Észak-Magyarország, 1998. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-12 / 110. szám
1998. Május 12«. Kim KULTÚRA Észak-Maoyakorszáo Halott költő Fecske Csaba /\ költő nem akkor hal meg, amikor lelkét visszaadja a teremtőjének. Halott költő-e Petőfi, József Attila, Weöres Sándor? Kimondva, kimondatlanul, minden költő az örökkévalóságnak dolgozik, de lehet, hogy csak porba írja a nevét. A levegő falára. / Élt egyszer, nem is olyan régen, Miskolcon egy költő, Akác István. 1992-ben költözött át a szeráfok és kerubok lakta csillagosba. A hatvanas években ő volt a legismertebb irodalmár Miskolcon. Ő volt „a" költő. Bicegő járásával, félrecsúszott válIával, mindenen csodálkozó vagy méltatlankodó arckifejezésével éppúgy hozzátartozott a városképhez, mint az avasi toronyóra vagy a villanyrendőr. Akkor még nem ismertem személyesen, de sokat hallottam róla, főleg kigyúll szemű és szívű bakfisoktól, akik kézről kézre adták kéziratos verseit. Ifjúsága virágában a város büszkesége volt Pista. A legjobb folyóiratok, reprezentatív antológiák közölték verseit, de az igazán költővé avató első kötet csak nem akart megszületni. Pedig olyan sokan vártuk, és néhányan olyan sokat is tettek érte. Hiába. Önálló kötet nélkül vonult a halhatatlanságba, feledésbe? Egyszer úgy tűnt, poszthumusz mégiscsak lesz kötet. Néhány éve felkérést kaptam, a hagyatékból állítsak össze egy kötetrevalót. Megtörtént. Ám a mintegy félszáz verset tartalmazó kézirat kiadására pénz hiányában nem került sor. Kár. Nem is annyira esztétikai vesztesége ez a városnak, mint erkölcsi. A város önbecsülésén - van ilyen egyáltalán? - esett csorba. Mert éppen a hagyaték tanulmányozása során kellett rájönnöm, mennyire túlzó volt Horváth Gyuszi barátom fájdalmas kiáltása: „árva költőóriás!" Nem, Akác István nem volt nagy költő, ezt szomorúan, de le kell szögeznem. Mégis szíven ütött, amikor épp' költészet napján felhívott egy kedves öregúr, aki elmondta, hogy Akác István és édesanyja az ő felesége mellett nyugszik a Szentpéteri kapui temetőben közel a ravatalozóhoz, és szomorúan látja, hogy a két sír mennyire el van hanyagolva. A költő emléke nem érdemelne többet a várostól, a verseit ismerő és szerető polgároktól? De igen. Aki úgy gondolja, kérem, keresse fel a költő sírját, vigyen egy szál virágot, tépjen ki pár szál gyomot. Ne hagyjuk, hogy a sír, már a mi életünkben, akik még személyesen ismerhettük őt, teljesen elvaduljon. A mi lelkünk vadul el vele. Az ember nem akkor hal meg, amikor kileheli a lelkét. Amikor elfelejtik. Kletzképek Szegeden Szeged (ÉM) - Kletz László miskolci képzőművész, a Diósgyőri Képzőművész Stúdió vezetője alkotásaiból nyílik kiállítás ma, kedden este fél 6- kor Szegeden, a Bálint Sándor Művelődési Házban. A művész ötvenedik önálló tárlatának címe: A szeretet nyelvén, avagy konstruktív álmok”. A kiállítás június 2-ig tekinthető meg. Májusi ’48 Miskolc (ÉM) - 1848-as történeti játszóházat szerveznek kisiskolások részére május 14-én, csütörtökön délután 3 órától a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Házban. A foglalkozás során a gyerekek gyalogsági és tüzérségi csákót, zászlót készíthetnek. Előzetes bejelentkezés alapján 30 főt tudnak fogadni a rendezvényre a szervezők, és kérik, hogy ollót mindenki vigyen magával. Az anyagköltséget magában foglaló belépőjegy 100 forintba keiül. Jelentkezni a 46/412-508,46/411-747 telefonszámokon lehet. Kari bemutatkozás Miskolc (ÉM) - Bemutatkozik a Bölcsészettudományi Kar címmel rendez tanácskozást a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara május 14-én, csütörtökön délelőtt 10 órától a Miskolci Akadémiai Bizottság (MAB) székházában (Erzsébet tér 3.). Kozák Imre akadémikus, a MAB elnöke és Kobold Tamás, Miskolc polgármestere köszönti a megjelenteket, majd előadásokat hallhatnak a résztvevők: Begyei Lajos, az egyetem rektora az ezredfordulós egyetemet mutatja be, Kabdebó Lóránt, a Bölcsészettudományi Kar dékánja a miskolci bölcsészképzés történetéről, Kormos Vilmos, a városi önkormányzat Közoktatási és Közművelődési Osztályának vezetője a regionális és városi bölcsészképzés- ról tart előadást. Ezek után a böcsészszakok egyenként is bemutatkoznak. A konferencia ideje alatt a kar oktatóinak tudományos publikációiból rendezett kiállítást is megtekinthetik az érdeklődők. Az erőltetett mosoly országa Lehár Ferenc operettjének bemutatója a Miskolci Nemzeti Színházban Mi hercegnő (Kovács Vanda) és a huszár főhadnagy (Dézsy Szabó Gábor) Fotó: D. K. Filtp Gabriella Miskolc (ÉM) - Szu- Csong herceg mosolyog. pedig közben megszakad a szíve. A dinasztia vezérének arcán is csak a kényszeredett mosoly látszik, még akkor is, ha átsüt rajta a gonosz akarat. Mindenki mosolyog. Mert ez a mosoly országa. Az erőltetett mosoly országa... Már Lehár- Ferenc is aggódott az operett miatt. A műfaj hanyatlásának okait keresve jutott arra, hogy a valószínűtlen cselekmény, az ostoba történet, az operett-bárgyúság a kudarc legfőbb oka. A zeneszerző a maga eszközeivel mindent megtett azért, hogy megújítsa, élővé tegye az operettet, élő és érző emberekkel népesítse be a színpadot, növelje a zene drámai erejét. Az eredetileg A sárga kabát címmel írt - régen elfeledett - operettet a szerző átírta. Az 1930-as bemutatóra megváltozott a történet, megváltozott a zene... Most is operai igénnyel szólal meg - Kesselyák Gergely vezetésével - a Miskolci Nemzeti Színház zenekara tolmácsolásában a Lehár-mű. Hegyi Árpád Jutocsa rendező is mindent megtett azért, hogy sikeiüljön az újraélesztés. De a történet legalább olyan avítt már, mint annak idején A sárga kabáté lehetett. Persze, az érzelmek időtállóak, minden korban megérinthetik a nézőt. Megérinthetik, ha nem arra figyel például, hogy vajon mitől olyan riasztó az imádott kínai követ? Leblanc Győző kissé vámpírosra sikerült sminkje egyáltalán nem teszi vonzóvá Szu-Csong herceget. így miután megjelenik a színen, az a kérdés: ugyan miért tetszik a szép Lisának (Seres Ildikó), miért rajongnak érte a bécsi fruskák, miért megy el vele az ismeretlenbe minden gondolkodás nélkül Lisa. Leblanc érzelmileg túlfűtött éneke erény is lehetne, ha nem látszana, hogy mindezt micsoda erőkifejtéssel éri el. Mellette nehezen hallható és érthető Seres Ildikó egyébként is gyengébb hangja. És nehezen értelmezhető Szu- Csong és Lisa szerelme, tragédiája. A másik szereposztás kettőse jobban összeillik. Nógrádi Gergely Szu- Csongja vonzó és titokzatos. Nem csoda, hogy elan- dalítja a lányokat a bimbózó barackfaágakról szóló dalával. Pirisi Edit Lisája tiszta, szép énekével pedig Szu-Csongot erősíti meg szerelmében. Bár afölött már neki sincs hatalma, hogy az ifjú művész merevségét oldja. Nógrádi Gergely még a tapsra is olyan teátrálisan vonul be, mintha most vágták volna ki a nagyoperettmesék képeskönyvéből. De legyen Szu-Csong Leblanc Győző vagy Nógrádi Gergely, a Vágyom egy nő után... kezdetű dal hatalmas siker. A közönség mindkét művésztől kikövetelte a ráadást. Hálás szerep Kardos Róberté, aki mint fóeunuch kedvére komédiázhat, ugyancsak kedves, kellemes a huszár főhadnagy (egyik szereposztásban Dézsy Szabó Gábor, a másikban Vida Péter) és Mi, az ifjú kínai hercegnő (Kertész Marcella és Kovács Vanda) kettőse. A legparádésabb meg- mutatkozási lehetőséget a tánckar kapta, vagy inkább Majoros István koreográfus érte el, hogy ilyen látványos legyen Szu- Csong beiktatási ceremóniája. Bár minden, ami Kínában történik, rendkívül látványos. Dávid Attila díszlettervező mesevilágot teremtett. A kínai jelentek gazdagsága mellett különösen szerényen hat a bécsi környezet, Juhász Katalin jelmeztervező is sokat dolgozhatott a pazar kínai ruhákon, ezzel szemben úgy tűnik, mintha a bécsi mulatságra mindenki csak felkapott valami esté hit a ruhatárból. A bécsi operettrelikviák megkoptak, a művirág nagyon mű, a szalon nappali, Kína viszont ragyog - és eróltetetten mosolyog. „Taposóaknák” a partitúrákban... Kovács László miskolci dirigens is tagja a karmesterverseny zsűrijének A Miskolci Szimfonikus Zenekarnál próbával telt a hétvége A szerző felvétele Dobos Klára Miskolc (ÉM) - A ma kezdődő karmesterversennyel kapcsolatosan nem ért véget Kovács László feladata azzal, hogy jól felkészítette zenekarát a versenyzők „kiszolgálására”. Az a megtiszteltetés érte a Miskolci Szimfonikus Zenekar karmesterét, hogy tagja lehet a zsűrinek«. □ Ön versenyzőként részt vett valaha ilyen karmesterversenyen? • Talán a második vagy a harmadik televíziós versenyen. Akkor sokkal nagyobb társadalmi megmozdulást váltott ki ez a rendezvény: szimpatizáló táblákkal vonultak a verseny helyszínére az érdeklődők, és nagy dolog volt, hogy nekem drukkolt az ország mint egyedüli magyarnak, aki a középdöntőbe jutott. De nekem a versenyek nem igazán fekszenek, nem is nagyon forszíroztam... □ De gondolom, azért végig követte a versenyeket. Megegyezett nagyjából a véleménye a mindenkori zsűriével? • Természetesen nem. Mindig voltak olyan emberek, akiket nem értettem, miért kerültek olyan magasra, illetve olyanok is, akiket jobb helyre tettem volna. De azt hiszem, ez normális is, hiszen a zsűri nemcsak karmesterekből áll, hanem zenetudósok, zenekari igazgatók is vannak benne, akik többféle szempont alapján értékelnek. A mostani elózsúrizésen azt tapasztaltam, hogy a karmestereknek általában megegyezett a véleményük, ugyanakkor a zenével másként kapcsolatban lévők pedig másképpen értékeltek, mint a gyakorló karmesterek, akik közvetlenül a bőrükön érzik ezeknek a mozdulatoknak a jó vagy a rossz megvalósítását. □ A nem szakmabeli közönség mire figyeljen, ha nem csak szimpátia alapján szeretne „bíráskodni”? • Egyrészt a szakszerűséget kell értékelni, amiben benne van a korrekt vezénylési technika, az értelmes próbafelépítés, a zenekarral való bánásmód. Ezt, persze a közönség nem biztos, hogy jól meg tudja ítélni. A kifejező erőnek azonban Je kell menni” a nézőtérre is. Ha ez a két szempont találkozik. akkor az élmény abszolút átütő, és a karmester győzelemesélyes. □ Ön már a legutóbbi karmester- versenyen is sokat „hibázott”... • Igen. Én vagyok a taposóakna- elhelyező, illetve itt az a jó, ha rálépnek, mert akkor kapják a pontot. Nagyon fontosnak tartom, hogy a karmesternek valóban jó füle legyen. Olyan hibákat építettem be a szólamokba, amelyek akár ott is lehetnének, vagyis nem arról van szó, hogy a négy zöldség közé beraknak egy ébresztőórát, és ki kell találni, melyik a kakukktojás... Meg vagyok róla győződve, hogy7 a közönség ebből nem vesz észre semmit. Csak a nagyon jó fülűek hallják meg, hogy egy7 rövid részleten belül tíz helyen picit más a dolog. Amit a klarinétnak kellene játszani, azt esetleg a fuvola játssza. Fontos, hogy7 a karmester a kottát olvassa, ne csak úgy körülbelül dirigáljon... A zenekar segít*.- Egy szemvillanás, egy7 mosoly jelzés lehet a karmesternek. Mi minden versenyzőnek maximálisan igyekszünk segíteni, nem az a célunk, hogy7 gátoljuk őket Néha kicsit vissza is kell fogni magunkat..- meséli Keresztfalvi Gizella, a Miskolci Szimfonikus Zenekar gordon (nagybőgő) művésze, zenekari felügyelő, aki úgy gondolja, nagy megtiszteltetés ez a zenekar számára.- Úgy tapasztalom, minden kolléga élvezi a karmesterversenyt. Nem találkoztam senkivel, aki azt mondta volna, minek ez nekünk. Ráadásul nagyon szép műveket játsszunk, ami külön is élmény. Az • biztos, hogy7 nagyon fárasztó lesz... Az eddigi hagyományok szerint a zenekar is pontoz.- Megbeszéljük, mi hogy éreztük, mennyire tudott a versenyző vezetni egy-egy hangszercsoportot, hogy tudta a dallamívet megmutatni egy mozdulattal, milyen precízek voltak a beintései, mennyire hagyta vagy nem hagyta magára a zenekart...