Észak-Magyarország, 1998. május (54. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-19 / 116. szám

1998. Május 19* Kedd Észak-MagyarorszAg Kolorpózás csángómesék Nyikes Zita „Ügy ismernek a moldvai falvakban, hogy én va­gyok a kolorpózás, aki színes fényképeket készít. Néhány helyen a nevemet is tudják, mostanában már egy-két videokazettát is otthagyok, elvégre haladni kell a korral” - mondja Csorna Gergely A moldvai magyarság évszázadai kiállítás megnyitá­sa után tartott előadásán. Az előadó fényképeiből 1988-ben kiadott a Cor­vina Kiadó egy gyűjteményt: A moldvai magyar­ság. De büszkén mutatja, hogy nemrégiben japá­nul is megjelent egy csángókat bemutató fotóalbu­ma. „Szobrász vagyok - kezdi Moldvába először 1977-ben jutottam el. Erdélybe viszont gyakran jártam a rokonaimhoz, egyszer Gyimesig is elmen­tem, ott mondták, hogy még a Kárpátokon túl is élnek és beszélnek magyarul.” Majd könnyed anekdotákat mesél álruhás-utazásairól, a hetve­nes és nyolcvanas évekről, amikor csak őmaga tud­ta, hogy merre megy tovább Csángóföldön. Aztán azt is elárulja, hogy miért kezdett fényképezni. A néző pedig elmereng. Dokumentumok ezek a fotók? Műtermi portrék vagy helyzetképek? Idege­nek, jövevények? Mikecs László, Domokos Pál Pé­ter vagy Lükő Gábor is kutatta és leírta már, hogy a Kárpátokon túlra a történelem különböző idősza­kaiban kerültek ki a magyarok, megállapították, hogy az ottani emberek még a nyelvújítás előtti magyar nyelvet beszélik, és hogy hagyományaik­ban, mindennapjaikban valahol többszáz évvel ezelőtt élnek. Idegen nyelvi környezetben, idegen kulturális és vallási közelségben őrizték meg szo­kásaikat. Aki pedig elevenségében látja, hallja ezt a ki tudja hányadik „sípot”, az meg szeretné örökí­teni, átmenteni, megmenteni, megmutatni mások­nak - ahogy lehet segíteni. „Bákóba érkeztem. Bákó egy kis csángó falu volt, de rátelepítettek egy iparvárost. Éppen hatal­mas kenyerekkel teli zsákot cipelt egy házaspár, odamentem hozzájuk, elbeszélgettünk. Én is ki­mentem velük abba a faluba, ahol laktak. De ami­kor leszálltunk a buszról, mindenki eltűnt, ottma­radtam egyedül a falu közepén” - még mindig az első élményekről szól Csorna Gergely. Bizalmatla­nok?! Hiszen anyanyelvű iskolák és anyanyelvű mise nélkül nőnek fel a gyerekek - sokan hangsú­lyozták már. Papjaikat Jászvásáron, a román pap­neveldében nevelik, a Magyarországon tanulóknak pedig csak jelentéktelen része megy vissza a szülő­földjére. A műveltségszavak, a szakszavak már csak románul kerülnek be a csángók nyelvébe. Foszladozás, asszimiláció?! Megállít. Egy-egy pillanatra kinéz a képből a sokgyöngysoros és koszorús pusztinai menyecske - akinek azóta már két gyermeke született, és leégett a háza, tette hozzá a látottakhoz Csorna Gergely -, a szövőszéket felállító anya és lánya, a halottsira- tás, az unokáját rengető nagymama, a szőttesbe ta­kart közel tíz gyerek, a lakodalom, a válluknál összeölelkező táncosok, a csíksomlyói búcsú, az újévköszöntés vagy a rontás elleni védekezés... (A moldvai csángókat bemutató - a Lakatos De­meter Egyesület által szervezett - vándorkiállítás jelenleg Miskolcon a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban látható.) Republic-koncert Sátoraljaújhely (ÉM) - A Republic együttes ad koncertet május 20-án, szerdán este 8 órától Sá­toraljaújhelyen a Dohány úti sportpályán. Eső esetén a koncertet május 21-én, csütörtökön tart­ják meg. Ajegyek 800 forintba kerülnek. Orgonabál Miskolc (ÉM) - Orgonabált rendeznek május 22- én, pénteken este 7 órától másnap hajnalig a diós­győri Vasas Művelődési Központban. A bál közön­ségét show-műsorral szórakoztatja az Rt. Varieté.' A zenét az Unikum együttes szolgáltatja. Az est háziasszonya Erdósi Judit. Bővebb felvilágosítás, jegyigénylés a helyszínen (Andrássy út. 36.), vagy a 370-202-es telefonszámon. Nótás lexikon Szeged (ÉM) - A magyamótaszerzők, nóta- és