Észak-Magyarország, 1998. július (54. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-23 / 171. szám

1998. július 23., csütörtök ISt-SlOli 6 Az állatorvos Szendrő (ÉM - PTA) - Negyven évig volt a tele­pülés állatorvosa az idén nyolcvan- éves Papp Károly. Nyugdíjba vonu­lása után szakított szakmájával. A szarvasmarhák, ju­hok, lovak helyett apróbb állatok­kal foglalkozott és foglalkozik a mai napig: méhekkel.- Ma már Szendrö az otthonom, de nem itt születtem - óbecsei vagyok. Szerb elemibe, gimnáziumba, majd horvát egyetemre jár­tam, de végül - amikor a második világhá­ború idején a magyar alakulatok vissza­foglalták a területet - Budapesten diplo­máztam. Otthonról menekülni kellett, ott több náció élt együtt: szerbek, horvátok, bunyevácok, ami nagy ellentéteket szült. Hogy mást ne mondjak: egyik napról a másikra háromezer magyart végeztek ki... A diploma után tíz megyében is érdek­lődött állás után. A legszimpatikusabb Szendrő ígérete volt számára. Pontosab­ban az, hogy nem ígértek könnyelműen semmit: a falunak soha nem volt állator­vosa, nagy jövedelemre sincs kilátás, de annyit mindig adnak, hogy tisztességgel megéljen - mondták. '43-ban. amikor a te­lepülésre költözött, még ezernégyszáz szarvasmarhája kétszáz pár lova volt az embereknek. Marhából ma már csak negyven, lóból tizennégy van.- Nem csak Szendrőben, hanem sok ki­sebb faluba is kijártam oltani, gyógyítani a jószágokat. Mindenhol jó szívvel fogad­tak, bár a falusi emberekkel sokszor ne­héz szót érteni. Ha voltak is ellentétek, nem tartottak tűi sokáig. Az emberek az állataikra voltak utalva, azok baját meg ugye csak az állatorvos kezelhette. Az iga­zi erőt - a technika fejlődése mellett - a háborúban is a lovak jelentették. A „felszabadításkor” sok katonának - illet­ve inkább az állataiknak - segítettem. Fel is ajánlották, hogy adnak egy szekeret, menjek ki velük külföldre, de nekem eszem ágában sem volt. Akkor is, meg ma is úgy vagyok vele, 'hogy a magyar földet nem hagyom el soha. Néha viccelődnek is családban velem, hogy mire érzem ma­gam olyan magyarnak - ha egy kicsit „megvakarom” magam, talán csak a déd- nagyanyám után van közöm a magyarok­hoz, ő az volt. Van is ebben némi igazság: anyám horvát, apám erdélyi - a feleségem is székely -, de vannak francia őseim is. úA'úíúí.h, /, /./í,' '< Vsr-'t-f///<.,W<y.íj* ' • Szőlősardó - Az útpályázaton nyert több mint nyolcmillió forintból ötszázöt­ven méternyi utat újítanak fel a települé­sen: az útpadka lerakás munkálatait né­hány napja kezdték el. Az építés mind­össze három-négy hétig tartana, de eb­ben az esetben hosszabb időt vesz igény­be. Az önkormányzat ugyanis egy másik - a gázbevezetéshez segítséget adó - pá­lyázatból is vár pénzt. Először a gerincve­zeték megépítését kezdik majd el, aztán következne az út és a vízelvezető árkok felújítása, amely már legalább harminc éve elmaradt Szőlősardón. A gázberuhá­zást a tervek szerint augusztusban el­kezdhetik. • Jósvafő - A Jósvafői Napokat idén júli­us 31. és augusztus 2. között rendezik meg. A rendezvény egyebek mellett ez az emberi kapcsolatok ápolása, a település önbizalmának visszanyerése, a Jósvafő- höz való kötődés erősítése miatt is fontos - vallja az önkormányzat. Az első nap bar­langtúrákban, tájházi találkozókban, kon­certekben bővelkedik, az azt követő szom­baton gyermek, és sportversenyek lesznek, és fellép a Kaláka együttes is. A falunapok zárónapján zenés műsorok, Ki mit tud, színdarabok várják az érdeklődőket. Közmunka: alapozás a további segélyhez Az edelényi önkormányzat szigorít a jövedelempótló támogatások odaítélésénél Edelény (ÉSVI - PTA) - Az ede­lényi önkormányzat a Köz­munkatanácsnál nyert pályá­zat nyomán 117 regisztrált munkanélküli és 10 aktív ko­rú, rendszeres szociális se­gélyben részesülő edelényi számára kínál foglalkoztatá­si lehetőséget július 15-töl december 15-ig. A városban július 16-ától egyide­jűleg több helyszínen folynak a munkálatok. Elsősorban a vízel­vezető árkok javítása, tisztítása és az útpadkák rendezése a fel­adat. A sikeres pályázatot köve­tően közel háromszáz munka- nélküli számára tartottak tájé­koztatót, a munka azonban csu­pán kétszáz embernek nyerte el a tetszését.- A munka elvállalása senki számára nem kötelező, de azok kieshetnek az ellátási, támoga­tási rendszerből, akik elzárkóz­nak a lehetőség elől - szögezte le Szilágyi Adolf polgármester. - Akik viszont hat hónapot le­dolgoznak, újabb két évre jogo­sultakká válnak a jövedelem- pótló támogatásra. Ez a lehető­ség csupán öt hónapra szól, de a szükséges egy hónapos alkal­mazásban is segíthet az önkor­mányzat. Két évvel ezelőtt az egész vá­ros közműhálózatát, illetve azok állapotát feltérképezte az önkor­mányzat. Az utak, a járdák helyrehozatala mellett beüte­mezték a vízelvezető csatornák felújítását is, amelynek karban­tartása már több évtizede elma­radt. A pályázat elnyerése - mintegy 26 millió forint - lehe­tőséget adott a feladat elvégzé­sére, és arra is, hogy foglalkoz­tassák az edelényi munkanélkü­liek egy részét. A polgármester elmondta: az önkormányzat szigorúbban fog­ja elbírálni a segélyeket azok­nál, akik bár munkaképesek, nem jelentkeztek dolgozni. Az egyik utcában munkások ülnek az árokban. A fél sor már elkészült, aznap kezdték el a másik oldalon az ásást. Lassan halad a munka, nagy a hőség - mondják.- Vannak, akik nem vállalták ezt a munkát, mert szégyellik, pedig nincs rajta mit. Van köz­tünk, aki közel negyven évig dolgozott bányászként, úgy vesztette el a munkahelyét. Itt ás meg lapátol velem együtt, aki még nem is dolgoztam se­hol. Mondjuk kemény a munka, még soha nem nézett ki igy a tenyerem - mutatja az egyik közmunkás, Gajdos László a vízhólyagokat, bőrkeményedé- seket a kezén.- 25 ezer bruttót kapunk, más közhasznú munkások meg 17 ezerért csak sepergetnek - le­gyint lemondóan egy másik munkás, Lakatos Attila. - Töb­bet érdemelnénk. Hát hol itt az igazság? Odaát? A mi igazunk eztán is csak X-akta lesz... Festettek, mázoltak a táborban Befejeződtek az égerszögi tá­bor felújítási munkálatai a na­pokban. A helyreállításba másfél évvel ezelőtt kezdett a perkupái és a varbóci önkor­mányzat. A pályázaton elnyert 5 millió forintból a főépületet, a zuhanyzó- és mosdóhelyisé­geket, valamint a vécéket tet­ték rendbe. Az utolsó simításo­kat a Cser Közmű Kft. végezte el, amelynek tavaly bérbead­ták a tulajdonos önkormány­zatok a tábort. Az égerszögi üdülő eddig csak májustól szeptemberig fogadott vendé­geket - ezen is szeretnének változtatni azzal, hogy téliesí- tenék az épületeket. Mivel a vezetékes gáz megépítésére nincs mód, tartályos gázfűtés­sel oldanák meg mindezt. A tá­voli tervek között egy strand kiépítése is szerepel, hogy még vonzóbbá tegyék a tábort az idegenforgalom számára. Fotó: Bujdos Tibor Utcajelző táblákat he­lyeztek ki az alig néhány száz lelkes Perkupán Erre azért volt szükség mert más nevek szerepelnek a hi­vatalos utcajegyzéken, és más elnevezéseket használ­nak - akár az idegenek el­igazítására - a helyiek. Fotó: Bujdos Tibor Gombát, gyümölcsöt, somot aszalnak Fotó: Vajda János Teresztenye (ÉM - PTA) - A Galya-erdö déli lábánál faka­dó bővizű forrás mellett épült meg egykor Tereszte­nye. A forrásvíz még néhány évtizeddel ezelőtt is malmo­kat hajtott. Mára csak a mű­emlékek maradtak meg a hi­vatalosan 23 lelkes faluban, megélhetést legfeljebb az a gombaszárító adhat, ame­lyet tavaly vett meg három település. A falu büszkesége a 18. századi műemléktemploma, a Galyaságra jellemző kopjafás síremlékei, jel­legzetes emberarcú formáival. Még áll a faluban néhány lábas csűr, amelyek a Bódva mentén va­laha igen elterjedt csűrös gazdál­kodás népi emlékei. Az országút önmagába visszakanyarodik: itt valóban a világ végén vagyunk.- Teresztenyén csupán jó le­vegő és csend van - pénzkerese­Aszalják a gombát ti lehetőség nincs - mondja Bá­nyai Lászlóné polgármester. - Legalábbis addig egyáltalán nem volt, amíg tavaly ősszel meg nem vettük Szőlősardóval és Varbóc- cal közösen a szárítógépet, ame­llyel gomba, gyümölcs éppúgy aszalható, mint a különféle gyógynövények. Az árút két be­szállító viszi el tőlünk, levesport, fűszert készítenek belőle. Aki rá­szánja az idejét, energiáját ha­vonta biztos, hogy kereshet a ter­mések gyűjtésével 20-25 ezer fo­rintot. A lehetőséget egyelőre nem használják ki maximálisan az itt élők, talán majd, ha jobban megismerik ezt a fajta pénzkere­seti módot. Az aszalót az önkormányza­tok a foglalkoztatási alapítvány pályázatának köszönhetően mint­egy fél millió forintért vásárol­ták tavaly. Beüzemelésére - minthogy előző évben őszre haj­lott beindítása - igazán idén ke­rül sor. Eddig főleg rókagombát, vargányát - ezeket veszik át a legdrágábban: napi ártól függő­en 500-800 forint körül csiper­két, tinórut, galambgombát hoz­tak az emberek. Munkában az edelényi közmunkások

Next

/
Oldalképek
Tartalom