Észak-Magyarország, 1998. július (54. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-16 / 165. szám
1998. július 16., csütörtök in-hon 6 A gazdaságvezető Tiszabábolna (ÉM - NyZ) - „Tegnap múltam 75 éves" - így mutatkozik be Gál Péter. „Most már 76 vagyok" - folytatja, és lassan belemerülünk az életébe.- Édesanyámék a kaszálórészüket kaszálták, két kazal szénát felrakott-elötte, úgy vitték haza. Majdnem hogy a lovak között születtem a réten - kezdte magyarázni Gál Péter, hogy miért szereti a földet, a növényeket és az állatokat. Cserepes házban laktak, az pedig módosabbnak számított Tiszabábolnán. Tizenegyen voltak testvérek, ő volt a negyedik legnagyobb. Péter bácsi úgy meséli, hogy szülei már korán bevonták őt is a munkákba: járt kaszálni, aratni, de gulyáskodott is öt esztendeig a Mezőkövesd környéki Batusz tanyán.- 1957. február 22-én, erre is emlékszem, léptem be a téeszbe. Ősszel már a növénytermesztési brigádnak voltam a vezetője. Hagymát, paprikát, búzát, kukoricát termeltünk. Rengeteg termés volt - gondolkodik el. - Aztán elvégeztem a gaz- datanfolyamot Abaújszántón. A növények után foglalkozott sertéssel, csirkével, libával, pulykával, szarvasmarhával, birkával, lovakkal.- Húztam harminc esztendeig. Az honosított meg, hogy lovat adtak alám, hátaslovat. Közben aztán elnökhelyettes lettem a téeszben. Vicceltem is az elnökkel. „Lenéznek bennünket, te Volgával jársz, én meg lóháton” - mondogattam. Amikor nyugdíjba vonultam 1983. június 29-én, levágattam egy pecsenyebárányt, negyven- három vendég volt az ünnepségen. Péter bácsi egy ideig még ügyintéző volt az Áfésznél, rész vett a közgyűléseken, ilyenkor egyúttal meglátogatta a barátait. Otthon is rámaradt minden feladat, még most is nevel sertéseket, birkákat, csirkéket, és segít- kezik a lányánál. Fotó: Bujdos Tibor A'VU/Ú ()>', r:\MiU A miMs • Borsodgeszt. A borsodgeszti önkormányzat működési kiadásait nem fedezi a normatív állami támogatás, ezért - több önkormányzathoz hasonlóan - évről évre arra kényszerülnek, hogy mint forráshiányos önkormányzat állami támogatást kérjenek a működési költségek kiegészítésére. A Pénzügyminisztériumhoz beadott pályázat eredményét augusztusra várják - tájékoztatott Rónaszéki Péter jegyző. A minisztérium általában pár millióval „kisegíti" az önkormányzatokat, a teljes összeget azonban a település vezetőinek kell kigazdálkodniuk: az alapvető feladatokat ellátják, de sokkal takarékosabban élne. • Cserépfalu. Ötnapos fesztiválra készülnek a cserépfalviak. Az augusztus 18-a és 23-a között megrendezett ünnepségsorozat során rendkívül gazdag és sokrétű rendezvények várják a település lakóit és a kirándulókat. Cserépfalu képeken címmel hirdettek képzőművészeti pályázatot, a beérkezett alkotásokból kiállítást nyitnak meg. Felavatnak egy '48-as emlékművet és Cserépfalvi Imre emlékszobáját, utcabálon szórakozhatnak az odalátogatókat, tűzijátékkal, haditorna- és színműbemutatóval, és hagyományőrző műsorral kedveskednek az ünneplőknek. A programok között lesznek „premierek" is: megrendezik a Cserépiek I. Világtalálkozóját, és az I. Borversenyt. A százéves református templomban ünnepi hangversenyt és ünnepi istentiszteletet tartanak majd. Csoroszlya, ekevas és a nagykócsag Tiszavalk nemrégiben felavatott címere a település múltjáról és jövőjéről vall Mikola István: A Tisza ezen szakasza kiemelt üdülőövezet Fotó: B.T. Nyikes Zita Tiszavalk (ÉM) - A katolikus települések gyűrűjében, megirigyelve a védőszentek ünnepét, az „össznépi mulatozást" Tiszavalk község lakói eldöntötték, hogy ők is tartanak egy ünnepnapot... - így kezdődik a tiszavalki falunapok története. Az utóbbi nyolc évben gazdagodott a program: ebben az évben például felavatták a település zászlaját és címerét.