Gonosz Manó vitte el - mondta Lurkó, az ellenőrzőkönyv tulajdonosa. A múlt­kor is olyan furcsán furcsa hango­kat hallottam.- Gondolod? - csillant fel bennem a remény.- Aha! - mondta ő meggyőző­déssel.- Őszintén szólva ilyesmire gon­doltam én is -mondtam. Ebben maradtunk. Természete­sen mindannyian nagyon haragud­tunk a Diákbosszantó Gonosz Ma­nóra. A begyünkben volt. Teli volt vele a hócipőnk. Eltelt egy hét. Résen voltunk. Nem történt semmi. De egyszer csak, ami­kor már nem is számítottam rá, ke­zembe került az elveszett ellenőrzőkönyv. Ott lapult a szekrény alatt. Oda rejtette az a bitang Diák­bosszantó Gonosz Manó. És az még nem elég, hogy eldugta, de egy elégte­lent is belevésett. Egy nagy, ijesztő egyest számtanból. Most már valóban szívből kívánjuk, hogy nyakon csíp­jük. Lurkó a legjobban, mert így meg­szégyenítette. Még azt találják hinni, hogy ő kapta az iskolában, holott, amikor az ellenőrzőkönyv elveszett, még ötössel, dicsérettel volt tele. Hát én mondom nektek, gyerekek, jól vigyázzatok avval a Diákbosszan­tó Gonosz Manóval! Mert könnyen előfordulhat, hogy egyszer csak a ti ellenőrzőkönyvetekben is ott virít az elégtelen, pedig azelőtt nem is volt ott. Ha elkapjátok azt a szemtelen Di­ákbosszantó Gonosz Manót, csak üzenjetek. Nekünk is volna egy kis elszámolnivalónk vele. Szíjat hasí­tunk a hátából, szálanként tépjük ki a szakállát, jól kiporoljuk a nadrág­ját. Jaj neki - csak kerüljön elő! 15 A Magyar Könyvklub gondozásában megjelent könyvet azok között sorsoljuk ki. akik helyesen válaszolnak számos kérdé­sünkre. Az érdeklődők pedig megtalálják a Magyar Könyvklub mis­kolci boltjában (Bajcsy-Zsilinszky u. 16.). Mintha fenn egy tehén lenne, dől a teje a földekre. (9H1M) A hold épp csak észreveszi, a nap mindet összeszedi. (jduiudh) Van egy szép fehér ingem, az ég varrta énnekem. Ha melegen süt a nap, az én ingem elolvad. (9H) Se nem repül, se nem fut, mégis bárhová eljut. (tu?fdvM) Vendégek a Kuckóban Amikor kisorsoltuk előző heti pályázatunk szerencsés nyer­tesét, még nem sejthettük, hogy egyszerre három boldog olvasója is lesz a Magyar Könyvklub gondozásában megjelent Az idő című kötet­nek. A hivatalos „nyerő” Tóth Ádám volt, de a szer­kesztőségbe elkísérték testvé­rei is. Mint kiderült, mindhár­man rendszeres Kuckó-olva­sók. Sőt. a legidősebb fiú ko­rábban már nyert is tőlünk egy könyvet. Persze, az sem csak az övé lett. Ráadásul az akkori jutalom, A kerékpár című könyv mindannyiuknak kedves, és hasznos olvasmá­nya, hiszen a Mályiban élő fi­úk nagyon szeretnek bicajozni. Képünkön balra Tóth Zsolt, aki szeptembertől a miskolci Bláthy Ottó Villamosipari Szakközépiskola tanulója, mel­lette Ádám, aki a 7. osztályt kezdi el ősszel a miskolci Vö­rösmarty Általános Iskolában, és mögöttük áll a legkisebb fiú, a 3. osztályos Dávid, aki addig nem nyugszik, amíg a fi­véreihez hasonlóan neki is kedvez a Kuckó-szerencse. Fotó: Bocsi Krisztián

Next

/
Oldalképek
Tartalom