Észak-Magyarország, 1998. július (54. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-04 / 155. szám

1998. július 4., szombat Itt-hon 7 / Úriember, polgári ház Miskolc (ÉM - PTA) - Egy miskol­ci polgár emlékei, egy miskolci pol­gári házban. Ger­gely László, a Ma­tura Gimnázium megalapítója min­dig arra töreke­dett, hogy az őt felnevelő polgári élet elveit átültes­se a saját és az is­kolája életébe. Gergely László Fotó: Vajda János- A polgár szóról az jut eszembe: a kis vá­rosokban kispolgárok, a nagy városokban nagy polgárok, a fővárosban főpolgárok élnek(?). A fiatalabbaknak talán már nem jelentenek semmit ezek a szavak: polgár, úr vagy úrifiú. Sőt, rossz „íz” tapad a je­lentésükhöz. Pedig ezzel olyan jó tulaj­donságokat akartak kifejezni egykor, amelyek egykor a jó polgárok ismérvei voltak. Az úriember szó, olyan férfit ta­kart, aki jóvágású, érdemes vele leülni beszélgetni, tudja az illemet és művelt - vélekedett Gergely László. Gyerekkora vasárnap délelőttjei - ami­kor a gazdasszonyok a főzéssel sütéssel foglalatoskodtak otthon - sétával teltek a város főutcáján, a korzón. A kávézókban olyankor összegyűltek az ismerősök, a polgárok, hogy megvitassák mi minden történt a héten. A város összetartotta azo­kat az embereket, akikre támaszkodhatott.- Aztán óriásit változott a világ, mégis a közszájon tovább élt minden. Például a Sza­badságharcosok útja, a Benke utcája to­vábbra is az Albori maradt, mint ahogy az Urak utcája is a Petőfi utca helyett, mellett. Gergely László szerint ezen idők rom­boló építkezésével változott meg alapvető­en Miskolc hangulata. Bár egész életében pedagógusnak vallotta magát, egy ideig építészként is dolgozott - akkor, amikor a „dobozlakások” épültek. A hetvenes évek­ben lapunkban is volt egy sorozata, amelyben praktikus tanácsokat próbált adni, hogyan lehet megnövelni optikailag a teret, barátságosabbá tenni a kis zugo­kat, visszalopni a régi életmódot, értéke­ket az emberek otthonába.- Rájöttem, sikertelenek ezek a próbál­kozások - nemcsak a szobákban volt szűk a mozgástér, az életben is. Persze mindig voltak olyan építészek, akik ésszerű meg­oldásokra törekedtek. Egyik példaképem Heckenast Péter. Ő tervezte a Kilián lakó­telepet, amely még ma is megállja a he­lyét. A parkos rész kialakítását egyedi mó­don oldotta meg. Hosszú ideig nem csinál­tak semmit a területen, megvárták, amíg az emberek kijárják azokat az útvonala­kat, amelyeken szeretnek közlekedni. Ősz­szel aztán megnézték az eredményt, majd kikövezték a nyomvonalakat. Sok-sok em­beri konfliktust el lehetne kerülni, ha ezt az elvet követnénk más területeken is. ioo iee:;íU'i'Ak Az Avashegyen láthatók lépcsőzetesen egymásfölé emelkedő sorban Miskolcz szőlőbirtokosainak jól berendezett s épí­tett pinczéi, melyek legtöbbjei a régi idő­ben telve valának a legjobb minőségű borokkal... A szüretnek Miskolczra nézve fontos voltát bizonyítja az is, hogy az ott létező tanintézetek szüreti szünidőt rendszeresítettek mindannyian. B. Podmaniczky Frigyes, Naplótöredékek, 1887 Tűzvészek Miskolczon. A múlt héten, e hó 13-án a régi posta-utczának a buzavá- sártérre kinyúló szögletén Schwartz Fe- rencz szeszkereskedő házában tűz ütött ki; az erősen fúvó szél csakhamar annyira szétdobálta a lángokat, hogy csak mint­egy 16- 18 különféle épület elhamvadása után lehetett a vész továbbterjedését meggátolni... A Kovács Gábor tanár udva­rán levő fásól is két helyen lángrakapott, úgyszintén az pinczék közül kettő, me­lyek azonban mindnyájan eloltattak. Borsod, 1882. julius 19. Polgár: tulajdonát gyarapító, szabad ember „A jelzőt bárki magára veheti, vagy mástól elvitathatja, de nem ez a fontos” Miskolc (ÉM - BA) - A mai polgárosodásnak a múlt szá­zadi magyar hagyományokat kellene követnie. Ezt Fazekas Csaba, a Miskolci Egyetem történésze, a reformkor és 1848-49 ismert kutatója ál­lítja, akivel arról beszélget­tünk: ki is a polgár. □ A politikai közbeszéd hangsú­lyos fogalmává vált az utóbbi hónapokban a „polgár”, a „pol­gári” kifejezés. Ugyanakkor mintha nemcsak a társadalom, de a politikai elit is fogalmi za­varokkal küzdene: nem látszik egységesnek a. szóhasználat. A tisztázásban fontos szerephez jut­hatna a történelemtudomány: mit. ért a história polgárságon? # A kifejezés születése az ókori városállamokhoz kapcsolódik, ahol a polgársághoz valamiféle kiváltságok kötődtek. A polgá­rok részt vehettek a politikai életben, tagjai lehettek vala­mely elitnek. A ma is használa­tos polgár-fogalmunk tipikusan a felvilágosodás terméke. A pol­gárnak mindenekelőtt van ma­gántulajdona, amit a képességei szerint gyarapíthat. A másik, amit nem lehet élesen elválasz­tani ettől, az egyfajta szemléleti, világnézeti kérdés. A polgár minden tekintetben szabad em­ber, a törvényes feltételek kö­zött, vagyis más emberek érde­kének sérelme nélkül. Nem ír­hatja elő egy polgári államban a számára senki, hogy mit higy- gyen, mit gondoljon. Ez a két je­lentéstartalom a mai szóhaszná­latban valóban rendre összeke­veredik. □ Akadt-e olyan időszak a ma­gyar történelemben, amikor ez még nem volt így? • A magyar történelem két kor­szaka érdemelte ki vitathatatla­nul a polgári jelzőt az utókor historikusaitól. Az egyik a re­formkor. A polgárosodásért küz­Fazekas Csaba dő középnemesi réteg nem pusz­tán azért harcolt, hogy megszűn­jenek a vagyonszerzést, a va­gyongyarapodást, az előrelépést gátló tényezők, de azért is, hogy' ezek a kiváltságok mindenki számára elérhetőek legyenek. Ennyiben valamennyi polgári erő, éljen bárhol a világon, a francia felvilágosodás tanítvá­nya és gyermeke, hiszen a sza­badság, egyenlőség és testvéri­ség eszméje a hétköznapok gya­korlatára lefordítva tulajdon­képpen a polgári életformát je­Fotó: Bujdos Tibor lenti. A másik ilyen korszak a dualizmus időszaka, amikor je­lentős részben sikerült ledönte­ni az emberek közötti szárma­zásbeli, rangbeli, esetleg vallási válaszfalakat. A polgári gondol­kozás alapelemei a törvényho­zásban is megjelentek, gondolok itt az egyházpolitikai, vagy a népiskolai törvényekre, és így tovább. □ Milyen okokkal magyarázza, hogy a huszadik század Magyar- országa nem építkezett ezekre az alapokra? • A huszadik század a magyar polgárosodás szempontjából na­gyon szerencsétlenül alakult. A Horthy-korszak nem a polgári, hanem az úri Magyarország ha­gyományaihoz nyúlt vissza. A rendszer gyakorlatilag megvál­toztathatatlan volt, a közgondol­kodásban -egyetlen ideológia - a keresztény-nemzeti - uralkodott. A történelmi egyházak ismét a hatalom részévé váltak, ami a polgári gondolkodással ellenté­tes. 1945-ben a magyar polgáro­sodás lehetőséget kaphatott vol­na azáltal, hogy a polgárosodást lefojtó tendenciák és társadalmi rétegek elveszítették a befolyá­sukat. Csakhogy a polgári lét­nek az alapfeltételei szűntek meg: a kommunista rendszer felszámolta a vagyonbiztonsá­got, a magántulajdont, ebből a politikai jogok csorbulása, majd ezek teljes hiánya következett. A rendszerváltozás soha nem lá­tott lehetőséget teremtett a ma­gyar polgárosodáshoz. És ha ha­gyományt keresünk, a múlt szá­zad polgári hagyományához kel­lene visszanyúlnunk, amikor egyszerre valósult meg a magán­élet és a magántulajdon szentsé­ge, illetve az emberek egyenlősé­gének, egyenjogúságának elve. □ A most kezdődő új kurzus ve­zetői polgáriként határozzák meg a választások utáni korsza­kot. Az ön által a magyar polgá­rosodás aranykorának nevezett időszakokban polgározták-e ma­gukat és a társadalmukat a poli­tikusok? • A polgári jelzőt bárki magára veheti, vagy mástól elvitathatja, de nem ez a fontos. A polgári jelzőt a történelemtől kell kiér­demelni. Hogy ki szolgálta a pol­gárosodás ügyét, azt igazán az utókor tudja mindig eldönteni. A múlt század nagyjai (Kossuth, Deák, Eötvös József) úgy szol­gálták a nemzet ügyét, hogy nem definiálták magukat. Civilek: az önkormányzat katalizátor is Elsősorban nem pénzzel, hanem az olcsó bérleti díjjal segíthetnek Miskolc (ÉM - PTA) - Folya­matosan és egyértelműen nő az önszerveződő módon megalakuló és aktív munkát végző egyesületek, alapítvá­nyok száma Miskolcon. Az önkormányzatot leggyakrab­ban azért keresik meg a szer­vezetek, hogy az térítésmen­tesen biztosítson helyet szá­mukra. Egyelőre nincs a miskolci ön- kormányzatnál olyan ember, akinek az lenne a feladatköre, hogy tartsa a kapcsolatot a civil szervezetekkel - világított rá Káli Sándor alpolgármester. Ezen a helyzeten szeretne vál­toztatni a jövőben a város veze­tése. Az egyesületek egyenesen ahhoz az osztályokhoz fordul­nak, amelyhez ügyük tartozik. A találkozási pontok: az egész­ségügyi, szociális terület és a tá­mogatás miatti kérelem. Az anyagiakat pályázatok útján próbálják előteremteni a szerve­zetek, az önkormányzattól in­kább azt szeretnék, ha térítés- mentesen biztosítana helyet szá­mukra. Ez az igény találkozik az ön- kormányzat lehetőségeivel is. Ugyanis anyagi támogatásra csak ritkán van lehetőség, a vá­ros elsősorban helységgel, illet­ve bérleti kedvezmény biztosítá­sával, mentességgel segíthet - tudtuk meg Fejér István alpol­gármestertől. Bár a költségveté­si keretből elkülönített Mecénás Alaptól anyagi juttatást is vár­hatnak a pályázók. Emellett a város erkölcsi támogatását élve­zi minden olyan szervezet, amely aktívan végzi munkáját. Ez azt jelenti, hogy az önkor­mányzat katalizátor, közvetítő szerepet tölt be a civil szféra és azok között, akiktől támogatást várhatnak az egyesületek - leg­több esetben eredményesen. Legutóbb ilyen úton sikerült az egyik lelkisegélyes alapítvány­nak közel egy éves működési költségét fedezni. Fejér István elmondta: a sok nemes célért küzdő szervezet mellől eddig hi­ányzott egy olyan központi aka­rat, amely képviselné az érdeke­iket, hallatja a szavát és kor­mányszinten is kezdeményezné a kapcsolatteremtést. ói, hvcauai a .-i.-u-g cm-i-váoí ikoa 1 %a -t » _________________________v - . ___________ - .........................................-............................................................................................-........... -_____________________-i..........................................-................x• n yolult szakszavakkal lehetne körülírni, mint például a plasz- ticitáselmélet, a csillapított rendszerek gerjesztett lengései. Az viszont laikusként is szem­betűnő, hogy doktori értekezé­sében a beton lassú alakváltozá­sával foglalkozott. A kulcsszó: beton. Ez lehetne a kapocs az egykori tudós és a ma nevét vi­selő avasi utca között. Az említett anyagból akad itt bőven; körülnézve tudatosul az emberben, hogy szinte csak az akad. És mintha méltó akarna lenni az utca névadójához, a há­zakon, a tereken igyekszik az anyag demonstrálni lassan az alakváltozás összetett folyama­tát. Hol van már a hajdani avasi legelő, az egykori borpincék? A Sályi István utca tökéletes bizo­nyíték arra, hogy a „betonizált” Avas képe a műszaki tudomá­nyok elméletének és szabály- rendszerének megfelelően fejlő­dött ki, és alakul ma is. Miskolc (ÉM - Ol) - Létezik az Avas oldalában egy utca, a Sályi Istvánról elnevezett. Végigjárva az utcát semmi érdekes, vagy szembeszökő építmény nem zavarja meg a jellegzetesen avasi han­gulatot. A panelházak közt lebetonozott .játszóterek” szomorkodnak né­hány mászókával, gyerekek nélkül, itt-ott pár négyzetméter­nyi gazos zöldterület. A képet a szemetes konténerek és az el­maradhatatlan falfirkák teszik teljessé. Van idő és alkalom párhuzamokat keresni az utca névadója és látványa között. Sályi István (1901-1974) gé­pészmérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora volt. A Miskolci (akkor még Nehézipari Műszaki) Egyetem tanszékvezetője, 1950-1961 kö­zött ‘ rektora. Tudományos munkásságát csak olyan bo- Semmi nem zavarja meg a jellegzetes avasi hangulatot Fotó: B.T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom