Észak-Magyarország, 1998. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-24 / 96. szám
ÉM-PORTRÉ A gyűjtő tanár és tanárnő Boldva(ÉM- DK) -Régebben kiállításokon is bemutatták értékes könyvállományuk néhány darabját. Ma már kevesebb új kötet kerül a polcra. Ha az antikvárium előtt elmennek, azért még be-benéznek, de igazán értékes kötetek megvásárlására nem futja...- A könyvgyűjtés „előző életünkhöz” tartozik, tanári fizetésből ebben a világban e hobbinak leáldozott - mondja Töltéssy Zoltán, aki néhány éve a Miskolci Bölcsész Egyesületben tanít angol irodalmat, így most szinte csak angolul olvas. „Nyilvánvalóan” Shakespeare-t szereti a legjobban, azzal a nyilvánvaló indoklással, hogy „Shakespeare az Shakespeare”, valamint hogy ismerte az embereket, és jó költő volt. De szereti például Thomas Hardy-t, vagy D.H. Lawrence-t is.- Talán Móricz ismerte olyan jól a falut, mint Hardy - gondolkodik hangosan. - Csak Móricz optimista volt, Hardy pedig nem... De sajnos jóval többen vannak azok az angol szerzőle, akiket nem ismerek. Boldvára ’76-ban került a pesti férfi és miskolci felesége.- A párom, aki rajz-biológia szakos, az itteni református templom műemléki leírását választotta szakdolgozati témaként - meséli a férfi. - Eljött Boldvá• ra, és ha már itt volt, benézett az iskolába is. A következő évben már itt kezdtünk tanítani...- Seres János tanár úr tanítványa voltam az egri főiskolán - veszi át a szót a tanárnő -, ő javasolta, hogy van itt nem messze Miskolctól egy szép múemléktemplom... Nem bántam meg, hogy ide költöztünk. Sok sikerélményünk volt. Létrehoztuk például ’92-ben a tájházat. A régi polgármester nagyon támogatta ezt a tevékenységünket. Az anyagot az iskolában gyűjtöttem, a gyerekek sok szép régi használati eszközt hoztak be. A tanárnő diákjai természetesen jól ismerik a bold- vai templomot, hiszen május környékén mindig lerajzolják - A gyerekszem mindig talál valami újat, érdekeset. Az egyik gyerek például a kakast rajzolta le a tetejéről, alig fért még a papírra valami a toronyból... Aztán más tanítványairól kezd mesélni a tanárnő, akik már főiskolára járnak, vagy már tanítanak, egyiküknek, Herczeg Máriának pedig már könyve is jelent meg csuhéfigurák, bábok készítéséről... Edelény és környéke Csak harminc éven felülieknek! Hiába berzenkedett a magyartanár, a háziasszony mégis „törte" a szíveket Az Aggteleki Nemzeti Park rajzpályázatából kiderült, hogy a ma embere nem nagyon ismeri a denevéreket. A rajzok többsége „betmenesre" sikerült. Kedves kivétel Oláh Rita zubogyi tanuló rajza. Az ötszáz éves zilizi tölgy Dobos Klára Szalonna (ÉM) - Julie-t, a Las Vegas-i szálloda csinos, francia származású recepciósát nap mint nap vacsorameghívásokkal üldözi egy jóképű, rámenős vendég. A lány nem adja be a derekát, s magának sem vallja be, hogy csalódott, amikor egy reggel kiderül: a férfi elutazott. Ekkor még nem sejti, hogy neki is menekülnie kell a városból, s ott találkozik majd pimasz lovagjával, ahol a legkevésbé várná... Félreértés ne essék: nem egy romantikus történet következik. Csak a romantikus történet születésének kevésbé romantikus története...- A lakásfelújítás miatt nagy szükségünk volt pénzre... - meséli Ella Stone. - Éppen akkor láttam meg egy felhívást a Romantika Sorozat egyik kötetében, amely hasonló történetek megírására biztatta az olvasókat. Próbálkoztam én is. Elküldtem a kéziratot, és nem sokkal később meg is jelent az első könyvem. Meséli, szerette az ilyen stílusú könyveket: a Romana-, Julia-soro- zatoknak eleinte lelkes olvasója volt. De lassan leszokott róluk, mert a füzetek egyre drágábbak lettek, a történetek pedig egyre laposabbak.- Eleinte tényleg volt köztük elfogadható. Vagy azért, mert hitelesnek tűnt a történet, vagy a jellemábrázolás egy kicsit már közelített az irodalomhoz, vagy távoli, egzotikus tájakon játszódott... A Romantika-soro- zatot megjelentető cég - amely magyar szerzők álnéven írt szerelmi történeteit jelentette meg - azonban tönkrement. Pedig Ella Stone három könyve tagadhatatlanul izgalmas. Különösen az utolsóként született Csak egy vacsorára? című kötet...- Szerintem is ez sikerült a legjobban. De a második talán jobban megfelel a műfaj követelményeinek: végy két szerető szívet, törd össze apróra, aztán valami majd kikerekedik belőle... Igazából nem mondhatnám, hogy anyagi számításaim bejöttek volna. Az első munkámért még kifizették a 40 ezer forintot, a másodikért már csak úgy kaptam pénzt hosszú hónapok múlva, hogy folyamatosan reklamáltam, a harmadikért pedig már csak tíz tiszteletpéldány jutott, pénz semmiírói „előélete” nem volt Ella Stone-nak - vagyis csak gondolatban:- Utálom a házimunkát. De meg kell csinálni, mert három gyerekem van, meg férj, meg anyós. Ha vasalok, vagy mosogatok, a magam szórakoztatására mindig kitalálok valamilyen történetet, a részleteket szépen összeillesztem. Soha nem készítek jegyzeteket. Gondolatban játszogatok a szereplőimmel, kigondolom, mit tennének a különböző helyzetekben. Aztán két-három hét alatt legépelem... Vagyis már majdnem négy éve nem írtam, hiszen nincs hova... Szereplők azonban most is „születnek”. De ők már - az írónő reményei szerint - komolyabb regénynek lehetnek majd a hősei. De ez kicsit később lesz, mert Ella Stone most számítástechnikát tanul, augusztusban vizsgázik.- Szeretnék egy kicsit hosszabb lélegzetű történelmi regényt írni, ami például a napóleoni idők utáni Angliában játszódhatna. Történelmet is tanítok, és nagyon szeretem ezt a szakomat is. Vajon a magyartanár a diákjai kezébe adná-e a könyveit?- Általános iskolásokat tanítok, nekik semmiképpen nem adnám. De még a középiskolásoknak sem. Én annak idején Jókait meg Thomas Mannt olvastam. Kezdjék ott ők is! Amikor már harminc évesek lesznek, és azt mondják, jaj, most elfáradtam egy hosszú nap után, akkor vegyék elő, és egy estét szórakozzanak át vele. Magyartanárként először úgy gondolta, ez a műfaj merénylet az irodalom ellen. Egyrészt berzenkedett, másrészt aztán, amikor megszületett a regény, büszke volt, hiszen azért mégsem tud mindenki ilyet írni. Aztán egyre többen mondták, hogy tetszik, hogy folytassa, már azok közül persze, akik előtt felfedte másik énjét.- Nagy öröm számomra, hogy a férfiak is el tudták olvasni a könyveket, hiszen ezekre nem jellemző az a csöpögés romantika. Most már a saját nevemen is vállalnám őket. Az írói nevem egyébként lánykori nevemből született: a vezetéknevem és a keresztnevem elejét egyaránt „levágtam” és angolost tottam. De eleinte azt gondoltam, jobb a névtelenség homályában maradni. Ma már szeretem a könyveimet, mert úgy érzem, jobbak, mint az átlag. Persze József Attila-díjas nem leszek, mint Kalász László - sóhajt fel Benkő Gizella. Ziliz (ÉM - DK) - Korához képest egészen jó egészségi állapotnak örvend a zilizi határban magányosan álló tölgyfa. Vagyis néhány éve már nem is olyan magányos, hiszen két csemetéje is növekszik 500 éve terebélyesedő lombja biztonságában...- Nem ötszáz éves az a fa!- háborodik fel Gyuricskó János, Ziliz polgármestere.- Van az már ezer is! Valamikor volt itt egy lelkész, Kövér Pál, és egy tanító, Balm István, ók megvizsgálták, és le is írták valamilyen könyvben... Na meg Rákóczi, amikor Encsre ment, ehhez a fához kötötte a lovát, és megpihent alatta. Ebből látszik, hogy már akkor is nagy fa volt...- Mások is meg akarták nézni a korát, és meg is fúrták egyszer - erősíti a polgármester igazságát Bonta József falugondnok.- 800-1000 évre saccolták. Azért nem állapították meg pontosan, mert a belső része korhadt volt, így nem tudták megszámolni az évgyűrűit. Mi gyerekként nagyon sokat játszottunk ennél a fánál. Persze ez már volt vagy harminc éve... Akkor tehát minimum harminc éves a fa - egyeznénk meg, de a polgármester überel: - Attól több, mert már én hatvan vagyok, és gyerekkoromból is emlékszem rá - mondja nevetve. Az évszázadok során persze már rengeteg ága letört, az utóbbi nyolc évben kétszer villám is „vett le” koronás terhéból. A belsejét bebetonozták. Ennek az az oka, hogy a falu Öt ember éri át a fa törzsét... (Középen Gyuricskó János polgármester). Fotó: Dobos Klára végén élt egy méhész. Kirajzottak a méhei, beleütköztek ebbe a fába, és le is telepedtek itt. Ahhoz, hogy ki tudja szedni onnan a családot, a méhésznek ki kellett füstölni őket. A fa kigyulladt, tűzoltók oltották el. És ez éveken át történt így. Hogy többé ne forduljon elő,'azért került a betonbélés a fába. De ez nem okoz neki gondot. Minden tavasszal - most is - gyönyörűen kihajt...- Valamikor legelő volt itt - meséli a polgármester. - Amikor fizettek a té- esznek azért, hogy a szűz- fóldeket feltörjék, feltörték ezt az egészet. Kicsit sajnálta a falu, Íriszen tíz évvel ezelőtt itt még majálisokat rendeztünk, sátrakat csináltak ide a fiatalok, villanyt vezettünk fel. Valamikor itt volt az első futballpálya is. Napokat tudtunk focizni. Ma már inkább csak a faluból nézünk fel néha-néha, megvan-e még... * (A pontosság kedvéért kell leírnunk, hogy a fa kora az erdészeti egyetem által nemrégiben kiadott Famatuzsálemek című kön3rv alapján mégis csak 500 év körül van.) FALURÓL FALURA TORNASZENTJAKAB Könyves díszpolgárjelölt. Kondás Vilmos, a miskolci Belvárosi könyvesbolt vezetője Tomaszentja- kab szülötte. Mikor legutóbb otthon járt, arról beszélgetett a polgármesterrel, mennyire fejlődik a falu: sokféle beruházás történt, ami az infrastruktúra javulását szolgálja, ám a kultúrára kevés jut a településen. Ezért gondolta ügy a könyvesboltos, hogy a maga módján segít az ottani lakosoknak. Berakott az autójába száz könyvet, mintegy 50 ezer forint értékben, és hazament. A leutóbbi közmeghallgatáson adta át a köteteket jelképesen a falu könyvtárának. Ugyanitt határozták el a helyiek, hogy köszönetük jeleként Kondás Vilmos választják meg Tornaszent- jakab első díszpolgárának. JÓ5VAFÓ Határok nélküli természetvédelem. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Gömör- Tomai Helyi Csoportja és a felvidéki Bambi Ökológiai Ismeretterjesztő Központ sikeresen pályázott az Ökotárs Alapítvány „Országhatáron átnyúló természetvédelmi programok szervezése” című pályázatán.- Az Aggteleki-karszt és a Szlovák- karszt egy természetföldrajzi és kulturális egységet alkot, így a természetmegőrzés igazán hatékonyan csak a határ két oldalán dolgozó szervezetek közös együttműködésével végezhető - vallja Boldogh Sándor, az Aggteleki Nemzeti Park biológusa. A területeken előforduló értékes fajok nincsenek tekintettel az országhatárokra, így a „közös” erdők, füves élőhelyek gyakran közös természetvédelmi stratégiák kidolgozását követelik meg. A fekete gólya a túloldalon fészkel, de nálunk táplálkozik... Az Alapítvány által támogatott programokat több nagy csoportban szervezik. A hatékony védelem alapfeltétele a védett fajok előfordulási helyeinek, állományuk nagyságának megismerése, így több faj esetében végeznek állományfelmérést és térképezést... A természetvédelmi munkához elengedhetetlen a lakosság támogatása. Meg kell mindenkivel ismertetni a környezetben előforduló természeti értékeket és megóvásuk szükségességét. Ezért kapott kiemelkedő szerepet az ismeretteijesztési programcsomag, melynek keretében természetfotókból összeállított vándorkiállítást mutatnak be, és előadásokat tartanak a nemzeti park munkatársai. A felnövekvő generációnak külön programokat szerveztek. Például denevérekkel és gólyákkal kapcsolatos rajzpályázatot hirdettek, amire a két ország környékbeli községeiből mintegy 400 pályamunka érkezett be.- A rajzokból kiderül, hogy a gólya még mindig nagyon közel áll az emberekhez - mondja a biológus. - Ez viszont nem mondható el a denevérekről, akik többnyire nagyon „betmenesek” a rajzokon. A mai emberek hiányos és teljesen téves információikat az igénytelen, tucatszámra készített horrorfilmekből veszik... A rajzokból összeállított kiállítás jelenleg a felvidéki Szepsiben látható. A díjkiosztást a jósvafói tárlatnyitón, május 8-án, a Madarak és Fák Napján tartják. Ezen a napon az Aggteleki Nemzeti Park változatos és színes programmal váija a gyerekeket. SZUHOGY Könyv a településről. Üzenet a múltból címmel jelent meg - a helyi önkormányzat támogatásával - a szu- hogyi falutörténet, Mazurka Károly tollából. A szuhogyi születésű helytörténész a régi falusi életet, hétköznapokat és ünnepi szokásokat gyűjtötte kötetbe, külön részt szentelve a település helyneveinek is. A kiadvány többek között a szuhogyi polgármesteri hivatalban vásárolható meg. HEGYMEG Iskolára várva. 1994-ben a község önkormányzata pályázatot nyújtott be az Életveszélyes Iskolák Kiváltása Alapítványhoz, hogy a településnek a szükségtanterem helyett végre igazi iskolája legyen. Áz intézményt kéttermesre tervezték - csak alsó tagozatosoknak -, mivel a felsősök a laki iskolában tanulnak. Két évre kapták meg a céltámogatást, de pénz fogytával az építkezés abbamaradt. Hiányzik a belső burkolat, a belső-külső vakolat, a berendezések. Most újabb pályázattal próbálkoznak a község vezetői, hisz a munkálatok befejezéséhez még legalább 4-5 millió forintra van szükség - tudtuk meg Hocza Jolán körjegyzőtől. Ella Stone A szerző felvétele
