Észak-Magyarország, 1998. május (54. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-16 / 114. szám

vmmm , i r ür Ar a c SZERELEM * SZEX m VERS • ZENE # KÖRNYEZET • KOKTÉL AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG, A HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ Ét A KELET-MAGYARORSZÁG IFJÚSÁGI MELLÉKLETE E &y középiskola elő­csarnokába lépek be, ahol a nagy nyüzsgés, hangos zene közepette Paravánok által körbezárt területen tárlatot tekinthe­tek meg, huszonnégy »költői képpel”. A képek kiforrott technikával és stílussal igyekeznek ki­egészíteni, megidézni a költészetet, több esetben Magában az alkotásban szövegesen is megje­lenítve egy-egy verset. egymástól teljesen függetlenül szület­tek felhívásra, a költészet napja alkal­mából, és alkotóik már csak akkor nézték meg egymás munkáit, amikor a szabadon választott versek alapján elkészített műveiket összeadták a kiál­lítás megrendezéséhez. Furcsa, már- már misztikus egybeesés. Vajon ennyire mély belső gondolatokkal foglalkoznak a mai fiatalok? Min­denesetre az általános tapasztalat - de a felszín legalábbis - nem ezt mutat­ja. Kíváncsian ültem le beszélgetni a művek alkotóival.- A felhívás csak a képzőművészeti tagozatos osztályokban hangzott el. A többség még ezekben sem reagált, a megnyitóra is kevesen jöttek el. A többi osztályban még ennél is lehan­golóbb a helyzet, és a felnőttek Tündéjével misztériumjátékszerűen keltek életre a kiállított jelmezek. Hamvas Béla száz évvel ezelőtti szü­letéséről a Karnevál című regényének hatására készült festményeink kiál­J (Kiállítókig Aradi \ László, \ thori Brigitta\ :övek János, \ lulyás Éva, \ írváth Bíbor, \ 3k Adrienn, Ma-\ Beáta, Noszkó \ Nikoletta, Sztana Balázs, Tornyi Zsuzsa, Trieb Orsolya 2. és 3. éves tanulók.) „Én kevés dolgot tudok szavakban megfogalmazni. Pontosan e miatt jó nekem, ha rajzolhatok. Talán így elmondhatom azt, amit érzek.” (Báthori Brigitta, az Elfojtódás című kép alkotója) senki könnyelműen a húrok pengetési- hez.” Mi ezt tanulgatjuk most, hogy a képzőművészeti kifejezésmód gya­korlásához se fogjunk hozzá könnyel­műen- Héty Péter Fotó: Nagy Gábor „A szó meggyalázása nem új lelemény, de látványosabb és fájóbb, mint valaha. Tanúi vagyunk, hogyan használják a nyel­vet maszlagolásra, hazugságra. Nem csoda, hogy sokan elfor­dulnak a sorskérdésektől, jó, ha játékba, fájó, ha szótlanság­ba... Bánnom a szóval: odaadás és felelősség. Hiszem azt is, elvezet a pecsétek mögé, ahol éppen rám várnak a titkok. Vezet ahhoz, ami még nem létezik a világban. Vezet a sza­kadékok mentén, szüntelen a halál ajkain. *(Nagy László sorait Tornyi Zsuzsa „grafikává írta") Gulyás Éva: Betlehemi királyok ^ Kiállítás a „Tisztelet a magyar vers- nek” címet kapta a debreceni Med- gyessy Ferenc Gimnáziumban. A fest­mények, grafikák, nyomatok valami láthatatlan ^^ közös „...a magyar nyelv \ egyetlen darabból álló y terméskő, amelyen az Idők viharai karcolást sem ejtettek. Nem az idők vál­tozásától függő naptár... Aki megfejti, isteni titkot bon- coland."(Sir John Boming angol nyelvész egy ma- , gyár versgyűjtemény Á ^ bevezetőjében) ff tűz-^^^" ve az elmúlásról, a magányról szólnak, de nem lehangolóan, hanem egyfajta csendes letisztultsággal. Az alkotások kó Nikolettől hallom, aki a megnyitó beszédet is tartotta. - Nekünk jól jön még valami gondolati támasz az önkifejezéshez, és azt a versek adták a kiállításhoz. Petőfi írta: „Ne fogjon körében sem jobb. Tisztelet a kivétel­nek, kortársaink nagy többsége az irodalommal és a művészetekkel csak az órákon foglalkozik, mivel ott kötelező. Egyedül a diszkó és a szórakozás foglalkoztatja őket, így nem is nagyon találunk velük közös témát. Jó, hogy összehozott ez a kiál­lítás minket egy kicsit, bár igazán szerettünk volna a többiekhez is szól­ni. Az egybeesés a magyar költészetből is adódik, hiszen kedvenc költőink nem igazán optimisták a szó köznapi értelmében. Egyébként maga az ötlet, hogy versekhez készítsünk grafikákat, már magában is elmélyültebb gon­dolkodás felé visz - meséli Matolcsy Beáta és Trieb Orsolya.- Úgy hallottam, volt ennek a kiál­lításnak némi előzménye is...- Iskolánkban volt már hasonló jellegű rendezvény, és néhányan azo­kon is részt vettünk. Ilyen volt például az a batikoltjelmez-kiállítás, amelynek megnyitóján Vörösmarty Csongor és lításával emlékeztünk meg. A meg­nyitókon többnyire Tulipán Tamás összegezte saját zenei kompozíciójá­ban a benyomásokat, Molnár Csaba pedig a technikai kivitelezésben se­gített.- Milyen volt a verseket „meg- kéoiesíteni” ?- Sokkal közelebb hozott minket ez a munka az anyanyelvűnkhöz. Amit a szavakkal nem lehetett meg­fogalmazni, azt igyekeztünk az ecset­tel kifejezni. Nagyon sokat tanultunk eközben nem csak technikailag, ha­nem bensőleg is, amit igazán nem le­het elmondani - vallja Tornyi Zsuzsa. Ezt csak az tapasztalhatja és értheti meg, aki maga is próbálkozik ilyes­mivel. Nem illusztráció készítéséről van szó, hanem egy-egy mozzanat „képi értelmezéséről”. Nagyon sze­rencsés helyzetbe kerültünk, hogy ilyen munkák által tanulhattunk meg dolgokat. Köszönjük a lehetőséget „Horvátlmé Budabázy Éva” magyar­tanárnőnknek, a kiállítások megszer­vezőjének.- Mennyire tervszerűen dolgozta­tok fel egy-egy verset?- Az éppen legjobban tetsző vers­sel foglalkoztunk. A képek viszont többnyire nem tervszerűen születnek. Elkezdi az ember, és kihozza magából azt, ami benne van, jelen esetben a vers hatására. Sokszor még a véletlen is közrejátszik, mint például annál a monotípia eljárással készült képemnél, ahol úgy véltem, a nyomatelőkészítés nem jól sikerült. Mérgemben le akar­tam szedni a festéket az üveglapról, de olyan eredménnyel, hogy aztán ez a „verslenyomat” került a kiállításra - mondja Horváth Bíbor. Czövek Jánost és Kócsák Adriennt egyaránt Vörösmarty A Rom című költeménye fogta meg. Munkájuk ennek köszön­hetően összefonódott, bár gondolataik függetlenek voltak egymástól.- Tulajdonképpen saját érzéseinket, látomásainkat jelenítettük meg a versek révén, így egy kép több min­dent közöl: a költő és a kép alkotójá­nak érzelem világát - ezeket már Nősz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom