Észak-Magyarország, 1998. május (54. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-02 / 102. szám

LJ ftsZAK-JVUOYAtOKSZAa 1»M. AI*18$ 1, SZOMKAV A válogatott keret Budapest (MTI) - Háromnapos gyakorláson vesz részt a jövő hét elején a csak itthon szereplő játéko­sokból kijelölt magyar labdarúgó-válogatott kerete. Bicskei Bertalan szövetségi kapitány az új felké­szülési rendszer alapján hívta össze a játékosokat, a következő, május 27-ei, Litvánia elleni barátsá­gos mérkőzés előtt. A névsor: Hajdú Attila (FTC), Babos Gábor (MTK) - kapusok. Erős Károly (BVSC), Dombi Tibor, Szatmári Csaba (DVSC), Szúcs Mihály, Dragoner Attila, Vincze Ottó, Hor­váth Ferenc (FTC), Tiber Krisztián (Gázszer), La­kos Pál, Korsós György (Győr), Mátyus János (Kis­pest), Halmai Gábor, Illés Béla, Kenesei Krisztián (MTK), Sebők Vilmos, Fehér Csaba, Pető Tamás, Tóth Norbert, Herczeg Miklós, Korsós Attila (ÚTÉ), Szilveszter Ferenc, Váczi Zoltán, Pál Zoltán (V as as), Sebők József (ZTE) - mezőnyjátékosok. 2000 forint felett: felezünk! Miskolc (ÉM) - Az Észak-Magyarország Szer­kesztőségének játékára a héten 376 tippszelvényt küldtek be olvasóink. Közülük sorsolás után ezút­tal is öt játékos tippjeit fizettük be. A szabály is­mert: amennyiben 2000 forint feletti a nyere­mény. felezünk, a kisebb összeg viszont olvasóin­kat illeti teljes egészében. Az elmúlt héten befize­tett szelvények között nem volt nyerő találat. A heti játékosok: 1. György József (Ózd, Táncsics líp. 6.). 2. Berta Róbert (Halmaj, Kossuth u. 47.). 3. Bartkó Elemér (Miskolc, Csóka u. 26.). 4. Nagy László (Újcsanálos, Kossuth u. 5.). 5. Sándor At- tiláné (Múcsony, Fő u. 19.). 1 2 3 4 5 1. IX 1 IX 1 1 2. 1 1 1 1 12 3. 2 2 2 2 1 4. IX 12 IX 12 1 5. X2 2 2 2 12 6, X IX X2 12 2 l 7. X 1 X 12 1 8. 1 1 1 1 1 9. X2 IX X2 2 IX 10. 2 2 2 2 IX 11. 2 2 2 X2 X 12. 1 IX 1 1 1 13. X 2 2 X 2 14. X 1 1 1 X Belekapaszkodnak az utolsó szalmaszálba? Labdarúgó NB l/B, 33. forduló: Soproni FAC - Tiszaújvárosi SC Tiszaújváros (ÉM - BCS) - Nem maradt sok ideje a ke- sergésre a Tiszaújvárosi SC csapatának, hiszen a szerdai, hazai pályán elszenvedett ve­reség után, a hétvégén újabb fordulót rendeznek a labda­rúgás második vonalában. A mai napon az újvárosi gárda az ország legnyugatibb váro­sában lép pályára, ahol a 17.00 órakor kezdődő össze­csapáson a Soproni FAC lesz az ellenfele. □ Egy eséllyel megint kevesebb - utalt Mucha József, a szerdai, Kecskemét elleni mérkőzésre. - A meccsek mennek, mi pedig egyre kedvezőtlenebb helyzetben va­gyunk. Szerettünk volna jobb eredményt elérni, de nem sike­rült. A kudarc okait tisztán látom, és a magam részéről szégyenke­zem is. Sajnos, tudomásul kell venni, hogy ennyire képes a csapat... • Nagyon letörtnek tűnik. □ Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagyok szomorú. S bár nem szoktam a játékvezetővel fog­lalkozni most mégis ezt teszem: mert véleményem szerint, a-16- oson belüli szabálytalanságért 11-est kell ítélni, még akkor is, ha ez történetesen a kecskeméti büntetőterületen belül történik, és a harmadik gól előtti szituáci­ónál is eseményközeiben kellett volna lenni, s akkor nem kapott Járai is hiányozni fog a TSC-ből volna ellenfelünk szabadrúgást, akkor amikor az egyik védőnk melléről pattant ki a