- Csak a mostani falunapon avattuk fel a zászlónkat, de már körülbelül két éve használjuk - mondja Mikola István polgár- mester. - A közösségi jelképeknek, így a zászlónak is rendkívül fontos, praktikus haszna van: az összetartozást fejezi ki Háború idején, ha a banda elszakadt, a magasba tartott zászlókat figyelve látták a katonák, hogy merre kell vagdalkozni. A zászlónak és a címernek még egy másik fontos szerepe is van: a közösségről szól. „...sétál egy madár” A település szép és szerencsés helyen van, hiszen közelben a Tisza-tó és a Kis-Hortobágy: a növény-, állat-, de főként a madárvilág egyedülálló ezen a vidéken. Az idegenforgalmat lehet arra alapozni, hogy a magyar és a külföldi turistát is érdeklik ezek a ritkaságok. Azzal persze tisztában vannak a település vezetői, hogy „az értéket nem szabad odadobni, mert akkor úgy kezelik az emberek”. Ezért terveznek a közeli kikötőben madárlest, a faluban ornitológiái központot, előadótermekkel és táborhelyekkel, továbbá fogadókat, panziókat és programokat A régvolthoz igazodva- A Tisza ezen szakasza kiemelt üdülőövezet. Sokan jönnek kirándulni, horgászni. Mi viszont nem szeretnénk, ha üdülőfaluvá válna a község. Ezért nem engedélyezzük például faházak, alpesi tetős víkendházak építését. Legyen muskátli az ablakban, és legyen kisebb méretű ház, de stílusában illeszkedjék a „földszintes” település jellegéhez- határozza meg a polgármester. Falunapot a hetvenes évek elejétől kezdve rendeznek Tiszavalkon: a barátok, az elszármazottak, a rokonság, a kirándulók gyűlnek össze ilyenkor. Az utóbbi nyolc évben ezeknek a Gyékényes falunapként emlegetett ünnepségeknek a programja folyamatosan bővül.- Évek óta rendezünk gyé- kénykiállítást, hiszen a gyékényfonásnak óriási hagyománya van a faluban. Szinte mindenki tudja, a munkanélküliség pedig rá is kényszeríti az ittla- kókat. De nem is kiállítások ezek, hanem inkább vásárok. A vége pedig mindig az, hogy elfogynak a kiállított termékek. Azon vagyunk, hogy erre a múltra alapozva berendezünk egy állandó gyékénymúzeumot is: a gyékény minden részét, a termékkészítés műveletét is bemutatnánk. És visszatérve a település múltjához, a mezőgazdasághoz: a legeltető állattenyésztést, az erdősítést, a biogazdálkodást, a gyógynövények gyűjtését szorgalmazzuk - tervezi a település vezetője. A címer A címer - csakúgy, mint a zászló - a közösség, az összetartozás jele Fotó: Bujdos T. Zöld mezőben egy nagykócsag sétál, mellette csoroszlya és ekevas. Alul a jelenleg 379 lakost számláló település neve, a felső kék mezőben pedig évszám: 1332. Az évszám nem különleges, sok települést említenek ekkor először, ugyanis 1332-ben állították össze a Pápai Tized- jegyzéket. A címert egy bélyegzőlenyomat alapján szerkesztették meg, a csoroszlya és az ekevas már ezen is rajta volt, a nagykócsag viszont most került bele. Formálják az útszéleket Egerlövő