Észak-Magyarország, 1998. július (54. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-31 / 178. szám
1998. július 31., péntek tftpl W't'l- A '•*! • /*D ’ • H ’"'7 ■ : Kultúra 7 ppp Kietz László alkotásaiból nyílt I kiállítás tegnap a pécsi Ifjúsági Ház galéri- i ájában. A Diósgyőri Képzőművész Stúdió I vezetőjének vándorkiállítása egy hónapig I látható a baranyai megyeszékhelyen. • Rockpárbaj címmel amatőr zenekarok számára hirdet pénzdíjas versenyt a kazincbarcikai Egressy Béni Művelődési Központ. Az augusztus 29-én és 30-án rendezendő versenyre nevezni augusztus 26-áig lehet a 48/312-413-as telefonon, vagy személyesen a művelődési központban (Kazincbarcika, Fő tér 5.). Nevezési díj zenekaronként 1000 forint. • A Quartet B együttes tartja lemezbemutató hangversenyét a Miskolci Jazz- koncertek sorozat első rendezvényeként ma, pénteken este 8 órától a városháza udvarán. • Giuseppe Verdi Requiem című műve hangzik el a Matáv Szimfonikus Zenekar tolmácsolásában augusztus 1-jén, szombaton a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A hangverseny szólistájaként Bazsinka Zsuzsa, Lukin Márta, Gulyás Dénes és Kováts Kolos lép fel. Közreműködik a Budapesti Akadémiai Kórustársaság. Az előadás dirigense Ligeti András lesz. Tiszta őrültek háza Fecske Csaba Könnyesre nevettem magam az MTV2-en a fenti című műsort nézve. Lám, a Hofi még mindig aktuális, jobban mondva még mindig érvényes. Poénjai ugyanúgy „ülnek”, mint tizenegynéhány évvel ezelőtt, amikor a „cocializmus” kis marhaságait és nagy marháit figurázta ki hol maró gúnnyal, hol csipkelődő, szelídebb - de teljesen sohasem megbocsátó - iróniával. A rébuszok és metaforák mögül ki lehetett érezni Hofi szenvedélyes igazságvágyát, elkötelezett ellenzékiségét. Ezt persze nem politikai értelemben gondolom, hiszen sajátságos művészetével magasan fölötte állt a kicsinyes, rövidlátó politikának. Azt hitte volna az ember, hogy a rendszerváltozással megszűnik ihlető ereje, érvényessége ennek a vagabundus művészetnek, elveszítvén politikai pikantériáját, már nem fog hatni. Hogy nem így történt, azt fényesen bizonyította az 1980-as - a Mikroszkóp Színpadon rögzített - felvétel sugárzása. A tizennyolc éves poénok nem döglöttek be, jókat durrantak, noha igazából nem is a petárdapoénok fajtájából valók, persze van egy felszíni, röhögtetős rétegük is a Hofi-poé- noknak, de mindig van mélyebb, filozofikus rétegük. Időállóságukat bizonyára ez a mélység biztosítja. Hofinak nemcsak kifinomult politikai érzéke és szatirikus hajlama van, hanem kiemelkedő színészi tehetsége is. Az elmúlt csaknem két évtizedben a szakma magas kitüntetésekkel, a sors pedig súlyos betegségekkel díjazta Hofi Gézát, a mi Hofinkat. Aki, bár manapság jóval kevesebbszer lép közönség elé - aligha témahiányban szenved -, még mindig képes megnevettetni minket. A világ ugyanolyan nevetséges maradt, mint volt. Botcsinálta jósként megkockáztatom: Hofm a 3. évezredben is lehet majd nevetni. A közösség kiállítása a Közösségi Házban Az idősebbek felismerhetik, a fiatalok megismerhetik a matyó tárgyakat Hogy a Matyó Múzeum mellett „mit keres” egy másik matyó népművészeti kiállítás?- A néprajzi könyvek sokszor tele vannak adatokkal. De hogy milyen is az adott népcsoport élete, mentalitása, az általában elsikkadt. Én a könyveimben azt írtam le, amit megéltünk. Az emberekre helyeztem a hangsúlyt. Azt szeretném, hogy ez a kiállítás se „múzeumszerű”, hanem életszerű legyen. A mindennapi életből vett használati eszközöket mutatjuk be, olyan tárgyakat, amelyeket az idősebbek felismerhetnek, a fiatalok pedig megismerhetnek. A Matyó Múzeum viszonylag kis terület, ott nincs mód a teljes életszerűségre, hiszen sok anyagot kell megmutatni. És a Matyó Múzeumba a kövesdi már nem megy be, mert ezerszer látta. Ide viszont eljön, hogy egy kicsit felelevenítse a múltat. A tárlat mái- nagyjából elkészült, de az írónő ma még „ellenőrzi” a kiállításrendezők munkáját.