nép­dalénekesek átfogó, nagy lexikona valószínűleg 1998 karácsonyára jelenik meg. A lexikon szerkesz­tése már folyik, ennek a munkának fontos része, hogy a szerkesztők adatokat gyűjtenek. Kérdőívet bocsátanak ki, és kérik, hogy azok a nótaszerzők töltsék ki ezt a nyomtatványt, akiknek szerzeménye hanghordozóra került, szerzeményük kottáját kiad­lak» vagy elénekelték valamilyen műsorban, és ezt igazolni is tudják. Továbbá kérik azoknak az éneke­seknek és előadóknak a jelentkezését is, akik hang­hordozón szerepelnek vagy valamilyen rádió vagy TV-műsorban léptek fel. A kérdőívet - félbélyegzett válaszboríték elküldésével - a következő címen le­het beszerezni: Szegedi Nótás Szerkesztősége, 6720 Szeged, Palánk u. 5.1/6. További információk pedig az alábbi telefonszámon kérhetők: 62/317-746. Egy darab fából lett bábtörténelem A mesékben vándorló Fajankó kalandjai a miskolci Csodamalom Bábszínházban Miskolc (ÉM) - Akár a népmesék hősei, úgy szüle­tik minduntalan újjá Collodi mesefigurája, Pinok- kió a számtalan feldolgozásban. Alekszej Tolsztoj Burattinónak keresztelte át a kis fabábut Arany- kulcsocska című meseregényében. Az ő könyve alapján pedig Jékely Zoltán kerekített darabot a bábszínpadok számára, s bár az eredeti olasz kör­nyezetet meghagyta, a főhőst átkeresztelte a ma­gyarosabb Frankóra. Ebből a feldolgozásból szü­letett meg az Állami Bábszínház egyik nagy sikere a ’60-as években, amely mostanában színházról színházra vándorol. Most éppen a miskolci Csoda­malom Bábszínházban az egyik hajdani címsze­replő, Simándi Anna vállalkozott a mesedarab megrendezésére. Mikita Gábor Bábjátékról lévén szó kü­lönösen nagy figyelmet kap a bábu keletkezése: a bábosok számára minden bizonnyal hitvallásértékű, hogy megmutathatják, ho­gyan lesz egy darab fából „élőlény”. Az előadás leg­szebb, legkidolgozottabb része, ahogyan lépésről lé­pésre megszületik a fabá­bu. A címszereplő Tóth Krisztina és a Tonio apót alakító - bábszínházi kö­zegbe korrekten beillesz­kedő - színész, M. Szilágyi Lajos közös munkájának köszönhetően még a fel­nőtt néző is belefeledkezik a játékba, s nem egyszer utólag kapcsol, hogy szín­házi trükköt lát, s bizony nem magától mozog Fa­jankó. Aki egyébként az eredeti figurához képest sokkal kedvesebb, szere- tetre méltóbb, hiányzik be­lőle a durvaság, a gyere­kes rosszaság. Ezt erősíti Tóth Krisztina csengő hangú szövegmondása is. Kár, hogy a második részt némileg elnagyolta Jékely. Különösen a róka és a macska kettőse zava­ró, s ezen sem a rendezés, sem a színészek nem tud­tak segíteni. S bár kedves, de nem eléggé varázslatos, álomszerű a befejezés, a várva várt Meseország megjelenítése sem. Annál inkább telitalálat Ivánkó István alakítása a része­M. Szilágyi Lajos (Tonio apó) és Ivánkó István (bábszínház-igazgató) Fotó: D.K. ges színházigazgató szere­pében. Jó arányérzékkel nem csinál humoros figu­rát a gonoszból, de nem is kell a gyerekeknek a szék alá menekülniük ijedtük­ben. így végig felszabadul­tan élvezhetik a játékot, s bemie Bródy Vera ma már klasszikusnak számító bá­A díjnál is nagyobb kitüntető figyelem A múzeumi világnap alkalmából megyénk két gyűjteménye kapott díjat Edelény, Szerencs (ÉM - FG) - A május 18-i múze­umi világnapot megelő­zően szombaton múzeu­mi majálist rendeztek Budapesten. Ott adták át az idei Év Múzeuma- pályázat díjait. Me­gyénkből a Szerencsi Cukorgyár Rt. üzemtör­téneti kiállítása és cu­korgyűjteménye a Mú­zeumok Nemzetközi Ta­nácsa (ICOM) Magyar Nemzeti Bizottsága 100 ezer forintos jutalmát kapta meg, az edelényi Borsodi Tájház pedig 50 ezer forint értékű kü- löndyban részesült.- Megkaptuk a gombot, most már csak a kabát kell! - jegyzi meg tréfásan Laki Lukács László, az edelényi Városi Rendezvé­nyek Háza és Könyvtár igazgatója, aki egyben az összevont intézményhez tartozó Borsodi Tájház ve­zetője is. - A jutalmunk 50 ezer forint értékű, CD-le- mezeket és CD-ROM-okat tartalmazó csomag. A táj­házban ezeket nem tudjuk használni, de egyelőre a könyvtárban és rendezvé­nyek házában sincs CD-le- játszónk. Ennek ellenére Nemcsak a szerencsiből, de a világ minden nagyobb gyárában csomagolt cukorból kapnak ízelítőt a szerencsi múzeum látogatói Fotó: Bujdos Tibor nagyon örülünk az elisme­résnek, hiszen a díjnál is fontosabb, hogy tapasztal­hattunk: odafigyel mun­kánkra a szakma. Amióta elkezdtem a tájház kiállítá­si anyagát gyűjteni, amióta munkatársaimmal azon dolgozunk, hogy minél töb­ben ismerjék meg kiállítá­sunkat, és ezen keresztül múltunkat, most érezhet­tünk igazán, hogy érde­mes dolgoznunk. Bár a kö­zönség egyre inkább ismer bennünket. Tavaly több mint 2 ezer látogatónk volt, most pedig az Edelé­nyi hét keretében rende­zett kézműves bemutató­kat is sokan felkeresik. Csak érdekességképpen mondom, hogy éppen egy amerikai csoportot vá­runk, akik azért utaznak ide, hogy megismerjék ezt az országrészt. így a kiál­lításokon kívül ők is lát­hatják a keddre meghirde­tett kézműves bemutató­inkat. A múzeumi világnapon rendezett budapesti köz­ponti ünnepségen vette át a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa (ICOM) Magyar Nemzeti Bizottsága 100 ezer forintos jutalmát Sa- lánki István, a szerencsi cukormúzeum vezetője.- Ez a pénz töredéke an­nak, amennyit a múzeum fenntartására költ a gyár - mondja Salánki István, a múzeum vezetője, a szeren­csi cukorgyár történetének kutatója -, ennek ellenére nagyon örülünk a díjnak, hiszen a tavaly kitüntetett múzeumok szakemberei a helyszínen isméitek meg a munkánkat, és az ő ajánlá­saik alapján kaptuk meg a kitüntetést.- Most nemcsak a mú­zeumi világnap miatt ke­resnek sokan bennünket — folytatja a szakember -, hanem azért is, mert má­jus a tanulmányi kirándu­lások ideje. Tavaly az 5 ezer látogatóból 2 ezren ebben a hónapban jártak nálunk. Ipartörténeti szempontból is különleges ez a gyűjtemény, hiszen bemutatja a cukorgyártás múltját, de figyelemmel kísérjük a világ cukorcso­magolási kultúráját is. Ez a múzeum a gyár fennál­lásának 100 évfordulójára jött létre - a gyár 109, a múzeum 9 éves -, de az alapok már korábban megvoltak. Farkas István évtizedek óta gyűjtötte a gyár történetét dokumen­táló tárgyakat, engem pe­dig - mint a gyár korábbi főmérnökét - felkértek ar­ra, hogy dolgozzam fel a 100 év történetét. Hatéves kutatómunka után jelent meg a gyártörténeti kötet, és nyílt meg a gyűjte­mény. Persze, nagyon so­kat segítettek az egyes részlegek dolgozói, min­denki hozta, amit megőr­zött a múltból. Most a francia tulajdonos is szív­ügyének tekinti a múze­umot, és a külföldi cukor­gyáraktól is mindig meg­kapjuk az újabb termék- csomagokat. így folyama­tosan gyarapodik, gazda­godik a gyűjtemény. Kézimunkák a Borsodi Táiházban Fotó: Bujdos T. Az edelényi Borsodi Tájház május 15-tól október 15-ig - hétfő kivételével - naponta látogatható, télen előzetes beje­lentés alapján fogadják a vendégeket. (Telefon: 48/425-472,341-824.) Ma, kedden délután 2 órától idősza- : kos kiállítás nyílik a Kachelmann-gyűj- • teményből; csipkevorő bemutatót, tart Neszádeli Gyuláné és Paranai Jánosné. A toVábbi bemutatókon közreműködik az edelényi Gyermek Citerazenekar; az edelényi Díszítőművészeti Kör; Hodossy Gyula kolompkészító mester. A SzÉHENCsi Cukorgyár Rt. múzeuma szombaton és vasárnap délelőtt 9-tól délután 1 óráig várja az egyéni látogató­kat. A szervezett csoportokat előzetes időpont-egyeztetés alapján a hét bár­mely napján fogadják, de természetesen .ezeken a napokon az egyénileg érkezőket is szívesen látják. (Telefon: 47/565-100.) A belépés díjtalan. A látogatók a világ harmadik cukor- múzeumának anyagán kívül vetített ké­pek segítségével megismerhetik a gyár működését is. buit, melyek a magyar (báb)színház története iránt érdeklődő nagyobbak számára is érdekesek le­hetnek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom