Észak-Magyarország, 1998. július (54. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-07 / 157. szám

1998. július 7., kedd Kultúra 7 VÁRhely Fecske Csaba Az idén negyedik évfolyamába lépett sop­roni folyóirat fiatalnak számít még a ma­tuzsálemi életkorral nemigen büszkélked­hető magyar irodalmi lapok között is. A VÁRhely, mely a kultúra - művészet - irodalom - kritika feliratot viseli homlo­kán, Sopron város önkormányzatának anyagi támogatásával negyedévenként je­lenik meg 120 oldal terjedelemben, szá­monként más-más színű borítóval. A VÁRhely a gazdag magyar folyóirat-kíná­latból kiemelkedik ízléses, mutatós külse­jével, szép tipográfiájával, jó minőségű fo­tóival. A fotók többsége képzőművészek alkotásait tárja az olvasó elé. A legutóbbi - nyári - szám az idén nyolcvanöt éves Szakái Ernő soproni szobrászművész élet­művét mutatja be. Rövid értékelő írás egészíti ki a képanyagot. A lap eredendően a soproni és nyugat­dunántúli irodalmároknak kíván publiká­ciós lehetőséget biztosítani. A lap eddigi története bizonyítja, hogy ez, esztétikai megalkuvások nélkül is lehetséges, termé­szetesen nem zárkózik el a magyar iroda­lom másutt élő alkotóinak közlésre érde­mes műveitől sem. Örömmel konstatáljuk a régiónkban élő irodalmárok rendszeres jelenlétét a lapban. Harmonikus felépítésű a lap struktúrá­ja. A Tükör és ablak rovatban szépirodal­mi alkotások olvashatók, míg a Közelkép, az Évnegyed és a Premier rovatok a város kulturális és művészeti életéről szóló írá­soknak adnak helyet, például rendszeresen foglalkozik az ötéves Soproni Színház tevé­kenységével. A hátsó traktusban helyezke­dik el az Olvasónapló, a kritikák és a bírá­latok rovata, s korántsem azért, mintha mostoha gyermeke volna ez a lapnak. Későbbi lexikonszerkesztők örömére a lap rendszeresen közli a szerzők rövid életrajzát. mi • Népdalgyűjtemény. Elek Menyhért: Az a híres domaházi menyecske című nép­dalgyűjteményét mutatja be az érdeklő­dőknek Tamás Barnabás polgármester ma, szerdán este 6 órától a putnoki Holló László Galériában. A domaházi népdalkor a helyszínen előadást tart a gyűjtemény­ben található dalokból. • A Miskolci Szimfonikus Zenekar ad kon­certet - Jurij Szimonov vezényletével - jú­lius 10-én, pénteken este 7 órától a Mis­kolci Nemzeti Színház szabadtéri színpa­dán. A műsorban Beethoven: C-dúr Hár­masversenye illetve Dvorak: Új világ szim­fóniája szerepel. A műsorban közreműkö­dik: Kovács László (zongora), Szabadi Vil­mos (hegedű), Szergej Kaljanov (cselló). • Megkezdődött a Hajdúsági Nemzetkö­zi Művésztelep 35. nyári időszaka Hajdú- böszörményben az elmúlt hétvégén. A háromhetes kurzuson az idén 21 festő és grafikusművész vesz részt: az alkotók a hazaiak mellett Erdélyből, Jugoszláviából, Lengyelországból, Szlovákiából és Ukraj­nából érkeztek, de van a tábornak egy skót festővendége is. A technika a tehetséget szolgálja Piknik utáni, kurzus alatti és koncert előtti találkozás Jurij Szimonovval Dobos Klára Miskolc (ÉM) - A vasárnapi piknik pikantériáját az adta, hogy a karmesterkurzus résztvevői egymás után áll­tak a Miskolci Szimfonikus Zenekar elé, s vezényeltek népszerű, kedves darabokat a kellemes csanyiki környe­zetében... • A koncert improvizációra épült, hiszen a karmestereknek nem volt lehetőségük elpróbálni a darabokat a zenekarral - mondta Jurij Szimonov, a mis­kolci karmesterkurzus vezetője, aki ennek az eseménynek is „központi figurája” volt. Fotózta tanítványait, a pódiumon álló dirigensek „háta mögött” tapsra biztatta a közönséget, gratulált a „leszerepelt” karmestereknek mindezt rá jellemzően, végig mosolyogva... □ Kovács László, a zenekar kar­mestere befejezésként a Happy boys című ragtime-ot vezényelte -, a karmestereket köszöntve. Pe­dig a tapasztalatok szerint nem a vidámság a legjellemzőbb diri­gens-tulajdonság. Vagy mégis? • Biztosan nálam is többet tud­nának mosolyogni a kurzus résztvevői, csak túl sok terhet tettem a vállukra a megjegyzése­immel, nincs idejük azokat meg­emészteni, mindig foglalkoztatja őket. Sokszor tényleg túl komo­lyan veszik a dolgokat, de ez nem baj. Észrevehető volt azon­ban a különbség az oroszországi és a nyugatról érkezett karmes­terek között. Az orosz karmeste­rek sokkal komolyabbak voltak, mint nyugati társaik, akik hoz­zászoktak a demokráciához, ahol szabadon lehet nevetgélni, poénkodni. Arra is jó volt ez a koncert, hogy az orosz dirigen­seknek megmutassa: lehet ezt másképp csinálni. □ Ön orosz, és mégis a „nyugati stílus” jellemző önre... • Én egyrészt talán azért mo­solygok többet, mert már nem vagyok olyan fiatal, másrészt hét éve nyugaton élek, harmadrészt pedig nincsenek technikai prob­lémáim, nincs miért aggódnom. □ Négy éve még jegyzetfüzetbe ke­rültek a megjegyzései a kurzuson tapasztaltakról. Ma már számí­tógép van ön előtt az asztalon... • Könyvet írok a komputerbe a moszkvai Nagyszínházról, amelynek karmestere voltam, az életemről, a munkámról... □ És mi kerül a kurzus során a gépbe? • A résztvevők hibái. Ezek spe­ciális dolgok, amiket egy kon­certlátogató nem nagyon érzé­kelhet, viszont a szakmabeliek számára jól látható: van aki me­rev, nem kifejező az arca, rosszul tartja a pálcát, nem jól irányítja a tempót stb. □ Azt mondják a résztvevők, van „Szimonov-iskola”. Mi jellemző erre? • Tény, van olyan szándékom, hogy ami progresszív a szak­mánkban, azt szeretném lefek­tetni valamilyen formában, de hogy mi lesz a neve, az nem ér­dekel. Az a baj, hogy a mi szak­mánkban sok a ködösítés. Hogy valaki tehetséges, az természeti adottság, vagy az Istentől ka­pott. De vannak olyan technikai részletek, amelyeket bárki el tud sajátítani. Éz olyan, mint hogy úszni szinte mindenki tud. de világbajnok nem mindenki lehet... Ézért keresem a tehetsé­ges embereket szerte a világon, és megpróbálok nekik olyan technikai alapokat adni, ami ké­sőbb segítheti kibontakoztatni a tehetségüket. □ Itt most a kurzus résztvevői mutatkoztak be, pénteken viszont ön vezényli a színház szabadtéri színpadán Dvorak Új világ szim­fóniáját... • Mindig kiválasztok egy mű­vet, amit a mesterkurzuson át­veszünk, és utána egy koncerten - bár ez kicsit szerénytelenül hangzik - , megmutatom, ho­gyan lehet ezt csinálni, ha az ember birtokában van a techni­kának. Színházak határon innen és túl - a tévében Kisvárda (ÉM) - Tíz éve még csak három társulat ve(hete)tt részt az első kisvárdai nemzeti­ségi színházi találkozón, aztán a politikai változásoknak köszön­hetően jöhettek az erdélyi társu­latok is, később a tengeren túl­ról is érkeztek magyar nyelvű színjátszók - a találkozó a Hatá­ron Túli Magyar Színházak Fesztiváljává nőtte ki magát. E tíz év történetéről sok szó esett az idei rendezvényen, a szakmai beszélgetéseken, s e jubileum je­gyében jelent meg Darvay Nagy Adrienne könyve a fesztivál és a határon túli magyar társulatok elmúlt évtizedéről. A kezdetben politikai és művészeti okok miatt sok idegenkedéssel fogadott ren­dezvény jelentőségét mégis ott ta­pasztalhattuk meg, ahol kellett - a színpadi produkciókban. Izgal­mas kooprodukciók bizonyítot­ták, hogy a találkozó révén való­ban egymásra találtak a művé­szek. Katartikus erejű volt a kas­saiak és a beregszásziak Kár, hogy Ká című előadása Vid- nyánszky Attila puritánul mo­dern rendezésében. Az újvidékiek és a szabadkaiak összefogásának eredménye a Sztárcsinálók című rockopera erőteljes, lendületes be­mutatója. A vb miatt kifejezetten aktuális volt a szegediek és a te­mesváriak burleszkje, a Régi idők focija. De nem kevésbé voltak fi­gyelemreméltóak a társulatok önálló produkciói sem, hiszen a jubileumhoz méltó módon gazdag programot kínált a fesztivál. Minderről megbizonyosodhat­nak azok is, akik ma este 9 órá­tól megnézik a fesztiválról ké­szült összefoglalót az MTV2-n. Jelenet a temesváriak Lorenzaccio-eiőadásából Fotó: Dobos Klára SMtff Tiszaújvárosi festő a fővárosban. Arany Gusztáv tiszaújvárosi festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás július 10-én, pénteken délután 5 órakor Budapesten a Tisza Villában (Stefánia út 97.). A kiállítást Mikló József ajánlja az érdeklődők figyel­mébe. A képek augusztus 14-ig tekinthetők meg hétköznap reggel 8-tól délután 5 óráig. Hagyományőrző utazások Sátoraljaújhely (ÉM - DK) - A sátoraljaújhelyi Hagyomány- őrző Cigány Együttes három külföldi utazáshoz nyert anya­gi támogatást a Kultúra és Tu­rizmus elnevezésű - a művelő­dési és az ipari minisztérium által kiírt - pályázaton. Lakatos Tibortól, az együttes ve­zetőjétől megtudtuk, hogy két programon már túl vannak: má­jusban Dániában, június köze­pén pedig Görögországban tán­coltak.- Görögországban Tessaloniki mellett voltunk. Minden nap két­órás műsort adtunk, és utána még hajnalig együtt szórakoz­tunk a görögökkel, akik olyanok egy kicsit, mint a cigányok: nagykedvű, vidám emberek. Ez meglepett bennünket, de nagyon jól éreztük magunkat, hiszen legszívesebben mi is táncolnánk egész nap... Dániában is szere­peltünk minden nap. Szerényte­lenség nélkül mondhatom, hogy jólképzett együttes vagyunk. Ä koreográfiákat a fiam és én ké­szítjük, sokszor cigány életképe­ket táncolunk el a színpadon. A programjainkat egyébként ma­gyar néptánccal indítjuk, általá­ban a szatmári verbunkkal, ter­mészetesen az ehhez illő ruhá­ban. Úgyhogy a magyarországi és román cigánytáncok mellett mi a magyar folklórral is pró­báljuk megismertetni az embe­reket -, ez a küldetésünk. Az együttes tíz évvel ezelőtt még több mint 60 fős volt, ma 16 újhelyi táncosa van a csoport­nak, mert úgy tapasztalja a ve­zető, külföldön szívesebben fo­gadják a kisebb létszámú együt­teseket - már csak az adódó költségek miatt is. A franciaországi turnéjuk a tervek szerint mostanában lett volna, ám ez egybeesik az egye­sület által szervezett - július 16- án kezdődő - dán művészeti na­pokkal, illetve a július 23-ától 26-ig tartó nemzetközi vándorci­gány fesztivállal. De később ter­mészetesen Franciaországba is kimennek, hiszen megvan rá a pénz... Somogyi almanach Elkészült a Somogy megyét be­mutató kézikönyv, mely a me­gyéket bemutató sorozat 14. kötete a Ceba-holding kiadó gondozásában. A megyei kézi­könyvek alapján kiadnak egy hazánkat bemutató tízrészes sorozatot is, az első kötet már el is készült Magyarország az ezredfordulón címmel. Somogy megye kézikönyve ötezer pél­dányban készült. A megye gaz­daságáról, politikai és közéleti szereplőiről, kulturális életéről és néprajzi örökségeiről, ide­genforgalmi látványosságairól egyaránt átfogó ismertetőt ta­lál benne az olvasó. Várrekonstrukció Egerben Eger (MTI) - Az idén 28 millió forintot költ az egri vár felújítá­sára a Heves megyei és az egri önkormányzat, a Kincstári Va­gyonkezelő Igazgatóság, vala­mint az Országos Műemlékvé­delmi Hivatal. Komolyabb felú­jítást utoljára 1992-ben végeztek az egri várban. Az időközben szükségessé vált karbantartá­sok elmaradása miatt azonban azok az épületrészek is romlani kezdtek, amelyeket ’92-ben re­nováltak. Különösen nagy gondot je­lent, hogy a csatornázás hiánya miatt rendre beáznak a vár egyes épületei, illetve a renová­lások elmaradása miatt évente centimétereket „fogynak” az időjárás viszontagságainak egy­re kevésbé ellenálló várfalak. Ugyancsak folytatni kellene a félbemarad régészeti feltáráso­kat. de megoldatlan a már fel­tárt területek védelme is. Gyors előrehaladás nem várható, mert a nemzeti örökség részét képező vár teljes rekonstrukciójához százmilliókra lenne szükség. Piknik-hangulat... Elöl a kurzus résztvevői, középen (csíkos pólóban) Szimonov. Fotó: Dobos Klára

Next

/
Oldalképek
Tartalom