labda. És akkor még nem is beszéltem ar­ról, hogy „besárgázta” a csapatot, s a Soproni FAC ellen emiatt há­rom játékosomat is nélkülöznöm kell. • Kik azok. akik nem léphetnek pályára a hűség városában ? □ Sárga lapos eltiltás miatt Laj- kovics, F'ige és Járai sem szere­pelhet. Rajtuk kívül továbbra sem számíthatok Pipóra és hozzá­juk csatlakozik még Vámosi, aki­nek mint kiderült el van repedve a szárkapocscsontja. A két sérül­tünknek még két hétig pihennie kell. Sajnos kezdő tizeneggyel nem tudok szolgálni, mert a pá­lyára lépő játékosok személyről csak közvetlenül az összecsapás előtt döntök. Itthon megyénk NB n-es csapatai A közgyűlésre várva Miskolc, Kazincbar­cika (ÉM - PA) - Mind­két megyei csapatunk hazai környezetben lép pályára a labdarúgó NB II Keleti csoportjának küzdelmeiben a hét vé­gén. A Borsod Volán szombaton a Dunake­szit, a Kazincbarcikai SC vasárnap a Nyírbá­tor csapatát fogadja egyaránt 17 órától. Balázs András, a Borsod Volán elnök-edzője bízik a jó szereplés folytatásában: - Mai ellenfelünk, a Duna­keszi az idény elején az át­igazolásokból és a készülő­désből ítélve magasabb cé­lokat tűzött ki maga elé, mint ahogyan most áll. A bajnokság közben nagy volt a játékosmozgás, és több edzőváltás volt a csapatnál, s ez jelen pillanatban a nyolcadik helyet jelenti számukra. Az elmúlt fordu­lóban sima 3-0-ás győzel­met arattak az Eger ellen, ez mindenképpen tisztele­tet parancsoló teljesítmény. A mostani trénerüket Fo­dor Imrét nem kell különö­sebben bemutatni, hiszen volt válogatott labdanígó, s ez idáig edzőként is sikere­sen szerepel. Mi minden­képpen szeretnénk folytat­ni jó sorozatunkat, mert ha ez sikerül, akkor meg tud­juk szilárdítani helyünket az élbolyban. Ez a feladat a következő csapatra vár: Grohnusz - Agárdi, Kund- rák, Szaniszló, Balázs - Si­pos (Drótos), Nyeste, Do­bos, Simkó - Boros (Lója), Koszta. Kádár Zsolt, a Kazincbar­cikai SC edzője győzelmet szeretne hazai környezet­ben: - Azt lehet mondani, hogy hazai pályán ismét esélyesként lépünk pályá­ra, győzelmet szeretnénk végre, hogy megörvendez­tessük szurkolóinkat. Ezt csak akkor szerezhetjük meg, ha a jó játékunkhoz végre jó helyzetkihaszná­lás is párosul. Várhatóan a Nyírbátor egy zárt védeke­zést fog ellenünk alkal­mazni, s abból próbál meg kontrákat vezetni. Vélemé­nyem szerint riválisunk ezt a legjobban, s a legve­szélyesebben játssza az egész mezőnyben. Szeret­nénk hamar gólt elérni, s ha ez sikerül, akkor meg­lesz a siker, hiszen gól nél­kül elég nehéz nyerni... A várható összeállításban vannak kérdőjelek, ezért még csak kerettel tudok szolgálni: Venczel, Braun, Lukács, Körösi, Zabos, Ta­kács, Harnócz, Sztahon, Helgert, Szőke, Deák, Fe­kete, Vitelki, Gál, Balogh, Bányai. Miskolc (ÉM) - A női ko­sárlabda-bajnokság élvona­lába tartozó egyesületek (PVSK, GYSEV, Soproni Postás, FTC, BSE) háza tá­ján szinte mindenhol kiala­kult már a jövő ért csapat gerince. A DKSK gárdája felé kacsingató játékosok azonban egyelőre még ki­várnak - ki tudja, hogy ki- bíiják-e még ezt a nem egé­szen egy hetet? - hiszen érthető módon szeretnének tisztában lenni azzal, hogy milyen felállású klubhoz szerződnek, ki lesz az elnök és anyagi biztonságban érezhetik-e magukat. In­formációink szerint több meghatározó játékosnak számító kosaras várja a május 8-i közgyűlés 15 órás kezdetét, s annak végered­ményét. Közölük ketten a most véget ért bajnokság­ban is piros-fehér színekért küzdöttek, s nagy valószí­nűséggel már mindenki ki­találta, hogy Anitics Líviá­ról és Fodor Csilláról van szó. Rajtuk kívül a magyar válogatott irányítója, Újvári Eszter is szívesen „ledobná magáról” a zöld­fehér szerelést, s bizonyos személyi feltételek megva­lósulása esetén jönne Mis­kolcra. Az egyik Magyaror­szágon játszó, román nem­zetiségű center menedzsere is Miskolcon járt néhány nappal ezelőtt, így aztán nem elképzelhetetlen, hogy a Zala Volán erőssége, La­ura Nitulescu is Diósgyőr­ben folytatja pályafutását. Ezenkívül az Avas aljára szerződhet még az ország legnyugatibb városából, annak is a Ronchetti Kupa győztes csapatából, a bedo­bó Mészáros Kornélia, akit szintén nem kell bemutat­ni a szakértő miskolci ko­sárközönségnek. A Király-sztori A soproni kudarc - és ami utána jött A megye legeredményesebb csapata, a'női kosárlabdában a kilencvenes évek eleje óta sikert sikerre halmozó DKSK háza táján a nyilvánosság számára is érzékelhető vihar kerekedett az elmúlt fél esztendőben. A klub elnöke és a vezető edző közötti konfliktus január végére a nyolc és fél éve Diósgyőrben dolgozó edző, Király Sándor menesztéséhez vezetett. A klub közgyűlésre készül, a bajnokság időközben befejeződött: az elért hatodik hely után már nem mondhatjuk, hogy a DKSK a megye legeredményesebb csapata. Ebben az interjúban Király Sándor beszél -aző szemszögéből ismerhetjük meg a történetet, s egy kicsit bepillanthatunk a magyar kosárlabda, illetve a klubok működésének kulisszái mögé is. A sorozat végeztével természetesen helyt adunk az érintettek véleményének, valamint az ügy szempontjából közérdeklődésre számot tartó egyéb észrevételeknek is. Gorombolyi László □ Térjünk vissza a csapatépítésre. • Fiatalokat kerestem, mert meg volt határozva az a keret, amiből én gaz­dálkodhattam. Az aláírási pénzekre összesen hétmillió forintot használhat­tam fel. Tárgyaltunk Béres Tímeával, aki a Fradiból ment a Sopronba. Öt­milliót kért az aláírásért, nyilván nem igazoltuk le. Még egyszer mondom, én ezzel nem értek egyet: jöjjön ide, dol­gozzon meg érte, és keresse meg azt a pénzt, de ne kapja meg előre. □ Milyen volt a javadalmazási rendszer? • A két amerikai, meg a két, dollár­ban fizetett magyar, Kalmár-Nagy Dó­ra és Anitics Lívia a már említett mó­don, havonta megkapta a szerződésé­ben szereplő összeg megfelelő részét. A többi profi játékosnak egyaránt ötven­ezer nettó volt a havi alapfizetése. □ Amihez jöttek a prémiumok. • Győztes meccsenként összesen öt­venezer forint nettó járt a csapatnak, amit differenciáltan kaptak meg a já­tékosok. Ezen kívül volt egy hónapra ötszázezer forint nettó mozgóbér, amit a kilenc játékos - ennyien voltak a profik -, ugyancsak differenciáltan ka­pott meg az edzésmunka alapján. Ezt teljes mértékben sosem fizettem ki. □ Átlagosan mennyit kereshet így egy meghatározó játékos ? • Az előző bajnokságban Hollósy Haj­ni havi átlaga 212 ezer nettó volt. □ Hogyan ítéli meg: a csapat átalakítá­sa-kiegészítése, az igazolások alkalma­sak voltak-e arra, hogy a kétéves szak­mai programot megvalósítsa? • Én ezt többször nyilatkoztam: az it­teni pályafutásom alatt szerkezetileg és egyéni adottságok dolgában ez volt a legjobb anyag. Ma is ez a vélemé­nyem. Én azt gondoltam, hogy ezzel a csapattal már az idén meg tudjuk nyerni vagy a bajnokságot, vagy a Ma­gyar Kupát. Hozzáteszem: ehhez sze­rencse is kell. □ Egyetértek, éppen ezért én azt gondo­lom, hogy könnyelműség volt elvállalni két év alatt a bajnoki aranyat. Mert nem biztos, hogy ez csak az edzőn, a csapaton múlik, még akkor sein, ha ab­szolút optimális a felkészítés. Általában az élsport ma már annyira kiegyenlí­tett, hogy nem lehet biztosra menni. • Valóban így van: az, hogy a négy kö­zé bejusson valaki, az csapat, pénz, szakmai tudás kérdése. Hogy ott mi lesz, arról sokszor a véletlenek dönte­nek. Én magunk között azt mondtam az elnökségnek, hogy már az első év­ben szeretném megnyerni a bajnoksá­got, hogy a második évben ne kelljen Fortunával minden nap jóba lennem. Arra adtam magamnak esélyű, hogy a két év közül az egyikben sikerülni fog. Ha az első évben nem jön össze, mert nincs szerencsém, akkor nem létezik, hogy annyira szerencsétlen legyek, hogy a másodikban se jöjjön össze. □ Akkor kezdjük el a bajnokságot, és menjünk el Sopronig. • A felkészülést a meglévő anyaggal kezdtem el, azokkal, akik itt rendelke­zésemre álltak. Idehoztam két irányí­tót, Rónaszékivel és Molnárral szeret­tem volna megoldani ezt a posztot, és Jolly Jokernek idehoztam Berkót. Az amerikaiakkal a két centerposztot akartam betölteni. Anitics bedobó, Kalmár-Nagy, a két amerikai, meg egy fiatal tehetség - ezzel meg is van a csapat. A meccsenként benevezett tíz ember úgy jön össze, hogy kell két irá­nyító, négy bedobó és négy center. □ Akkor minden adott volt a jó kezdéshez. • Nem egészen így történt. A két irá­nyító Rónaszéki és Molnár lett volna, de Rónaszékit kiengedtem Izraelbe egy tornára, ahol megsérült, azóta se tud játszani - ő eleve kiesett. Berkó idejött a B csoportból, de kiderült, hogy ezen a szinten nem bírja a terhe­lést a térde. Molnár megsérült az ala­pozás után, de még a felkészülési idő­szakban, amikor elkezdtünk meccse­ket játszani. Gyakorlatilag nem volt irányítóm. Ráadásul a két amerikai a bajnokság előtt négy nappal érkezett meg, leégve, kifáradva, leépülve, csaló­dottan - mert utolsók lettek a bajnok­ságban. Még arra se volt idő, hogy akklimatizálódjanak, kezdődött a baj­nokság. Maradt Fodor, Anitics, Kal­már-Nagy, meg a fiatalok. így kezdtük a bajnokságot. □ És akkor a negyedik fordulóban kö­vetkezett a tévés meccs Sopronban. • A két amerikai altkor két hete volt itt. Izomlázuk volt, de játszottak. Mi­vel alig ismerték egymást a többiek­kel, a csapatjátékot inkább zavarták, mint segítették. Irányítóm még mindig nem volt. □ És a Sopron megvette ötven ponttal a DKSK-t. • Elgázoltak bennünket. Ez szakmai­lag magyarázható volt - nekem, és persze nem a publikumnak. Számom­ra ez nem volt világ vége. Abból a szempontból persze tragikus volt, hogy a pályám során még sose kaptam ki ötven ponttal - de tudtam, hogy mik az okok, azt is tudtam, hogy a Sopron két és fél-három hónapja együtt dolgo­zott. A lényeg: nem estem pánikba. □ Nem lehet, hogy azért ennek a csapat szempontjából mégiscsak nagyobb je­lentősége volt? Lelkileg egy ekkora vere­ség nem viseli meg a csapatot, ahogy mondani szokás: nem marad bennük? • Én, nem így érzékeltem. Persze, megalázó volt ötven ponttal kikapni. De én nem csapatként mentem oda, és világosan kiderült, hogy sok jónevű já­tékos még nem csapat. Ahhoz edzés­munka kell, azokat az embereket ösz- sze kell gyúrni, kell hozzá taktika. □ De mindezért az edző a felelős. • A szakirodalom szerint egy csapat felkészítése minimum két és fél-három hónap. Én ezt egy hét alatt akartam abszolválni. Nem jött össze. Maga az elképzelés volt a hibás, hogy el lehet kezdeni egy bajnokságot úgy, hogy a csapat negyven százalékát jelentő két amerikai pár nappal a kezdés előtt esik be ide. □ Ez is edzői felelősség. • Ez is igaz, de itt vissza kell kanya­rodni a pénztárcához. Ha nem ezt a két amerikait hozom a kinti bajnokság után, akkor az nem ennyibe kerül. Egyszerű. Az én lehetőségeimet is megszabta a dollárkeret. Ez egy komp­romisszum volt, amibe én belementem. _) Érdemes volt ? • Ennek a soproni vereségnek - amit egyáltalán nem akarok bagatellizálni - nem volt akkora jelentősége, mint ahogy az a kívülállónak, vagy a szur­kolónak tűnhetett. Mert mi volt a cél? Nem az volt, hogy a negyedik forduló­ban meg kell verni a Sopront, hanem az, hogy a bajnokság végén kell ered­ményt produkálni. Ez a bajnoki rend­szer olyan, hogy akár a nyolcadik hely­ről is lehetsz bajnok, a rájátszás miatt. Na most: ameddig én ültem a kispa- don, a Fradi és a Soproni Postás min­dig mögöttem volt. Ki került a négybe? A Fradi meg a Postás, és nem a DKSK Én Sopronban feladtam a má­sodik félidőt, ami nem szép dolog, de nem akartam megégetni a meghatáro­zó játékosokat, a második félidőben le­hoztam a teljes kezdőötöst. Mondok egy példát: A Fradi edzőjét, Tursicsot kirúghatták volna azért, mert hazai pályán kikapott attól a Kecskeméttől, amelyik később nem került a nyolcba. Csakhogy nem ez az érdekes, egy baj­nokságban a végeredmény számít. □ Mi. történt Sopron után? • Az elnök úr bele akart szólni olyas­mibe, amibe a szerződésemben megfo­galmazottak miatt nem szólhat bele. Kommünikét akart megfogalmazni, el akarta magát határolni a csapattól. Én megkérdeztem tőle: Péter, nem te vagy ennek a klubnak az elnöke? □ Tehát a soproni meccs után volt egy elnökségi ülés, ahol napirendre került ez a kommüniké. • Igen, ebben az volt, hogy ö nem azo­nosul ezzel a csapattal, ez szégyentel­jes, meg ilyesmik. 3 Mit mondott az elnökség? • Ezt inkább nem idézem. Minden­esetre, nem aratott vele nagy sikert. _) Az elnökségnek mi volt a véleménye a soproni kudarcról? • Elfogadták azt, amiről az előbb be­széltem. Az volt a vélemény, hogy ez tragikus, nem szabad ilyenbe belesza­ladni, de elfogadták a szakmai indok­lást. □A folytatás? • Kötelező győzelmek jöttek, de nem játszottunk jól. Mitől játszottunk volna jól? Még mindig nem volt benne a csa­patban az a munka, ami a jó játékhoz kellett. Közben már játszottunk Ron- chetti-meccseket is, sikeresen. Októ­berben még akadozott a dolog, azt gon­doltam, hogy novemberre sikerül összehozni a csapatot. Novemberben nyertem nyolc meccset zsinórban. A Ronchettiben három fordulón jutot­tunk túl: kivertük az olaszokat, a görö­göket és a németeket. (Hétfői számunkban folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom