Észak-Magyarország, 1998. május (54. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-09 / 108. szám

Komoly társulat jött össze az Új Színházban, az amúgy is jó erőkből álló csapathoz most nyolc színész (Bánsági Ildikó, Nagy-Kálózy Eszter, Ráckevei Anna, Tóth Auguszta, Bubik István, Eperjes Károly, Gáspár Sándor és Hirtling István) együtt szerződött. A hányat­tatott sorsú Thália Társaságból két éve kivált Kelemen László színkört Márta István, az újjá­szerveződő Új Színház nemrég kinevezett igazgatója hívta szín­házába. A népszerű művészek közül Hirtling Istvánt kérdeztük. a DOMBROVSZKY APÁM /- Ön 1990-től éveken át ügyvivője volt a Magyar Színészkamarának, amelyet akkor mint érdekvédelmi szö­vetséget hoztak létre. De ma már nem vesz részt a munkájában. Csalódott?- Nagyon lelkes voltam. Azt gon­doltam. egy szuverén kamara lesz a miénk, atpely ki tud állni a színészi érdekek és értékek védelmében. Ez a filozófia azonban nem találkozott a lehetőségekkel. A Maszk csak lavíro­zott. s idővel a szellemisége olyannyira megváltozott, hogy ahhoz nekem már nincs közöm.- Tapasztalták-e a szolidaritás je­leit. amikor a Tliália Színházat várat­lanul feloszlatta az önkormányzat?- Arra a bizonyos búcsúestre sok­sok színészkolléga eljött. Azon kívül, hogy döbbenten álltak, és nézték, hogy mi folyik, nem történt semmi. Senki sem mondta, hogy ha egy társulattal a szerződésük lejárta előtt így el lehet m * bánni, akkor holnap ugyanígy ránk ke­rülhet a sor. Senki sem mondta, hogy ,.gyerekek, fogjuk meg egymás kezét, hirdessünk sztrájkot”.- Amint hallom, ez mégiscsak meg­fogalmazódott.- Suttogva. De senki sem vállalta fel a nyílt tiltakozást. Mert mindenki­nek van egy igazgatója. Aki ugyan­annak a érdekvédelmi szervezetnek a tagja, holott a kétségtelenül létező közös gondjaink mellett számos kér­désben ellenérdekeltek vagyunk. Az ő érdeke, hogy mi fillérekért dolgoz­zunk, és minél kevesebb pénzbe ke­rüljünk, és többet tudjanak költeni marketingre, dologi kiadásra... Már­pedig ezeknek a problémáknak a megoldását magának a színész szak­mának kellene kikényszeríteni. De a magyar színházművészet a rabszol­gatartó társadalom korában él. A belső hierarchia nem engedi mozdulni. No- hát. mi a színkör a létrehozásával egy kicsit ki akartuk dugni ebből a fejün­ket.- Hideg fejjel visszatekintve ma hogyan értékeli a Művész Színház és a Thália Színház rövid pályáját?- Nagy eredménynek tartottam a Művész Színház létrejöttét és magas színvonalúnak a művészeti tevékeny­ségét. Sajnos, megalakulásunk ugyan­akkor igen sok embernek csípte a sze­mét. Sokan úgy vélték: nem harmoni­zál a szakma belső értékrendjével.- Talán részben azért, mert amo­lyan „válogatott csapatként”, valami­féle „elit alakulatként” jelentkeztek... akkor mit nyújt, amikor kilép a szín­padra. Véleményem szerint azonban nem ez volt az igazi irritáció, hanem a társulat megalakulásának puszta ténye.- Meg tudja-e pontosan fogalmazni, hogy mi lehetett irritáló? Hiszen az előadásaik döntő többségét látva ma­gam is meggyőződhettem a magas mű­vészi színvonalról.