- Akik fiatalabbak, nem éltek benne, nem érezhetik, mi a lényeg. De én tudom, ha bejön Bori néni, azt nézi, nem „colonkos”-e a ruha, nem lőg-e, itt-ott. Mert a matyók nem így viselték. Ilyen fontos apróságokat még ki lehet javítani... Két- három évtizeddel ezelőtt sajnos megtanították az embereket szégyellni a múltat. Akkor az volt a sikk, hogy modernizálni vagy kidobni. Most kezdik érezni az emberek, hogy sok mindentől nem kellett volna megszabadulni: a tárgyak mögött szellemi érték van. Ez a kiállítás is bizonyítja ezt. Mezőkövesd (ÉM - DK) - Egy pici lánynak készült matyóruha is látható lesz a kövesdi Közösségi Házban nyíló népművészeti kiállításon: Pető Margit négyévesen viselt ruhácskája.- Kicsit bizony megfakult, látszik rajta a kora. Hiszen több mint ötven éve, hogy ebben pompáztam - mondja Pető Margit iparművész, író, aki szombaton délelőtt 11-kor ajánlja az érdeklődők figyelmébe a matyó népművészeti kiállítást. S hogy őt kérték fel a tárlatnyitóra, 4annak sok oka van. Hogy matyónak született, az persze még nem érdem. Az viszont már igen, hogy több könyvet is írt a matyókról, jól ismeri hagyományaikat. Ráadásul a város díszpolgára (augusztus 20-án veszi majd át ezt a címet). De hogy nemcsak a tárlatnyitásra kérték fel, hanem a tárlatrendezés szellemi irányítására is, annak azért praktikus oka is volt.- Tudtam, hova kell menni - magyarázza. - Hiszen mikor a könyveimhez adatokat gyűjtöttem, rengeteg emberrel megismerkedtem. Bár egy kis csalódás ért most, nem mindenütt találtam meg, amit kerestem. Az emberek ugyanis nem nagyon tudták, milyen nagy érték birtokában voltak: egyes tárgyakat potom áron eladtak, vagy hagytak a színben elrohadni. A gyönyörű matyó lócát meg átfestették. Persze, meg lehet próbálni „visszafesteni”, de soha nem lesz már a régi... A kiállításra kerülő anyag mintegy felét ő maga gyűjtötte össze - a másik fele a Matyó Múzeum raktárából való. Meséli, 40 fokos melegben ment kerékpárral az ismerősökhöz a tárgyakért, teherautót szerzett a matyó lóca elszállításához... Az emberek persze bizalmatlanok. De nem Pető Margittal szemben, aki nem ismeretlenként kopogtatott. Az „Adjon Isten, Mari néni, emlékszik-e még rám?” köszönés után - emlékezve - szívesen kölcsönöztek tárgyakat a kiállításhoz. Korábban matyó népművészeti alkotásokból rendeztek kiállítást Mezőkövesd (ÉM) - A XIII. Matyóföldi Nemzetközi Néptáncfesztivált a hét végén rendezik meg Mezőkövesden. A kétnapos rendezvényen fellép a Bongó Men (Nigéria), a Bunyevác (Szerbia), a Kosuta (Szlovénia), az Evridika (Bulgária), az Ogrodzieniec (Lengyelország), a Suvi (Észtország), a Bodrog (Sárospatak), a Duna (Budapest), a Lajtha (Eger), a Pántlika (Tiszaújvá- ros), a Vidróczki (Gyöngyös) néptáncegyüttesek, a Debreceni Népi Együttes, a „Kállai Kettős Néptáncklub” Egyesület (Nagykálló), a Hegyalja Hagyományőrző Együttes (Sá- toi'aljaújhely), az Ifjú Szív Táncegyüttes (Szekszárd), illetve a házigazdák: a Matyó és a Jatari néptáncegyüttesek, a Nagymama Klub Pávaköre és a helyi fúvószenekar és ma- zsoretcsoport. SZOMBAT Emlékkép a fesztivál albumából Fotó: Dobos Klára Megnyitó. Főtér. Délelőtt 10 órától. Köszöntőt mond Her- kely György polgármester. Néptáncbemutató. Főtér. Negyed 11-től. Matyó néprajzi kiállítás megnyitója. Közösségi Ház emeleti nagyterme. Délelőtt 11 órakor Pető Margit iparművész, író nyitja meg Kozma István festőművész kiállításának megnyitója. Városi Galéria. Délután 5 órakor Gyöngyösi Gábor újságíró ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Divatbemutató. Főtér. Este 7-től. Táncház a Táncpajtában. Este 8 órától. VASÁRNAP _________ N éptáncbemutató. Főtér. Délelőtt 9 órától. Menettánc a Mátyás király úton. Délután 5 órától. Díjkiosztó gálaműsort a Közösségi Ház színháztermében. Este 7 órától. Nagybányától Kövesdig. Kozma István képző- és iparművész alkotásaiból nyílik kiállítás - a XIII. Matyóföldi Nemzetközi Néptáncfesztivál keretében - augusztus 1-jén, szombaton délután 5 órakor a mezőkövesdi Városi Galériában. A tárlatot Gyöngyösi Gábor Miskolcon élő újságíró, kritikus ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Kozma István Kolozsvárott járt egyetemre, a festészet mellett pedagógiát is tanult, főtantárgyként textil-iparművészetből diplomázott. Hosszú évekig Nagybányán dolgozott, majd Mezőkövesden telepedett le. Művészi hitvallását a következőképpen fogalmazta meg: „a népművészettel tudatosan foglalkozom. Nem a népművészeti elemek pontos lemásolása érdekel és ennek lényege, őszinte humanitása, robosztus formavilága.” Képünkön Kozma István Nagybányai látkép című alkotása.