és Mezőkövesd között áprilisban kezdték el formálni a közút melletti árokrészeket. A letöredezett ágakat távolítják el, a fák alatti bozótost irtják ki, majd a baleset- veszélyek elkerülése miatt beláthatóvá teszik a kanyarokat. Nyolc hónap alatt valószínűleg mindkét oldalt meg tudják szépíteni, várhatóan novemberre fejezik be a munkákat az Állami Közútkezelő Kht. Nyékládházi Üzemmérnöksége által foglalkoztatott közmunkások. Fotó: Buidos T. Beruházás ötösben Tiszadorogma (ÉM - FL) - A képviselő-testület július 3-án közmeghallgatást tartott, amelyen Széki Gézáné polgármester beszámolt az 1997. évi költségvetés teljesítéséről és az 1998. évi feladatokról. Nagy gondot jelent a 41 százalékos munkanélküliség. Április 1-jétől október végéig az Évízig- nél 24, az önkormányzatnál 14 közmunkást alkalmaznak. Az utóbbiak a közterületeken és a közintézményekben dolgoznak. Öt önkormányzat, Borsod- ivánka, Négyes, Tiszavalk, Tiszabábolna és Tiszadorogma társulást hozott létre a szennyvíz- beruházás megvalósítására. Eredményesen pályáztak céltámogatásra, s még három helyről remélnek anyagi segítséget. Ha ez sikeres lesz, akkor ősszel elkezdik a beruházást. Nyolcvanéves fák mesélnek Keresztesen A faültető Fekete Imre híres kertész volt Fotó: Bujdos Tibor Mezőkeresztes (ÉM - NyZ} - A mezőkeresztesi Dózsa György utca mindkét oldalán vastagiombú, terebélyes fák alatt haladhatnak el a járókelők. Az árnyék húséért hálásan mondanak köszönetét az ottlakók. De kinek is? A település lakói közül már kevesen emlékeznek Fekete Imre kertész nevére.- Már idős emberként, de jól ismertük Imre bácsit, mert a nagyapámmal együtt járt römiz- ni vasárnaponként. Nagyapám hentes volt, Imre bácsi pedig kertész, így az iparos körbe já- rogattak. Gyönyörű, csodaszép faiskolája volt Imre bácsinak, üvegházban nevelte a virágokat és konyhakerti növényeket termesztett - meséli a hetvenhét esztendős Berecz Bertalanná. Nyolcvanhat éves férje pedig hozzáteszi: - Később már én is csatlakoztam az idősebbekhez, el-eljárogattunk kártyázni. Fekete Imre Keresztesen született 1872-ben. Magas kort élt meg, kilencvenévesen halt meg, 1962-ben. Nagy udvara volt, és egy körülbelül egyholdas területet bérelt az akkori községi elöljáróságtól. A főutcai fákat pedig 1910 és 1912 között telepítette.- Először eperfákaí ültetett. de azokról hullott a gyümölcs, telepotyogott a járda. Ákkor ültette közé ezeket a japán akácokat, és ahogy ezek növekedtek, úgy vágták ki a többit - emlékezik vissza Berecz Bertalanná.- Fekete Imre híres kertész volt, ebből élt, ez volt a szakmája. Sályon is telepített fákat a kastély köré. Kossuth Lajos halálára pedig egy óriási koszorút csinált Kertészeti tevékenységéért az Osztrák-Magyar Monarchia császári kitüntetést is adományozott neki - folytatja Berecz Bertalan. A keresztesi kertész kétszer nősült, és öt gyermeke született. Nyolcvan-kilencven évesen már nehezen bírta a munkát, ekkor egyik fia, Gyula segített neki, és egyedül csak ő tanulgatta apjától a kertészmesterséget.- Szép ez a fasor a községben. Ápolni pedig kötelességünk, ezért gondoskodunk a beteg ágak levágásáról, és a kihaltak helyett új fák telepítéséről - mondja a Kiss Miklós polgár- mester. - Egyébként mostanában a község más területein is fásítottunk, például a Búcsú tér és a futballpálya környékén.