- A közönség nagyon szerette a da­rabjainkat. Bátran merem mondani, hogy még a szakma által leszólt elő­adások is felette voltak az átlagos mér­cének. A baj az volt velünk, hogy ez a társulat nem asszimilálódott a „fontos hez idomulni. Első perctől kezdve min­dent önállóan intézett a társulat. Akkor pedig, amikor Törőcsik Marit hamis pénzügyi vádakkal csúfosan meghur­colták, ez a szakma szemlesütve és a tenyerét dörzsölve hagyta, hogy ezt vé­gigcsinálják. S „végre megszűnt az átlagsorból kilógó társulat”. — Ez az ..átlagsorból kilógó” szín­kör most idejött egy másik ..művész- színházba”.- A mi pályánkon nem érdemes haragot tartani. A tehetséges ember úgyis a maga útját járja. Dönt és vá­laszt. A tehetség nem elpusztítható.- Közreját­szott ez is az „irritációban”. Való igaz, hogy néhány kollégám nem kellő szerény­séggel és alá­zattal nyilatko­zott a Művész Színház indu­lásakor. De én ezzel úgy va­gyok: mind­egy, mit mond a színész, úgyis az a fontos, hogy érdek- csoportok­ba”, nem volt hajlandó a szakma domi­nanciára törek­vő belső erő- körei­Megtalálja a maga érvényesülési for­máit. Ha abból indulok ki. hogy mi mindent vágtak már a fejünkhöz, s ha ezen rágódnánk és igyekeznénk meg­felelni, akkor talán már nem is lennék a pályán.- Önök nyolcán azonban így együtt komoly erőt képviselnek.- Szeretünk együtt dolgozni, és Márta István is együtt szerződtetett minket. De ennek a közös szerződés­nek nincs semmiféle jogi trükkje. Ugyanolyan partnerek leszünk a pro­dukciók létrehozásában, mint a többi színész. Az. hogy mi nyolcán vagyunk, valóban komoly erőt képvisel, de ne­hézségeket is jelent, hiszen bizonyos szerepkörökre nekünk nincs emberünk. Ezért új és új partnerekkel játszunk együtt, ami húzóerőt is jelenthet.- Most veszem észre, hogy magáról Hirtling Istvánról szinte nem is kér­deztem. Mint hallom. Julianus barát hároiv részét most egy-két héten belül levetíti a Duna Televízió. Uj filmek, te­levíziós szereplések vannak a látha­táron?- Elvállaltam egy ritkán felbukkanó alakot a TV2 Tévé a város szélén című sorozatában. De a számomra a legfon­tosabb: készülünk a következő évadra. Goldoni: Chioggai csetepatéjával rövi­desen megkezdjük a szerepátvevő pró­bákat, hiszen a szolnoki kollégák által játszott figurákat az Új Színház színé­szei veszik ál, s a következő évadót ezzel a darabbal kezdjük. Tovább játsszuk a három Csehov-egyfelvoná- sosl, ami Dunaújvárosban volt műso­ron. És megkezdjük a Cervantes-darab próbáit. Az idén június 4-8. között rendezik meg a magyar könykiadás nagy seregszemléjét, az Ünnepi könyvhetet. A Perem olvasói talán az országban elsőként ismerkedhet­nek meg a központi katalógusba felvett könyvújdonságok teljes listájával. ANTOLÓGIÁK Körkép 1998, Köztéri mulatság - Fiatal írók antológiája, Szép versek 1997, Visszaszámlálás - beszélgetőkönyv, Vizuális költészet Magyarországon. MAGYAR KÖLTÉSZET Bertók László: Deszkatavasz, Cselényi László: Aleatória, Gyurkovics Tibor: Az Isten homlokán, Imreh András: Aminek két neve van, Juhász Ferenc: A szenvedések Édene, Kazinczy Ferenc-Banga Ferenc-Szemethy Imre: Osszián énekei, Káli István: Vasvirágok, Kukorelly Endre: H.Ö.L.D.E.R.L.I.N., La­dik Katalin: A négydimenziós ablak, Marsall László: Pókhálófüggvények, Nagy Gáspár: Tudom, nagy nyári délután lesz, Nádasdy Adátn: Elkezd a dolgok végére járni, Oravecz Imre: Halászember, Ószékely népballadák, Páskándy Géza: Túlélés Kapuja, Pintér Lajos: Fehéringes foglyok, Rába György: A vonakodó Cethal, Schein Gábor: Irijám és Jonibe, Simon Menyhért: írtam lelkes, ifjúi hittel, Takács Zsuzsa: A bűnök számbavétele, Tornai József: Minden, ami virágzik, Veres János: Jéghegy. MAGYAR SZÉPPRÓZA Avar Bella: Elhagytál Napot. Holdat. Balázs Attila: Király album, Bálint Péter: Búvópatak, Benedek István Gábor: Ez lett a vesztünk, Cholnoky László: Szokatlan vendégség, Császár István: Csak képzelet, mi?, Dalos György: Vendég a jövőből, Darvast László: Szerelmem, Dumumba elvtársnő, Duba Gyu­la-Szabó Gyula: Tűzmadár, Elbeszélők a két világháború között III., Fehér Béla: Egyenes kecske, Ferdinandy György: Nézem az életemet, Füst Milán: A mester én vagyok, Garaczi László: Pompá­san buszo- zunk.', Gion Nán­dor: Jéghe­gyen, szalmakalapban, Jókai Anna: Ne féljetek!, Kamarás Ist­ván: Csigamese, Kapecz Zsuzsa: Az Angyalok már a városban vannak, Karinthy Ferenc: Zsiga, Marci és más ebadták, Kassák Lajos: Fekete kandúr, Kelemen Hunor: A madárijesztők halála, Konrád György: Hagyaték, Krúdy Gyula: Magyar tükör. Németh Gábor: A húron tó, Pap Károly: Megszabadítottál a haláltól, Papp Zoltán: Visszaéld, Péterfy Gergely: A B oldal, Sütő And­rás: Hargitai vadászkalandok, Szentkuthy Miklós: Az alázat kalendáriuma, Tandori Dezső: Játék-történet, Tar Sándor: Lassú teher, Tarján Tamás-Reményi József Tamás: Susztermatt, Vá­mos Miklós: Bár, Végei László: A nagy Közép-Keiet-Európai La­koma bevonul a pikareszk regénybe, Zeke Gyula: Anderson Tak­tusok. Megjelenik kéthetenként Kiadja az Inform Stúdió Piacz Kft. Felelős szerkesztő: Túri Gábor Postacím: 4001 Debrecen, Pf. 72. Telefon: (52) 410-587; Fax: (52) 417-985. E-mail: turi@nplsz.iscoiup.hu EMLÉKEZÉSEK, LEVELEK, NAPLÓK Déry Tibor: Liebe Mamuskám!, Heltai Jenő: Utazás enmagam körül, Arthur Koestler: A Föld söpredéke. Mérei Ferenc: Lélektani napló, Nemeskürty István: Elrepült a gyors idő, Sütő András: Napló, Varga László: A fegyencélet fintorai, Weöres Sándor: Egybegyűjtött levelek. MŰVÉSZETEK Ablonczy László: Megélt színház, Bódy Gábor: Filmiskola, Földényi F. László: Veronika kendője, Gergely Mihály: Brue­ghel varázslatai, Gerold László: Drámakalauz, Keserű Katalin: Emlékezés a kortárs művészetben, Tóth László: Déryné nyomá­ban, Wilhelm András: Mű és külvilág - Két Bartók-tanulmány. TÖRTÉNELEM, MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918-1998, A magyar forradalom és szabadságharc cseh tükörben, Az egyesített főváros Pest, Buda, Óbuda, „Árnyéka eltűnő nevemnek”, Batthyány Lajos, Buzinkay Géza: Budapest története, Csicsery-Rónay j István-Cserenyey Géza: Koncepciós per a Függet- ! len Kisgazdapárt szétzúzására, Enyedi Sándor: I Tegnapelőttől tegnapig, Eötvös József, Kőbányai j János: Szarajevói jelentés, Kövér György: Loson- § czy Géza, Kumlik Emil: A szabadságharc po- I zsonyi vértanúi, John Lukács: A történelmi Hitler, I Nagy Olga: Poraiból újraéledő Főnix, Pomogáts I Béla: Épülő hidak, Spira György: A pestiek Petőfi es Haynau között, Tőkés L. Rudolf: A kialkudott forradalom, Vermes Géza: A qumrani közösség és a holt-tengeri tekercsek története. POLITIKAI, SZOCIOLÓGIA Almasi Miklós: Üveggolyók, Bosnyak István: Kis magyar balkáni krónika. Lengyel László: Pártházból palotába, Solt Otília: Összegyűjtött írások, Székelyhídi Ágoston: Nemzet és demokrácia. KÜLFÖLDI SZÉPIRODALOM Ellette Abécassis: Kumrán, avagy ki ölte meg'Jézust?, Gábriel Garda Marquez: Tizenkét vándor novella, Witold Gombrowicz: Kozmosz, Norman Mailer: A Fiú evangéliuma, Henry Miller: Kakasviadal, Philip Roth: Sabbath színháza, Claude Simon: Történet, Rudolf Sloboda: Vér, John Updike: Az idő vége felé. FILOZÓFIA, LÉLEKTAN Bretter György: A felőrlődés logikája, E. M. Cioran: Egy ki­fulladt civilizációról, Erich Fromm: Az önmagáért való ember, Gyökössy Endre: Isten elfelejtett nyelve, az álom. Heller Ágnes: Költészet és gondolkodás, Jádi Ferenc: Rákszemek, S. Kier­kegaard: A keresztény hit iskolája, Lukács György: Esztétikai kultúra. NÉPRAJZ Csődör Enikő: Tordatúr hiedelemvilága, György Horváth László-Lajos Mihály: A Hömiőc lábainál, Hoppál Mihály: Folklór és közösség, Madar Ilona: A Sóvidék vallásossága. Manherz Károly: A magyarországi németek, Mély Margit-Jókai Mária: Szlovákiai magyar népviseletek. IRODALOMTÖRTÉNET, TANULMÁNYOK Albert Gábor: Nem fáj az a kőnek. Balázs Adátn: „Minden szegleti felől ez világnak”. Bányai János: Hagyománytörés, Bodnár György: Jövő múlt időben, Bori Imre: Hétről hétre, Bözödi György: Földre írt történelem, Domokos Mátyás: Adósságlevél, Umberto Eco: A tökéletes nyelv keresése, Farkas Zsolt: Most akkor, Fried István: „...Egyszer mindenkinek el kell menni Canudosba”, Fűzi László: Lakatlan sziget, Gergely Ágnes: Pompóné könyve, Grendel Lajos: Hazám, Abszurdisztán, Hubay Miklós: „Talán a lényeg...”. Jánosy István: Hallottad a szót?, Kálmán C. György: Te rongyos (elm)élet!. Kemenes Géfin László-Jolenta jastrebska: Erotika a 20. századi magyar regény­ben. Kereszlury Tibor: Petri György. Kertész Imre: A gondolat­nyi csend, Kiss Ferenc: Kosztolányi-tanulmányok, Lengyel Balázs: Paradicsomkert, Lukácsy András: Párbajok és paródiák, Lukácsy Sándor: A végtelen jövő, Mészöly Dezső: Shakespeare- napló, Mészöly Miklós: Az ember, akit megölt. Mohás Lívia: A táncos, a politikus, a nő, Pályi András: Suszterek és szalmabáb, Pozsvai György: Bodor Adátn, Szabédi napjai, Szegedy-Maszák Mihály: Irodalmi kánonok, Szellemek utcája - In memórián Füst Milán, Szörényi László: Delfinárium. Turczel Lajos: Arcképek és emlékezések,Valachi Anna: József Jolán, az édes mostoha. ALBUMOK Faludi Ildikó: A gödöllői kastély, Gink Károly: Hatvanhat portré, llku Maron József: Portré-karikatúrák, Móser Zoltán: Szavak-képek Baka Istvánról és Baka Istvánhoz. \ r. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom